A háború után a szovjet Vörös Hadsereg és a szövetséges hatalmak megszállási övezetekre osztották Németországot. A keleti tartományok szovjet fennhatóság alá kerültek. De volt még egy csavar a történetben. A szovjet megszállási övezet közepén fekvő Berlint is négy szektorra osztották. A szövetségesek fokozatosan egységesítették saját megszállási övezeteiket az országban, de a Szovjetuniónak nem volt érdeke az egységes Németország. 1948-ban nyugaton bevezették a német márkát, mire a szovjetek válaszul blokád alá vették Nyugat-Berlint, amit a szövetségesek ezután légi hídon keresztül tartottak életben 1949 májusáig. 1949. május 23-án elfogadták a nyugati Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) alkotmányát, október 7-én pedig megalakult a keleti Német Demokratikus Köztársaság (NDK). Az NDK megszületését szűk körben, a szocialista országok diplomáciai testületei és újságírók előtt jelentették be.
Az elhíresült berlini fal ekkor még nem volt sehol, viszont a szovjetek már a negyvenes évek második felétől fokozatosan építették ki a későbbi NDK határán a vasfüggönyt. Miután a határok egy ideig még viszonylag könnyen átjárhatók voltak, százezrek menekültek át az NSZK-ba. Az NDK-ban 1950-ben Walter Ulbricht lett az Német Szocialista Egységpárt első titkára, és az ő vezetésével kezdődött meg az igencsak rosszul sikerül keletnémet bezzegállam létrehozása. Jött az államosítás, a kollektivizálás, a rendkívül erőltetett munkaverseny, közben a folyamatos ellátási gondok miatt 1953-ban felkelések törtek ki, amit a szovjet csapatok vertek le. Ahogy később 1956 után Magyarországon, a szocialista vezetés itt is az életszínvonal emelésében látta a megoldást. Mindennek ellenére a keleten élő németek továbbra is tömegesen szöktek át nyugatra az akkor még Berlinben viszonylag könnyen átjárható belnémet határon. Kelet- és Nyugat Berlini határát 1961. augusztus 13-án zárták le először műszaki zárral, majd ezután kezdődött meg a berlini fal építése. A szörnyű létesítményt hivatalosan Antifasiszta Védőfalnak (Antifaschistischer Schutzwall) nevezték, de mindenki tudta, hogy az NDK saját állampolgárait falazta be a szocialista államba.
A hatvanas években kezdődött meg a konszolidáció időszaka a még mindig háborús romeltakarítással foglalkozó országban, a lakosság életszínvonala fokozatosan javult. Elkezdtek épülni a hatalmas panelrengetegek, az NDK a szocialista országok gazdasági összefogása (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa - KGST) jegyében elsősorban autóiparát, vegyiparát, elektronikai iparát fejlesztette. Az NDK gazdasága később Erich Honecker vezetése alatt próbálta felvenni a versenyt a jelentős nyugati tőkében részesülő, alapvető gazdasági szerkezetátalakítást és gazdasági csodát végrehajtó NSZK-val, de ez a kísérlet csúfos kudarcot vallott. Ennek szép példája, hogy ugyan a nyolcvanas évek végére az NDK-ban is sikerült legyártani egy mikrocsipet, csakhogy az százszor többe került, mint a nyugati versenytársaké. Mindezt csak hatalmas hitelekkel lehetett finanszírozni, aminek köszönhetően az ország szépen csődbe is ment. Az NDK léte utolsó pillanatáig kemény kommunista diktatúraként üzemelt, amihez képest a Kádár-kor Magyarországa üdítően szabad állam volt. Az NDK létezése saját állampolgárai folyamatos megfigyelésén és megfélemlítésén alapult, ahol a határon tűzparancs volt érvényben, és ahol a rettegett állambiztonság minisztériumnak (Stasi) 91 ezer főállású alkalmazott és 173 ezer spicli dolgozott, naponta 20 ezer levelet bontottak fel, és bárki telefonját lehallgathatták.
