Német tulajdonosa szabadulna a Mátrai Erőműtől. Az Index értesülései szerint csak ketten, az állami MVM és a cseh EPH maradtak versenyben. Talán furcsa, de a rafinált cseh brókerek tűnnek az esélyesebbnek.
Május elején izgalmas cikket írt a 444.hu a Mátrai Erőműről, arról, hogy a német RWE-csoport eladhatja a visontai erőműben meglevő többségi részesedését. A portál azt is felsorolta, hogy az erőműért versenyben lehet a Mészáros és Mészáros Kft. vagyis Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester családi építőipari érdekeltsége, az energia-kereskedő MET, az állami energiaóriás MVM, illetve egyetlen külföldiként, a cseh és szlovák milliárdosok által alapított Energetický a Průmyslový Holding (EPH).
Információink szerint azóta a folyamat már jóval előrehaladottabb állapotban van. Miután a nagyságrendileg tíz eredetileg meghívott pályázótól hat indikatív (vagyis nem kötelező) ajánlat érkezett,
Ezt a versenytársak örömmel megtették, hiszen mindig jó megnézni, hogy az üzleti ellenlábasom mit és hogyan csinál. Az MVM-nek ez talán kevésbé volt izgalmas, mert ő eleve kisebbségi tulajdonosa volt a Mátrai Erőműnek, Mészáros Lőrinc pedig még szűz szereplő volt a piacon, de a MET a Dunamenti Erőműben, míg az EPH a Budapesti Erőműben, vagyis egy-egy közvetlen versenytársban érdekelt, ők biztosan örömmel lesték meg a versenytárs részletesebb adatait.
A társaság adatainak részletesebb megismerését követően – feltehetően a megismert üzleti és műszaki kockázatok miatt – állítólag a legtöbben eltántorodtak, még az energetikai tranzakciók területén az elmúlt években meglehetősen bátran mozgó MET is visszalépett. Megkérdeztük erről a MET-et, és bár a cég részletekbe nem bocsátkozott, megerősítette, hogy az adatszoba megismerése után végül nem ad be kötelező ajánlatot a Mátrai Erőműre.
Az RWE magánpiaci szereplő, így természetesen adódhatna a feltételezés, hogy innentől majd piaci alapon dönti el, hogy kivel szeretne szerződni. Lehet, hogy ez fog történni, ám Magyarországon, azon belül is a keményen átpolitizált magyar energiapiacon vagyunk, így ennek a vásárlásnak nagyon sok eleme lehet politikai aspektusból is érdekes.
Rögtön adódhat a kérdés, hogy tényleg létezhet-e olyan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) Magyarországán, hogy Mészáros Lőrinc elindul valamiért, és a végén nem ő viszi. Mészáros Lőrinc eddig ugyanis viszonylag ritkán fecsérelte az energiáit olyan tenderekre, ahol ne lenne esélye. Nos, a piacon elterjedt híresztelés szerint talán ezúttal is korai még temetni Mészáros Lőrincet, csak vélhetően ő nem nyíltan érkezik ebbe a sztoriba.
Ezzel kapcsolatban igyekeztünk felvenni a kapcsolatot az EPH-val, de Daniel Častvaj, az EPH kommunikációs osztályának vezetője a megértésünket kérte, de a folyamatban levő üggyel kapcsolatban nem kívánta kommentálni a kérdéseinket.
Folyamatban levő részesedés-vásárlási ügyet nem szokás kommentálni, így túl sok esélyünk nem volt, amikor az MVM-nek is eljuttattuk kéréseinket. Az állami cég azért válaszolt az Indexnek, ebben a következőket deklarálta „az MVM Zrt. a Mátrai Erőmű kisebbségi tulajdonosaként részt vesz a részesedésértékesítési folyamat ajánlattételi szakaszában. Az ajánlattételre meghívottak köre és az ajánlatok értékelése az eladók kizárólagos döntése, amely nem nyilvános. Az MVM Zrt. az ajánlattételi folyamat során figyelembe vette a Mátrai Erőmű stratégiai illeszkedését, ellátás-biztonsági szerepét, az erőmű jövőképének alternatíváit és piaci alapon vizsgálta a többségi tulajdonrész szerzést. Bővebb információt a meghívásos ajánlattételi eljárás jelenlegi fázisában az MVM Zrt. üzleti érdekeinek védelmében nem adhat."
