A nyugdíjpénztár választásának szabadságát visszaadó törvény előkészületei már jóval az unió válaszának bejelentése előtt megkezdődtek. Mindez azonban teljes titokban, rendkívül szűk körben, egy ablaktalan tárgyalóban történt.

Egy újabb meghökkentő mondat a Wiedermann-memoárból:

A Nemzetgazdasági Minisztérium rendszere jól zárt, a nyugdíjreform részleteiről semmi nem szivárgott ki. Ahogyan a második akcióterv többi fontos pontját, a szektorális válságadók előkészületeit is titokban tudtuk tartani. A miniszterelnök úgy jelenthette be azokat, hogy a döntést a kormány szabadon, mindenfajta előcsatározások nélkül hozhatta meg. Márpedig az ilyen aranyat ér!

Magáról az ötletről mondjuk az Index már májusban írt, de az tény, hogy előtte nem beszélték meg tényleg senkivel.

Miközben az ECOFIN-ülésen ádáz csata dúlt a magyar módszerek miatt és Matolcsy György számára kezdett világossá válni, hogy itt és most csak veszíteni lehet, hirtelen nyílt az ajtó. A zárt ülésre egy küldönc lépett be. Olli Rehnnek átadott egy papírcetlit, amelyet elolvasva a pénzügyi biztos elkomorodott és azonnal szünetet kért.

Érezhető volt, hogy Olli Rehn gépezetébe porszem került, valahonnan valamilyen rossz hírt kapott. (...) Ez után a közjáték után a tanácsban a magyar kormány álláspontja diadalmaskodott. Hogy a siker minek minek volt köszönhető, azt akkor a nemzetgazdasági miniszter sem tudta igazán.

Milyen porszem került a gépezetbe? Mi volt a papírfecnin? Minek köszönhető a magyar siker? Következő posztunkból kiderül!

Tegyük félre a könyvet egy kicsit, nagyjából a felénél járunk. Nézze meg mindenki a Háry János Intermezzóját.

Megannyi kérdés vetődik még fel. Vajon honnan üzenhettek neki? Csak nem a felsőbb körökből érkezett az ukáz? Ettől a videótól mindenesetre nem leszünk nyugodtabbak.

Tehát az előbb azt írtuk, érezhető volt, hogy Olli Rehn gépezetébe porszem került, miután egy küldönc érkezett.

Győzött a magyar akarat, Matolcsy legyűrte Olli Rehnt, de hogy a siker minek volt köszönhető, azt akkor a nemzetgazdasági miniszter sem tudta igazán.  

Szóval mi változtatta meg Olli Rehn véleményét? 

Az, hogy Orbán Viktor pókerarccal közölte Barroso elnökkel, hogy ha az Európai Unió beavatkozik a magyar gazdaság belügyeibe, vagyis megakadályozza a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítását, a következő uniós miniszterelnöki csúcson minden kérdésben vétót fog gyakorolni.

Ez Wiedermann Helga szerint komoly fenyegetést jelentett az Európai Bizottságnak és Barosso elnöknek.

Wiedermann Helga így emlékszik vissza a magánnyugdíjpénzek államosítására. (Emlékeznek, ez volt az a helyzet, amikor úgy alakították ki a szabályozást, hogy racionális érvek mentén nem maradt sok választás.)

Mivel a Fidesz-kormány alapfilozófiája, hogy az emberek saját életük és pénzük felett szabadon rendelkezhetnek, ezért csak becsléseink voltak arra, hogy hányan döntenek a visszalépés mellett.

Bajnai alatt a visszalépést 60 százalék választotta, Matolcsy György azonban ennél optimistábban látta a helyzetet. Állította, az állami pénztárba 10-ből 9 vissza fog térni.

A jól sikerült akcióhoz persze egy a visszatérésre kitalált jó konstrukció is kellett. A visszalépők elképesztően magas aránya jelezte, az ország még mindig egy emberként áll a Fidesz mögött, és a kormány gazdaságpolitikájában is töretlenül bízik.

A Bajnai-kormány nemcsak hivatali időszakára tett felelőtlen ígéreteket, hanem Brüsszel felé is olyan dolgokat vállalt, amelynek végrehajtását rajta már nem kérhették számon. Az évente benyújtandó konvergencia tervben azt is megígérték, hogy 2011-ben a magyar költségvetés hiánya a bűvös 3 százalék alatt lesz. Úgy indultunk, hogy ez a kormány által tett vállalás lesz az első, amelynek módosítására tárgyalásokat kezdünk Brüsszellel.

- írta Wiedermann, aki itt felidézi Matolcsy 2010-es szavait is:

Nem fogunk megszakadni azért, hogy 2,8 százalékos legyen a hiány csak azért, hogy ez néhány nagyon távoli hivatalban lévő pénzügyi szakembernek elnyerje a tetszését

A könyv szerzője szerint az IMF ebbe bele is ment volna, őket a hiány annyira nem érdekelte, csakhogy ebben az ő szavuk nem számított. Sőt, velük éppen minden kapcsolatot megszakítani készültünk.