A NDK-ról Bojár Sándor fotoriporter 1966 és 1969 között készített képeivel emlékezünk meg a Fortepan archívumából. Bojár Sándor, a későbbi Graphisoft-alapító Bojár Gábor édesapja, már a harmincas évek közepétől fotósként dolgozott az Esti Kurírnál, majd a Színházi Magazinnál. A háború után a Színház (1948–1950), a Magyar Nap (1950–1952), a Képes Sport (1952–1956) munkatársa volt, majd az Ország Világ (1956–1966) és az Autó-Motor (1966–1988) fotóriportere lett. 30 ezer negatívból álló hagyatéka a Fortepan kezelésébe került. Bojár Sándor képeiből már több válogatást is bemutattunk, amelyekből kiderül, hogy egy képért a bitófánál álló hóhérlétrára is képes volt felmászni, szerette fotózni az Ecseri piacot, és a Kádár-kori vadászatokat.
1969 - az NDK 20 éves évfordulója Rostockban optimista arcú fiatalokkal. A fiatal nőn a fejlett német műanyagipar jellegzetes terméke, a műszálas ruha, ami dörzsölés hatására szikrákat hányt a sötétben. (Fotó:
Bojár Sándor)
Ami az NSZK-nak a Bundeswehr volt, az az NDK-nak a Nemzeti Néphadsereg. Az egész NDK úgy fogta fel magát, hogy ők a szocialista blokk legnyugatibb bástyája, épp ezért ők is vannak a legnagyobb veszélyben. A NVA (Nationale Volksarmee) fegyverzetét és felszerelését 175 ezres létszámra tervezték. Ahogy a nyugat-németeknél, a hadsereget itt is csak az egykori Wehrmacht tisztjeire tudták alapozni, akiket a szovjet hadifogságból gondos előválogatás és ideológiai agymosás után engedtek haza. (Fotó:
Bojár Sándor)
Talán nem is lehetne jobban kifejezni egy képben a hatvanas évekbeli NDK helyzetét: a háttérben még mindig háborús romok Drezdában, az utcán viszont már ott pöfög a Trabant két generációja: jobbra a legendássá vált autó egyik hatvanas évek eleji szériája (talán egy Trabant 500-as) balra pedig ott hasít a Magyarországon is tömegesen elterjedté vált 601-es. Az anyaghiánnyal küzdő ország által gyártott autó már a tervezésekor is elavultnak számított, mégis sokan szerették, mert olcsó és könnyen javítható volt. A kép jobb oldalán a drezdai Zwinger, Németország egyik legnagyobb és legszebb barokk komplexusának csücske látható, a baloldali rom már nincs meg.
(Fotó:
Bojár Sándor)
Az életszínvonal-emelkedés egyik első jele volt a saját gyártású automata mosógép. A találékony keletnémetek azonban ezt nemcsak mosásra használták: nagyobb ünnepeken ebben főzték vagy tartották melegen a kolbászt. (Fotó:
Bojár Sándor)
Egész Németország súlyos háborús károkat szenvedett, a háború után még évtizedekig kínzó volt a lakáshiány, amit lehetetlen volt a hagyományos építési technológiákkal kielégíteni. Már az ötvenes években megkezdődött az előregyártott elemekből készült társasházak építése. (Fotó:
Bojár Sándor)
Szovjet mintára már az NDK hivatalos létrejötte előtt, 1948-ban megalapították az ottani úttörőmozgalmat. Az ifjú úttörők (Junge Pionere) kék nyakkendőt és kék sapkát hordtak, a negyedik osztálytól lettek Thälmann-Pionierek, amihez már a vörös nyakkendő dukált. (Fotó:
Bojár Sándor)
A keletnémet állam iparának komoly kihívásokkal kellett megküzdenie. A súlyos háborús károkat szenvedett országot komoly gazdaságszerkezeti aránytalanságok jellemezték, nem volt elég nyersanyag, háborús jóvátételt kellett fizetni a Szovjetuniónak és kevés volt a munkaerő is, miután 1961-ig 2,5 millió ember menekült el nyugatra, többségükben férfiak. (Fotó:
Bojár Sándor)
Bojár Sándor a magyar Autó-Motornak fotózta ezt a beállított képet. Az NDK-ban gyártott Simson-széria darabjait valamiért madarakról nevezték el. Ezen a képen a modell egy gyönyörűen fénylő Simson Sperbert (Karvaly) tart. A kép Kelet-Berlin szélén készült, ami most a német főváros közepe. A háttérben látszik a Brandenburgi kapu, de az NDK-s időkben csak idáig lehetett eljutni. Azután már a berlini fal állt, ami itt háromszor vastagabb betonból volt, mint máshol. (Fotó:
