Nehéz eldönteni, hogy Gubicza Ágostonnak, a GB & Partners 50 százalékos tulajdonosának mi a nagyobb erőssége, a meggyőző-képessége vagy a valós üzleti tudása, esetleg a politikai kapcsolatrendszere.
Sok ismerősével, üzletfelével beszélgettem, hosszas előkészítés után végül ő is fogadott. Őt hallgatva, merő siker volt az üzleti pályája, ahol mindig, minden piaci alapon történt. Környezete azonban szinte teljesen egységesen arról mesélt, hogy Gubiczának hihetetlen szövege van, a sikersztorijait azért érdemes fenntartásokkal kezelni.
Több ismerőse is elmesélte például Gubicza egyik kedvenc, gyakran hangoztatott történetét is, amikor egy Szlovákiában eltöltött szabadság során állítólag teljesen véletlenül összetalálkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. A miniszterelnök sokáig és érdeklődve hallgatta a fiatal üzletember nagyra törő terveit, majd a közösen eltöltött délután végén majdhogynem „megáldotta” Gubiczát:
Sok sikert kívánok fiatalember az üzleti pályájához!
– állítólag így búcsúzott a miniszterelnök. Az érintett a sztori felidézésekor csak sejtelmesen mosolyog: „nem szoktam alaptalanul kérkedni, de vállalom a kapcsolataimat.”
Mivel Gubicza Ágoston másfél éve, szinte a teljes ismeretlenségből felbukkanva elnyert egy erősen célzottnak tűnő, 16 milliárd forintos eximbankos kockázati tőkealap-pályázatot, alighanem valóban erősek a kapcsolatai, hiszen ekkora állami mandátumot csak nagyon befolyásos támogatókkal lehet megszerezni. A részleteket nemrég a Forbes kiperelte az Eximtől. Érdemes elolvasni az erről szóló írást, mert a történet egyes elemei tényleg nagyon erősek.
A kiírás mindvégig annyira irányítottnak tűnt, hogy már a pályázat megjelenésekor mindenki, a tőkealap-kezelő versenytársak, illetve a témával foglalkozó szaksajtó is borítékolta a várható végeredményt. Igazuk lett.
Újságíróként különös élmény volt másfél éven át egy annyira lapító állami intézménnyel találkozni, mint az Eximbank. A már megbeszélt vezérigazgatói interjú eltolódott, majd elmaradt, a kommunikációs munkatárs egyre kevésbé vette fel a telefonokat, és ha igen, érdemi válaszokat nem sikerült kicsikarni.
Az Exim hónapokig még azt sem árulta el, hogy ki is nyerte az említett pályázatot (miközben belsős forrásainktól végig pontosan tudtuk, hogy már rég eldőlt a tender). Majd amikor mégis nyilvánosságra került a döntés, az állami bank még azt sem volt hajlandó elárulni, hogy a győztesről szóló közlemény hol található a bank honlapján. Amikor erre rákérdeztem, megkértek, hogy ne telefonon, hanem írásban (!) érdeklődjek a közlemény helyéről, majd miután ez is megtörtént, ugyanúgy nem érkezett válasz, mint megannyi más kérdésre.
Aztán valami változott, mindenesetre az új kommunikációs vezető, Loppert Dániel a most feltett kérdéseink megválaszolásában már segített, az írásban megkapott válaszokat be tudtuk építeni cikkünkbe, A bank kifejtette, hogy szerinte az alapkezelő elmúlt egy évének teljesítménye kiemelkedő ebben a szektorban. Mint írták: napi szintű, konstruktív együttműködés van a felek részéről mind a befektetési döntések, mind a monitoring kapcsán. Az alapkezelő negyedévente mindkét alapról részletes jelentést és monitoring-beszámolót készít. Az eddigi titkolózásról és az adatkiadási perekről pedig így fogalmazott a bank: „Mint minden bank, így az Eximbank is elsődleges feladatának tartja, hogy ügyfelei részéről a rábízott üzleti stratégiát bizalmasan kezelje. A bíróság döntése következtében az Eximnek olyan vállalatok üzleti információit kell nyilvánosságra hoznia, amelyek a bankkal nem állnak szerződéses viszonyban. Ezt továbbra sem tartjuk szerencsésnek. E tekintetben egyes újságírók és az Eximbank között vita áll fenn, amely kapcsán a független magyar bíróság ítélkezett, ezt az ítéletet az Eximbank tiszteletben tartja.”