Orbán meg azt mondta:

“Lovagias nemzet vagyunk, fizetünk, ha már hitelt vettünk fel, vissza fogjuk fizetni, úgy, ahogy van.”

Az ECOFIN a pénzügyminiszterek tanácsa,  havonta egyszer, de gyakran többször is összeült, a tanácskozáson pedig mindig részt vett Wolfgang Schauble is. Wiedermann úgy emlékszik, Matolcsy és a német pénzügyminiszter között személyes barátság szövődött.

A tanácskozások reggelén mindig együtt reggeliztek a többi néppárti politikussal együtt, “ezek szinte egyedüli alkalomként kínálkoztak arra”, hogy Matolcsy képet kaphasson az unió belső ügyeiről. Brüsszelből hazatérve mindig meg is jegyezte, az ECOFIN ülések igen unalmasak voltak, de a reggelin többet tanult, mintha több tucat közgazdasági könyvet elolvasott volna.

Na de ki volt Matolcsy legnagyobb ellensége?

Olli Rehnnel, a bizottság pénzügyi biztosával Matolcsy szinte egyszemélyes küzdelmet folytatott, Wiedermann szerint. Rehn már az elején világossá tette, hogy nem hajlandó figyelembe venni Magyarország 2010-ben örökölt helyzetét, ő és csapata “ahol csak tudott, keresztbe tett.”

Rehn elérte, hogy 2010. június első hetében az ECOFIN néppárti reggelijén a fő téma a magyar ügy legyen és az első akcióterv. Kérdezték, hajlandó-e Magyarország megszorítani, Matolcsy azt mondta, hogy nem. Ezután jött az ECOFIN informális reggelije, itt is Magyarország volt a téma.

A reggelin a 2010-es magyar pénzügyi helyzettel senki nem foglalkozott, nem voltak hajlandóak figyelembe venni az új kormány által örökölt helyzetet, és azt sem, hogy "annak kialakulásában nem a második Orbán-kormány volt a ludas." Matolcsyt az informális tanácsi reggelin arra szólították fel, hogy “tartsa magát az IMF által kötött diktátumokhoz.” Wiedermann így idézi fel a történteket:

Abszurd színjátéknak tűnt, hogy még az ECOFIN ülés utáni ebéden is Magyarországot tárgyalták. Matolcsy első brüsszeli látogatásán egyértelművé vált, hogy közte és Olli Rehn között elkeseredett küzdelem kezdődött, amely a következő években végig meghatározta a kapcsolatukat. Matolcsy hazajött, és Orbánnal kielemezték az ECOFIN-on történteket. Arra a következtetésre jutottak, hogy mégiscsak tartani kell a 2,8 százalékos hiányt, amelyet Bajnaiék terveztek.

A gond Wiedermann szerint ezzel csak az volt, hogy az önkormányzati választások előtt volt az ország, és mindenki arról kezdett beszélni, hogy utána milyen megszorítások jönnek majd.

“A szocialisták hevültségükben Gyurcsány Ferenc őszödi beszédével kezdtek példálózni. Mentségükre legyen mondva, hogy mindenki saját magából indul ki. Többször bebizonyosodott, hogy a hazudozás elsősorban a magyar szocialistákra jellemző.”

Wiedermann szerint “gyakran vádolták Matolcsy Györgyöt azzal, hogy nem ért a számokhoz, pedig az igazság ennek az ellenkezője.”

A boldognapot.hu online ezoterikus magazin például összegyűjtött tíz (10) megbotránkoztató titkot a szabadkőművesekről. A 9. szerint titkos kézfogásuk van, a 8. szerint pedig számos titkos jelszavuk. Ha 9-ből kivonunk 8-at, pont 1-et kapunk. Az egyes pont pedig: "A szabadkőművesek kulcsszerepet töltenek be az űrkutatásokban." Eddig nyugodt volt? Itt az ideje aggódni egy kicsit! Nincsenek véletlen összefüggések ugyanis!

Wiedermannak erre is van magyarázata. Mert "a pénzemberek által vezérelt liberális gazdaságpolitika mindenkit, aki növekedéspárti volt, lesajnált és hibbantnak tartott. Aki nem a bankárok és brókerek pénztárcáját, hanem országát kívánta gyarapítani, azt kiszorították a gazdasági fősodorból." Matolcsy ezért nem kapott meghívót például a Davosi Fórumra.

Barroso méltatta a pénzügyi egyensúly elérését célzó magyar erőfeszítéseket. Kincstári optimizmusát azonban csak a külvilágnak szánta. A színfalak mögött összevont szemöldökkel közölték, a 3 százalékos hiány tartásához a magyar intézkedések hosszú távon nem elegendőek. Ők “valódi” strukturális reformot akartak. Kevésbé volt diplomatikus az a New York-i székhelyű hitelminősítő, amelyik a magyar költségvetésről alkotott véleményét kétszeres leminősítéssel fejezte ki.

