Index Vakbarát Hírportál

Újabb nyár, újabb angliai rémtörténetek

2015. augusztus 12., szerda 14:14 | aznap frissítve

Idén is több elégedetlen munkavállaló diák kereste meg az Indexet, miután a CEUR angliai fesztiváltakarító turnusairól hazatértek. A cég tavaly elismerte, hogy történtek hibák, de a kinti cégekre hárították a felelősséget. Van, aki azóta sem kapta meg a pénzt, ami saját számításai szerint megilletné. A CEUR tavaly azt ígérte, 2015-től a magyar piacra fognak koncentrálni. Azóta belebuktak a Kingdom of Hegyalja szervezésébe, és úgy tűnik, idén sem mentek problémamentesen az angliai utak sem.

Dolgozz velünk itthon és külföldön 2015 legnépszerűbb eseményein! Miért jó ez? Mert a pénzszerzés mellett páratlan élményekre tehetsz szert!

kecsegtet idén is az a cég, aminek bénázásairól már tavaly is rengetegen panaszkodtak. A cég bulival egybekötött pénzkeresési és külföldi tapasztalatszerzési lehetőséget ígér magyar fiataloknak, akiket fesztiválokra, sporteseményekre közvetítenek ki Angliába takarítani egy hónapos nyári turnusokban.

Tavaly két cikkre való panaszáradatot kaptunk munkájukról, a legtöbben már akkor is a bánásmódot, a munkakörülményeket és a kimaradó napokat rótták fel a szervezőknek, akik azzal védekeztek: közvetítőként nem tudnak felelősséget vállalni ezekért, a kinti munkáltató a felelős. Sokan ugyanakkor elégedetten tértek vissza az angliai takarításból. „Eddig mindig megkaptam a pénzem rendesen. Nekem nem sok problémám volt, és sokat is tudtam keresni eléggé. Minden volt: nők, kokó és pénz folyt a csapból” – nyilatkozta egy résztvevő az Indexnek.

Tavaly ott ért véget a történet, hogy a cikkünkben megemlített turnus (egymás után több fesztiválra viszik a magyar csoportokat takarítani, 4-5 fesztiváli munka számít egy turnusnak) résztvevői 30 ezer forintos „gyorssegélyt” kaptak, azzal, hogy a maradék pénzt is megkapják, ha sikerül elintézni a függő ügyeket a kinti céggel. Akkori nyilatkozónk azóta sem kapott több pénzt, számítása szerint több mint 50 ezer forinttal tartoznak neki.

„Összesen 100 ezer forintot kaptam, ami még az ígért minimum összegtől is jóval kevesebb. Keményen kellett mindennap dolgoznunk, és a legmocskosabb munkát kellett megcsinálnunk, mégsem fizettek normálisan. Ha megkaptuk volna a fizetésünket, amennyit kellett volna, még azt is eltűröm, hogy ordibálnak a hátam mögött munka közben, de nem ez történt” – nyilatkozta egy idei résztevő. Vagy ahogy egy másik diák fogalmazott:

Megkaptam a minimálisan ígért pénzt, de mivel túlóráztam, szerintem több járt volna. Örülök, hogy egyáltalán kifizettek, de a cég szétszórtságával, szervezetlenségével és hozzáállásával végig voltak problémák. Állatnak éreztem magam mellettünk, ahogy bántak velünk.

Ők szervezték volna a Kingdom of Hegyalját

A cég  tavaly óta azzal tett országos ismertségre szert, hogy belebuktak a Kingdom of Hegyalja fesztivál szervezésébe. Erről a Stenken írtunk részletesen > > >

Külföldi takarító turnusaik közt óriási a szórás, sok múlik azon, kik melyik időpontban utaztak ki. Van, aki hasztalan futhat a pénze után, mások jól érezték magukat és sok pénzt kerestek, tudtuk meg tavaly. „Ha lutrira ki akarnak menni, menjenek” – tanácsolta egy tavalyi többszörös résztvevő, akit első turnusán gond nélkül kifizettek, a másodikon viszont a pénze felét kapta meg. Egy ideig küzdött az igazáért, aztán megunta és továbblépett, de aki hozzá fordul tanácsért, annak azt mondja, ne vállalja be a rizikót.

A cég jellemzően a kinti munkáltatókra hárította a felelősséget, de hozzátették, „nem sajnálják a saját forrásaikat″ a problémák megoldására. Tavaly még azt mondták, hogy a szerintük „kevés esetben fellépő”, „általuk kontrollálhatatlan” nehézségek miatt jövőre a magyar piacra fognak jobban koncentrálni. Kovács Péter ügyvezető arra hivatkozott, hogy Angliában munkaerő-közvetítőként működnek: egy munkaerő-kölcsönzőnek közvetítenek magyar fiatalokat, akik takarítócégeknek kölcsönzik ki a munkaerőt egy-egy turnus erejéig.

