Összetett nemzetközi feketekassza révén finanszírozhatott Azerbajdzsán európai politikusokat. A pénzből Budapestre is jutott, mégpedig éppen a baltás gyilkosként elhíresült azeri katona elengedése idején.
A nemzetközi oknyomozó projekt eredményeiről az átlátszó.hu írt nagyon fontos és nagyon részletes anyagokat itt és itt. A cikkekben található utalásokat, céghálókat nem ismertetjük újra, de egy kicsit a belpolitikai kontextusokat felvetnénk.
Az elmúlt 13 évben nem nagyon lehetett senkinek kétsége afelől, hogy Azerbajdzsánnak kiemelten fontos a Ramil Safarov-ügy rendezése, akár nagypolitikai, akár gazdasági eszközök igénybevételével. Hiszen 2004 februárjáig, amikor is a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen Safarov egy angol nyelvi továbbképzésen lemészárolta örmény társát, Bakunak nem volt sürgős a nagykövetség-szintű kapcsolat-tartás. 2004-ben azonban, a gyilkosság után fél évvel, és még évekkel a jogerős ítélet megszületése előtt Azerbajdzsán létrehozta a budapesti nagykövetségét.
A 2018-as hazai parlamenti választások előtt gyakran elhangzik, hogy lehet-e Simicska Lajos kezében valamilyen „csodafegyver”. A várakozás azt idézi, mint amikor 1944-ben a német katonák még minden vereség után is abban bíztak, hogy előkerülhet valamilyen, a háború menetét megfordító fegyver. Nos, nem került elő, de a hazai jól értesültek már korábban is utaltak arra, hogy Simicska Lajosnak nagyon pontos bakui ismeretei lehetnek, így ha van valami adú ásza, akkor akár a baltás ügyben is lehetnek dokumentumai. E pletyka valószínűségét ugyanúgy nehéz megítélni, mint ahogy azt is, hogy Vlagyimir Putyin mennyire ismeri az eset körülményeit.
Érdekesség, hogy az olajból hirtelen nagyon meggazdagodó utódállam már korábban is szívesen épített olyan nemzetközi céghálózatot, amely segített finanszírozni az ország külpolitikai céljait, a hazai ingatlanosok szerint Azerbajdzsán befektetési területnek tekintette az országunkat, illetve fővárosunkat is.
Például európai offshore-jellegű cégek mögé bújva, de azeriek birtokolták egy időben az Eiffel Palace-t is. A pontosság kedvéért fontos hangsúlyozni azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank elhíresült irodavásárlása során már nem az azeriektől, hanem Kovács Attila befektető-csoportjától vásárolt (és azóta már az MNB is kiszállt).
Safarov ügyében ugyanakkor a diplomáciai puhatolózások ellenére a szocialisták idején (2010-ig) nem történt semmi biztató, mármint azeri szemmel. 2010-ben aztán jött a Fidesz és a nagy külpolitikai garnitúraváltásban Bakuba szinte azonnal új ember került, Csutora Zsolt, aki 2010 és 2015 között volt bakui nagykövet. Az ő személye sok szempontból érdekes.
Korábban katonai főiskolát végzett, ahol orosztanári képesítést is szerzett, majd hivatásos katonatiszt lett, és nem sokkal a véres gyilkosság előtt, 1994 és 1997 között ő is éppen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem padjait koptatta. Arról természetesen nem tudunk, hogy mennyire vett részt a Safarov-ügy előmozdításán (bár ugyan mi más lehetett fontos az azerieknek, amikor egy Bakuba delegált magyar nagykövettel keresték a kapcsolatot).
mert Csutora életrajza szerint 2014. szeptember 9-én a Bakui Idegen Nyelvek Egyeteme tiszteletbeli doktorává fogadta, majd 2014. május 10-én a Heydar Aliyev Alapítvány által alapított Gizil Chinar (arany platán) nemzetközi kitüntetésben részesült. Az átlátszó.hu írt korábban arról is, hogy ebben az időben nagyszabású azeri-magyar vízumügyet is vizsgáltak az azeri hatóságok
Belpolitikai szempontból pedig talán még érdekesebb, hogy Csutora nagykövet testvére Csutora László („Csuti”) a nagyon sokáig (1990-2010) nem-fideszes irányítású Budapesten próbált amolyan jobbos elintézőemberként működni. E minőségében közel állt Simicska Lajoshoz, nem csoda, hogy amikor 2010-ben a Fidesz legújabb kori uralkodása idején Csutora Zsolt lett a nagykövet, sokan ezt bizalmi alapú választásnak tekintették.
Mindenesetre a teljes kinti stáb kicserélődött, és egyre többet lehetett hallani a tervezett gazdasági kapcsolatfelvételekről. Még annak is híre kelt, hogy a nem éppen külföldi megbízásaival hírnevet szerző Közgép is azeri megbízásokat kaphat.
Elsősorban autópálya-hidakról volt szó, de informálisan az is elhangzott, hogy magyar építőipari cégek részt vehetnek az emblematikus azeri látványberuházásokban. Az olajbevételekből rendkívül fényűző azeri gazdaságnak aztán az alacsony olaj- és földgázárak később betettek, de Baku mégis elkötelezett maradt a gigantikus, 100 milliárd dolláros infrastrukturális látványprojektjei mellett. A Bakutól délre fekvő Kazár-szigeten egy 41 mesterséges szigetből álló város épülhet fel 2025-ig, ahol egymillió fős népesség élhetne a Kaszpi-tengeren.
Itt állhatna, az önmagában is 2 milliárd dollárba kerülő Azerbaijan Tower, amely egy 1050 méter magas épület lesz, és ha még érvényesek az eredeti tervek, akkor akár 2019-re elkészülhet a torony, amely a legmagasabb épület lesz a világon.
Egy másik gazdasági ötlet volt a kötvény-finanszírozás, a Simicska Lajost szintén jól ismerő Töröcskei István, aki az ÁKK vezérigazgatója lett, szintén feladatának érezte, hogy ott építsen kapcsolatokat, amely piacokon még nem voltunk jelen, így a kínai, az orosz az iráni, az azeri és a török piacon is megágyazzon a magyar kötvények eladásának.
Csutora Zsolt nagykövet 2015-ben hazatért, de aki esetleg azt gondolná, hogy megbukott, téved. 2015-től a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozik és a keleti nyitás helyettes államtitkára.
A „baltás” kiadása után egyesek azt remélték, hogy a gazdasági kapcsolatok erősödése lehet az ellentételezése a magyar gesztusnak. De ez elmaradt. Az átlátszó.hu most megjelent információi alapján az sem kizárt, hogy valamifajta rejtett ellentételezés addigra már rég megtörtént.
Borítókép: Ramil Safarov tárgyalása Budapesten 2006 április 13-án. fotó: Kisbenedek Attila / AFP