Az MNB saját tulajdonú kastélyszállodában nyaraltatja és képzi a dolgozóit Tiszaroffon, ami a jegybanki ingatlangazdálkodásról szóló jelentés szerint a legkevésbé sem gazdaságos, 88 ezer forintra jön ki az egy szobára jutó napi költség. Az ott lakók egy kis része viszont megfogta az isten lábát a hotellel, és mióta a bankárok betették a lábukat, az egész falut kiemelten támogatják. A dolog szép része ellenére nem lehet elmenni amellett, hogy a Tisza-parti település sorsának alakulása sokkal inkább hasonlít arra, amikor egy jó földesúr gondját viseli a birtokának, mint fenntartható 21. századi vidékfejlesztésre. Persze az nem is a jegybank feladata lenne, hanem az államé, de annyi közpénzből, amiből az MNB szinte kontrollálatlanul gazdálkodik, sokkal jobb projektekre is futná.
Tiszaroff átlagos kistelepülés Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Van ott egy katolikus és egy református templom, néhány bolt és kocsma, takaros és kevésbé takaros porták, alföldi táj és gyönyörű Tisza-part. Illetve ezeken kívül még egy kicsit sem szokványos dolog is: a község határában luxusszínvonalú kastélyszálló fekszik, ami egy ideje a Magyar Nemzeti Bank vállalati üdülőjeként és képzési központjaként funkcionál. Elmentünk megnézni, hogyan változott errefelé az élet, mióta a kastélyban jegybankárok töltik a szabadidejüket.
A községet nem egyszerű megközelíteni. Az útvonaltervező két órát írt Budapestről kocsival, de a sztráda utáni útszakasz olyan rossz minőségű, hogy majdnem három órába telt odaérni. A községek, amelyeken áthaladunk odafelé, egy dologban mindenképp hasonlítanak: az út mentén sűrűn látni gereblyéző közmunkások kis csoportjait.
„Errefelé nincs munka, csak közmunka meg idénymunka – mondja a pultos srác a tiszaburai kocsmában, ahol megállunk kávézni. – Én a Samsung-gyárban dolgoztam csapatvezetőként Jászberényben munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, amíg egyik nap úgy nem döntöttek, hogy mostantól nem jön el idáig a busz.”
Most már csak Abádszalókig jár, az innen 9 kilométer, azóta nem dolgozom a gyárban.
A vendéglátásban viszont legalább akad valami munka néhány főnek, délelőtt 11 körül több fogyasztó vendég fröccsözött a teraszon itt és a tiszaroffi kocsmákban is.
A környéken uralkodó foglalkoztatási nihilre az MNB is utal válaszlevelében, amikor a kastélyszállóval kapcsolatos részletekről érdeklődünk. „A megvásárolt ingatlan Magyarország keleti, gazdaságilag elmaradottabb régiójában található, az oktatási és szabadidő központ üzemeltetése jelenleg 24 helyi lakosnak biztosít megélhetést” – írják.
A Borbély-kastélyt 2014-ben 415 millió forintért vette a jegybank, azóta az erre a célra alapított MNB Jóléti Kft. üzemelteti. Mint közölték, a banknak korábban közel egy tucat ingatlana volt, melyek közül hetet üdülési célra használtak, ezt a hálózatot azonban 2009-ig felszámolták.
– igaz, ezek közül négyet már át is passzoltak a mostanában hírhedtté vált alapítványaik kezelésébe, így azok – saját értelmezésük szerint – már visszavonhatatlanul elvesztették közvagyon jellegüket.
A közvagyon jelleg a még MNB-tulajdonban lévő tiszaroffi kastélyt sem lengi körül: érkezésünkkor megpróbáltunk szóba elegyedni a teljesen tájidegen, átláthatatlan kerítéssel körbevett épület biztonsági őrével, de rögtön elég szigorúan figyelmeztetett, hogy ez magánterület, még fotózni is csak óvatosan és távolról szabad.
A kapuőr a legártatlanabb kérdésekre is azt feleli, semmit nem mondhat, forduljunk az MNB sajtóreferenséhez. Bemenni aztán pláne nem lehet, az épületet körülölelő 3,2 hektáros ősfás birtokra sem, pedig úgy tűnik, éppen nincsenek vendégek. A kastélyszállót korábban piaci alapon üzemeltette – a cégadatok szerint nem túl sikeresen – egy bizonyos Átrium Mobil Kft., de ma nincs lehetőség az utcáról besétálva szobát kapni.
Pedig azt nem lehet mondani, hogy túl nagy lenne errefelé a forgalom. A jegybank tájékoztatása szerint képzési hétvégéket és csapatépítéseket tartanak itt, illetve az alkalmazottak jöhetnek családostul ingyen wellnesselni a négycsillagos, úszómedencés, minigolfos szállodába. Az MNB 2015-re vonatkozóan húsz kifejezetten szakmai eseményről tett említést, de a valós programok tárháza szélesebb lehet, februárban például sajtóértesülések szerint disznóvágást tartottak az elegáns hotelben. A szobákat viszont még így sem sikerül feltölteni.
