Hosszú távon mindenkinek jobb lenne, ha nem csak egyetlen cégtől vehetnénk gázt, ehhez viszont az orosz hosszú távú szerződésről is le kell szakadnunk. Miközben a kormányzati nyilatkozatokban szinte tényként kezelik, hogy az E.On gáznagykereskedő megvásárlása után az MVM köti meg az új hosszú távú szerződést a Gazprommal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium konzultációt hirdetett egy teljesen új gázpiaci modellről. A megkérdezett cégek többsége szerint ha fenntartjuk a korábbi rendszert, a saját céljainkat sem fogjuk tudni megvalósítani.
Évente 100 milliárd forintos többletterhet okozhat a fogyasztóknak, ha az állam 2015 után is domináns gáznagykereskedőben gondolkodik, és nem a versenyző modell irányába mozdul el – vélte a Mol a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak megküldött, a tárca honlapján a közelmúltban közzétett konzultációs anyagában.
A Mol véleményével nem volt egyedül, a megkérdezett gázszolgáltató, kereskedő és termelő vállalatok, szakmai szervezetek egyértelműen jelezték a minisztériumnak, annak a rendszernek a fenntartása, amely a magyar gázpiacon lényegében most is működik, és döntően egy forrásból, egyetlen nagykereskedőn keresztül látja el gázzal a fogyasztókat, nem kívánatos 2015-től. Ha a teljesen versenyző piac kiépítésének ilyen rövid távon nincs is realitása, célszerű lenne további lépéseket tenni a verseny irányába.
A tárca a nagy energiacégeknek elküldött kérdőívében többek közt arra volt kíváncsi, szerintük hogyan kellene átalakítani a hazai gázpiacot azután, hogy 2015-ben lejár az oroszokkal kötött hosszú távú szerződés. A minisztérium alapvetése, hogy a hazai nagykereskedelmi piacon lehetőség nyílhat egy kevésbé koncentrált, többszereplős, versenyzőbb gázpiac kialakítására, ezzel kapcsolatban pedig három modellt is felvázolt, amelyekről az iparági szereplőket is megkérdezte.
A konzultáció - amelyet még ősszel indított a minisztérium - főleg annak tükrében tűnhet meglepőnek, hogy a kormányzati nyilatkozatokban általában fel sem merül, hogy a gáznagykereskedelmet intéző E.On Trade megvásárlása után, 2015-től esetleg nem az eddigi, hosszú távú szerződésre épülő, egy nagykereskedős rendszert viszik majd tovább. A kérdéseken így érezhetően a megkérdezett cégek is meglepődtek, példaértékű, pozitív lépésnek nevezték, hogy az NFM egyáltalán megkezdte az ilyen irányú gondolkodást. Többen jelezték, máskor is szívesen rendelkezésre állnak ötleteikkel, meglátásaikkal.
Hogy erre mennyire lesz lehetőségük, egyelőre kérdéses, a konzultáció megindítása óta ugyanis már Holoda Attila, a tárca energiaügyekért felelős helyettes államtitkára is távozott, a januári 10 százalékos rezsicsökkentéssel pedig úgy tűnik, mintha a kormány kevésbé részesítené előnyben a piaci gondolkodást az iparágban. Emellett végső állomásához érkezett az E.On Trade megvásárlása is, a veszteséges gáznagykereskedő cég a tervek szerint már a héten állami tulajdonba kerül. Ez a lépés pedig végképp azt sugallja, hogy a kormány a kérdést a jövőbeli piaci modellről valójában már el is döntötte. (Arról, hogy a magyar gázpiac milyen ellátási lánc mentén működik, itt olvashat részletesebben.)
Nagykereskedelmi versenymodell
Ez a modell áll a legtávolabb a kormány jelenleg körvonalazódó terveitől. Lényege, hogy az E.On Trade megvásárlása után az állami MVM már nem köt újabb hosszú távú szerződést az oroszokkal. Eszerint az elképzelés szerint a hazai piacot a már itt lévő, hazai és nemzetközi tulajdonú szereplők és esetleges új belépők látják el. Ez akkor működhet, ha a kibővült nemzetközi összekötő vezetékeknek köszönhetően a piaci szereplők rendelkezésére álló gázimport-kapacitások keleti és nyugati irányokból külön-külön is lehetővé teszik a hazai importigény teljes körű kielégítését. A nagykereskedői modell szerint megszűnne az úgynevezett egyetemes szolgáltatás rendszere, vagyis a lakossági fogyasztók is a szabadpiaci kereskedőktől kapnának ajánlatokat. Ebben a verzióban Magyarország gázelosztó szerepe és a gáztárolók szerepe is erősödne.Az NFM szerint bármilyen is lesz a rendszer 2015 után, a hazai gázellátásnak továbbra is biztonságosnak kell lennie úgy, hogy közben garantált a cégek gazdaságos működése, és a fogyasztók a lehető legkedvezőbb áron jutnak a gázhoz. A tárca szeretné, ha a modell támogatná azt is, hogy Magyarország régiós gázelosztó szerepe erősödjön.
