A Fővárosi Fotóipari Vállalat 1949-ben kezdte meg működését, túlélte a kilencvenes évek privatizációját, utóda, a Photo Hall 2011 táján ment csődbe. A Főfotó rengeteg cégnek készített fotódokumentációt építményekről vagy eseményekről, de az emberek is jól ismerték a vállalat nevét, mivel az egész fővárost behálózó üzleteikben hívatták elő a filmtekercseiket.

Az itt szereplő képeket az egykori Fővárosi Moziüzemeltetési Vállalat (Fömo) rendelte meg tőlük. A cég Budapesten 1970-ben 154 mozit üzemeltetett,

A Főfotó archívumában a hetvenes évek legelejéről 400 negatív filmkocka maradt fenn közel 90 filmről. A képek moziépületeket, időnként mozibelsőket, de legfőképp kihelyezett mozihirdetéseket örökítettek meg. A fotózás elsődleges célja annak dokumentálása volt, hogy a megrendelt képes hirdetések valóban elkészültek és kikerültek rendeltetési helyükre.

A fényképeken látható mozifilmhirdetések fittyet hányva a technikai modernizációnak egészen a kilencvenes évekig nem nyomdai eljárással készültek, hanem kézzel festették őket a Fömo Reáltanoda utcai műhelyében. Az ilyen plakátokat pannóknak nevezték.

A mozivállalat a Mozgókép Dekorációs osztályt 1954-ben szervezte meg. A műtermükben a hatvanas évek végén tizenegy grafikus dolgozott a fővárosi mozikban bemutatott heti három-négy új film moziplakátján. A MOKÉP és a Fömo éves műsortervének megfelelően a bemutatók előtt már három hónappal elkészültek az óriás méretű plakátok, amelyeket a premier moziknál – vagyis ahol először játszották az új filmeket –, valamint „ideiglenesen” állandó falfelületekre helyeztek el.

A Fömo munkatársai folyamatosan keresték az olyan felvonulási-építési területeket, ahol hosszú ideig álló térelválasztó palánkokra és falakra felragaszthatták vásznaikat. Ahogy a képeken is látszik, az elhúzódó metróépítés a Kálvin téren vagy a Moszkva téren évekig biztosított a cégnek hirdetőfelületet, de

Legtöbbször 2x4 méteres lepedőnyi vásznakon dolgoztak és ezt alakítgatták – egészítették ki mellékalakokkal. A műhelyben évtizedeket eltöltő Temesvári Ferenc, akit időnként megtaláltak az újságírók is, így foglalta össze munkájának lényegét: először megnézték a filmet, majd a kapott sajtóanyag és fotók alapján festették meg több méteres méretben az alakokat. Sokszor a vászonra vetítettek egy-egy arcot vagy figurát, és az lett a kompozíció alapja, bár ő igyekezett egyéni módon alkotni, a műfajnak megfelelően karikatúrát vagy éppen erőteljes, drámai színeket használni. Erotikus ábrázolással a nyolcvanas évek közepéig nem próbálkozhattak, ugyanakkor más ideológiai tabu évtizedek távlatából, a Népszabadságnak 1999 februárjában nyilatkozva nem rémlett neki:

Még Hitlert vagy a horogkeresztet is lehetett ábrázolni. És festettük is, például a Hétköznapi fasizmus című film esetében.

A professzionális, művészi ihletettségű nyomdai filmplakát és a mozifestmény a huszadik században egymás mellett léteztek, de ez utóbbiból már csak a festővásznak újrahasznosítása miatt is nagyon kevés maradt fenn.