Bojár Sándor)
A totális kollektivizálás az óvodásokat sem kímélte. A többszemélyes babakocsi akár praktikusnak is tekinthető, de az már nem, hogy a keletnémet óvodákban a gyerekeknek egy hosszú vécépadon szorosan egymás mellett kellett ülniük mindaddig, amíg nem végzett mindenki a nagydolgával. (Fotó:
Bojár Sándor)
Az NDK zseniális találmánya volt az éjszakai tankbox, azaz az önkiszolgáló benzinkút. Ehhez vásárolni kellett egy kulcsot, ami nyitotta a trezort, amiben egy kanna benzin állt. Egy kulccsal 5 litert, két kulccsal 10 litert, 3 kulccsal 15 litert vételezhetett az ember és így tovább. (Fotó:
Bojár Sándor)
A kínzó lakáshiányt az újabb és újabb panelprogramokkal igyekeztek kielégíteni. Egész városrészek épültek meg ezzel a technológiával, például ilyen a ma 100 ezer lakosú Halle-Neustadt. Az NDK-ban közel 2 millió panellakás épült. Ezen a képen Kelet-Berlin közepét látjuk a híres Tévétoronnyal. (Fotó:
Bojár Sándor)
Utcai felvonulás az NDK megalapításának 20. évfordulóján Rostockban. A háttérben olvasható a Budapest felirat, ami Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969. március 17-i budapesti ülésén elfogadott budapesti nyilatkozat támogatásáról szól. Ennek a dokumentumnak fontos szerepe volt a nyugati országok és a szocialista blokk közötti enyhülési folyamat elindításában. (Fotó:
Bojár Sándor)
Szocialista tervgazdaság és munkaverseny, a terv túlteljesítve a Ludwigsfeldei Iparművekben (IWL), ahol a motorok, robogók mellett a legendás IFA teherautók is készültek. A gyár a német újraegyesítés után a Daimler AG része lett, ahol ma Mercedes-Benz kistehergépkocsikat gyártanak. (Fotó:
Bojár Sándor)
Ahogy Magyarországon, az NDK-ban is volt KISZ, amit FDJ-nak, Szabad Német Ifjúságnak hívtak. (Fotó:
Bojár Sándor)
A Tévétorony 1965-ben megkezdett építésével együtt Kelet-Berlin belvárosát teljesen átalakították, az Alexanderplatz történelmi épületeit a Marienkirche és a Rotes Rathaus kivételével lebontották. A fantáziátlan kockaházakkal Kelet-Berlin szocialista főtere lett a megvalósult falanszter. Ugyan a kép előterében látható épület is kockaház, mégis kiemelkedik a többi közül: ez a harmincas években épült klasszikus modern Berolinahaus. (Fotó:
Bojár Sándor)
A közös német múltat nem lehetett végkép eltörölni, a gasztronómiában semmiképpen. A sült kolbász, a Bratwurst megmaradt. A külföldiek Németország-képét ma is három dolog határozza meg: a sör, a Bratwurst és a német savanyú káposzta (Sauerkraut). (Fotó:
Bojár Sándor)
A hétköznapi élet apró örömei ott is megadattak az embereknek. A német újraegyesítés után fel is lázadtak az egykori keletnémet polgárok, amikor a nyugati németek kizárólag durva kommunista diktatúraként próbálták meg beállítani az egykori NDK-t. (Fotó:
Bojár Sándor)
A cikket a onepage.space támogatta
A Onepage.space egy olyan fájlküldő szolgáltatás, mely automatikusan nézőképeket készít a feltöltött képekből, videókból. Azokból is, amelyeknek megnyitása egyébként speciális szoftvert, például Photoshopot igényelne. A fogadófél letöltés előtt akár a telefonján is megtekintheti a vele megosztott fájlokat, és válogathat és kommenteket fűzhet a létrehozott tartalomhoz. A Onepage.space elsősorban azok számára lehet vonzó, akik fotókkal, grafikákkal foglalkoznak és fontos számukra, hogy a munkájuk igényes személyre szabható környezetben kerüljön megosztásra. A Onepage a Hiventures Magvető befektetési programjának résztvevője.
Onepage_mero
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!