Az egyetemes szolgáltatás erőteljesen szabályozott szolgáltatás, amely leginkább jogszabályban meghatározott ellátás-biztonsági szintet nyújtó szolgáltatási csomag, csak a felhasználók egy része jogosult rá, jellemzően a lakosság és egyes kisfogyasztók. Az egyetemes szolgáltatás árát a fejlesztési miniszter rendeletben határozza meg. Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználók a szabadpiacon vehetnek gázt.
Bár a konzultáció még ősszel kezdődött, a megkérdezett iparági szereplők véleményei csak a közelmúltban kerültek fel a minisztérium oldalára. A cégek szinte mindegyike kifejtette, a bevezetendő új modelltől függetlenül szükségesnek tartják, hogy hiteles és kiszámítható legyen a szabályozási környezet, és hogy a szociális támogatásokat a kormány ne a gázár-támogatáson keresztül próbálja meg érvényesíteni.
A nyilatkozó cégek többsége a versenyző nagykereskedői modellt tartotta a legvonzóbbnak, szerintük ha kiépül a megfelelő vezetékrendszer ahhoz, hogy több forrásból jussunk gázhoz, egyértelműen ez az elképzelés szolgálja a leginkább a fogyasztók érdekeit. Arra azonban kevés esélyt láttak, hogy ezt már 2015-től be lehet vezetni, a vállalatok ezért zömmel a második, félig versenyző rendszer bevezetése mellett érveltek.
A visszaküldött konzultációs anyagban a Mol közölte, elhibázott lépésnek tartaná a domináns nagykereskedelmi modell bevezetését, szerinte ez vélhetőleg ellentétes az Európai Unió belső földgázpiacra vonatkozó szabályozási kereteivel is. A cég leginkább a nagykereskedelmi versenymodellt támogatná, hosszú távon ugyanis ez biztosítja a legalacsonyabb árakat. Ennek a bevezetését néhány éven belül nem tartják reálisnak, így szerintük szükség lehet egy ezt előkészítő, átmeneti modell bevezetésére, amely még egy darabig életben tartja az egyetemes szolgáltatás rendszerét. Szerintük az lenne az ideális, ha az egyetemes szolgáltatásra csak a lakosság lenne jogosult, 5-10 évre kötnénk take or pay szerződést, de csak 1,5-3 milliárd köbméterre, vagyis a teljes fogyasztásnak csak mintegy harmadára, negyedére.
Az E.On kifejtette, kizárólag az EU gázipari szabályozásával összhangban lévő magyarországi földgázmodell bevezetését tudják támogatni, a domináns nagykereskedői modell azonban nem tartozik ezek közé. Szerintük a jelenlegi mértékű szabályozói beavatkozás nem fenntartható sem a földgázpiacon, sem a távhő és kapcsolt villamosenergia-termelői árszabályozásban. E.On szerint érdemes lenne tovább finomítani a felvázolt modelleket, nem világos például, hogy a domináns nagykereskedői elképzelés szerint miért kellene mind a 8-10 milliárd köbméter hazai földgázigényt kötelezően az orosz partnertől vásárolni hosszú távú szerződéseken keresztül. A cégcsoport szerint az érintett időszakban nem valószínű a földgázforrások bőséges rendelkezésre állása, a nagykereskedői versenyző modell jelentős mértékű ellátásbiztonsági kockázatot hordoz. A szabályozói célt így jobban kielégíti a második modell.
