Valami történt a magyar gazdasággal 2016 elején: a 2013 óta töretlenül zakatoló magyar GDP növekedése idén az első három hónapban 3,8 százalékról 0,9 százalékra esett vissza. Pedig az Orbán-kormány évek óta azzal verte a mellét, hogy Magyarország lekörözte Európát, az EU élvonalába vezették az országot. A GDP számait elemezve viszont nagyon érdekes és pontos képet kaphatunk a magyar gazdaság szerkezetéről és helyzetéről, és kiderül az is, hogy mi hajtotta eddig a magyar gazdasági növekedést, és mi nem az év első három hónapjában.
2016 elején hároméves trend tört meg azzal, hogy a magyar bruttó nemzeti össztermék csupán 0,9 százalékkal növekedett. Ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy egy évvel korábban 3,5, 2015 végén pedig 3,2 százalékos volt a növekedés, és ahhoz képest is, hogy még az igazán pesszimista elemzők is arra számítottak, hogy legalább 1,7 százalékkal nő majd a magyar gazdaság.
Az okokat már akkor is sejteni lehetett, amikor először kijött a Központi Statisztikai Hivatal becslése három héttel ezelőtt, a most megjelent részletes adatokból viszont teljesen egyértelmű, hogy mitől torpant meg a magyar puma. Az építőipar növekedése az év elején soha nem látott mértékben, 27,5 százalékponttal csökkent, nagyrészt azért, mert leállt az „egyéb épületek” vagyis az olyan dolgok építése, amik nem házak: utak, hidak, csatornák, kikötők, ilyesmik. Ezek tipikusan azok a dolgok, amiket uniós fejlesztési pénzekből kiírt közbeszerzéseket elnyerve építenek az olyan cégek, mint a Duna Aszfalt, a Mészáros és Mészáros Kft., a Közgép és a társaik (amelyeknek a tulajdonosai elég szépen kerestek ezeken a projekteken).
amitől pedig elhasalt az építőipar.
Ha pedig ez nem lenne elég, az ipar, azon belül is a feldolgozóipar, azon belül pedig a magyar gazdaság húzóágazatának számító autóipar is rosszul kezdte az évet, a a GDP-hez hozzáadott értéke 0,7 százalékkal csökkent. Ettől persze visszaesett az export növekedése is az előző negyedévhez képest. Ebből is nagyon szépen látszik tehát, hogy a magyar gazdaság két dologtól függ, de attól nagyon: a nagy autógyártó multiktól és az uniós pénztől.
Hogy az ipar, azon belül az autóipar teljesítménye miért esett vissza, arra több magyarázat lehet. Egyrészt a német cégeket kiszolgáló magyar gyárak megsínylik, hogy Kína és más feltörekvő országok gazdasága most egy kicsit döcögősebben megy, ami miatt kevesebb Audit és Mercedest akarnak venni, mint korábban. Samu János, a Concorde elemzője szerint ráadásul a német autómárkák másik nagy piacán, az Egyesült Államokban is csökkent a kereslet. Az egyik legkézenfekvőbb ok viszont az lehet, hogy
ezért az első negyedévben harmadannyi autót gyártottak, mint egy évvel korábban.
Ez egyrészt szuper dolog, mert jobb új dolgokat gyártani, mint régieket, másrészt rossz hír, mert azt jelenti, hogy ha egy ilyen dolog miatt leáll pár napra egy nagy autógyár, akkor az nagyon meglátszik a magyar gazdasági adatokban. Az pedig, ha egy egész gazdaság függ pár nagy cégtől, eléggé kiszolgáltatott helyzetet teremt. Ezt a kormány is felismerte már, legalábbis Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszélt arról a dízelbotrány kitörésekor, hogy csökkenteni kell a magyar gazdaság kitettségét a járműipari cégeknek – azon kívül viszont nem nagyon történt semmi, hogy már több mindenről (például a fegyvergyártásról, a buszgyártásról, az önvezető autókról) bemondta a kormány, húzóágazattá fejleszti hangzatos iparstratégiák keretében. Az áprilisi ipari adatokból látszik, hogy a vacak évkezdés után helyreállt a rend, és áprilisban már 5 százalékkal nőtt az ipari termelés az egy évvel korábbihoz képest.
Ahogy legyártott autóból, úgy uniós pénzből fűtött építőipari beruházásból is lesz még, csak az év elején éppen nem volt. Az MNB adatai szerint az elmúlt három évben átlagosan 2300 milliárd forint uniós pénzt hívott le a magyar állam, ami az idén 1430 milliárdra esett vissza, jövőre pedig 1700 milliárdra nőhet. Ez azt is jelenti, hogy 2018–19-re még marad rengeteg pénz, amit le lehet hívni, ami majd a választások idejére szépen felpörgeti a gazdaságot, így a kormány ismét elénekelheti a győzelmi dalt.
