Bár a lezáratlan ügynökkérdés a rendszerváltás után 30 évvel is számot tart a közérdeklődésre, egyben továbbra is jól működő politikai zsarolási alap, az ügynököket működtető hálózat a tartótisztekkel és a megrendelőkkel egyetemben még most is kevéssé ismert. A korabeli, egészen a rendszerváltás hónapjaiig aktívan működő háttérhatalom nagyrészt azóta is háttérben maradt: azok, akiknek a munkája Mások élete megfigyeléséről, kontrollálásáról, időnként tönkretételéről szólt, elkerülték az erősebb figyelmet.
Az állambiztonság munkatársaival szemben persze szakmai alapelvárás volt, hogy miközben ők megfigyelnek, rájuk közben ne figyeljenek fel. Sajátos módon a „kukkosok” frusztrált mindennapjait így nagyrészt éppen egy megfigyelttől, Petri György A személyi követő éji dala című verséből képzelhetjük el:
Zuhog az eső,
te rohadék.
Te meg alszol a jó meleg szobában,
vagy megpinázod a madarat.
Én reggel hatig rohadok
a csöndesedő esőben.
Ki kell várnom a váltást,
ki kell várnom
amíg kikászálódsz a vackodból,
anyu mellől. Hogy leadhassam
a drótot: merre reppentél.
Szálsz, szárnyalsz.
A kezembe ne kerüljél.
Mert röptödben megkopasztalak.
Én nem felejtem el azt a rohadt esőt,
amikor dupla súlyára dagadt
az esőkabátom,
a cipőm talpa.
Te meg
a meleg
szobában cicáztál.
Eljön még az idő,
amikor Dunát rekesztek veled.
Az állambiztonság dolgozóiról csak nagyon kevés fotó maradt fent, mint a híres felvétel, amin Kőszeg Ferenc a Tűzoltó és a Liliom utca sarkán szalad 1982-ben az őt kergető követők elől.
Ezért is van különleges értéke azoknak a filmeknek, amiket a rendszerváltás után teljesen véletlenül találtak meg a Belügyminisztérium Dunakeszi kutyakiképző telepén. A felvételek a Belügyi Filmstúdió nyilvánosság elől elzárt, és addigra nagyjából el is felejtett alkotásait tartalmazták. Az Izabella utcai stúdióban bő 30 éven át körülbelül 300 oktatófilm készült, melyek a rendőri munka fogásait szemléltették oktatási céllal a közlekedési bírságolástól a bűnügyi helyszínelésig. A filmek egy része azonban az állambiztonságiak, lehallgatótisztek, tartótisztek, és a technikai apparátus felkészítését szolgálta. Bemutatták az ügynökbeszervezés fogásait, a házkutatás és a lehallgatás technikáit, ahogy a megfigyelés és a személyi követés megfelelő trükkjeit is, hogy ne járjanak úgy, mint aztán Kőszeg ügyetlen üldözői.
A filmek nagy részét az utószinkronig bezárólag belsős, belügyi dolgozók készítették, a szereplők is hivatásosok voltak, hiszen az állambiztonsági fogásokat nem kívánták illetéktelenekkel megosztani – bár volt kivétel is, amikor megbízhatónak ítélt ismert színészek, Juhász Jácint, Avar István játszották el az ügynök és a tartótiszt találkozását. Általában azonban az állambiztonságiak magukat alakították. Sajátos belügyi dokumentarista stílust teremtettek ezzel, miközben kivételes módon, természetesen szigorúan belső használatra, megmutatták magukat és technikáikat.
A belügyi filmeket a kétezres évek elején a BM illetékesei részlegesen feloldották a titkosítás alól. Az állambiztonsági-nemzetbiztonsági folytonosságot szemlélteti, hogy Tamási Miklós, a filmeket megmentő Fortepan-alapító elmondása szerint az akkor illetékes belügyi bizottságban még akkor is ültek olyanok, akik maguk is részt vettek a rendszerváltás előtt a filmek készítésében. A celluloidra átmásolt, digitalizált felvételekből dokumentumfilm is született: Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című filmje, mely a cikk végén itt is látható. Az eredeti filmekből néhány kockát akkor kifotóztak, az alábbi válogatás ezekből mutat be 18-at.