A Magyar Energiakereskedők Szövetsége a várható gázpiaci környezet bizonytalansága miatt nem foglalt állást a modellváltozatok mellett, de szerinte is a „Szabályozott ESZ + versenypiac” modell megvalósítása reális. Szerintük fontos, hogy az egyetemes szolgáltatásban az árat az engedélyes cégek határozzák meg, a szabályozó felügyelete, jóváhagyása mellett. Úgy vélik, az indokolt költségeket elismerő szabályozásra van szükség, és nem engedhető meg a szektorok közti keresztfinanszírozás.
A Tigáz a visszaküldött konzultációs anyagban üdvözölte azt az elképzelést, hogy versenyzőbb energiapiac alakuljon ki. Szerintük "a szabályozói beavatkozások eredményeként, a szabályozáspolitikai célok erőltetett érvényesítése miatt az iparág elszakadt a piactól és a gazdasági válság, az ármoratórium hatásaként felgyülemlett iparági veszteség, a különadók és a bizonytalan szabályozási környezet mostanra szinte kilátástalan helyzetbe hozta a hazai gázszektort". Az esetleges támogatások megítélésekor semmiképp nem a fogyasztást, hanem a fogyasztót kellene támogatni. A legoptimálisabb megoldás az lenne, ha a lakossági árakat el lehetne választani a szociális támogatástól, és az állam a rászorultakat nem a gázárakon keresztül támogatná.
Szerintük egyébként szemben a minisztérium állításával, az anyagban felvázolt domináns nagykereskedelmi modell nem a jelenlegi modell továbbvitele, hiszen a jelenlegi nagykereskedelmi piacon is versenyhelyzet van, azt csak a 2010 decemberében bevezetett ármoratóriummal korlátozták. A domináns nagykereskedő elképzeléssel torzulna a nagykereskedelmi verseny, a megcélzott regionális elosztó szerep jelentősen mérséklődne, gátolva a lehetőségeket a gáztőzsdén, a nagykereskedő kijelölése pedig uniós jogi szempontból is problematikus. A Tigáz hangsúlyozta, ha olyan modellváltás történik, amelyben az eladási ár nincs összhangban a vételi árral, akkor ez a modell nem tud hosszú távon megbízhatóan, stabilan működni.
A Főgáz is a domináns nagykereskedői modell ellen érvelt. Az szerintük kevéssé rugalmas, nehezebben reagál a változó piaci körülményekre, egy elavult struktúrát éleszt újra. Szerintük az korlátozhatja a nagykereskedelmi versenyt, és hátráltathatja a nemzeti energia stratégiában lefektetett célok elérését. De ha a tárca végül mégis emellett dönt, akkor is indokolt, hogy az egyetemes szolgáltatásban az árszabályozás tükrözze a nagykereskedelmi árat.
A megkérdezett cégek mindegyike hangsúlyozta, igazi verseny csak akkor alakulhat ki a magyar piacon, ha a beszerzési források bővülnek, vagyis ha megépül a magyar-szlovák összekötő vezeték, a Déli Áramlat gázvezeték, kiépül az Észak-Déli Folyósó, a lengyel és horvát LNG terminálok, megvalósul a Nabucco. Mivel azonban 2015-ig nincs realitása a komolyabb forrás-diverzifikációnak, a többség a teljesen versenyző modellt egyelőre nem tartja bevezethetőnek, a domináns nagykereskedői modell bevezetését azonban nem tartják kívánatosnak.
A technikai realitások mellett a politikai realitásokat is érdemes figyelembe venni. Erre hívta fel a figyelmet a szintén megkérdezett Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE). Az ETE szerint az egyetemes szolgáltatás leváltása egy olyan rendszerrel, ahol az állam nem határozza meg közvetlenül az árakat, csak a szolgáltatási kötelezettséget és a színvonalat, esetleg az árrést írja elő, “egy nagyon szép álom”, azonban rendszerváltás óta a kormányok egyike sem tudta ezt a lépést megtenni. Szerintük reálisan ilyen radikális változtatásra majd akkor számíthatunk, ha megvalósul egy széleskörű lakossági épületenergetikai program, elegendő költségvetési forrás képződik a változatlanul hátrányos helyzetűek támogatására, így "az energiaárak depolitizálhatóak" lesznek.
“Ezekre ebben az évtizedben semmi reális esélyt nem látunk” - írták kissé lemondóan. A kormánynak a konzultációs anyag óta tett intézkedéseiből - nem rég alakult meg a rezsicsökkentő bizottság, hamarosan pedig újabb csökkentés jöhet - arra lehet következtetni, hogy ők is ezt az álláspontot képviselik.