Sok unalmas adózási változtatás közé dugta a kormány azt az egy mondatot a július végén megjelent új adóeljárási törvény tervezetében, amivel végleg eltitkolná, hogy mennyi tao-támogatást ad mondjuk a Mol, és mennyit kap mondjuk Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István focicsapata. Az állam már több pert elvesztett az ügyben, ezért inkább átírja a törvényt.
Az adózás rendjéről szóló 2017-es törvényjavaslat egy salátatörvény, amely egy hónapja jelent meg véleményezésre a Kormány.hu-n, célja a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint az, hogy egyszerűsítse az adózást és segítse az adózókat. Ez a több mint 130 oldalas tervezet többek között olyan dolgokról rendelkezik, hogy legfeljebb milyen hosszú lehet egy adóellenőrzés, mekkora lesz az adóbírság, mit csinálhat a NAV az adószámunkkal, és hasonlók.
A több száz paragrafus még ennél is sokkal több pontja és alpontja között pedig alig észrevehetően bújik meg a 3. rész 128. § (5). pontja, amely azt mondja ki, hogy
közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat nem ismerhető meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott adótitoknak minősül.
Ez az egy kis mondat pedig első ránézésre megváltoztathatja azt, hogy hozzájuthatunk-e adatokhoz a kormány egyik legőrzöttebb titkáról, a tao-pénzekről. Bebiztosíthatja azt, hogy az állam ne veszítsen el többé adatigénylési pereket ebben az ügyben.
Az (1). bekezdés, amelyre a fenti kiemelt idézet utal, azt mondja ki, hogy „adótitoknak minősül különösen
esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.”
Ezt a kormány még 2016 októberében javasolta beleírni az adózás rendjéről szóló törvénybe, amit az Országgyűlés fideszes és MSZP-s képviselői meg is szavaztak 2016 októberében.
A módosításban az volt az érdekes, vagy inkább furcsa, hogy mindezeket eddig sem lehetett tudni, csak azt, amit ezután is, hogy egy cég mennyi pénzt adott, és hogy egy támogatott mennyi pénzt kapott, de hogy kitől, mennyit, azt nem. Éppen ezért már akkor is elindult a találgatás, hogy a már futó pereket vagy a jövőbeli adatigényléseket akarja-e aláásni a kormány a módosítással.
Bár Orbán Viktor kifejtette, hogy szerinte a társasági adókedvezményt közpénznek tartani kommunista beidegződés, hiszen ezt a pénzt a vállalkozók termelik meg és adják oda annak, akinek akarják, a bíróság egyelőre nem Orbánéknak adott igazat. Kimondták, hogy a sportcsapatoknak juttatott tao-pénz közpénz, így pedig nyilvános adat, hogy ki mennyit adott belőle kinek.
Ha így fogadják el a törvényt, azzal a kormány végleg megismerhetetlenné tenné a magyar haveri kapitalizmus egyik legfurcsább és leggyanúsabb intézményét. Amelyben a kormánnyal barátkozni akaró cégek a nyilvánosság számára átláthatatlan módon pénzt adományozhatnak a kormánypárt kedvenc hobbijainak, sportegyesületeknek, színházaknak, filmes projekteknek vagy olyan liebling beruházásoknak, mint amilyen az olimpia lett volna.
Mivel a rendszer nyilvánvalóan tökéletesen alkalmas a politikai jóindulat megvásárlására és politikai kegyek árusítására, több per is zajlott az ország különböző bíróságain az adatok nyilvánosságáért.
A székesfehérvári bíróság egy DK által indított perben pedig azt is kimondta, hogy mivel a tao-támogatás közpénz, így a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak ki kell adnia, hogy mire költötte a 2013 és 2015 között kapott tao-forintokat.
A Transparency International (TI) pedig a nemzetgazdasági tárcát és az erőforrás-minisztériumot, illetve a sportági szakszövetségeket perelte az adatokért. Azt kérte, hogy adják ki, kinek mennyi tao-támogatás érkezett, és honnan.
Az egyik ilyen perben 2017 márciusában a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen a TI-nek adott igazat, arra hivatkozva, hogy a tao-támogatásokat osztó cégek az államtól olyan kedvezményben részesülnek a támogatásért cserébe, mely „közpénzjelleggel bír”, így ki kell adni, hogy
Hogy a tervezetben elrejtett mondatocskának köze van-e ahhoz az adatigénylési perhez, amit a Transparency jogerősen megnyert, de a Kúria felülvizsgálatára vár, nem lehet tudni. Martin József Péter, a TI magyarországi ügyvezető igazgatója szerint viszont nehéz nem úgy értelmezni a tervezetet, hogy azt az elveszített perek inspirálták.