A "Vendég" című belügyi film kockája, rajta egy állambiztonsági figyelő. Az oktató kisfilm sztorija szerint a nyugati hírszerző egy vidéki vadászházban találkozik Trabanttal érkező magyar kapcsolatával, akinek pénzt és konspirációs céllal fényképezőgépet ad át. A belügyi filmek megrendezettek voltak, de igazi állambiztonságiak játszották a szereplőket, és valós fogásokat mutattak be, ügyelve a megfelelő részletekre. (Fotó:
FORTEPAN)
A Titkos megfigyelés című film részlete egy átjáróházat mutat, felhívva a figyelmet arra, hogy minden kijáratot biztosítani kell. Az állambiztonsági szlengben "kukkosnak" hívott figyelők általában a hierarchia alján voltak. A titkos tiszteket Müller Rolf tanulmánya szerint vagy a polgári életből, önkéntes jelentkezéssel, vagy a BM káderkutató munkája során a kerületi, munkahelyi párt- és KISZ-szervezetek javaslatai alapján vették fel, vagy pedig a belügy más területeiről helyezték át őket. A szellemi és fizikai alkalmasság paraméterei közé a jó megfigyelő és a környezethez való alkalmazkodási képességet, az átlagos, nem feltűnő testalkatot és a kiváló egészségi állapotot sorolták. (Fotó:
FORTEPAN)
Robot Star II-es gépet helyeznek el az álcázótáska előre kialakított keretébe. Kétszeri felhúzással 50 filmet lehetett vele készíteni, előnye, hogy jól befér egy női táskába is. Az oktatófilmek a fotózás technikai részletein kívül kitértek a megfelelő hordozókra (férfiaknál autóstáska, hölgyeknél akár retikül) és a turistának álcázott fotós feltűnésmentes mozgására is: “Úgy kell elhelyezkednünk és filmeznünk, mintha mi is a nevezetességek iránt érdeklődnénk. Ha a figyelt személy felénk néz, a gépet nem szabad hirtelen lekapni, ilyenkor is folytassunk munkánkat, majd a felvevőgéppel lassú mozdulattal forduljunk el.” (Fotó:
FORTEPAN)
Presszókban a táska alatt az asztal fotóállványnak is megtette, az utcán az volt a fő kihívás, hogy mozgás közben a célszemély ne kerüljön ki a képből. A hetvenes években
ugrásszerűen több fotót kezdtek használni az állambiztonságnál. A rendszerváltás után az ÁBTL-be átkerült operatív dossziékban mégis főleg a hatvanas-hetvenes évekből maradt fent több titkos megfigyelési fotó. A későbbiek nem kerültek át a levéltár állományába, talán leselejtezték őket. A megfigyelések filmfelvételeivel még rosszabb a helyzet, azok szinte teljesen hiányoznak.
(Fotó:
FORTEPAN)
Egy volt figyelő Zólyomi Tamás néven 1990-ban kiadta a visszaemlékezéseit Árnyékvilág címen. Őt is sorkatonaként szervezték be, elég jónak számító 8000 forintos kezdőfizetést kapott. "Ebben a munkakörben gyakran kell hazudni, lóvá tenni embereket. Az egyszerű körletmegközelítés nem okozhat senkinek problémát” - mondták neki a kiképzésen, ahol azt is megtudta, hogy a jelentésekben “azután” helyett a belügyes bikkfanyelvben “ezt követően”-t kell írnia. Könyve szerint az avatásukon még az ő idejében, 1987-ben is Dzerzsinszkijt idézett a belügyes KISZ-titkár, a szovjet politikai rendőrség alapítójától a forró szív, hideg fej, tiszta kéz szentháromságát ajánlotta figyelmükbe. (Fotó:
FORTEPAN)