Mindenesetre a fenti verzió szerint az eladás további szakaszában már csak az MVM és az EPH nevével fogunk találkozni, utóbbit pedig majd valamilyen kötelékben mégis támogathatja Mészáros Lőrinc. Vagyis Mészáros Lőrinc összefogott a régió feltörekvő cseh energetikai csoportjával, amelyet mindjárt részleteiben is bemutatunk.
„Mindketten jól sakkoznak” – mondta erről egy forrásunk,
Mészáros Lőrinc, aki egyáltalán nem szakmabeli nem nyerhetne az EPH nélkül, de az EPH, amelyiknek meg a politikai támogatottsága hiányozna, egyáltalán nem lenne esélyes Mészáros nélkül.
Az egy izgalmas kérdés, hogy miért és milyen mértékben szeretne a magyar politikai hatalom a súlyos szereplőkkel szemben ellensúlyokat építeni a hazai energetikában. A Hernádi Zsolt és Csányi Sándor nevével fémjelzett Mol-csoport ugyan a MET-ben csak kisebbségi, 40 százalékos tulajdonos, és mind a Mol, mind a MET előszeretettel hangsúlyozza egymástól a függetlenségét, de azért a két vállalkozás sokféle szálon is öszekapcsolódik. A MET a Mol egykori energiakereskedelmi üzletágából önállósodott. Lehet, hogy nem kell túlértékelni azt, hogy Mészáros Lőrinc ezúttal nem a MET-tel, hanem a versenytárs EPH-val keresett üzleti kapcsolatot, de azért gyanítható, hogy Mészáros aligha Orbán Viktor miniszterelnök akarata ellenére szövetkezett a cseh ellenlábassal. Ha így van, akkor úgy tűnik, mintha a miniszterelnök nem szeretett volna mindent egy lapra feltenni a hazai energetikában. Ráadásul a Molt nemrégiben különös körülmények közepette váltotta az Erste a jégkorong-szövetség főszponzori pozíciójában is. Ez a váltás ugyan háttér-információink szerint egyáltalán nem a politikáról, inkább a jégkorong-szövetség taktikázásáról szólt, de a Mol-Erste csere azért pikáns, mert a Mol alelnöke az a Csányi Sándor, akinek talán az elsőszámú regionális ellenlábasa éppen Andreas Treichl, az Erste vezére.
Mielőtt részletesen is bemutatnánk az olvasók számára talán kevésbé ismert EPH-t, előbb vessünk egy pillantást magára, a portékára, vagyis a Mátrai Erőműre is!
A Mátrai Erőmű 73 százalékban a német RWE-EnBW csoport, 26 százalékban az MVM stratégiai tulajdonában áll, 1 százaléknyi részvény van egyéb kezekben. Az erőmű 2100 munkavállalóval, saját kitermelésű lignitből állít elő villamos energiát, a hazai áramtermelés 13 százalékáért felel. Forgalma a 94-102 milliárd forintos sávban maradt az elmúlt öt évben, amelyhez masszív, de csökkenő nyereség párosult,
A számok tehát szépek, de forrásaink szerint mégis lehetséges, hogy „hamis a baba”. Vagyis annak, aki majd megveszi a Mátrait, nemcsak jogai, hanem igen sok kötelezettsége is keletkezik, nem csak pénzügyi és műszaki szempontból, hanem az erőmű esetleges későbbi leállítását követően, az erőmű és a bányák területének rekultivációs kötelezettségei miatt is.
A Mátrai Erőműre ugyanis a közeljövőben majd sokat kell költeni. Forrásaink szerint az erőmű 40 éve remek technológiának számított és rendesen karban is volt tartva, de a jelen környezetvédelmi előírásainak már nehéz megfelelnie. Ezt a kockázatot az elmúlt évben egyes blokkok rendszeres leállásai is bizonyították.
Az erőműnek 2025-ig van engedélye, így az is felmerülhet kérdésként, hogy ha nem folytatja tovább a működését, akkor a jelenlegi több mint 2000 fős – igaz, vélhetően addigra már csökkenő – létszámú munkavállalói csapat végkielégítése mekkora kötelezettséget jelent.