Mások mégis arra emlékeztetnek, hogy érdemes óvatosan kezelni azokat a sztorikat, vagy kapcsolatokat, amelyekről Gubicza, vagy, ahogy barátai, üzlettársai, de ellenfelei is becézve emlegetik „Ágó”, mesél, mert nagyon jó és kissé túlszínező beszélőkével bír.
Akkora az arca, hogy az egy kamionra sem férne rá
- mondja róla nevetve egy jelenlegi üzleti partnere.
Maga Gubicza sem tiltakozik a leírás ellen: „az arcom olyan, amilyen. Vannak visszafogott, szerény, struktúra-építő menedzserek, én sales-es típus vagyok, aki gyakorlatilag mindig beleszerelmesedik a saját projektjeibe.”
Gubicza Ágoston tevékenységével kapcsolatban nekünk a legnagyobb kérdés az volt, hogy milyen érdemi üzleti teljesítmények köthetők már a nevéhez, mi indokolhatta, hogy a GB & Partners ilyen hatalmas feladatot kapott, a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Rogán Antal kommunikációs miniszter befolyása alatt álló Eximbanktól.
Nem javította a pályázat megítélését, hogy Gubicza és társa, Boris Mihály úgy futottak be, hogy az Eximbank, állami intézményhez képest, egészen megdöbbentő módon, sokáig teljesen elzárkózott a sajtó jogosan felmerülő kérdéseinek megválaszolásától, ami eléggé rossz lelkiismeretre utalt.
Boris Mihály egyébként a balatoni fejlesztési terveiről ismert SCD-csoportnál dolgozott egy időben, ott ismerte meg Gubiczát. Boris fontosnak tartotta jelezni az Indexnek, hogy ő még bőven a beborulás előtt eljött az SCD-től, és éppen azért távozott, mert látta, hogy a cég a vesztébe rohan. Egyébként őt a tőkepiacon sokan a Concorde Értékpapírnál eltöltött évei alapján ismerik.
Azt nem állítjuk, hogy a sztorink végén, határozott kép alakul ki Gubicza üzleti rátermettségéről. Látni fogjuk, hogy valóban voltak sikerei, de voltak kudarcai is, támadtak utána bőven perek, veszekedések, de azt is kár lenne tagadni, hogy üzletileg aktív időszakát igencsak kettészelte a 2007-2008-as pénzügyi és ingatlanválság.
Ha pozitívan fogalmazzuk meg ezt: ő a projektek sikeres elemeiben vett részt. Ha negatívan, akkor mindig időben hagyta el a süllyedő hajót. Lássuk a sztorit!
A hamarosan 40-ik életévét betöltő Gubicza Ágoston hivatalos lakcíme Hernádon, a Magyarország mértani középpontján elhelyezkedő Pest megyei településen található. Ez azonban csalóka, valójában Gubicza Ágoston fővárosi születésű, itt járta iskoláit és javarészt itt is lakott. Szülei mindketten teológiát végeztek. Édesapja hitoktatóként, édesanyja óvónőként dolgozott. A két vér szerinti gyermek (Gubicza Ágostonnak egy „édes nővére” van) mellett, az elhívatott szülők további öt gyermeket (két, illetve három testvért) fogadtak örökbe.
„Ma már mindenki 30 feletti, családot alapított, van, aki diplomás lett, más kétkezi munkásként dolgozik, a család nagyon összetart” – mesélte erről főszereplőnk. Hernádra úgy került a család, hogy amikor az édesapa nyugdíjba vonult, a szülők jó levegőre, nyugalomra vágytak, és itt vettek egy tanyát. A fiatal Ágoston Újpalotára, zenei gimnáziumba járt, zenésznek készült, de végül a jogi egyetemre ment.
Az egyetemi évek alatt (az első Orbán-kormány időszakában járunk) Gubiczát dolgozni invitálta egyik középiskolai osztálytársának az édesapja. Nógrádi László fideszes képviselő (aki 2000. június 1. és november 30. között közlekedési miniszter volt, majd 2002-ben és 2006-ban is megválasztottak Lenti polgármesterének) személyi titkárt keresett maga mellé.
„A Fehér Házban a hódmezővásárhelyi Rapcsák András volt a szobaszomszédunk, ekkor nagyon sokat találkoztam Lázár Jánossal, aki ugyanúgy segítette a főnöke munkáját, mint én az enyémét. Aztán Lázár sikeres politikus lett, én az üzleti pálya felé mentem, már régóta nincsen kapcsolatunk” – mesélte erről az időszakról Gubicza.