Az EU-s pénzek lehívása már az év második felében is újra feljebb tolja majd a magyar GDP-t, mert ahogy az a Portfolio ábráján is látszik, a megítélt támogatások összege már február óta folyamatosan emelkedik, amit nemsokára lehívások is követnek majd.
Az uniós pénz, amikor elköltik, generál ugyan gazdasági növekedést, de nem túl jó hatékonysággal. A Hétfa Kutatóintézet elemzése szerint a 2007–2013-as ciklusban több mint 9500 milliárd forint, vagyis a 2014-es magyar teljes magyar GDP több mint harmadának megfelelő összeg jött az országba uniós pénz formájában, ami nagyjából 2 százalékos növekedést generált ebben a hét évben. Ennyi pénzért növekedést venni akár drágának és pazarlónak is tűnhet, főleg úgy, hogy a beruházások nagy része – utak, terek, kilátók, felújított óvodák – nem termel közvetlenül növekedést azután, hogy elkészült, és a kivitelező az utolsó alvállalkozójával is elszámolt.
A kormány ígéri, hogy a 2014–2020-as pénzek nagyobb része, 60 százaléka megy majd ilyen beruházások helyett közvetlenül gazdaságfejlesztésre, de ez egyrészt egyelőre nem teljesen jött össze, másrészt szakértők szerint sokat változhat az, hogy mit tart a kormány gazdaságfejlesztésnek, ha majd a periódus végén megint az lesz a fő prioritás, hogy minél hamarabb menjen ki a pénz. A gazdasági fejlődés közgazdasági irodalmának konszenzusa szerint
így az is kérdéses, hogy mekkora hatásuk lesz az uniós beruházásoknak akkor, amikor már elköltötték a pénzt. Persze uniós források – a kormány riogatása ellenére – 2020 után is lesznek, vissza nem térítendő formában is, még ha talán kicsit kevesebb is, mint eddig. Szakértő források szerint elképzelhető, hogy átalakul az, hogy mire lehet majd fejlesztési forrásokat lehívni és mire nem, vagy hogy mennyi jut az egyes országoknak a regionális alapból, de a kohéziós alapból mindenképpen jön majd pénzt, már csak azért is, mert ez az alapszerződésben szerepel.
A probléma inkább az, hogy az uniós beruházásokon kívül más beruházások nem nagyon vannak, a magánberuházások az első negyedévben 9,6 százalékkal estek vissza, amire 16 éve nem volt példa. És míg a kormány az uniós pénzekről vagy az autóipari beruházásokról csak nagyon áttételesen tehet, az elemzők egybehangzó véleménye szerint az már nagyjából a kormány sara, hogy a cégek nem nagyon szeretnének beruházni, mert olyan bizonytalan az üzleti környezet. Ahogy Zsiday Viktor, a Citadella alap portfóliómenedzsere fogalmazott,
A nagy cégek, az Audik és Mercedesek persze tudják, hogy velük nem lehet packázni, és terveznek is további beruházásokat, de ez csak a fent említett problémát növeli.
Az uniós pályázatok nélkül Magyarországon Zsiday szerint gyakorlatilag nincs növekedési potenciál. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője ennél optimistább, szerinte az uniós források stimulusa nélkül a magyar gazdaság úgy 2 százalékos növekedésre lenne képes, ami nagyjából meg is felel annak, amit az elkövetkező öt évben átlagosan, a hatásokat kisimítva várni lehet. Ez amúgy régiós szinten egy közepes teljesítmény.
Persze lesznek uniós pályázatok nélkül is a növekedést segítő hatások, az például már most is látszik, hogy a magyar lakosság elkezdtek többet költeni,
Ez részben azért is van, mert a háztartások az elmúlt években inkább a hiteleik törlesztésével voltak elfoglalva, most viszont már több marad a vásárlásra, és ez a hatás még erősödni is fog a GDP-n belül. Emellett a kormány is készül fiskális élénkítésre, ahogy a Magyar Nemzeti Bank is bejelentette a héten, hogy még 100 milliárd forinttal megemeli a cégeknek adható kedvezményes növekedési hitelprogram keretét. Nemsokára a lakásépítések is jobban beindulnak, részben a családi otthonteremtési kedvezmény és egyéb programok hatására, bár Trippon Mariann szerint ez igazából csak előrehoz olyan beruházásokat, amik három-négy éven belül amúgy is megtörténtek volna.
Összességében tehát az látszik, hogy az év elején megbicsaklott GDP-növekedés nem azt jelzi, hogy hirtelen válságba került a magyar gazdaság, vagy hogy óriási problémák vannak a rendszerben, még ha a tavalyi növekedést az idén már nem lehet majd reprodukálni. Azt viszont jelzi, hogy mennyire kevés tényezőnek van kiszolgáltatva a magyar gazdaság, amik fölött ráadásul a kormánynak nincs is nagyon hatalma. Ez a gazdasági rendszer pedig még egy ideig működni is fog, de valódi, fenntartható építkezés vagy B terv egyelőre nem nagyon látszik kirajzolódni.
(Borítókép: Varga György/MTI)