Egy filmhez két-három vásznat gyártottak, és azokat cserélgették a moziknál. Egy plakát kidolgozása átlagosan egy munkanapba tellett, a négyzetméterár kilenc forint volt, a nyolcvanas években már 36 forintot is kaptak a mesterek. A kész alkotások legalább három-négy hétig lógtak különböző helyen, és bírniuk kellett a nagyváros időjárási és szennyezési ártalmait. A vásznakat rendszerint ötször festették újra, Deák Gábor, a Fömo propaganda csoportjának egykori vezetője ennél is magasabb számra emlékszik. Az ötödik kerületi Reáltanoda utca és a Felszabadulás tér sarkán lévő földszinti munkahely a feszítő és festőeszközeivel, nagy adag festékeivel sokkal inkább asztalosműhelyhez hasonlított, mint divatos, természetes fényben úszó műteremhez vagy grafikus stúdióhoz. (A műhelyhez tartozó raktár a mai Katona József Színház Kamra helyén volt.) Havonta 180-200 m vásznat használtak fel, és falfestők pemzlijeihez hasonló ecsetekkel dolgoztak. A festőműhely élete szerda este, a mozik műsorváltáskor élénkült meg igazán, a brigád ekkor fogta magát és a hajnali órákig (túlórapénzért) végigjárták a mozikat és cserélték a plakátokat.

Az Ítélet című 1970-es magyar történelmi film plakátja a Clark Ádám téren. A festett plakát több verzióban készült el, közös elemük a főszereplőt megformáló Bessenyei Ferenc meggyötört, fáradt, maga elé mereven bámuló arca. Az inak, izmok kiemelése, a kócos haj és elvaduló arcszőrzet mind a férfiasság érzetét keltik. A grafikus nyilván Dózsa György megalkuvásmentes forradalmi elkötelezettségét akarta hangsúlyozni. A mellkép kiegészítő elemei a forradalmi szellemet képletesen és valóságosan is gúzsba kötő imitált korona és a súlyos vaslánc. A háttér függőleges satírozása megegyezik a filmcím tipográfiájával. Az elnagyoltan és kissé primitíven megrajzolt felirat egyrészt a lázadó parasztok egyszerűségére utalhat, másrészt az elfolyó betűk a kicsorduló vér látványát sugallják. A Clark Ádám téren, a háború végétől 1986-ig nem működő budavári sikló alsó állomásának tőszomszédságában a támfal megerősítésére megkezdett munkálatok miatt kordonozták el a vár domboldalát. A Mélyépítő Vállalat propaganda fémtáblán éltette a rendszer és a saját sikereit, az alatta húzódó térelválasztó elemeken számos további vállalat hirdette termékeit. A Fömo plakátjainak is állandó elhelyezésül szolgált az alagúthoz vezető fal. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A Mechwart liget sarkán egy villamosszekrényre szerelt hirdetőfelületen az Eper és vér című amerikai film standfotója van kinagyítva, rajta a Mahir és Mokép emblémákkal ellátott kisméretű nyomtatvány. A háborúellenes filmet itthon 1971-ben mutatták be. A háromalakos fotón a főszereplő, kezében könyvekkel dulakodik egy rendőrrel, míg a másik figyeli őket az egyetemi épület előtti börtönrácsra emlékeztető kerítés tövében. A Mokép plakátot úgy ragasztották fel, mintha a nagy fotón látható kerítésen függene. A hirdetésről készített fényképen jól látszanak egy azóta megszűnt presszó utcára helyezett asztalai, a zsúfoltnak nem tűnő parkoló tőszomszédságában (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Ugyancsak az Eper és vér hirdetése volt ez egyedi plakát a Kálvin téren, egy foghíjtelket határoló falon. A több mint tíz méter hosszú plakátot a cím óriási, térhatású betűi uralják, a falként megjelenő betűk között a főszereplők szögletesen ábrázolt, viszonylag vidám arca és gumibotjukat ütésre emelő, ugyancsak szögletes rendőralakok szerepelnek. Az információk egész kis felületet foglalnak el. A fotó hátterében magasodó hámló tűzfalú ház a korabeli belvárosi épített környezet lepusztult állapotának példája. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Kirk Douglas legendás filmjét, a Spartacust csak 1970-ben tűzte műsorra a Corvin mozi. Az épület még jóval kisebb volt, mint mai valójában, a kilencvenes években történt felújítása után. A tizenöt évvel korábbi fegyveres harc nyomai nem látszanak a fényképen, de tudjuk, hogy az egykori sarokház helyére már új épület került. A munkálatok csatornázásra utalnak, de a mozi töretlenül működik, és tetején a két részes színes – panoráma – szélesvásznú amerikai filmet, a Spartacust (R. Stanley Kubrick, 1960) hirdetik óriási betűkkel és egy rajzolt gladiátorjelenettel. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A Twist Olivér történetét feldolgozó Oliver című film Dickens regényének adaptációja volt. A musical 153 perces filmváltozata (Oliver! r.: Carol Reed) 1968-ban készült el, és ma is a legjobb 100 brit film között tartják számon. Itthon 1971-től láthatták a nézők. A fotón a járdán sétáló emberalakok mérete jól mutatja milyen óriási méretű plakátok fedték a Kálvin tér 1 sz. foghíjtelkét körülvevő palánkot. A grafika mintha mesekönyvillusztrációt idézne: öt szomorú, 19. századi öltözetű fiú néz a járókelőkre. A cím betűi is könyvszerűek, kis játékosságot engedve. A ködös angliai hangulatot fokozza az enyhén sötét, homályos fotó, ahol a macskaköveken egy túlméretezett csövet szállító régi, fadeszkázatú teherautó hajt keresztül. A filmplakát két oldalán az Operaház és az Erkel színház hirdeti műsorait olyan sztárokkal mint a kubai Mirta Pla és Jorge Esquivel balettáncosok, vagy az olasz bariton, Tito Gobbi. A kép baloldalán, az első épület aljában fényképész üzlet hirdeti szolgáltatásait, míg a jobb alsó sarokban egy autó suhan ki a képből. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A villamos tetejére erősített tartókat is előszeretettel használták mozihirdetésekre. A kiskörúton közlekedő villamos felett jól látni, milyen sűrűn helyeztek el fényreklámokat a nagy felületű tűzfalon. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Ezen a helyszínen több filmplakátról is készült fotó, a Józsefvárosi pályaudvar Orczy térre néző - ma már nem létező - melléképületét látjuk. Zolnay Pál Arc 1970-es filmjéhez a cím három betűjét festették a lehető legnagyobb méretűre. Emellé egy fájdalmas, kissé zaklatott szépségű férfi portré, talán a fiatal főszereplő színészé, Zala Márké, és levéltelen, kiszáradt, élettelen fák stilizált képe társult. A film a főváros 25 évvel korábbi ostromának idején játszódik, amiből nem hiányozhattak az ellenálló kommunista sejtek veszélyes akciói. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Az Arc másik, jóval ismertebb és forgalmasabb hirdetési helye a Moszkva téri gyalogos felüljáró alatt egy hatszögletű, speciális üvegezett oszlop volt. A háttérben jól látható a Postapalota, a hirdető oszlop bal oldalán igényes kiállítású kettős telefonfülke, a jobb oldalán virágos bódé. Az eladó sötét sapkában alig látszik, a nárciszra és jácintra korlátozódó virágok árát – 7 Ft egy csokor – krétával írt felirat hirdeti. A mellettük cigarettázva beszélgető furcsa pár egyik tagja feltűnően elegáns, széles barkójú férfi, fiatalabb társa – jóval szerényebb barkóval – kötött sapkában és pufajkában támasztja az oszlopot. A legmeglepőbb talán a bódé oldalán olvasható felirat: „hadirokkant árusítóhelye.” (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