A Moody’s Wiederman szerint egy pénzpiaci spekulánsokból élő cég.

Azt a bejelentésünket, hogy tavaszra a költségvetés kiadási oldalát is rendbe tesszük, Brüsszelhez hasonlóan elengedték a fülük mellett. Nem titkoltuk, hogy az első egy-két évben az adócsökkentés pénzt visz majd el a költségvetésből, körülbelül évi 145 milliárd forint bevételkieséssel számoltunk.

Matolcsyék nem egyeztettek senkivel, mert féltek, hogy lebeszélik őket pár intézkedésről.

Az elmúlt évek költségvetési szerkezeteiben nem történt változás, mert már csírájában elfojtottak minden erre irányuló törekvést azok az érdekcsoportok, akiket a reform rosszul érintett volna. Mi ezt a luxust nem engedhettük meg magunknak. Az átalakítás lehetséges területeinek kiválasztását ezért nem is a tárcákra bíztuk. Az egységes kormányzati javaslat a Nemzetgazdasági Minisztérium eldugott szobáiban készült.

A titkos munkacsoport felállítása Matolcsynak egy pillanatig sem okozott gondot, fiatalokat bízott meg vele, mert ők nem a minisztériumban szocializálódtak, nem voltak lekötelezettjei régi kapcsolatrendszereknek. A minisztérium felsővezetése egytől-egyig ilyen szakemberekből állt.

A strukturális reformprogram boszorkánykonyhájában rajtunk és persze Matolcsy Györgyön kívül másnak nem volt belépése. A csapat tagjai este dolgoztak, saját kezűleg - gyakran csak két ujjal - írták gépbe az anyagokat, amelyeket egymásnak is csak pendrive-on adhattak át.

- írta Wiedermann visszaemlékezésében.

Orbán Viktor rendíthetetlennek mutatkozott, írja Wiedermann, visszaidézve a Széll Kálmán-terv előkészületeit, a kiadáscsökkentő tételek közül olyanokat választott, amelyek nem csak költségvetési megtakarítást hoznak, de politikailag is vállalhatóak voltak.

Mintha előre tudta volna, hogy a szocialisták még a kormányülés előtt kijátsszák ezt a lapot.

Olli Rehn azt is szerette volna elérni, hogy jelentős büntetésben részesüljenek azok a tagállamok, amelyek nem tartják be az államháztartások rendbetételére hozott brüsszeli döntéseket. Wiedermann Helga azt írja, ezeket “ajánlásoknak” hívják, de valójában békeidőben foganatosított háborús diktátumok.

Olli Rehnnek azért is volt szüksége 2011 első felében Matolcsy György támogatására, mert 2010 végére világossá vált, hogy ugyan totálisan támadja az unió és Rehn a magyar gazdaságpolitikát, de az működik.

Matolcsy nem tudta, kire bízza az adózás területét. A legjobbnak ígérkező ember nem vállalta, nem volt jó tapasztalata a minisztériumi munkáról.

Ő javasolta Balog Ádámot, adózásról vallott nézetei a Matolcsy György által vallott koncepcióba illettek.

De a kezdeti lelkesedés után Balog is elbizonytalanodott. Wiedermann Helgának csak egy hosszas telefonbeszélgetés után sikerült megnyugtatnia: Matolcsy György megingathatatlan, kitart a céljai mellett.

Balog Ádámot egyébként Matolcsy György később a Magyar Nemzeti Bankba is magával vitte, sőt, ő lett az egyik alelnök.

A jelölés szabályszerűségét többen megkérdőjelezték azzal az indoklással, hogy Balognak nincs meg az a monetáris politikai szakmai előélete, amit a jegybanktörvény előír.

Wiedermann Helga elmagyarázza.

Az a televíziókészülék, amelyet a boltban 60 ezer forintért árulnak, közel 13 ezer forint adót tartalmaz, míg egy 150 ezer forintos készülék megvásárlásakor az államkasszába már körülbelül 32 ezer forint érkezik. Vagyis ha valaki olcsóbb terméket vásárol, akkor kevesebb adót fizet annál, mint aki jövedelmi viszonyai alapján egy drágább árucikk megvásárlása mellett dönt. Ebből a szempontból egyértelmű, hogy a személyi jövedelemadóhoz képest a forgalmi adó sokkal igazságosabb tehervállalást tesetít meg.

Egyébként hogy honnan ered, miért szeretik annyira a kormányok az áfát, és miért nem annyira igazságos, arról itt olvashat többet.

“A bankadó bevezetésekor személyes fenyegetéseket is kaptunk: ha nem vonjátok vissza a bankadót, végetek” - idézi Matolcsyt a könyv.

Wiedermann szerint a nyáj fekete báránya cím egyébként nekünk nem is a túlzottdeficit eljárás miatt járt ki Brüsszelben - rajtunk kívül ebben még jó néhányan voltak érintettek. "Az igazságos teherviselés nevében kivetett bankadó volt az, ami akkor még megbocsáthatatlan bűnnek tűnt."