A 2010 és 2017 között kialakult fiatal, politikailag is támogatott milliárdosrétegről szóló sorozatunk legutóbbi részében a NER-lovagok utazási és szabadidős szokásait vizsgáltuk. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen éttermekben, koktélbárokban bukkannak fel, illetve mi jellemzi az öltözködési és autóhasználati szokásaikat.
A fiatal NER-lovagok tudnak élni. Korábban bemutattuk, hogyan gazdagodnak, merre szeretnek utazni. Emellett ők is szeretnek jó helyeken enni, inni, öltözködni, remek autókat hajtanak.
Az elmúlt hét évben akadt egy kör Magyarországon, akik elképesztően gyors ütemben gazdagodtak meg. Bár vannak emblematikus nevek – Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Tiborcz István, Szivek Norbert, Matolcsy Ádám, Száraz István –, írásunk nem feltétlenül csak a legismertebb szereplőkről szól, hanem arról a pár száz fős, családtagokkal együtt inkább pár ezer fős vagyonos rétegről, amelynek tagjai szinte a semmiből indultak, de mára több százmilliós vagyon felett diszponálnak. Egy részük nem annyira látható, átlagos életet él, de a legvagyonosabbak elég látványosan költekeznek. Többükkel is el tudtunk beszélgetni. Látványos jólétüket, fogyasztási szokásaikat nem rejtegették, ugyanakkor visszatérő érvelésük volt, hogy ők már 2010 előtt is ezen az életszínvonalon fogyaszthattak. Sokan a politikaközeliségüket egyfajta nyűgnek, kellemetlen médiafigyelemmel járó áldozatnak, vagy éppen "szolgálatnak" láttatták.
Ebben a körben nincs meg a megszolgált vagyon szabadsága – mondja egy forrásunk. A piaci alapon és fokozatosan gazdaggá válók ugyanúgy rabjaik maradhatnak a pénznek, vagy a fóbiáiknak, de nekik legalább a lehetőségük adott, hogy jól éljenek a lehetőségeikkel, de a NER-lovagok egy kicsit mindig félnek. Nem a társadalmi visszajelzésektől, azzal nem nagyon törődnek, hanem mentoraik pozíció-változásaitól. Elapadhat ugyanis a pénzáram, a flow.
Beszéltünk olyanokkal is, akik nagyon negatívan látták ennek a körnek a mentális jóllétét. „Mindenki a saját szintjén nyomorog” - hallottunk egy véleményt, amely szerint ez a nagyon gazdag kör nem igazán tudja élvezni a nyakába szakadt életszínvonalat. Három ilyen tünetet mutatnánk be:
Enni természetesen mindenki szeret. A gasztrokultúra gyorsan fejlődik, Budapesten lehet jól étkezni, és a kínálat gyakran változik, cserélődik.
„Éppen ezért a NER-lovagok látóterében sincsenek állócsillagok” – vélte egy forrásunk. Mi is ezt tapasztaltuk, a beszélgetésekben sok helyről hallottunk, nem voltak igazán erős sűrűsödések, az eltérő időpontokban és helyszíneken zajló háttérbeszélgetésekben résztvevőket természetesen nem tudtuk összeereszteni, de aligha alakult volna ki konszenzus, mert sokszor teljesen ellentétes véleményeket hallottunk.
Összességében azért úgy tűnt, hogy a nagyon vagyonos, „újgazdag” fiatalok nem feltétlenül a legjobb, a szakma által leginkább elismert konyhákat, az igazán egyedi fine dining helyeket kedvelik, mert ezekben sokszor kevésbé van „élet”. Nem az ételek minősége a fontos számukra, hanem a hozzá kapcsolódó presztízs, legyen persze jó a kaja, de az sem baj, ha sokan vannak a helyen „csajcsapatok is”, mint az ötödik kerületi csúcshelyeken - fogalmazott számunkra egy gasztronómiai szakértő.
Az biztos, hogy nem hátrány, ha a hely tulajdonosáról azt gondolhatják a fiatalok, hogy nem ellenségesek, az ő világukból valók – meséli egy forrásunk, aki szerint, ilyen szempontból favorizált volt mostanában:
Budán még elég kevés hely megy, de a fiatalabb gazdagok között még leginkább a Déryné Bistro, a MOM Leroy, a TG Piccolino, a Fáma (ez még egy új hely, de már a vizsgált körben is nézegetik).
Többen is úgy vélekedtek, hogy a NER legfőbb kedvezményezettjei számára a legnépszerűbbek a pesti, elsősorban az V. kerületi helyek, ahol a beszélgetőpartnereink természetesen személyesen ismerik az éttermek már-már legendává vált tulajdonosait (a külön-külön is több hellyel rendelkező Lecsót, vagy Hubertet hallottuk például így emlegetni).