A gyakorlatban azonban inkább a teli pohár volt a jelszó; a memoár szerint volt olyan alezredes, aki már az eligazításokon annyira részeg volt, hogy szavát sem lehetett érteni, beosztottjai a környékbeli kocsmát ezért róla nevezték el "F. János művelődési háznak". Egy másik régi káderről a szervezeten belül öröklődő városi legendát írta le, miszerint az illető a Zimmer frei feliratot olvasva azzal a szöveggel ment be a megfigyelt balatoni panzióba, hogy Cimmer Feri barátja, őt keresi. "A legtöbb igénytelen, elhanyagolt, egysíkú ember” - írta Zólyomi belügyes kollégáiról. “Az ellenzéket, akikre dolgozunk, a legtöbben csak úgy emlegetik: ezek a szemetek”. "Ha valaki 4-5 évnél többet lehúzott itt, már nem sok esélye van zökkenőmentesen visszailleszkedni a normális életbe." (Fotó:
FORTEPAN)
A "Vendég" című belügyi film kockáján a vadászház padlásáról fúrnak át, hogy kamerát helyezzenek a mennyezetbe, a fenti fotón ennek a képét nézik a termoszosok a közeli bázison. A film szerint a lehallgatáshoz az akkor legmodernebbnek számító technikát alkalmazták, a valóság azonban gyakran más volt: nem igazán voltak például rendes rádiók, a taxisok URH-ja is folyton bezavart. Az irányítóközpontban amúgy sem érdekelte mindig annyira az ügyeletest, mit akarnak közölni vele: volt, hogy egyszerűen félrerakták a kagylót, inkább az ügyosztály új számítógépén próbálgatták a játékokat. (Fotó:
FORTEPAN)
A kulcsmásolás kerettörténete a belügyes filmben szívbemarkolóan kegyetlen: Dr. Kálmán György budapesti lakost, akit tiltott devizakereskedelemmel vádolnak, megrendezett tüdőszűrésre rendelik be, hogy a vizsgálat közben a belügyesek pár percre kilopják a ruhájából noteszeit és kulcsát, amivel majd behatolnak a lakásába egy titkos házkutatás kedvéért. (Fotó:
FORTEPAN)
“A nyugodtság alapvető követelmény. Főhadnagy elvtárs! Csak azt szabad elmozdítani, ami feltétlenül szükséges, és mindent azonnal vissza kell tenni a helyére!” - hangzik el az 1958-as Titkos házkutatás című filmben. Az állambiztonsági bemutató fiktív valóságában természetesen valódi bűnözőkre gyűjtenek bizonyítékokat a távollétükben: a házkutatáson százdolláros bankjegyek, titkos kapcsolatokat tartalmazó gyanús névsor, WC-tartályba rejtett pisztoly, a zakózsebből még aktfotók is előkerülnek. (Fotó:
FORTEPAN)
Nem könnyű a házkutató dolga: Nem szabad hálózati áramot használnia, mert a villanyóra állásából a lakó esetleg rájöhet, hogy jártak nála, de még a hajszálakat is pontosan oda kell visszahelyeznie, ahol voltak. A nyílt házkutatás egyszerűbb, ilyenkor először a házmesterhez kell menni, aki hatósági tanúként csatlakozik az akcióhoz. A házkutatásnál “a nők motozását önkéntes jelentkezés alapján női polgári alkalmazottakkal kell elvégeztetni. A motozás díjai: alapmotozás munkaidőn belül - 10 Ft. Munkaidőn kívül: 15 Ft. Minden további motozás 5, illetve 8 Ft.” (Fotó:
FORTEPAN)
Rejtett fényképezőgép telepítése egy iroda rádióhangszórójába. A lenti képen már a hangszóró álcázási céllal visszatett hálóján keresztül készült megfigyelési fotót láthatjuk. (Fotó:
FORTEPAN)
Zólyomi, az emlékeit közreadó állambiztonsági figyelő a rendszerváltás után azt állította, hogy időnként az orwelli gondolatrendőrség tagjának érezte magát. Az 1984-et egyébként először szamizdatban adták ki Magyarországon, amit természetesen közelről figyelt az állambiztonság is. Az Inconnu-s, Krassó Györgyhöz kapcsolódó
Philipp Tibor ennek kapcsán írta a belügyesekkel való játékokról: “Elég jó érzékem volt ezeknek a figuráknak a kiszúrásához, és azt hiszem, eléggé meg is nehezítettem a dolgukat, bár ezt ők jobban meg tudnák mondani, hogy így volt-e. Mikor a Nádor utcai lakásom környékén kiszúrtam egy ilyen figurát (...), akkor odamentem hozzá, megveregettem a vállát. Szegény, nagyon csodálkozott, nem tudta, mit csináljon.”