1970-ben Vlagyimir Iljics Lenin, a Szovjetunió első kommunista vezetője születésének 100. évfordulóján a szovjet rezsimek propagandistái számos rendezvénnyel, ünnepi eseménnyel készültek. Magyarországról különféle küldöttségek, barátságvonatok indultak a Szovjetunióba, az IBUSZ emléktúrákkal lepte meg az utazókat, a TIT előadássorozatokat szervezett, a párt és szatelitszervezetei is rendkívüli üléseket tartottak vagy kirándulásokkal emlékeztek meg az évfordulóról. A Fömo áprilisban ünnepi filmhéten vetített válogatást a szovjet filmekből, melyeket Lenin nevével és képmásával hirdetett. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A homok asszonya Cannes-i fesztiváldíjas díjas film (r. Tesigahara Hirosi, 1963) kifejező, a szenvedéstől eltorzult arcú nőt fekvő testhelyzetben és szétbomlott hosszú hajjal megragadó pannóját a Martinelli téren állították ki. A filmet 1971 januárjában mutatták be itthon. A fotó a háttérben látni engedi a Bécsi utcai ház falára erősített Selyem feliratú fényreklámot. A Gyalogos forgalom a túloldalon tábla sokáig maradhatott itt, mert az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) székházát csak 1973-ban adták át. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Kovács András Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmje (1969) a korabeli ifjúság vágyairól és szórakozási lehetőségeiről szólt. A Kálvin téri hirdetőoszlopon a dülöngélő, különböző formájú és méretű betűk utalnak a delíriumos állapotra, ebből a kameraállásból csak egyetlen standfotó látszik. Az oszlop mögött a tűzfalon szolgáltató vállalatok neon hirdetései láthatók. A bal oldalon háttal álló nő talán épp pénzérmét keres az utcai mérleg használatához, a jobb alsó sarokban a hírlapárus pavilon mellett valaki könyvet dedikál a napernyő alatt. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Az 1962-es szovjet sci-fi, a Kétéltű ember (Gennagyij Kazanszkij - Vlagyimir Csebotarjev) felújított változatát (1971) egy kinagyított standfotóval hirdették a budai rakparton, a Döbrentei téren. Az üvegezett hirdetőtábla jobb oldalára pedig egyszerűen betettek egy kis alakú „villamos plakátot”, aminek grafikája nem igazán illeszkedett a fotóhoz. A földre helyezett táskával várakozó nő, a fotós kérésére vagy talán árnyékot keresve állt félre és fordította arcát a Duna és az Erzsébet hír irányába. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A Mező Imre út és a Kőbányai út találkozásánál, a Józsefvárosi pályaudvar oldala mellett állt a Tüker, a Tüzelő és Építőanyagkereskedelmi Vállalat telepe, melynek külső falát a Fömo gyakran használta a filmek reklámozására. A terület az ipari és a lakóövezet határán meglehetősen elhanyagolt, a macskaköves úttest saras, a kép jobb oldalán parkoló kis Zsuk teherautók láthatók, a mögöttük lévő háromemeletes irodaépület tetején kivehető a vörös csillag alakja. Mamcserov Frigyes 1970-ben rendezett filmje, a Csak egy telefon hirdetését nem bonyolították túl, a telefonzsinórra emlékeztető folyóírás mellett Ruttkai Éva mosolygós képmása erősíti meg a mondandót – ez egy vígjáték. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A Toldi filmszínház előtt sorok állnak, feltehetően a plakáton hirdetett, kétszeres Golden Globe díjazott Rachel című amerikai film miatt (R. Paul Newman, 1968). A padok háttámláin angol-magyar nyelvű hirdetés: Taxi. RENT A CAR. Személygépkocsi-kölcsönző szolgálat és Ruhatisztító Szövetkezet. A két fiatal férfi éppen a forgalmat figyeli mielőtt átvágna (szabálytalanul) a Bajcsy-Zsilinszky úton. A filmet itthon 1970-ben tűzték műsorra a mozik. (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

Az utolsó Leó című filmet (1970, R. John Boorman), angol víg dráma műfaji besorolással az ifjabb nézőknek szánták. A komikus plakát egy elegáns, gondosan elválasztott hajú, komolykodó urat ábrázol, aki távcsőbe bújva figyeli közvetlen környezetét. A felirat is kifigurázza igyekezetét: „Aki a világ helyett csak az utcát változtatta meg.” Marcello Mastroianni neve természetesen még ráfért az utcai alkotásra. A plakátok alakja figyelemreméltó, ugyanis a négyzetes elrendezés meglehetősen ritka volt, Az utolsó Leó esetében le is maradt az előregyártott téglalap alakú kép jobb széle. A hirdetési felületet a Népköztársaság útján lévő Bábszínház aládúcolt épülete adta (1971). (Fotó: Főfotó / FORTEPAN)

A Fömo mozipannóiról hosszabb írás az 1956-os Intézet Alapítvány idei évkönyvében fog megjelenni. Köszönet a Fortepan fórum tagjainak a képek helyszíneinek megfejtéséért, illetve az Index olvasóinak, akik pontosították két kép helyszínét.

(Borítókép: A boldogság madara című 1953-as szovjet film hirdetése a 6-os villamos tetején – Fortepan)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!