A CEUR, mint magánmunkaerő-közvetítéssel foglalkozóvállalkozás feladata a munkavállalók tlejes körű tájékoztatása az elvégzendő munkáról és annak feltételeiről. Az általunk kapott információk alapján becslünk fizetést és költséget. A fizetésetekhez tehát nekünk nem volt és nem is lesz semmilyen formában közünk, azokat az angol munkáltató közvetlenül nektek utalja el!

– írta a cég egy körlevélben. Egy másikban, melyet első cikkünkre reagálva írtak, az állt: „Eddig is, és ezután is teljes vállszélességgel kitartunk a tevékenységünk mellett, amely során fáradhatatlanul a magyar munkavállalók érdekeiért dolgozunk. Hisszük, hogy tevékenységünk értéket teremt, élményt nyújt, és ezt az évek során megannyi sikeres rendezvény és munkavállaló tanúsítja.” Amikor valaki alákommentelt, hogy ő a cég állításaival ellentétben mínuszba jött ki a turnus végére, törölték a hozzászólást.

Jól indult idén is: 11 órát vártak a Hősök terén

„Úgy mentem ki, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Hát nem is lett igaz” – sorolta az idén nyáron szerzett negatív tapasztalatait egy olvasónk. Az utolsó pillanatban szóltak neki, hogy van hely, mehet, visszagondolva már akkor gyanakodhatott volna, hogy a cég erőssége nem a magabiztos szervezés. „Először angol nyelvű interjún szerették volna tesztelni a nyelvtudásomat, adtak egy időpontot július elejére egy Skype-interjúra úgy, hogy a III. turnus kezdetének pontos időpontját sem tudták megmondani. Aztán júniusban azzal hívtak fel, hogy gratulálnak, mehetek a harmadik turnussal dolgozni Angliába. Volt vagy négy napom felkészülni az indulásra, de ez volt a legkevesebb gond” – részletezte.

A telefonban azt mondták, mindenki legyen pontban kettőkor a Hősök terén, mert a busz háromkor indul, és addig be kell pakolni. Éjjel kettőkor indultak csak el végül, bár ezt még írhatjuk a vis maior, a kompátkelőhelyeken tartott sztrájk számlájára. Először azt mondták nekik, lehet, hogy mindenkinek haza kell mennie, később azt, hogy megpróbálnak intézni kompot Franciaországból, ami eltart egy darabig, nyolc óráig „menjen mindenki, ahova akar”. „Olyanok voltunk, mint a hajléktalanok vagy a migránsok, hajléktalanok jöttek oda hozzánk, hogy biztos kilakoltattak vagyunk” – idézte fel.

A III. turnusról más olvasóink is jeleztek problémákat, nagy vonalakban ugyanazokkal a dolgokkal volt baj szerintük, amivel tavaly:

Fizetés:  „A szerződésben az áll hogy, eseményenként fizetnek ki, és hogy levonásra kerül a kemping (sátorban aludtunk 28 napig), az étkezés, és 30 ezer forint utazási költség. Először dolgoztunk a Forma–1-en, ott wc-t takarítottunk és szemetet szedtünk, a levonások után tisztán megkaptuk a pénzünket. Utána dolgoztunk fesztiválokon, koncerteken. A következő fizetés már jóval kevesebb volt, erre azt mondták, hogy sokat vontak, de én mindig a levonásokkal számoltam, és jóval többet kellett volna még így is kapnunk. Aztán már nem is kaptunk több fizetést. Én jóval többet dolgoztam, mint a turnusomban az átlag, bevállaltam túlórákat, és még így sem kerestem a többiektől többet.”

„Mikor a harmadik és negyedik fizetést kaptuk volna, azt mondták, azt otthon fogjuk megkapni egybe. Mikor hazajöttünk, a tesóm és barátnője is kapott 10-20 ezer forintot, én egy forintot sem. Én ezt kiegészítő pénznek hívom, mivel 100-120 font közötti összeget kellett volna kapnunk, és erre mindenkinek más összeget küldtek, valakinek semennyit. Még indulás előtt megkérdeztem őket, mennyi fizetésre lehet számítani, azt mondta, hogy legalább 130 ezerre. Igen, ezt mindenki meg is kapta. Azt mondták, nekem és még jó pár embernek azért nem küldtek pénzt, mivel mi már az első két hétben megkerestük azt az összeget. Ezek szerint én már csak utána az ő zsebükbe dolgoztam?”

„A fizetésekről jóformán sose tudtak semmit, csak néha elszólták magukat, hogy megjött, de 1-2 hét után már nekünk kellett utánakérdezni, persze megmagyarázni nem tudták, hogy miért ennyi meg miért annyi a fizetés, és ki mire mennyit kapott, és miért. Sok magyarázó szöveget hallottunk, értelmes, logikus válaszokat nem kaptunk semmire.”