Nógrádi pályáját aztán egy halálos közlekedési baleset kettévágta. A miniszter is lemondott, Gubicza is elhagyta a minisztériumot, sőt, a politika világát is, de a Nógrádi-családdal, elsősorban a hat Nógrádi-gyerek egyikével, Cecíliával szoros kapcsolatban maradt, sok közös vállalkozásuk volt.
Gubiczát gyermekkora óta, számára is megmagyarázhatatlan vonzódás fűzte Írországhoz. A cégregiszterben sok olyan, részben felszámolás alatt álló társaság található, amely a Nógrádi-Gubicza világhoz kötődik, és nevében Írországra utal (Cork, Gael, Irlanda, Magyar-Ír Ingatlan).
A minisztériumi munka után Gubicza Agustin Consulting néven tanácsadó céget alapított, és némi előzetes terepfelmérés és kapcsolat-felvétel után, de valójában teljesen ismeretlenül két hétre elutazott Írországba. Több ír ingatlan-befektetőt is megismert kint, és két konkrét megbízással tért vissza. Innentől egészen a 2008-as ingatlanválságig, főleg ír befektetőkkel dolgozott, amely náció a válságig nagyon befektető volt a magyar ingatlanpiacon. A krízis aztán betett nekik, máig nehéz szétszálazni, hogy ebben mennyire volt szerepe a pénzügyi válságnak (Gubiczát hallgatva száz százalékosan), vagy mennyire volt szerepe a nem megfelelően felépített projekteknek.
Egy deal azonban mindenképpen nagy sikert hozott. Gubicza Ágoston és Nógrádi Cecília, illetve cégük az Euro Green Energy Kft. egy ír befektető tőkéjéből Mosonszolnok mellett 1800 embertől vásárolt fel telkeket, majd angol és ír energetikai szakemberek segítségével másfél évig mérték a szélerősséget, végül a mérések birtokában felhúztak egy 30 „toronyból” álló szélerőmű-parkot. A projektet végül sikerült eredményesen zárni, a Raiffeisen-csoport energiás cége vásárolta meg, a magánbefektetők szabad szemmel is jól látható összeget kerestek.
Majd jöttek sorra az írekkel közös további projektek. Banki portfólióból megvettek egy rossz állapotú ingatlant Pécsen, amire gyártócsarnokot építettek fel az Elcoteqnek. Az elektronikai beszállító négy évig igénybe is vette ezt az üzemet, a befektetés így már meg is térült, de aztán az Elcoteq kivonult Magyarországról.
Nógrádi László szűkebb pátriájában, Zalában is több projektbe belekezdtek. Zalacsányban egy 180 hektáros golfpálya-fejlesztésbe fogtak. Ez aztán a hitelválság miatt megállt, de Gubiczáék még el tudták adni. Több kanyar után ma már valóban működik is a Zala Springs Golf Resort elnevezésű pálya, amely ugyanúgy Széles Gábor tulajdonában van, mint a település híres Batthyány-kastélyából kialakított szálló.
Ezzel párhuzamosan Gubicza kapcsolatba került két zalai település, Zalavár és Sármellék önkormányzatával. E falvak birtokában volt egy rossz állapotú, egykori orosz katonai repülőtér. Az infrastruktúra szinte csak egy betoncsík volt, amelynek nem volt kerítése, fénytechnikája, leszállási rendszere. Évente azért 15-20 ezer charter-turista érkezett ide, elsősorban a közeli Hévíz fürdői miatt. Gubicza hihetetlen energiákkal és tervekkel fogott bele a Fly Balaton elnevezésű projektbe. Ír partnereivel úgy számolt, hogy 180 ezer fős utasforgalom kell a nullszaldóhoz.
amely egy időben Budapesten még nem jelent meg, de Londonból, illetve Frankfurtból is menetrendszerinti járatot üzemeltetett Sármellékre. 2007 és 2008 voltak a csúcsévek, már 100 ezernél tartott az éves utasszám, amikor jöttek a bajok.
A Fly Balaton tönkretételéért a korabeli sajtó elsősorban Gubiczát okolta. Szerinte a globális válság hatására az ír befektetőknek egyszerűen elfogyott a pénzük, a projekt – mint sok másik ekkoriban – forráshiányos lett. Gubicza verziója szerint ő azért nem tudott a részletekről beszélni, mert a szerződése szerint szigorú titoktartást vállalt.