Végül, de nem utolsó sorban kockázat a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés az alap tevékenység befejezését követően, amelynek nagyságrendje a nyugat-európai tapasztalatok alapján akár több tízmilliárd forintos összegre rúghat.
Na, és akkor nézzük meg végre, hogy ki az, akinek mindezen szempontok ellenére izgalmas az erőmű. Szögezzük le rögtön az elején, hogy
Olyan emberek csinálják, akik remekül értenek a vállalat-felvásárlásokhoz. Pár éve azt látták, hogy az energetikai eszközök az alacsony olajárak idején nagyon alulértékeltté váltak, a hitel is olcsó lett, felvásároltak hát idegen tőkéből mindenféle energetikai eszközt.
A magyar Mol-csoportnak régi ismerőse, jellemzően üzleti ellenfele az EPH. Korábban ugyanis az EPH éppen a Mol és az MVM konzorciuma elől vitte el a Szlovák Villamos Művek (SE) olasz tulajdonú részvénycsomagjának egy részét. Más kérdés, hogy ezt vélhetően azóta a szlovák állam is nyögi, mert bár az olaszok szívük szerint már teljesen eladnák a részesedésüket, ezt addig nem tehetik meg, ameddig a Mohi Atomerőmű (Mochovce) harmadik és negyedik blokkjának beruházása el nem készül, csakhogy ez a beruházás folyamatosan drágul és nagyon döcög.
Na de honnan volt erre pénze az EPH-nak, és hogyan lett egy tíz éve még nem is létező társaság pár év alatt Csehország 4-ik legnagyobb vállalata?
Képzeljük el, hogy Magyarországon összeáll egy cégbe a gazdaglista eleje, vagyis Csányi Sándor leül Bige Lászlóval (aki ismeri a felek viszonyát, tudja: ez már önmagában sem túl valószínű), Demján Sándorral és Gattyán Györggyel, esetleg Leisztinger Tamás is odatéved, és létrehoznak egy holdingot. Pontosan így indult az EPH, csak egy másik országban, sőt, rögtön kettőben, Csehországban és Szlovákiában. Az egykori Csehszlovákia legvagyonosabb és legrafkósabb pénzügyesei összeálltak, hogy egy mindenkinél gigantikusabb céget építsenek.
Az EPH konkrét létrehozásának történetét egy kicsit messzebbről kell kezdeni. 1993-ban két iskolai osztálytárs, Ivan Jakabovič és Patrik Tkáč Pozsonyban létrehozták a J&T csoportot (a cégnév a két vezetéknévből ered). Bevették Patrik testvérét, Jozefet is, majd fejlődtek, fejlődtek és hatalmasra nőttek.
A vállalkozás-birodalom pénzügyi szolgáltatóval, ingatlanüzletekkel, benzinkutakkal, szállodaláncokkal, sporttal és médiával is foglalkozik. Az alapítók multimilliárdosok lettek (ebben a történetben ez kivétel nélkül minden szereplőre igaz lesz), és sohasem ódzkodtak a kalandosabb helyszínektől, vagy némi csibészségtől.
Érdekesség, hogy a J&T hol ütközött a Mollal (például a Slovnaft megszerzésénél), hol segítette a Molt (az INA részvények felhalmozásánál). Egyszerű volt a szempontrendszere, mindig oda állt, ahol több pénzt remél.
Aztán a J&T egyszer csak elhatározta, hogy beszáll az alacsony olajárral sújtott, így olcsó energetikába is. A feladatot a cseh Daniel Křetínský kapta meg. A brnói értelmiségi családban felnőtt fiatalember jogászként végzett és a nevezett J&T pénzügyi cégnél kezdett el ügyvédként dolgozni, de hamar belekóstolt az üzleti pályába és partner lett.
Amikor a J&T 2009-ben az energetika felé nyitott, Křetínský kapta a részleg vezetésének a feladatát, ebből úgy meggazdagodott, hogy mára már eurómilliárdosnak tartják. Ma már egyéb vállalkozásai is vannak, például több napilapja, köztük a legnagyobb példányszámú cseh újság (Blesk), ami egy bulvárlap. A történetünkben néha felsejlő Mol vezetőivel annyiban analóg Křetínský pályája, hogy ő is futball-bolond, a cseh Sparta Praha elnöke, illetve résztulajdonosa.