Elvileg persze a törvénytervezetnek nem kellene befolyásolnia a Kúriát, mert a kérdéses ügyet október végén vizsgálja ki a testület, a tervezet pedig, ha el is fogadnák addigra, elvileg csak januártól lépne hatályba. De Martin József Péter szerint ha mondjuk előbb léptetnék hatályba a törvényt, vagy valamiért elcsúszna a Kúria az üggyel, akkor még befolyásolhatja a döntést ez a kitétel. Ha viszont így lenne, akkor a pártpolitika felülírná a bíróság munkáját.
De ha a már zajló ügyeket nem is befolyásolná a tervezet, nem kizárt, hogy a kormány hasonló ügyeknek akarná az elejét venni a jövőben. A Transparency szerint viszont
Az alaptörvény ugyanis alapvető jogként határozza meg a közérdekű adatok megismerését, ami előrébbvaló az adótitok védelménél. A Transparency egyik perében, amelyben a bíróság elrendelte, hogy a sportszervezetek hozzák nyilvánosságra, mely cégektől kaptak tao-támogatást, jogerős döntésében a Fővárosi Ítélőtábla is leszögezte, hogy az „adótitok nem képezheti abszolút akadályát a közérdekű adatok megismerésének”. Vagyis hiába akarják a cégek titokban tartani az adózási adataikat, ez nem írhatja felül a közpénzek nyilvánosságának követelményét.
Martin szerint a törvénytervezet említett mondata éppen ezt a súlyozást hagyja figyelmen kívül, amikor aránytalanul korlátozza az állampolgárok információszabadságról szóló jogait, hiszen még az államtitkoknál is szigorúbban védi az adótitkot. Azt ugyanis, hogy mit lehet minősített adatnak (államtitoknak) nyilvánítani, külön törvény szabályozza, egyben azt is elrendeli, hogy a titkosított információ mikor lesz megismerhető. Az adótitok viszont örökre adótitok marad. A tao kivonása a közérdekből megismerhető adatok köréből szerinte
a jogállamiságot sárba tipró, kicsinyes húzás lenne,
hiszen a kormány több elvesztett per után alakítaná a saját szájíze szerint a jogot. Olyan ez, mintha a vesztett meccs után hoznának egy szabályt, hogy nem a lőtt gól számít, hanem valami más.
Az általunk megkérdezett adószakértők is úgy gondolják, a tervezet 128 § (5). bekezdésének adóügyi relevanciája nincs, ha valamilyen van neki, akkor az adatvédelmi vagy politikai.
Megkérdeztük az ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot is, hogy véleményezték-e a törvénytervezetet. A hatóság elnöke, Péterfalvi Attila kérdésünkre azt válaszolta, hogy a kérdéses mondat egyik részével kapcsolatban jelezték az NGM-nek, hogy kifogásaik vannak, a másik részével kapcsolatban viszont még az Alkotmánybíróság döntésére kell várni.
Péterfalvi szerint a tervezet kétségtelenül megfordítja az adótitok és közérdek eddigi törvényes viszonyát, hiszen eddig az adótitok nem korlátozhatta a nyilvánosságot, ezután pedig a közérdekűség nem korlátozhatja majd az adótitkot, viszont önmagában az az állítás, hogy ami adótitok, az nem megismerhető, jelenleg is igaz, és továbbra is igaz marad.
Kérdés viszont, hogy például nemzeti vagyonnal gazdálkodó cégeknél mennyire korlátozhatják a nyilvánosságot az adótitokra hivatkozva. Ezt az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, Péterfalvi tudomása szerint pedig már van is egy ezzel kapcsolatos ügy a testület előtt.
Közérdekből nyilvánosnak olyan adat minősül, amiről egy törvény kimondja, hogy annak nyilvánosnak kell lennie, viszont amiről egy törvény kimondta, hogy nyilvános, arról a NAIH a minisztériumnak megküldött észrevétele szerint egy másik nem mondhatja azt, hogy nem az. Ezzel kapcsolatban tehát még jogi viták várhatók a szinte garantált politikai viták mellett.
(Címlap- és borítókép: szarvas/Index)