Nemrég Nyikos László, az MNB felügyelőbizottságának a Jobbik által delegált tagja jelentést készített a jegybank ingatlangazdálkodásáról, amelyben egyebek mellett külön kiemelte a tiszaroffi kastéllyal kapcsolatos furcsaságokat.
2015-ben 8305 vendégéjszakát töltöttek ott és 3791 szobakiadás történt, a teljes kapacitás viszont a 45 szobás hotelben a teljes évvel számolva 16 425 szobakiadást tett volna lehetővé. Esetünkben ez 23,1 százalékos kihasználtságot eredményez, ezzel párhuzamosan a piaci alapon működő magyar 3-4 csillagos szállodák kihasználtsága 50-60 százalék között mozog a KSH adatai szerint.
Az MNB 2015-ben 358,5 millió forintot költött a kastélyra, amelyből a teljes üzemeltetést, a műemlék állagmegóvását, a képzéseket és a dolgozók fizetését is finanszírozták. Nyikos László számításai szerint a tavalyi kihasználtsági adatok mellett mindezt figyelembe véve is
Az MNB nem részletezi, pontosan hogyan oszlott meg a kastélyra elköltött összeg a különböző területek között, de az egy szobára jutó összköltséget ez nem befolyásolja - összehasonlításkor azt lehet érdemes alapul venni, mennyibe kerülne egy képzési hétvége megszervezése külső helyszíneken.
Mielőtt az MNB átvette a Borbély-kastélyt, 28 és 62 ezer forint között lehetett kivenni itt szobát egy éjszakára, de a 62 ezres ár már a lakosztályra vonatkozott. A nem üzleti célú szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint lehetséges lenne az üres szobák piaci értékesítésére az összkapacitás 10 százalékáig, de úgy tűnik, az üzemeltető MNB Jóléti Kft. nem lát szívesen idegeneket a birtokon.
Nyikos – az MNB felügyelőbizottság által visszadobott – jelentése szerint a tiszaroffi kastély legfeljebb a jéghegy csúcsa, a magyar jegybank menedzsmentje egyébként is elképesztően széles gazdálkodási hatáskört kapott nemzetközi összehasonlításban.
Nyikos jelentését a felügyelőbizottság részben azért dobta vissza, mert tartalmazott egy javaslatot a jegybanktörvény módosítására, a költések szigorúbb szabályozására vonatkozóan, ez pedig kívül esik a bizottság hatáskörén.
Tőlünk nyugatra a jegybanki gazdálkodás sokkal komolyabb ellenőrzése jellemző, az utolérni vágyott Ausztriában az igazgatóság fölött főtanács és közgyűlés áll, Németországban a nyereség 20 százalékát takarékba kell helyezni, az Egyesült Királyság jegybankját pedig közvetlenül a pénzügyi kormányzat felügyeli. Nem nehéz belátni, mennyire abszurd ebben a helyzetben a közelmúltban megszavazott, jelenleg az Alkotmánybíróság előtt lévő törvénymódosítás, ami homlokegyenest az ellenkező irányba hatna, és százmilliárdos nagyságrendű közpénz közvetlen ellenőrizhetőségét szüntetné meg.
Mindezt persze jobb színben tüntetik fel a kastély nyújtotta új álláslehetőségek a gazdaságilag elmaradott, munkanélküliség sújtotta településen. A céginfós adatok alapján az MNB Jóléti Kft. 42 embernek ad munkát, ebből a jegybanki tájékoztatás szerint 24 fő helyi lakos. A többiek között akadhat mindenféle; Tiszaroffon azt mondta az egyik kastélyalkalmazott hozzátartozója, hogy a vendéglátós-szakmai tudást igénylő pozíciókba máshonnan, például Szolnokról toboroztak embereket.
De a 42 fő része a mindenkori vezérigazgató is, akiből kevesebb mint kétéves fennállása óta már a harmadikat fogyasztja a cég. Az előző, Müller Dániel – az NGM volt sajtófőnökének férje – havi 1,9 millióért vitte a cég ügyeit, a most hivatalban lévő Vankó Győző már szerényebb, 1,6 milliós fizetést kap ugyanezért.
A falubeliek valószínűleg az alacsonyabb hozzáadott értékű munkákat végzik ehhez mért fizetéssel, de persze azért nem lehet rossz dolguk az általános helyi viszonyokhoz képest.
Egyikük, egy harminc körül férfi, akivel a kastélyhoz közeli kocsmában beszélgettünk, a biztonsági őrhöz hasonlóan nagyon elzárkózó volt, és nem szeretett volna semmilyen részletet megosztani a munkájával kapcsolatban. Mint mondta, egy magáncégnek dolgozik, senkinek semmi köze hozzá, különben is
a legszigorúbb banki biztonsági protokoll
vonatkozik mindenre, ami a hotellel kapcsolatos. A titkolózást más helyi lakosok is megerősítették, többek szerint kifejezetten elvárás, hogy az ott dolgozók ne beszéljenek a munkájukról vagy a bent folyó dolgokról. Még a polgármesteri hivatalban is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kastélyról itt csak a polgármester beszélhet, ő viszont már nem volt bent.
