Kósa Lajos 1300 000 000 000 forintos ügyének egyik érdekes részlete, hogy a miniszter (akkoriban még csak polgármester) és a csengeri háztartásbeli, Szabó Gáborné furcsa szerződésüket nem ügyvéd, hanem közjegyző segítségével kötötték. A közjegyző által hitelesített szerződés közokiratnak számít, ezáltal eggyel komolyabb, nagyobb biztosítékot jelent, mint egy sima szerződés két magánember között. Viszont ennek megfelelően a díjszabása is magasabb, mint ha csak átlagos ügyvédi szolgáltatást vennénk igénybe közjegyzői hitelesítés nélkül.
A sajtóban megjelentek már különféle spekulációk arra nézve, milyen irgalmatlan összeg cserélhetett gazdát csak a szerződés közjegyzői hitelesítése kapcsán (az MNB volt alelnöke például 3 milliárd forintot emlegetett), ám a valóságban ez sokkal alacsonyabb összegben van maximálva.
A közjegyzői díjszabásról törvény rendelkezik, amely valóban a szerződésben foglalt ügy ügyértékének százalékában határozza meg a díjat,
de ez az összeg nem léphet át egy bizonyos küszöböt.
A jogszabályban az áll, 10 millió forint feletti ügyérték esetén 81 700 forint és a 10 000 000 Ft feletti rész 0,25 százaléka, de legfeljebb 200 millió forint ügyérték alapján járó munkadíj számítható fel.
Vagyis hiába szólt a 1300 milliárdról a vonatkozó szerződés, a közjegyző (a Magyar Nemzetben közölt pecsétes iratok alapján Dr. Tóth Ádám és helyettesként Dr. Reviczky Renáta) nem kérhetett el többet, mint 81 700 + 475 000 (a 190 millió 0,25 százaléka) forintot. Három esetben lehetséges, hogy mégis többe került az ügylet, de milliókat akkor sem ér el, pusztán az alapdíj kétszerese számítható fel: amennyiben a közjegyzőnek idegen nyelven vagy munkaidőn kívül, este kell dolgoznia, illetve ha különösen bonyolultnak találja az ügyet.
Olyan körülmény is előfordulhat, amire tekintettel pedig felezheti az összeget: ha a közjegyző az okirat elkészítéséhez a fél által rendelkezésre bocsátott írásbeli tervezetet vagy formanyomtatványt tartalmi változtatás vagy kiegészítés nélkül használja fel, vagy ha a munkadíj leszállítása az ügy összes körülményére tekintettel indokolt.
Tehát Kósa Lajosnak és Szabó Gábornénak egy szerződés után minimum 275 ezer, maximum 550 ezer forint körüli összeget kellett fizetnie. Mivel a keddi fejlemények szerint igazából legalább két szerződésről van szó,
a teljes díj egy kicsivel meghaladhatta az 1 millió forintot.
Ehhez jöhetett még az ügyvédi költség, hiszen egy hozzáértő embernek el kellett készítenie a szerződést, mielőtt azt a közjegyző elé vitték hitelesíteni.
Ez eltörpül a sajtóban keringő milliárdokhoz képest, de azért nem is annyira kevés pénz, ha azt vesszük, hogy egy pecsétes papírról van csak szó, és valószínűleg nagyobb összeg, mint Kósa Lajos a szerződéskötés idején kapott havi polgármesteri fizetése. Igaz, ez még az összeférhetetlenségi törvény hatályba lépése előtt történt, tehát Kósa egyszerre volt polgármester és parlamenti képviselő a Fidesz-frakcióban, utóbbiért járó juttatásával együtt már egész könnyen kigazdálkodhatta akár egy havi apanázsából.
Amennyiben átverték, és ő fizette a közjegyzőt, ennyit biztosan bukott, ha viszont a csalónak beállított nő – akiről közben kiderült, több szálon kapcsolódik Kósa-közeli figurákhoz – fizette, és közben nem sikerült ennél több pénzre lehúznia Kósát, akkor egyáltalán nem világos, neki miért érhette meg ennyit beáldozni.
(Borítókép: Kósa Lajos a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter egy felújítás alatt álló CAF-kocsin a Modern városok program szolnoki fejlesztéseiről tartott sajtótájékoztatót megelőző üzemlátogatáson a MÁV-START Szolnoki Járműjavító Üzemében 2018. január 23-án. Fotó: Mészáros János/MTI)