2008 végén mindenesetre Gubicza előbb kiszállt, aztán amikor az írek csődöt jelentettek, mégis visszavette a projektet, hogy aztán megint eladja. Ekkor bontogatta ugyanis a szárnyait, a Jászai Gellért fémjelezte SCD, amelynek hatalmas balatoni tervei voltak. Ez a holding vette meg végül a repteret is. Gubicza egy ideig még a menedzsment élén maradt.
A szemben levő szobában dolgozott az SCD delegálta Boris Mihály (ő lett később a GB & Partners másik 50 százalékos tulajdonosa, de róla azt hallottuk, hogy az elmúlt egy évben minden aktivitástól háttérbe húzódott a cégben, és mással foglalkozott). A rendkívül hányatott sorsú reptér aztán megint beborult. Gubicza – jó szokása szerint – nem várta meg a végkifejletet, már előbb távozott. Sármellék amúgy jelenleg is fogad utasokat, ma úgy tudjuk, hogy maga az ingatlan ismét az érintett önkormányzatoké, míg az eszközpark állítólag Széles Gábor kezén van.
Gubicza azonban nem bukott bele a csődbe, sőt új kapcsolatai révén még profitált is belőle. Elmesélése szerint, a reptéren sok nexusa volt a Belügyminisztériummal, hiszen a repülésbiztonság, a nemzetközi reptereken kötelező rendőrség és titkosszolgálat miatt is kellett a BM-mel egyeztetnie. Talán ezen nexusok miatt, amikor 2010-ben visszatért a kormányzásba Orbán Viktor, a Pintér Sándor vezette BM
Azt hallottuk, hogy a Fideszben Tállai András van az egyik legjobb kapcsolatban Gubiczával. A politikus 2010-ben éppen a BM-ben lett önkormányzati államtitkár, és bár Gubicza nem ezzel magyarázza a megbízatást, de talán ez a barátság is számított. Gubicza tehát pályája első évtizedében sok mindenbe belekapott, de a kockázati tőkések világába csak 2014-ben érkezett meg, egy nagyon zavaros helyzetű cégnél.
Amíg Töröcskei István jobboldali bankár, és az általa vezetett Széchenyi Kereskedelmi Bank még tündökölt, Töröcskei volt a Fidesz egyik legelfogadottabb üzletembere. A politikailag irányított Jeremie-pályázatok során (ezen alapok 30 százalék magánforrás mellé, 70 százalék közösségi forrást is kaptak) Töröcskei és csapata négy mandátumot is elnyert (kettőt Prosperitás, kettőt Kairosz nevű alapkezelővel).
Töröcskei szavatartó úriember volt, aki, amikor kezdett kikerülni a pikszisből, és anyagi nehézségei támadtak, könnyen kapott kölcsönt. Például egy kaposvári olajvállalkozótól és egy kecskeméti távközlési üzletembertől is. Az adós meg szerette volna adni a tartozásait, de tényleg elfogyott körülötte a levegő.
Szinte az utolsó családi ezüstjének tűnt a két alapkezelő. A Kairoszban közvetlenül bukkant fel Töröcskei, míg a Prosperitásban a Széchenyi Bank alelnöke és Töröcskei üzlettársa, Deák Klára volt a tulajdonos és a befektető. Amikor már nagyon égett a ház,
Innen már széttartanak az emlékek, de az biztos, hogy a Prosperitás régi menedzsmentje elmenekült a zavaros helyzet elől, és a Rác Fürdő projekt egyik magánbefektetője, Prekuta Bálint közvetített és segített új menedzsmentet találni.
Prekuta ugyanis ismerte Töröcskeit, illetve az ex-Concorde-os Boris Mihályt is, aki pedig hozta magával Gubiczát. Deák Klára eladta az alapkezelőt Gubiczának, a Prosperitás irányítása a Gubicza-Boris kettőshöz került.
Gubiczáék egyik alapja korábban befektetett Ivan Mestrovic érdekeltségébe. A eszéki vállalkozó azért különösen érdekes, mert ő Mészáros Lőrinc üzletember társa az NK Osijek eszéki focicsapat működtetésében. A felek most éppen azt tervezik, hogy Horvátország nemzeti stadionját építik meg a százezres kisvárosban. Mestrovic, a rengeteg nyelven beszélő világpolgár korábban Zágrábban indította a City Mail nevű egyetemes postai szolgáltató cégét.
