Kilátás az ablakodból, muti az otthoni munkahelyed, mi jár a fejedben. Egy ideje legtöbbünknek ezek a kérdések jönnek szembe minden reggel, többnyire online ébredünk. Mi, akik sokat dolgozunk a Fortepannal, nekünk a Fortepan jár a fejünkben ilyenkor is. Ez egy szenvedély, jönnek a képek, lehet böngészni most is, ahhoz még mindig elég, ha van internet. Szerencsére nyílnak már a virtuális kiállítások, de a múzeumot pótolni nem lehet, ez nem kérdés, egészen más élmény élőben látni valamit, mint a monitoron nézni. 

A Fortepan esetében a helyzet nem ilyen egyértelmű, mert a gyűjtemény állandó helye az internet, nincs igazán kötött formája, de ha valaki csinál neki, akkor már rögtön lesz is egy. Ez a páratlan archívum akkor kel életre, ha használni kezdjük, ha nézegetjük és közben szabadjára engedjük a fantáziánkat, vagy csak csendben csodáljuk a képeket. Az alapvetése az, hogy szabad és közös. 

Egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában látogatható volt az első, a Fortepan méreteihez méltó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Ha lemaradt róla, azt egyelőre nem tudja pótolni. De egy kurátor ilyenkor is a képeken gondolkodik, a képeken is, meg azon is, mint mindenki más. Virágvölgyi István a Minden múlt a múltam című kiállítás kurátora átküldött néhány mappát, képeket, amik számára kapcsolódnak ahhoz, ami most velünk történik. Ezekből a képekből válogattunk most.

Mindenhol jó, de a legjobb…

Az internetes kapcsolat meglétét leszámítva az ország nagy része pár évtizeddel korábbi tempóra kézifékezte vissza az életét és olyan időtöltéseknek hódol, amikre amúgy nem lenne ideje a mindennapokban. Persze nem feltétlenül jókedvében teszi, elvégre valamivel le kell foglalni a gyereket, enni kell adni a családnak és az agyunkat is mozgásban kell tartani, hogy ne kapjunk csömört a monotonitástól.

A telefonhírmondó hallgatása közben hány terítőt lehetett kihímezni? Hány könyvet olvasott el egy hónap alatt nagysága? Mennyi ideig körözött a kisfiú a háromkerekűvel a gangon?

Nézzék meg az elmúlt száz évben mivel ütötték el az időt az előttünk élő generációk, ha otthon voltak, és közben persze lessék meg a háttérben lévő részleteket is, hogy hol és hogyan éltek – ami minden mai videóhívás legizgalmasabb része is egyben.

Virágvölgyi István  

Tavaly az Indexen rendszeresen kapcsolódtunk a kiállítás tematikájához és többször válogattunk onnan történeteket, ötleteket a hétvégi mellékletünkbe is. Íme!

A test a régi papír húszasról – egy eltévedt golyó végzett vele 1956-ban

Két kép és ami közben elmúlt

Érettségiről vitték őket a gettóba

Ó de boldog voltam, hogy Közép-Európában élünk!

A betiltott ingázók helyén Hruscsov mosolygott

Nézegessen gifeket a Monarchia polgári hétköznapjairól!