Index Vakbarát Hírportál

Egy német-magyar polgárcsalád hétköznapjai

IMG 20190723 0002 (2)

A legtöbb családban lappang a fiók mélyén, a ruhásszekrény aljában néhány album, egy-két doboz fekete-fehér fotó a nagyszülők, szülők fényképeivel. Elfelejtett nyaralások, rég elsüllyedt családi események dokumentumai, kevés köztük az igazán érdekes, és ahogy az idő múlik, úgy vesznek el a hozzájuk kötődő információk. Kieselbach Tamás esetében azonban ez a családi hagyaték szokatlanul gazdag és bőséges. Az ismert műgyűjtő és galériás nagyapja, idősebb Kieselbach Vilmos, édesapja, ifjabb Kieselbach Vilmos és nagybátyja, Kieselbach Gyula egyaránt lelkes amatőr fotós volt, mindketten rengeteg képen örökítették meg családjuk mindennapjait. De a Kieselbachoknál az élet dokumentálása nem korlátozódott a fotókra: gondosan lefűzött okiratok, gépelt önéletrajzok, levelezések maradtak utánuk olyan bőségben, amiből meg lehetne írni egy egész családmonográfiát, egy német-magyar polgárcsalád 

nagyon jellemző 20. századi történetét.

A Kieselbachok megpróbálták karnyújtásnyi távolságra tartani maguktól a történelmet, inkább a család felé fordultak – de a két világháború és a szocializmus hatása ebben az időszakban mindenki életét alapvetően befolyásolta, az övéket is. A családi emlékezet általában két-három nemzedéket fog át, de a Kieselbachoknál a dokumentálás vágya már a régi időkben is erős lehetett, mert a távolabbi ősökről is tudni lehet az alapvető adatokat. Johann Friedrich Kieselbach (1798-1845), Kieselbach Tamás szépapja a mecklenburgi Bützowban volt asztalosmester. A linzi Höhneleknek festészeti vállalkozása volt, egy másik ágon Friedrich Höhnel pékmesterre bukkanunk, aki a nyugat-poroszországi Graudenzben született 1800 körül, megint egy másikon August Friedrich Stöckle regensburgi kántor-tanítóra, egy harmadikon Martinus Pater (szül. 1699) lőcsei polgárra. 

A fotók azonban a közelebbi múltról mesélnek, az apa és a nagyapa életéről. Ezekből a fényképekből adott át Kieselbach Tamás 320 darabot a Fortepannak, és adunk közre most az Indexen egy szűkebb válogatást. A Fortepanra felkerülő képeknél sok esetben csak maguk a fotók maradtak meg, a kontextus örökre elveszett. A Kieselbach-hagyaték kivételes értékét az adja, hogy minden alapvető adat ismert, és Kieselbach Tamás Svédországban élő nagynénje, a fényképek jelentős részén szereplő Ingeborg segítségével a képek készítési idejét, helyszíneit is azonosítani lehetett. Így állt össze ez a fényképekből kibomló, 1914-től 1954-ig négy mozgalmas évtizedet felölelő családtörténet.



Rovatok