Az állami posta versenytársát később eladta egy rakat pénzért, és egy időre kiköltözött Dubajba. Aztán visszatért a térségbe, és Szerbiában és Magyarországon is elindította a vállalkozását. A célja az, hogy bankoknak, biztosítóknak, távközlési cégeknek nyújtson professzionális levélmenedzsmentet. Gubiczáék azonban nem ebbe a cégbe, hanem ennek egy leányvállalatába, a City Konszolidátorba fektettek be.
Ez a specialista cég arra alakult, hogy sok kisebb vállalkozástól összegyűjtse, konszolidálja a levélforgalmat, és a központi kezelés után kedvezőbb díjat legyen képes kialkudni a nagyobb méret miatt. Úgy tudjuk Ivan Mestrovic közben már élt opciójával és visszavette Gubiczáéktól a tulajdonrészét. (A City Mail másik tulajdonosáról, Sakalj Ferencről, Mészáros Lőrinc horvát tolmácsáról a Direkt 36 készített riportot.)
Ám a Prosperitás-ügyből csúnya nézeteltérések születtek. Töröcskei hitelezői úgy érezték, hogy őket kisemmizték a biztosítékból, valamilyen háttérszerződést szerettek volna kötni. Gubicza szerint azonban nincsen itt semmi látnivaló. Őt nem érdekli, hogy mi volt a Széchenyinél, ki kinek tartozott. Az számít, ami a dokumentumokban van, az alapkezelő korábban Deák Kláráé volt, tőle pedig megvették. Pont.
Ami biztos, Boris és Gubicza birtokon belülre kerültek, megérkeztek a kockázati tőkések világába, szereztek egy Jeremies alapkezelőt, amit át is neveztek Prosperitásról saját nevük alapján GB & Partnersre. Ám közeledett az a határidő, ameddig a Jeremie-alap kihelyezhetett pénzt, de nem volt még sem tőke, sem elegendő jó projekt az alapban. Gubiczáék csapatából Boris Mihály és egy elismert szakember, Petheő Tamás (egy korábban bróker, majd ingatlanos vállalkozó volt) összebútoroztak a CEMI nevű tanácsadócéggel.
A CEMI Vadas László és Fodor Dénes, két egykori McKinsey-s tanácsadó cége volt, és onnan lehet ismerős az olvasóknak, hogy tanácsadóként sokat dolgozott 2010 előtt a Hagyó Miklós irányította városvezetésnek a budapesti cégek feljavításán. A CEMI-seknek volt saját pénzük, be tudtak vonni egy nyugdíjpénztárat is, de azt kérték cserébe, hogy a GB & Partners mérlegelje azokat a befektetéseket, amelyeket ők ajánlanak. A CEMI-nek ugyanis volt egy rakás cégötlete, a cég ugyanis mindig próbált elindulni a Jeremie-pályázatokon, csak éppen nem feküdtek túl jól a jobboldali politikusoknál. Végül kétharmadrészt a CEMI ötleteiből állt össze a Prosperitás ProSeed portfólió, de tucatnyi projektet maguk Gubiczáék találtak.
Amikor kockázati tőkés lett, többen úgy látták, hogy nagy lábon kezdett élni, mesélték, hogy sofőr vitte a találkozóira. „Nem felvágásból, hanem mert egy időben elvették a jogsimat, de már visszakaptam, azóta nincs sofőröm” – mondta maga az érintett. A nagy étvágyú GB & Partners mindenesetre ezután megpróbált egy másik Jeremie-s alapot is megszerezni, a Dinamo Venturest. Hosszú beszélgetésünk során erről az egy projektről még maga Gubicza is elismerte, hogy „kudarc” volt.
A sztori röviden: pár fiatal kockázati tőkés összerakott egy alapkezelő társaságot. Erős szakmaiságukkal el is nyertek egy Jeremie-mandátumot, de pénzük nem volt elég. Tőkéseket kerestek, és kapcsolatba kerültek Gubicza Ágostonnal, illetve egy Tóth Balázs nevű, inkább szoci-hátterű üzletemberrel (aki a miskolci közvilágítást végző ELMIB cégből volt ismert).
Gubicza és Tóth azt ígérték, hogy ők majd szereznek finanszírozást, és még a cég többsége is az alapítóknál maradhat. Aztán mégsem lett tőke, csak egy hatalmas veszekedés. A végkifejlet egy furcsa közgyűlésben csúcsosodott ki. A részvényesek elkezdték a fórumot, majd egy adott ponton szétváltak.
Az alapítók egy része korábban eladta a részesedését, amelynek jogszerűségét Gubicza vitatta. Ezért ő és ügyvéd barátja, a vele irodaszomszédként is összenőtt Tenk Zoltán úgy értelmezték a helyzetet, hogy a többiek nem szavazhatnak szabályosan, mert nincsen igazolásuk arról, hogy ők tulajdonosok.
Átmentek hát az ingatlan egy másik részébe, és megtartották a saját maguk közgyűlését. Ezen más részvényes „nem jelent meg”, az egyedüli részvényes pedig mindenkit leváltott, majd gyorsan beadta a közgyűlési jegyzőkönyvet a cégbíróságra, amelyet az be is fogadott. A többiek nagyot néztek, aztán pereket indítottak, amelyek hosszú hónapokig elhúzódtak. Mára nagyjából mindenki elengedte a történetet, az érintettek addig veszekedtek, ameddig kútba esett az egész alap. A perek még tartanak, de igazán már nincs is min jogászkodni.
Ilyen, legalábbis vegyes előélettel sikerült Gubiczáéknak nagy titokban elnyerniük az eximes mandátumot. A sajtó és a közvélemény sokáig még a nyertes személyéről sem értesült, a felek a mai napig azzal érvelnek, hogy banktitok, illetve szerződésben foglalt szigorú titoktartás kötötte őket.
Gubiczáék és az Eximbank szerint természetesen minden tiszta versenyben történt, reális előírásokkal, ugyanakkor az egész történetet mindvégig átlengte az irányítottság. Erről a lemaradt versenytársak, a bankból már távozó eximbankos kollégák, vagy a közbeszerzésekben jártas ügyvédi irodák egyaránt sokat tudnának mesélni, de mindez tényleg jól kiolvasható a Forbes által megszerzett dokumentumokból.
Erről már sokan írtak, de foglaljuk össze. Gubicza felesége Sonnevend Alexandra, vagyis Rogán Antal első felesége. Ez persze nem feltétlenül alapozna meg jó kapcsolatot, de úgy tudjuk, hogy a két pár, Rogánék és Gubiczáék valóban nagyon jó (Gubicza megfogalmazásában kiegyensúlyozott), személyes viszonyban maradtak. Állítólag nem járnak össze, de az például előfordul, hogy a párhuzamos iskolai osztályokba járó gyerekeiket kölcsönösen hozzák-viszik.
Arról is lehet tudni, hogy Boris Mihály, vagyis a cégtárs ugyanabban az ingatlancsoportban él (Pasa Park) lakik, mint Rogán Antal miniszter, valamint Puskás András, Rogán korábbi helyettese, aki ma az Eximbank befolyásos vezérigazgató-helyettese. Boris Mihály elmesélése szerint az egész csapatból először ő költözött az ingatlanparkba, álmában sem gondolta volna, hogy ez később találgatásokra ad okot, így már ezerszer megbánta ezt az ingatlanvételt. Gubicza az Indexnek azt is elmondta, hogy Szíjjártó Péterről is nagyon kedvező véleménnyel van. Mint elmondta, rendkívüli mértékben becsüli a külügyminiszter terhelhetőségét, munkabírását.
Van azonban a megbecsülésen túl, konkrétabb kapcsolat is Gubicza és a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) között. Kohut Balázs, aki korábban a KKM helyettes államtitkára volt, illetve a mai napig az Eximbank felügyelőbizottságának tagja, szintén együtt dolgozott Gubiczáékkal. Utóbbi szerint ez egy éve már nincs így, Kohut immár rendkívüli meghatalmazott nagykövet lett Olaszországban. Érdekesség, hogy nagykövetsége mellett egy, az olasz-magyar gazdasági kapcsolatok előmozdításán dolgozó céget is birtokol. A Central European Trade House (CETH) érdekessége, hogy korábban szintén a GB & Partners címére volt bejegyezve.
Szerettük volna megtudni, hogy pontosan kik vettek részt a pályázatok elbírásában és nem volt-e összeférhetetlenség például Kohut esetében. Az Eximbank válaszolt kérdésünkre, és így vélekedett erről: „A döntés meghozatalában részt vett személyek adatai nem nyilvánosak, összeférhetetlenség nem merült fel velük kapcsolatban. A pályázati eljárásban, az említett személy nem vett részt.”
Természetesen az nagyon nem jó, ha az állami bank kamuversennyel bíz 16 milliárd forintot egy csapatra. Belegondolni is megremegtető, hogy a 16 ezer millió forintból mi mindent lehetne tenni, akár még az oktatásban és az egészségügyben is. De ha elfogadjuk, hogy szükség lehet a programra, akkor a következő nagy kérdés, hogy a tőkemennyiség jól fial-e.
Két alapról van szó, a külpiaci fókuszú Exim Exportösztönző Magántőkealapról, illetve a belföldi fókuszú Export Növekedési Magántőkealapról.
Az eddigi összesített adatokról hallgassuk ismét az Eximbank válaszait! „Az Exim Növekedési Magántőkealapban az alapkezelő két befektetést hajtott végre 934 millió forint értékben. Ezen felül további két, összesen 710 millió forint értékű befektetés jóváhagyása már megtörtént, így várhatóan az év második felében ezek is megvalósulhatnak. Az Exim Exportösztönző Magántőkealap 1,5 milliárd forint értékű befektetésével egy magyarországi vállalkozás informatikai és infrastrukturális fejlesztése már folyamatban van Kínában, egy 1,3 milliárd forint értékű befektetés jóváhagyása pedig a közelmúltban megtörtént” – írta az Eximbank. A három eddigi befektetésben az érintett alapok mindenhol többséget vettek. Ismerjük meg őket röviden.
Kínai parkolás
A külpiaci fókuszú EPS Holding a kínai parkolási piacon szeretne pozíciót fogni. Sokan vannak benne. Az alap mellett egy Harold Krell nevű német üzletember, illetve az útdíj- és parkolási programokból ismert Emőri Gábor és családja. Az EPS-csoportnak van egy kínai leányvállalata, amelyben a magyar cég csak 49 százalékkal bír, az 51 százalékos partner pedig a kínai ZTE.
Ez tényleg elég komolyan hangzik, a kínai óriáscég 70 ezer embert foglalkoztat, és állítólag segített abban, hogy az EPS-csoport Jangcsengben, egy Sanghaj közeli városban 10 ezer parkolási hely üzemeltetésére nyert koncessziót és további 90 ezerre van még kilátás. Érdekesség, hogy a baloldalról ismert üzletemberek is szerepet kaptak a cégben. A holding vezetője Törő Csaba, korábbi PanTel-vezérigazgató, akit az SZDSZ belviharaiban lehetett a politika közelében látni. Ő most ugyanúgy Kínában van, mint a másik menedzser, Gyarmati Zoltán, aki még Hagyó Miklós idejében vezette a fővárosi Parking Kft-t.
Nanushka
A növekedési alap két befektetése közül az egyik a Nanushka divatcég, amely Sándor Szandra alapító, illetve párja, a vendéglátós Baldaszti Péter tulajdonában áll. A Nanushka ma már 25-30 országban ad el (leginkább az Egyesült Államokban és Dél-Koreában). A cég számára nem ismeretlen a kockázati tőke, a Portfolion nevű alapkezelő is benne volt a divatmárkában, de ő már Gubiczáék érkezése előtt az alapítók felé exitált. Azt eltérően ítélték meg forrásaink, hogy ez a befektetés mennyire lehet sikeres a kockázati tőkének, Gubicza mindenesetre nagyon lelkes, mint elmondta, érdemben sikerült az első szezonokban emelni a forgalmat.
Trezex
Rettentő érdekes, már-már gyilkos piac a készpénz-logisztika. A két nagy játékos közül a Group 4 csoport dolgozik az OTP-hálózatnak, az MPT Security pedig a Magyar Postának. Mellettük van egy kisebb, harmadik szereplő, a TrezEx, ebbe fektetett be az alap. Ez a cég volt már korábban Brink’s, Securitás, Secab is. Gubicza nagyon bízik a Kárpáti Balázs vezette menedzsmentben, amely pár év alatt mínusz 500 millióról, nullára hozta fel az eredményt.
Gubicza az alapok menedzseléséről elmondta, szerinte a kockázati tőke fő feladata, hogy egy adott fejlettségi fázistól egy magasabb szintig eljuttassa a vállalatokat. Így fogalmazott „vannak politikai kapcsolataim, mint minden üzletembernek ebben a kicsi országban, de a befektetési döntéseimben a politika nem szempont, én a piacban hiszek.
Egyébként sem én döntök, hanem a megfelelő szakembereim, elsősorban Petheő Tamás és Almás Attila.” Az valóban feltűnő, hogy maga Gubicza bár sokat tárgyal, jellemzően nincsen benne a különböző bizottságokban. „Nem a felelősség elől menekülök, de érvényesüljön többféle tudás” – mondta erről.
Nagyon sok portfóliócéggel beszéltünk, ők jellemzően pozitív tulajdonosi tapasztalatokról számoltak be, vagyis erős kontrollingról, szigorú beszámolási rendről és sok tulajdonosi segítség-nyújtásról.
Magáról, Gubicza Ágostonról ismerői, barátai és nem kevés üzleti ellenfele egyaránt úgy vélekedett, hogy nagy meggyőző erejű, „hatalmas dumás”, aki előszeretettel utal remek fideszes kapcsolataira, Rogán Antallal, Szijjártó Péterrel, Tállai Andrással, vagy éppen a Belügyminisztériummal fenntartott aktív viszonyára. Az biztos, hogy minden történetbe hihetetlen energiákkal veti bele magát, „a 100 százalék kevés neki, mindenből 120 százalékot szeretne kicsavarni” – hallottuk róla.
Egy azonban biztos, Gubiczának ma még megkérdőjelezhetetlenül erős háttértámogatása van a politikától, az Eximbanktól. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy az Eximbank sokféle politikai elemektől sem mentes elképzelése, ezek a 10 éves alapok, Andy Vajna, Garancsi István, vagy éppen a belvárosi arab szállodások finanszírozása nem fog fejre állni, mert ha esetleg mégis így lesz, a cechet nem a politikusok, nem a csókosok, hanem mi, adófizetők fogjuk állni.
Részletesebben foglalkoztunk az Exim-alapok befektetéseivel, de a két Prosperitás-alap portfólióiban még többtucatnyi egyéb cég is van. Többségüket röviden bemutatjuk.
Adventure – Ovális alakú, kipattintható képernyőjű mobiltelefont fejleszt a Microsofttal
Alubaba – Üres sörös dobozokba környezetbarát mosószereket tölt
Alurad – Alumínium radiátorokat készít Jászboldogházán
Anti Arvalis – Pocokgyilkos, rágcsálókat irtó mezőgazdasági gépeket gyárt
Arkinso – A Parkinson-kór diagnosztizálására alkalmas digitális tollat fejleszt
Best Paddle és Kajak First – Egy vállalkozó két kajakos ötlete, felszereléseket, illetve kondigépeket gyárt
Content Factory - filmgyártó cég, amely a Mi kis falunk című, RTL Klubos vígjáték-sorozatot készítette. Boris Mihály jó barátja a rendező, Kapitány Ivánnak, a befektetőtárs pedig Kapitány felesége
Feeling Finder – Internetes társkereső, randioldal-cég.
Gömbmotor – Szivattyúkat fejleszt
Hidrolog – Halastavak oxigéntartalmának okosmérőit gyártja
IBeer – Okos sörcsapot fejleszt, amely digitális átfolyásmérővel, illetve olyan LCD-kijelzővel rendelkezik, amelyre a sörcégek reklámüzeneteket helyezhetnek el
Logics – Játékot fejleszt
Mikrolog data – Okos bevásárlókocsit alakít ki
Mini Brake – Olyan távféket talált ki, amellyel messziről is megállítható a kisgyerek biciklije
Neatly – Airbnb-kből rendelhető ruhatisztító szolgáltatást üzemeltet
Novo quadratum - Design bútorokat gyárt
Recobin - Környezetbarát, felcímkézhető papírkukákat készít
Reporter – Hírplatform, az olvasók által készített híreket, felvételeket, videókat tudják megvenni a médiatermékek
Sectum - Klasszikus biztonság-technikai őrző-védő cég
Shrubbie - A gourmet-fesztiválon mutatkozott be, borecet-alapú, egészséges üdítőitalokat fejleszt
Stemexa – Speciális gyógyszereket és táplálék-kiegészítőket importál
SVG – Salgótarjáni gépgyártó cég
TG Productions – Ez is Kapitány Iván cége, ő rendezi a Játékszínben a Kellemes Húsvéti Ünnepeket című filmadaptációt
Tickething – Színházjegyek internetes másodpiacát fejleszti
Toptalq – Híraggregátor szájt, amolyan Hírkereső-klón
Torus - Napelemes szélgenerátor
Toto Metál – CNC-forgácsoló cég, amely épp a Q7-es gyártósorán dolgozik
TransCRTL – Fuvarozóknak optimalizál útvonalakat
Veddberbe – Online bérbeadási piactér
Veryslide – Vállalati prezentáció-gyártó megoldás
VitaChoco – C-vitaminos csokoládékat gyárt
Vízépgép – vízmunkálatban vesz részt