Elhiszem, hogy az átállás hatalmas káoszt generált náluk. Tipikus esete volt annak, hogy ha nincs munkám, csinálok magamnak valamint – Gábor Zsazsa után szabadon –, mindegy, hogy mit, csak írjanak rólunk. Ez a reklámfogás módszere napjainkban. Tehát az Erste Bank beállt a celebek sorába –
összegzi véleményét az Erste Bank egyik felháborodott, a Citibanktól újonnan átmigrált ügyfele.
Igen, migrálás, így hívják azt, amikor az egyik bank ráúszik valamelyik versenytársa ügyfélállományára, és felvásárolja őket mindenestől. Mivel a Citibank kivonult a magyarországi lakossági bankpiacról, ügyfélállományát – a már kisebb részben magyar állami tulajdonban lévő – osztrák Erstének értékesítette.
Persze az idézett olvasó téved, kicsit sem a negatív hírverés szándékával, hanem mert hosszú távon megéri nekik egyetlen húzással kétszázezer, az átlagosnál jobban szituált ügyfelet benyelni, akiknek aztán már hazai pályán lehet viszonylag alacsony ráfordítással hiteleket, biztosításokat meg mindenféle banki termékeket értékesíteni – volt is verseny a bankok között a citis ügyfélállományért, nem kicsi.
A magyar kormány felé kevéssé elkötelezett amerikai Citibank pedig az eddigi legnagyobb ilyen magyarországi tranzakció keretében megszabadult attól a sajgó fájdalomtól, amit magyarországi lakossági bankpiacnak hívnak, hogy azokra a piacokra koncentrálhasson, ahol szerinte lesz értelmezhető és tartós gazdasági növekedés hosszabb távon is.
A nagy migrálás február első hétvégéjére esett. Sőt, az Erste be is zárt plusz egy napra, hogy minden flottul menjen. Hiába ugyanis a hosszas készülődés, egy ekkora tranzakció lebonyolítása informatikai, jogi és bankbiztonsági szempontból is hatalmas falat.
A hírek szerint az ügyfelek elsöprő többsége bizalmat szavazott az Erstének, a kényszerű bankváltás hírére ugyanis csak kevesen bontottak szerződést a Citivel. Persze, akik akartak, sem mindig tudtak. Elég sok sértett írt nekünk arról, hogy a Citibank nem volt éppen közreműködő a szerződések felbontásában azoknál, akik ezt kifejezetten kérték.
Sőt, legalább tucatnyi levélíró számolt be nekünk arról, hogy valójában már november-december folyamán felmondtak, ennek ellenére januárban megkapták az új erstés kártyájukat és kódjaikat, miközben a Citibanknak szerintük nem is lett volna joga átadni adataikat az Erstének a szerződésbontás után. Valószínű egyébként, hogy az adatátadás már előbb megtörtént, de egy adatvédelmi vizsgálat azért mindenképpen kinéz az ügyben, ha valaki veszi a fáradságot, és kezdeményez egy ilyesmit.
A hozzánk elérkezett több száz levél – és saját tapasztalataink – alapján azonban ennél bosszantóbb dolgok is történtek az elmúlt két hétben. Mielőtt azonban elvesznénk az Erste bugyraiban, fontos kiemelni, hogy átlagosan tízből egy-két levélíró mindennel tökéletesen elégedett volt. Sőt, még a panaszosok közül is kifejezetten sokan hangsúlyozták, hogy az Erstétől előzetesen kapott tájékoztatás meglehetősen pontos és kimerítő volt, a személyre szabott tájékoztatás érdekében még külön aloldal is készült.
A levelek alapján úgy tűnik, hogy a kiábrándulást döntően az okozta, hogy miközben a bank arra kondicionálta őket, hogy nekik sem tennivalójuk, sem kellemetlenségük nem lehet ezzel az egésszel, nagyon sok kellemetlenségük és végül még annál is több tennivalójuk akadt.
És lássuk be: amikor a meg nem érkező gyed vagy fizetés, vagy a duplán levont törlesztőrészlet miatt telefonon és a netes felületen sem lehet panaszkodni – mert minden ügyintéző akár órákig elérhetetlen –, majd a bankfiókban eltöltött szabadnap végén valaki azt mondja, hogy legyen kedves panaszkodjon írásban, harminc napon belül válaszolunk, akkor még a Volvójából kikászálódó budai anyukában is felébredhet a szunnyadó Bayer Zsolt, hogy az összes bankárt elküldje a kurva anyjába.
De az indulatok helyett vegyük sorra, hogy mi az a tíz dolog, amire a nekünk írók a leggyakrabban panaszkodtak. És nézzük, hogy miket mond ezekre az Erste.