Orbán Viktor utálja azokat a vitákat, amikben arról van szó, hogy a magyar gazdaság fejlődött-e vagy sem – most is arról hallott két előadást, hogy fejlődött. Minden mással érvelő vita szerinte ostoba, mondta el a miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évértékelőjén, Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter után. Az MKIK-t egyébként nélkülözhetetlennek tartja: tőlük és a választókerületi képviselőktől kapnak benyomásokat, visszajelzéseket a „földszagú valóságról”.
Kicsit kedveskedett azért az őt kevésbé értékelő gazdasági szereplőknek is: elmondta, hogy darabjaira tépi az országot, ha pártalapon akarják működtetni gazdaságot, tudja, hogy a vállalatvezetőknek is vannak értékeik, tapasztalataik, érzéseik.
Arról is beszélt, hogy látja, a kommunizmus után felüti fejét a cinizmus, rejtegetik a sikert és a jómódot. Majd újra elmondta: bántja, hogy állandóan magyarázni kell a sikert. Szerinte mondjuk a helyzet nem jó, hanem biztató, és bár az eddigi Fidesz-kormányok nem követettek el nagyobb hibát, résen kell lenni, mert a jövőben könnyen elronthatnak valamit, ha nem figyelnek. Annál többre van szükség, mint amit eddig csináltak, hogy a helyzet ne csak biztató legyen.
Orbán nagy dolgokat akar, azok javíthatják tovább mostani helyzetünket. És ami nekünk fontos, azt nem véletlenül „gáncsolják Brüsszelből” – itt a Budapest–Belgrád-vasútvonal bővítését hozta példának.
„Van mindenfajta tudós elemzés, hogy a közmunka jó-e”, de a kormány ki fog tartani emellett, anélkül hogy komoly értelmiségi vagy gazdaságfilozófiai vitákba bonyolódnának. Arról pedig nem tehet, ha esetleg a városokban bonyolultabb az élet, és nem látják olyan tisztán a gazdaságot, mint ahogy ő látta a falujában.
Elmondta: sokat vitáztak azon, hogy szükség van-e nemzeti, magyar kézben lévő bankrendszerre. De szerinte egyértelmű, hogy van, mivel a válság idején a külföldi bankok hazavitték a pénzt, és nem nálunk hiteleztek. „A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosának van” – vélekedett.
A kormány célja, hogy kevesebbet exportáljunk nyugatra, a kivitel legalább egyharmadát keletre irányítanák, mert „változik a világ”. Ez eddig egyáltalán nem sikerült, de rajta vannak. Ezenkívül Orbánt lesújtja, hogy milyen alacsony a magyar hozzáadott érték az exportált termékeinkben, de ezen is dolgoznak majd.
Szerinte alacsony az adószintünk, ami nem tetszik a környező országoknak. Különösen az osztrákok lépnek fel keményen amiatt, hogy nálunk nagyon keveset kell adózniuk a cégeknek.
Van egy nagy kísérletünk, a nemzeti buszgyártás „újraélesztése”, ez sikeres, biztató, de a későbbiekben dőlhet el, hogy tényleg működik-e. A mezőgazdaság átalakítása becsületbeli kérdés az olyan falusi gyerekeknek, mint ő. Magyarország mindig is agrárország volt, az is marad. Ez erkölcsileg is helyes, de egyébként észszerű is.
Felszólalt az alapjövedelem ellen, szerinte ennek éppen az ellentéte az általuk elképzelt munkaalapú világ. Nem tudni, ez honnan jutott hirtelen eszébe, de elmondta, hogy mindenki tönkremegy, ha ez a teljesen valószínűtlen ötlet esetleg kormányprogrammá válik hazánkban. Szóval nem is fog.
Az olcsó energiára Orbán szerint nincs más megoldás, mint az atomerőmű, az ő műszaki-gazdasági tudása alapján a paksi bővítéssel lenne a legolcsóbb az energia, és megkérte a jelen lévő vállalkozókat is, hogy álljanak ki emellett.
Hálás Matolcsy embereinek, hogy elkészítették a versenyképességi programot, de szerinte nem csak versenyképességre van szükség. Hanem hogy „ezt a hazát hogyan lehet fölértékelni”.
Ez a most itt élőkre már nem vonatkozik, mert az „egy bizonyos hálón” belül van. Persze Szent Istvántól tudjuk, hogy „mindenkit szívesen fogadunk”, csak nem mindenkit akárhonnan, mert vannak kulturális értelemben integrálhatatlan kultúrák. Azokat viszont nem mondta el, hogy pontosan melyek ezek. Szerinte az lenne jó, ha nálunk még egy szállodás recepciósa is magyar lenne.
Majd újra ostorozta a városiakat: „lehet, hogy Pesten ez nem érthető”, de ők tudják, hogy a természetet fenntarthatóan, kulturáltan kell kezelni. Emellett a magyarok mindig nagyban gondolkoztak, ezért
az olimpia egy bordatöréssel ér fel,
„mert mi egy nagy nép vagyunk”, nagyra kell vágyni, gazdaságpolitikai értelemben is.
„Meg kell védeni azt a lehetőséget, hogy a magyar gazdaság növekedése 3-5 százalék közt legyen”, 2020 után pedig 5 százalék fölötti növekedés kell. Közben meg kell védenünk magunkat, leginkább Brüsszeltől, bár ők is fontosak nekünk, azért védekezünk ellenük.
A sok „fake news” és hasonlók rendszerében pedig majd mi is vizsgálni fogjuk ezt a kérdést, hiszen ez már az USA-ban és Nyugat-Európában is fontos téma.
Az előadások végén lehetett kérdezni. A kérdések főleg arra vonatkoztak, hogy ez vagy az a terület miért nem kap több EU-s pénzt az utolsó pénzosztási körben. Őket megnyugtatták, hogy majd kapnak valamit.
Az elképesztő munkaerőhiánnyal kapcsolatban is érkezett kérdés. Orbán szerint nem folyik racionális vita erről, mert az „azonnal megpendít egy húrt” az emberek fejében, ezért nyilvános vendégmunkásprogram nem lehet Magyarországon. De a cégeket bátorítják, hogy hozzák be őket, viszont csak átmenetileg. Azt nem szeretnék, ha az összes alacsony képzettséget igénylő, alacsonyan fizetett munkát vendégmunkások végeznék, mert ennek Orbán szerint
az lesz a vége, hogy ahogy gazdagodunk, úgy fogunk kevesebbet dolgozni.
És ez bármilyen jól is hangzik, Orbán meg akarja akadályozni a nemzetstratégiai elgondolásai miatt, „ellen kell állni ennek a csábításnak” a munkaerőhiány közepette is. Hosszú távon inkább csináljuk mi, magyarok az alacsonyan képzett munkákat is, csak ezek a dolgozók legyenek később megbecsülve. Szóval a cégek hozzanak be bátran vendégmunkásokat, de csak fű alatt, és csak határozott időre.