A Miniszterelnökség mindent megtesz, hogy ne kelljen kiadnia azokat az adatokat, hogy mikor melyik településen hányan kérelmeztek kettős állampolgárságot, és közülük hányan kapták is meg.
Cikkeink szerint:
Még ősszel lepleztük le két részben, hogy tízezrével ömlenek be hozzánk ukrán papírokkal oroszok, fehéroroszok, kazahok vagy épp szerbek, románok – és tulajdonképpen bárki, akinek van egy kis pénze uniós állampolgárságra.
Erre azért volt mód, mert túlzottan leegyszerűsítették az állampolgárság-adási folyamatot, ráadásul nem volt semmi érdemi ellenőrzés, így hamar komoly ukrán és orosz bűnbandák szálltak rá a bizniszre, és vették meg kilóra a magyar köztisztviselőket tucatjával.
A cikkek megjelenése után a területért felelős Semjén Zsolt bármiféle cáfolat helyett kapásból bejelentette, hogy az Index Gyurcsányékkal és a külföldi titkosszolgálatokkal szövetkezett a külföldön élő magyarok ellen. És mint ilyenek, hazaárulók is vagyunk.
Tavaly a Hvg.hu csak annyit szeretett volna megtudni, hogy melyik országból hányan kaptak állampolgárságot, de a Miniszterelnökség már akkor nem akarta nekik elárulni, perrel kellett kiszedni belőlük a közérdekű adatot.
Mi először arra kérdeztünk rá – még a cikkeink megjelenése előtt –, hogy Semjénék egyáltalán tudják-e, hogy melyik héten hány állampolgárságot adtak mely országokból jövő kérelmezőknek. Azt mondták, hogy fogalmuk sincs, ilyen adatok nem léteznek. Csak a Hvg.hu által kierőszakolt adatokat adták oda nekünk is (a cikk végén lenyíló táblázatként megtalálja).
Már önmagában az is nagyon furcsa volt, hogy ezek szerint a beérkezett kérelmeket rögtön megsemmisítették, ha semmiképp nem lehet rájönni, hogy melyik kérelem honnan és mikor jött be. Persze aztán a cikkek megjelenése után hamar kiderült, hogy igazából csak félnek nyilvánosságra hozni.
Németh Zsolt, akkori külügyi államtitkár ugyanis elszólta magát, ő bemondta, hogy a megvannak a korábban letagadott adatok, és ő egyébként is a nyilvánosság pártján áll. Még aznap elkértük újra, ekkor már a Miniszterelnökség sem ragaszkodott a saját korábbi hazugságához.
Csak kértek némi időt, amíg a „társszervek a rendelkezésükre bocsátanak” minden szükséges adatot. Azt már nem tudták megmondani, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy a meglévő adataikat egy pár oszlopos táblázatban átküldjék. Három hét múlva ismét érdeklődtem, arra nem is válaszoltak.
Négy nap múlva minden elérhető kommunikációs csatornán újra zaklattam a Miniszterelnökséget; akkor annyit válaszoltak, hogy még mindig várni kell, de majd rákérdeznek, hogy mi tart ilyen sokáig.
Vártam még két hetet, és újra megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Azt mondták, hogy várjak másnapig, másnap pedig bemondták, hogy várjak még két hetet, de akkor már biztosan küldik. Ez elég elég furcsa volt, mert bőven több mint egy hónapot kellett várni eleve meglévő adatokra, ennyi idő alatt egy gyakornok kézzel végig tudta volna számolni az eredeti, papíralapú kérelmeket, de nem volt mit tenni, elfogadtam.
Két hét múlva természetesen nem küldtek semmit. Pár nappal a megbeszélt határidő után hősies önuralommal újra illedelmesen jeleztem, hogy még nem jutottak el hozzám a megállapodás szerinti adatok. Ekkor az a válasz jött a Miniszterelnökség egyik főbürokratájától, hogy
Rákérdeztem a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal illetékeseinél, ám azt a választ kaptam, hogy mivel ők most költöznek, ezért nincs több idejük foglalkozni az Ön kérésével. Lehet érdemes lenne közvetlenül felvenni a kapcsolatot, hátha nagyobb sikerrel jár.
Egy kicsit sajnáltam, hogy eltelt úgy csaknem egy negyedév, hogy nem sikerült időt szakítaniuk egy emailre, amihez csatolják a náluk lévő állampolgársági adatokat. Ezért a Bevándorlási Hivatalhoz már egyből hivatalos közérdekű adatigényléssel fordultam. Erre 15 napon belül kell válaszolniuk, de kiderült, hogy tudnak villámgyorsan mailt írni, ha arról van szó, három nap múlva ugyanis megjött a válasz:
Megkeresését illetékességből továbbítottuk a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért felelős államtitkárságára.
Ügyes húzás, mondhatnánk.
De igazából inkább fájdalmas, fárasztó, és minden szereplőnek drága, ha minden potenciálisan kényes adatot ki kell perelni Orbánéktól. Előbb-utóbb úgyis oda kell adniuk, mert meglehetősen közérdekű információ, ugyanis az egész ügy a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legnagyobb nemzetpolitikai baklövése.
Abba meg jobb bele se gondolni, hogy tényleg ennyire lusták, és ha mondjuk azt kérdeztem volna, hogy a munkatársaik hányszor szálltak meg titkosszolgálati úton ötcsillagos szállodában, azt egy év alatt tudnák összeszámolni.
Miután már rég lement mindenféle választás, az is felvetődhet, hogy arra kell még az idő, hogy alaposan meghamisítsák az adatokat. Ezzel viszont kár fáradni, ehhez egyebek mellett rengeteg önkormányzati adatot is törölni kellene, jövő ilyenkorra se tudnák megcsinálni elég megbízhatóan.
Az igazán rossz hír az lenne, ha kiderülne: mindenki jó szándékú, csak ennyire totálisan kontraszelektált a magyar államigazgatás vezetése, senki nem tudja, hogy egyáltalán mit kellene elintéznie, de azt legalább burleszkbe illő folyamatokkal teszik. És persze a legrosszabb eshetőség az előbbiek valamilyen kombinációja.