Biztosan sokan emlékeznek Torgyán József kérlelhetetlen logikájú ötletére, ami szerint cseresznyét exportálnunk és importálnunk Chiléből, mert ott pont akkor érik a gyümölcs, amikor nálunk nem. Illetve mert a chilei cseresznye rosszabb minőségű, mint a miénk.

Ez utóbbi egyáltalán nem igaz, mindenesetre azt már talán kevesebben tudják, hogy Torgyán ezen álma a marokkói búza- vagy a thaiföldi paprikabizniszektől eltérően megvalósult: a legelszántabbak megvehetik itthon is a chilei cserkót szezonon kívül is. Kilónként még kicsit olcsóbban is, mint ahány kilométerről nagy nehezen ideérkezik.

Most hasonlóan nagy sikerről, sikeres tárgyalásairól számolt be a Földművelésügyi Minisztérium az MTI alapján. Eszerint ők megbeszélték chilei kollégáikkal, hogy öt tejes cég kapjon exportengedélyt Chilébe.  Itt a Csányi Sándor érdekeltségében lévő Sole-Mizo-ról van szó, a Friss Élelmiszer Kft.-ről, a Szarvasi Mozzarelláról, a Tolnatejről és a Pannontejről. Arról nem írtak, hogy ha ezek a cégek épp Chilébe akartak volna exportálni, akkor mi szükség volt a minisztériumra az egésznél. 

Mindenesetre Chilében is vannak príma tehenek, amelyek ráadásul összességében sokkal több tejet állítanak elő évente, mint mi Magyarországon. Ráadásul a Clal olasz tanácsadócég szerint ezt az elmúlt évekig fajlagosan lényegesen olcsóbban is tették. Az Euromonitor alapján az is valószínűbb, hogy a chilei lakosság tejfogyasztási kultúrája is előrébb jár, tudatosabbak, mint a nálunk.

Ettől még nem kel leírnunk Csányiékat vagy épp a Friss Élelmiszer Kft.-t, ez majd eldől akkor, amikor mondjuk az első hajóink befutnak Valparaísóba a 13 ezer kilométerről érkező ementáli jellegű sajtjainkkal, a 2,8 százalékos dobozos tejjel vagy a kolbászos ízesítésű vajkrémmel tömött konténereikkel.

Persze igaz, hogy a cseresznyézést előbb kezdtük, de az államilag megszervezett exportötleinknél valószínűleg ez a tejes dolog is versenyképes lehet vele. De döntsenek Önök: