Japán a kamunindzsa-kultúra promótálásával próbálja felpörgetni a turizmust, ami egyelőre elég jól megy. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a szigetországban kezdenek elfogyni a nindzsák, mert az ősi mesterség már nem valami korszerű, és elég rosszul is fizet. A szektor ennek ellenére tovább dübörög.
A turizmussal jellemzően mindig csak a baj van: hangos, mocskos, büdös, veszélyes, rossz minőségű munkahelyeket teremt, azokból sem nagyon sokat, és míg az egész haszna relatíve kevés kézben összpontosul, addig a járulékos költségek elég sok embert érintenek. Ráadásul a turisták rettentő szeszélyes jószágok, így aztán nemzetgazdaságilag nem is mindig könnyű kielégíteni az igényeiket.
Ezt tapasztalhatták meg az utóbbi időben a japánok is, akik a 2020-as olimpiára készülve megpróbálták kicsit felpörgetni a turizmust. Ez amúgy eddig elég sikeresnek bizonyult: a turisztikai szempontból természetesen nem valami jó 2011-es évhez képest 2016-ra megnégyszerezték a külföldi látogatók számát. De még az atomkatasztrófa-mentes 2010-hez képest is háromszoros a növekedés. Viszont a sok turista sok, előre nem látott problémát is hozott.
Például kiderült, hogy
A turisztikai igények kielégítésére. Miközben ugyanis Japánban a turisták körében egyre népszerűbbek, és emiatt egyre jobban divatba jönnek a kamu nindzsashowk, addig a nindzsakiképző-központok nem tudnak lépést tartani a kereslettel.
A showbusiness-nindzsák világának feltárása előtt azonban muszáj leszögezni, hogy nekik természetesen semmi közük a valódi nindzsákhoz. Ám az utóbbiakra még a kamunindzsáknál is jobban rájár a rúd, konkrétan olyannyira, hogy
Mára ugyanis egyetlen egy vagy két élő nindzsa-nagymester maradt Japánban. Az Iga-rjú Nindzsamúzeum szerint az idén 68 éves mérnök, Kavakami Dzsinicsi az ősi nindzsahagyományok utolsó követője és ismerője. Az utolsó nindzsa címre van egy másik jelentkező, a 85 éves Hacumi Maszaaki is, aki egy harcművész-szervezetet működtet. Bár mindkettejüknek voltak nindzsatanítványai, sőt Kavakami egyetemen is oktatja a nindzsucut, azaz a nindzsamesterséget, végül úgy döntöttek, nem neveznek meg utódot, azaz ők lesznek az utolsó nindzsanagymesterek.
Ennek oka, hogy Kavakami szerint az egész nindzsáskodásnak a 21. században semmi értelme nincs. A nindzsák eredetileg a középkori Japán kvázi 007-esei voltak, akik kémkedtek, bérgyilkoltak, mindenhova nesztelenül beosontak, bármit elloptak, felgyújtottak, megszabotáltak, bárkit megmérgeztek. A legenda ellenére egyébként a biznisz akkor sem volt kifejezetten jó: a legtöbb nindzsa csak mellékállásban öltött fekete csuklyát, amúgy volt polgári foglalkozásuk. Ráadásul a nindzsáskodást a szamurájok lenézték és megvetették, hiszen a rendes harcos nyílt sisakkal, egyenesen küzd, nem lesből támad és mérgez, mint a nindzsa.
Tehát a legenda mindig is erősebb volt, mint a piac. Viszont a 21. században már tényleg nincs semmiféle piaci igény a nyilazásra, a nuncsakuzásra vagy a dobócsillagozásra, és bármilyen szenzitív adatot egyszerűbb online ellopni, mint vízen járva és lábujjhegyen beosonva. Ahogy Kavakami fogalmazott, “a lőfegyverek, az internet és az akkorinál sokkal hatásosabb mérgek korában a nindzsucunak már nincs létjogosultsága”.
A turistákat azonban egyáltalán nem érdekli, hogy a mai kamunindzsáskodásnak már semmi értelme. Aicsi prefektúrában például a helyi kormányzat kezdte el népszerűsíteni a nindzsáskodást két éve. Ugyanakkor a prefektúra Hattori Hanzóról, a Kill Bill által nemzetközileg is ismertté tett legendás nindzsáról elnevezett projektjének hamar azzal kellett szembesülnie, hogy egyszerűen nincs elég jelentkező, hogy kielégítsék az érdeklődést.
Úgy látom, hogy nindzsahiány van Japánban
- nyilatkozta az aicsi nindzsák menedzsere a helyi sajtónak.
Míg tavaly több mint 200-an jelentkeztek az aicsi nindzsák közé, addig idén csak 35-en. Az okok egyike, hogy a felvételi követelmények keményebbek lettek. Például elvárják a japán nyelvtudást, ami megtizedelte a külföldi nindzsajelöltek számát. A másik, hogy a bérezés nem kifejezetten erős, a havi nindzsabér 1500-1800 eurónak megfelelő jen, ami nem valami sok a szigetországban.
A piac telítődésével pedig egyre többen jönnek rá, hogy a nindzsáskodás nem valami egyszerű meló, hiszen hiába nem kell a Kavakami által képviselt hagyományokat követniük, azért elég megterhelő naphosszat nindzsaruhában ugrálni és dobócsillagozni.
A piac pedig tényleg telítődik, ez a fő oka a munkaerőhiánynak. “Ahogy nő a japánba érkező turisták száma, úgy emelkedik a nindzsákkal kapcsolatos szórakoztató tartalom értéke is. Emiatt egyre több az álláslehetőség”, idézi az Aszahi Simbun című lap a nindzsamenedzsert.
Hasonlóan látja a helyzetet a Japán Nindzsaszövetség elnöke is, aki a nindzsás önhirdetésre szövetkező helyi önkormányzatokat tömöríti. Szerinte “a japán nindzsapiac mindenképpen növekszik”. Ezt jelzi, hogy az utóbbi időben a japán Alpokban nindzsafalut, Tokió egyik vigalmi negyedében nindzsaházat nyitottak, a nindzsás éttermek pedig gombaként szaporodnak. És lesz nindzsakutató központ is.
Jól megy a biznisz az aicsi mellett, Mie prefektúrában lévő nindzsamúzeumnak is, ezt tavaly több mint 200 ezren látogatták meg. A szektort pedig nem csak a japán önkormányzatok turisztikai büdzséje, hanem kismillió manga és a nindzsákról szóló, a valóságot kevéssé tükröző, cserébe elég látványos amerikai film is hajtja.
A nindzsaszövetségnek a biztonság kedvéért azért van egy külön országos projektje is a nindzsaturizmus támogatására Kavakami vezetésével. További tokiói és vidéki nindzsalétesítményeket, nindzsanagykövet-képzőt és nindzsa-körutazásokat is terveznek. Kérdés persze, hogy lesz-e elég nindzsamunkaerő erre az egészre.
(Borítókép: Budzsinkan dodzsó, Noda, Japán. Fotó: Tomohiro Ohsumi/Getty Images)