Ellátás: „Volt, hogy vizet se adtak, ha szerencséd volt, találtál magadnak. Volt olyan, hogy 12 órát ledolgoztam a napon szemétszedéssel a Forma–1-en, mire közölték, hogy nem mehetek vissza a táborba, még két órát húzzak le, csak akkor kapok munkát másnap. Háromszor égtem le a napon, ülni nem lehetett sose, mert akkor külön elbeszélgettek velünk a supervisorok, hogy ezt mégis hogy képzelted. Kaja néha volt, de nem tudom egy szendviccsel meg egy chipsszel ki lakik jól, a szendvicstől már jóformán hányingerünk volt néhány nap után.”

Szervezés: „Amikor a laza 12 órás éjszakai műszak után például nem jött értünk egy kocsi sem, gyalog meg nem indulhattunk el a szállás felé, két órát álltunk még a napon, étlen-szomjan, ők csak biztattak telefonon, hogy jön a kocsi. Hát nem jött. Aztán gyalog mentünk vissza a táborba, és még csak annyit se mondtak, hogy bocs vagy valami. Már a következő beosztásomat közölték velem.”

Körülmények, bánásmód: „Az egyik fesztiválon három napot dolgoztunk utántakarításon, magyarul egész nap mentünk a forró napon, kézzel szedve a szemetet, miközben mögöttünk kiabáltak, hogy előre srácok gyerünk, szedjed, stb. Valaki belenyúlt a darázsba, injekciós tűk mindenfele, de sebaj. Volt olyan nap, hogy azt mondták, ez az utolsó terület, ami után még 5 vagy 6 kempinget kellett kitakarítani. Sose mondtak igazat, bizalmatlanok voltunk már velük nagyon.

„Az egyik fesztiválon (aminek nem tudom mi a neve, mert Londonból vittek minket egy éjszakai műszak után közvetlenül oda dolgozni) a napon összeesett egy munkavállaló, aki bár nem magyar volt, de az esete sokat elárult a minket kint foglalkoztató cégről. A kinti főnök munkára parancsolta a hőségben összeesett fiút, nem érdekelte, milyen állapotban van. Én vittem neki vizet, de az se sokat segített neki. Rajtunk sem segített senki, amikor már vagy a huszadik órát tapostuk a második műszakban.”

„Az első helyszín volt a legkeményebb. Hét napot lehetett egymás után dolgozni 12-16 órákban, mikor mennyit. Ezt az egyet tudtuk, mert itt volt lehetőség túlórázni, többen ki is használtuk a lehetőséget. Sok dologra viszont nem számítottunk. A helyszínen a srác, aki az ottani supervisorünk volt, elég harapós hangon beszélt, üvöltözött szinte mindenkivel. Sokan úgy voltunk, hogy inkább semmit nem kérdezünk tőle, még a végén leüt. A másik két csaj supervisor meg semmire sem tudott érdemben válaszolni.”

„A Latitude fesztiválon négy éjszakát dolgoztam le 12 órában wc-nél. Szó szerint fagytunk meg a hidegben, de egy pulóvert nem voltak képesek hozni nekünk, persze már alapból be voltunk öltözve, de az nem sokat ért. Többen betegek lettünk, megfáztunk, kaját mindig úgy kellett zsebbe vinni, nehogy éhen haljunk az éjszaka folyamán. Ott sem szabadott ülni.”

A negatív és pozitív visszajelzéseket tematikus bontásban összesítettük tavaly, itt számos elégedett kritikát is olvashat. Kérdéseinkkel a CEUR-t idén is megkerestük. „Az iparágban előforduló kockázatok redukálása végett idén csak és kizárólag egy munkáltatónak közvetítünk munkavállalókat, akivel olyan szerződést kötöttünk, hogy minden egyes tételre rálátásunk legyen, akár a ledolgozott órákat-, akár a költség tételeket tekintvén. A munkáltató idén is megelőlegezi a költségeket a munkavállalóknak. Az eddig lement első három turnus esetében láthatjuk, hogy a honlapunkon jelzett összegnél többet kerestek átlagosan a munkavállalók” – írták válaszukban.

„A turnusrésztvevők idén is megkapták az angol időjárással, a fesztivál sajátosságaival, illetve a munka sajátosságaival kapcsolatos tájékoztatónkat, így felkészülten kellett nekivágniuk az angliai munkavállalásnak. A munkáltató térítésmentesen vízálló sátrat, valamint lábbeliket biztosított a kinn tartózkodás idejére” – tették hozzá a körülményekről.

A CEUR-ral dolgozott Angliában vagy Magyarországon? Írja meg nekünk, élete álma vált-e valóra, vagy ön is úgy érezte, lehúzták, vagy méltatlanul bántak a munkavállalókkal. Az olvasói leveleket a tema+ceur@mail.index.hu címre várjuk.

Rovatok