Valamiért a NER-kör étkezései és szórakozásai a Bazilikától a Kazinczy utcáig terjedő bulinegyeden belül sokkal inkább a Bazilika felőli részre korlátozódnak. Az érintettekkel beszélgetve ez a kör kifejezetten szereti a Tokio, a TG, a Kiosk, a Borkonyha, a Babel és a Kollázs (Four Seasons oldala) nevű helyeket.
Olyan forrással is beszéltünk, aki szerint ezek a helyek valójában üzleti megbeszélésekre, találkozókra nem is igazán alkalmasak. Az egyik nagyon gazdag fiatal vállalkozó így fogalmazott: „Az vicces, hogy amikor lemegyünk a Kollázsba, a Dérynébe, vagy a MOM Leroyba, ahol olykor szinte fogadóórát adnak a fejesek, valójában lehetetlen diszkréten beszélgetni, mert szinte minden asztalnál olyanok ülnek, akik jól ismerik egymást. Ilyenkor elmegy egy óra a jópofizással, majd kimegyünk az utcára, és öt perc alatt megbeszéljük azt, ami miatt valójában találkoztunk.
A NER fiataljai is isznak, és több egyedi italozási szokás is kialakult a körükben az elmúlt években. Ilyen kedvencek a menő koktélbárok, a hazai, de inkább londoni speakeasy bárok a „champagne-ozás”. Az elit nem romkocsmázik, nem sörözik, egy átmeneti népszerűség után már kevésbé jár a Bazilika környéki borbárokba, hanem a koktélbárok lettek divatosak. ilyen a
Az első kettő a menőbb hely a vizsgált kör életében, a második kettőben „bárki” felbukkanhat. A Black Swan amolyan jelképnek is tekinthető, mert amikor a hozzáértőket a NER fiataljainak frekventált esti helyeiről kérdeztem, meglepő sűrűsödéssel emlegették ezt a nemrégiben megnyitott koktélbárt.
Többen megemlítették, hogy a Black Swan egy bizonyos kör (az Origo vezetői) számára amolyan hazai pálya, de rajtuk kívül is azonnal kivívta a legjómódúbb fiatalok tetszését a hely. A Klauzál utca ugyan nem a legelegánsabb környék, de a Black Swan így is top kedvenc lett. Az érintettek kifejezetten lelkendezve meséltek a hely minőségéről (akár Londonban is lehetne), ahogy többen megemlítették, hogy a bár érdekessége, hogy a nyilvános részhez képest, a „VIP”-ban többen férnek el.
Ez a fogalom a szesztilalom idejét idéző, tagságival működő, vagy legalábbis rejtett bárokat jelenti. Ezt a műfajt nevezik még blind tigernek, vagy blind pignek is, vagyis vak tigrisnek, illetve vak disznónak.
A speakeasy bárok a bizalomról szólnak. Kívülről nem mutatja semmi, hogy az átlagos ajtó mögött egy bár működne, de
A körítéshez sokszor az is hozzájárul, hogy már eleve a bejutással kiválasztottnak érezheted magadat. Az ilyen bárok elég drágák, de azért nem megfizethetetlenek.
Két fiatal üzletember nemrégiben Londonban járt egy nagyon exkluzív speakeasy bárban. Miután elvi lehetőséget kaptak arra, hogy bejussanak a klubba, először el kellett menniük egy közterületre, ahol egy olyan fickót kereshettek,
Miután megtalálták, és nevük bemondásával azonosították magukat, a „jumbos” útbaigazította őket. Csak ekkor tudták meg, hogy hol is találják egyáltalán a speakeasy bárt. A bár londoni mércével is drága volt, 30-40 font, vagyis 10-15 ezer forint alatt nem volt koktél (olyan hely itthon is akad, például a Kollázs, ahol 3-4 ezer forint egy rövidital, vagy egy koktél, de ez négyszeres ár volt még ehhez képest is).
A fiatalok derekasan végigitták a kínálatot. Amikor a pincérnő végül kihozta a gigantikus, több ezer fontos számlát, felajánlotta, hogy először megmasszírozza a vendégek vállát, ellazítja őket, hogy ne kapjanak sokkot attól a számlától, amekkorát ő még sohasem látott.
Így történt, vagy legenda? Miközben egyik forrásunk szerint a két érintett rendkívül büszke volt arra, hogy fogyasztásukkal meg tudták lepni a luxushelyet, a másik beszélgetőpartnerünk hitetlenkedve fogadták a sztorit, csináltak egy pár ezer fontos számlát, na bumm, nincsen ebben semmi extra, Londonban vannak olyan helyek, ahol esténként 10 ezer fontos palackokat nyitnak ki.”
A pezsgőzés száz éve is hozzátartozott a nagyúri mulatozásokhoz, de Budapesten az elmúlt egy évtizedben kezdtek elterjedni a külföldi habzó italok, előbb inkább az olasz prosecco, de az utóbbi időben a francia champagne is.