A velünk vonakodva szóba álló dolgozó is abban erősített meg: senkit nem fogunk találni az alkalmazottak közül, aki szívesen beszélne, mivel az emberek úgy gondolják, bármilyen médiafelhajtás csak árthat a kastélynak, vagyis közvetve nekik, ott dolgozóknak. „A múltkor is nyilatkoztam a tévének, hogy csak azt felejtik el, a kastély ötven családnak ad megélhetést, de persze ez nem került bele az adásba“ – mondja bizalmatlanul.
Annyit mondok, mielőtt idejött a bank, nem volt munkám, most van.
Az ötven család ugyan erős túlzásnak tűnik a valós számok ismeretében, de a munkát kapó helybelieknek kétségtelenül felüdülés lehet egy luxusszállodában dolgozni egy olyan országrészben, amelyben sokan még a közmunkát is megváltásként értékelik.
Pláne, hogy valószínűleg nem kell beleszakadni a munkába – a dolognak erősen szociálisfoglalkoztatás-szaga van, mivel az év jelentős részében alig vannak vendégek. A kocsmában megismert férfin kívül két dolgozóról szereztünk tudomást, egyikük éppen Szolnokon járt magánügyben, a másikuk a falu túlsó végén lévő kocsmában üldögélt, majd kutyát sétáltatott hétköznap napközben.
A mérleg egyik serpenyőjében tehát két tucat helybeli kényelmes megélhetése és az MNB-alkalmazottak luxusnyaraltatása, a másikban pedig a bank által a projektre fordított közpénz található. Utóbbi elég tetemesre rúg:
415 millióért vették az ingatlant, 70 millió az üzemeltetésre létrehozott Jóléti Kft. törzstőkéje, 2014-ben 107 milliót, majd 2015-ben 358,5 milliót költöttek rá.
Nem teljesen kibogozható, hogy mindez pontosan mire ment el a bankártovábbképzés-wellnessdisznóvágás-szociális foglalkoztatás tengelyen, de az biztos, hogy vannak benne nehezen magyarázható tételek: az MNB Jóléti Kft. kötött például egy 23 milliós szerződést 2015 januárjától augusztusáig tartó időszakra a kastély őrzésére. Könnyen lehet hogy az ország egyik legjobban fizetett biztonsági emberei és kutyái dolgoznak Tiszaroffon.
A kastély költségei mindenestül 2016-ban biztosan át fogják lépni az 1 milliárd forintot. Ez nagyon sok közpénz, aminek valószínűleg a töredékéből lehetett volna finanszírozni az elmúlt két év összes MNB-s üdültetését és szakmai továbbképzését igen magas színvonalon bérelt helyszíneken, és még bőven maradt volna belőle helyi munkahelyteremtésre vagy közlekedésfejlesztésre is, ha ez lett volna a szándék.
Ehelyett az 1600 fős faluból 24 ember dolgozik a kastélyban, már amikor van mit, miközben a szomszédos településen emberek azért veszítik el az állásukat, mert tömegközlekedés híján nem tudnak eljutni a legközelebbi városban található munkahelyükre.
Az MNB nem csak a kastélyban dolgozókkal nagyvonalú Tiszaroffon. Mióta érdekeltté váltak a község futtatásában, több olyan területen megjelentek, amelyek hagyományosan állami, önkormányzati vagy sima jótevői feladatok (lennének).
mert az egy évvel korábbi alkalmon kiderült, hogy a kastély vendégeinek tetszik a program. A horgászokra szánt pénz egy nagyobb, 2014 óta összesen 23,2 millió forintra rúgó támogatáscsomag része volt. Ezt az összeget mind itteni projektekre költötték el, többek között kisbuszt vettek belőle egy helyi alapítványnak. Ezenkívül az MNB Pallas Athéné Domus Animae Alapítványa kiírt egy ösztöndíjpályázatot a környékbeli falvakból származó egyetemi hallgatók részére, amelyre minden félévben pályázhatnak a képzési idejük másfélszeresének időtartamáig.
A jegybank tehát nagyjából úgy viselkedik a településsel, ahogy az ember egy jóindulatú, felvilágosult földesúr működését elképzeli, és az érzésre nyilván az is rátesz egy lapáttal, hogy ténylegesen egy kastély-falu viszonyról van szó. Mióta az uraságok ide járnak nyaralni Budapestről, érdekeltté váltak abban, hogy egy kicsit kipofozzák a környéket. A többségnek ott van az állami-önkormányzati közmunkaprogram, a szerencsésebbeknek viszont csurran-cseppen valami a kastélytól – főleg, ha lojálisak, és elég óvatosan nyilatkozgatnak a sajtónak.
Átfogó felzárkóztatási koncepció híján a térség és az ország többi elöregedő, reménytelen munkanélküliséggel küzdő kistelepülése pedig maximum reménykedhet benne, hogy egyszer őket is kinézi magának egy gondoskodó hűbérúr.