(Fotó:
FORTEPAN)
A képen egy beszervezési akta lehet, talán előzetes környezettanulmány készül az állambiztonság ügynökjelöltjéről a III/III.-nál. A BM-es belső filmekben a hangsúly az ügynökbeszervezési módszertan technikai jellegű részletein volt: Hogy teremtsenek olyan helyzetet, ahol biztosan beszélhetnek vele és nyomást gyakorolhatnak rá, milyen fedősztorit kreáljanak, hogy a környezete ne sejtsen semmit, milyen közös legendát találjanak ki. Ebben a filmben a Jeneinek nevezett áldozatot katonakönyve ellenőrzésének indokával hívják be a katonai parancsnokságra, majd egy Zsigulival elviszik valahova, hogy beszervezzék. (Fotó:
FORTEPAN)
Ügynök és tartótiszt eljátszott találkozója a Bástya moziban egy Latinovits plakát előtt. A nyilvános helyeken való kapcsolattartást bemutató film a hetvenes évek második felében készült. A mozin kívül (lehetőleg két film között, amikor kevés a mozgás) postahivatalok, parkok, de akár egy 127-es kis Fiat is megfelelő lehet a célra. “A hálózati személyt állandóan nevelni kell arra, hogy a konspiráció érdekében csak megfelelő önellenőrzés után menjen oda a nyomozóhoz.” (Fotó:
FORTEPAN)
Találkozó magánlakáson, háttal a tartótiszt, szemben velünk a belügyes dolgozó által játszott ügynök. A belügy erre a célra K (Konspirált) és T (Találkozási) lakásokat használt,
Budapesten több, mint 300-at. Ezeket lehetőleg nagy házakban választották ki, ahol amúgy is nagyobb volt a forgalom, hogy ne nagyon szúrjon szemet a mozgás. A tartótisztnek az alapos környezettanulmány után kiválasztott lakásban azt a látszatot kellett keltenie, hogy életvitelszerűen használja azt: levinni a szemetet, bekapcsolni az elektromos eszközöket, hogy legyen fogyasztás. Alapfelszereltség a bútorokon kívül: mokkás készlet, likőrös készlet, 20-30 könyv, ventilátor, írógép.
(Fotó:
FORTEPAN)
Ebben a kisfilmben a "Gazdász" fedőnevű ügynöknek információkat kellett szereznie egy uszító röplapok terjesztésével vádolt férfiról. Ennek érdekében az agronómust megbízzák, hogy "mélyítse el ismeretségét", majd udvaroljon a TSZ-adminisztrátornak, aki az ügyben kulcsfigura lehet, majd szerezzen írásmintát és ujjlenyomatot a TSZ írógépéről. (Fotó:
FORTEPAN)
Íme, a bűnjel: "Le a kommunista kormánnyal! Szabadságot a népnek" feliratú röpcédula. Az írógép azonosításának technikáját láthatjuk - a BM-nek a rendszerváltás előtt elvileg az ország összes írógépéről volt szövegmintája, csak úgy lehetett írógépet vásárolni, hogy előtte leadták azt a Belügynek. (Fotó:
FORTEPAN)
Az állambiztonság munkatársai operatív eszközzel készült titkos fotót értékelnek ki a diavetítőn. A titkos képrögzítést egészen a rendszer végnapjaiig folytatta az állambiztonság. Az 1989-es demonstrációkon is bőszen fényképeztek,
ezek a fotók a kevés kivétel közé tartoznak, melyek fennmaradtak. A Belügyi Filmstúdió állambiztonsági technikákat bemutató filmjei egy kutyatelepre kerültek, véletlennek köszönhetően menekültek meg az enyészettől. Stáblisták nincsenek.
(Fotó:
FORTEPAN)
Papp Gábor Zsigmond és Tamási Miklós Az ügynök élete című dokumentumfilmje történelmi hátterükkel együtt dolgozza fel a Belügyi Filmstúdió állambiztonsági oktatófilmjeit.
Köszönjük az alkotóknak, hogy a fényképekkel együtt a filmet is bemutathatjuk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