A Champagne tartományból származó italok ismert „jelképe” a Dom Perignon, amelynek 50-60 ezer forint egy palackja, de az újgazdagok többnyire nem ezt veszik, hanem azokat az üzletben 15 ezer, éttermekben 20-25 ezer forintért megszerezhető alapmárkákat, mint a Moët & Chandon, vagy a Veuve Clicquot.
Ez az ital most nagyon megy, nemrég egy születésnapról hallottuk, hogy a város egyik legismertebb NER-es „bulikirálya” végül nem tudott elmenni rá, de stílusosan küldetett 3 palack jobb champagne-t a nélküle bulizó barátainak. A NER-esek a jól felépített brandeket kedvelik, az igazán drága ritkaságokat igazából nem keresik, mivel azok Magyarországon kevéssé ismertek és ezért nem számítanak státusz szimbólumnak” - mesélte a Champagne-ról egy hozzáértő, aki maga ugyan nem klasszikus NER-arc, de ennek a világnak a beszállítója.
Megnéztük, hogy hol esznek, hol isznak, de vajon hol ismerkednek a harmincas NER-milliárdosok? Forrásaink teljesen eltérő válaszokat adtak. Van, aki szerint az ismertebbek nem is nagyon mennek a zsúfolt, nyilvános éjszakai helyekre. Aki mégis Budapesten bulizik, az inkább az ötödik kerületbe jár, például ide:
a külföldiek által nagyon kedvelt hetedik kerületi partihelyek ebben a körben nem játszanak, a bulinegyedből egyetlen helyet, a Kazinczy utcai BRKLYN-t azért többen szóba hozták. Budán kevesen maradnak, de ha mégis, akkor a MOM Leroy, vagy a Bimbó utcában a Piros Pezsgő (korábban Kispipacs) frekventáltabb.
Előbbiek voltak a gyakrabban emlegetett helyszínek, a beszélgetésekben azért még szóba került:
Fontos az, hogy az adott hierarchiában kinek milyen autó jár, Mészáros Lőrinc világában elkülönülnek a Passatosok és a négyszer drágább autókat hajtó Mercedesek. Számít az, hogy a névre szóló parkolóhelyek közül ki van két lépéssel közelebb a főnökhöz, vagy a focistadion bejáratához.
És fontos a sofőr is, mert egy igazi NER-huszár nagyon elfoglalt, kényelmes, nem akar parkolni, ezért a menőbb arcok kizárólag sofőrrel járnak. Minél drágább és minél feleslegesebb egy termék, annál inkább erősíti annak a státuszát, aki rendelkezik vele.
Magyarországon ilyen szimbólum:
Tipikus NER-autó nincsen, vagyis nincsenek, nem is lehetnek teljesen egységesen használt márkák, de azért van pár gyakrabban használt modell, amelyek több háztartásban együtt is felsorakoznak. Ilyen gyakori együtt járó kombó a
hármasa.
De vajon miért? Van egyfajta igény, vagy legalábbis rászorítottság a látszatpuritánságra. Vagyis a valójában nagyon gazdag magyar politikai tisztviselő, vagy NER-beszállító hétközben egy Skoda Superb-vel jár. Kicsit szenved, mert otthon van (neki, vagy az asszonynak) egy ötször drágább sportautója, vagy terepjárója, amit legfeljebb hétvégén mer elővenni. Aztán eljön a péntek, lehet menni a borászatba a Land Rover Defenderrel, a Range Roverrel, vagy a Porsche terepjáróval.
Elég sokan rendelkeznek kisbuszokkal, Volkswagen Mutivan-nel, vagy a Mercedes V-osztályú járműveivel. Sokaknak népes családja van, és természetesen a miniszterelnök is menő minta. Ezek a kisbuszok nem hivalkodóak, de ha elég extrát kér bele az ember, az áruk nagyon magasra is felpattanhatnak.
Nagyon sokan vásárolnak külföldön. „Néhányan már a levegőt is Milanóból hozatják” – nevet egy forrásunk, de van olyan magyar fiatal is, akinek le van véve a mérete az elegáns londoni Savile Row (ez az utca, a Mayfair negyedben a világ legjobb egyedi szabóságainak az utcája) egy szabójánál, és ő mindig ebből az üzletből rendel öltönyt és ingeket.
Az itthon is kapható külföldi márkák közül jól megy
Míg a hazai termékek közül nagyon felkapottak
A ruházatra még mindig sokkal többet adó hölgyek közül is van, aki alanyi jogon gazdag, de azért jellemzőbb a „barátnő” státusz, és bizony előfordult már, hogy az egyik NER-lovagra rátelefonált a privátbankára, hogy „ugye nem lopták el a bankkártyáját, mert elég nagy összeget vettek le róla Milanóban.”
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)