A Molban a legfőbb vezetőknek szintén van köze a focihoz. Csányi Sándor Mol-alelnök az UEFA végrehajtó bizottságában is tag, de a magyar szövetségnek is az elnöke. Mivel a Mol a Videoton szponzora, így Hernádi Zsolt, a székesfehérváriak páholyában szokott felbukkanni, Világi Oszkár pedig a népszerű felvidéki magyar csapatnak, a dunaszerdahelyi DAC-nak a tulajdonosa.
Daniel Křetínský mellett az indulásnál benne volt az EPH-ban Petr Kellner, az egész kelet-közép-európai régió legvagyonosabb embere is. Kellner még a kuponos privatizációval szedte össze a Forbes által 11 milliárd dollárosra taksált vagyonát, amivel a világ száz leggazdagabb embere közé is beférhet. Cége a PPF a kárpótlási voucherek segítségével mintegy 200 céget vásárolt össze, később egy időben az olasz Generalival a biztosítási üzletben is utazott. De a EPH „szlovák” lába sem kevésbé érdekes, hiszen még mindig benne van a cégben a J&T jelenlegi csapatából Patrik Tkáč szlovák milliárdos is. Ennyi vagyonos emberrel a hátában, az EPH-nak nagyon komoly a politikai támogatottsága is, részben Szlovákiában és Csehországban, de mindenféle legenda kering arról is, hogy mennyire erősek lehetnek az orosz kapcsolataik is, ha odafértek az egyik legfontosabb orosz-nyugati gázvezeték szlovák szakaszához, az Eustreamhez. Ami biztos, rengeteg állami hátterű energetikai projektbe tudtak hol többséggel, hol kisebbséggel bevásárolni.
Az EPH-csoport honlapján egyelőre csak 2015-ös éves adatok és a 2016 első félévi számok érhetők el. Eszerint a társaság 11,3 milliárd eurónyi eszközt birtokol, amelyeken 2015-ben 4,6 milliárd euró bevételt és 1,6 milliárd eurónyi EBITDA-t ért el. Főbb eszközei az orosz-nyugati gázvezeték szlovák szakasza, az Eustream, az SE, vagyis a Szlovák Villamos Művek harmada, a Budapesti Erőmű, az SPP a szlovák gázelosztó hálózat, a Nafta, Pozagas, SPP Storage gáztárolással kapcsolatos cégek, valamint német, angol, olasz energetikai érdekeltségek és cseh, illetve szlovák megújuló projektek. Az EPH mára már Európa hetedik legnagyobb áramtermelője.
A piaci pletykák szerint az MVM elég alacsony árat adott, a csehek magasabbat, de ez indokolt lehet, mert egészen más a két pályázó üzleti filozófiája.
Mészáros Lőrinc környezetében azt próbáltuk kideríteni, hogy honnan jöhetett ez a kapcsolat. A felcsúti polgármester által kontrollált világbnak amelyhez a tőzsdén jegyzett Konzum Nyrt. és Opimus Nyrt. is beletartozik, már van egy cseh energetikai érdekeltséggel nexusa. Mészároséknak a Královopolská Ria a.s brnói mérnöki céggel van stratégiai együttműködése. Említettük, hogy az EPH kulcsembere, Daniel Křetínský is brnói, de azt hallottuk, hogy az EPH-Mészáros Lőrinc kapcsolat mégsem ebből a körből indult. Vagyis a Mátrai Erőmű projektnek nem a Konzum-csoportot irányító kör, vagyis nem Jászai Gellérték a gazdái.
Azon több forrásunk is elmerengett, hogy amennyiben tényleg összeáll a tervezett EPH-Mészáros Lőrinc együttműködés, és a feleknek sikerül is megszerezniük a Mátrai Erőművet, akkor ki fogja ügyesebben kihasználni ezt a lehetőséget. Az EPH pénzügyesei és jogászai nagyon dörzsöltek, ezt már számtalanszor bizonyították.
Egyik forrásunk arra a felvetésre, hogy nem fogják-e az erőművi világban tapasztalt csehek keresztbe lenyelni Mészáros Lőrincéket, azt a választ adta, hogy bár személyesen Mészáros nem ért ehhez a területhez, de körülötte már felállt egy olyan csapat és kialakult egy olyan tranzakciós tudás, amely segíthet megvédeni a magyar nábob érdekeit.