Az európai uniós országok pekingi nagykövetei egy közös jelentésben támadtak neki Kína fő külpolitikai-gazdasági projektjének, az Egy övezet, egy út (korábban Új Selyemút) néven ismert, egyelőre elég képlékeny, hivatalosan Kína és Európa, illetve Kína és a Közel-Kelet és Afrika gazdasági összekötését hirdető stratégiának. A Handelsblatt német üzleti lap által megszerzett jelentés szerint
A jelentés egyfelől azért érdekes, mert bár akadémiai és gazdasági körökben a fentiek már jó néhányszor megfogalmazódtak, hivatalosan az Európai Unió, illetve az uniós tagországok nem mentek neki még ilyen keményen Peking világgazdasági ambícióinak. Másfelől figyelemre méltó, hogy a jelentést a Handelsblatt szerint a 28 EU-tagország közül 27 pekingi nagykövete aláírta,
az EU-ból egyedül a magyar nagykövet nem csatlakozott a Kínát elítélő dokumentumhoz.
Magyarországról már eddig is lehetett tudni, hogy nem riad vissza, ha arról van szó, hogy Kína érdekeit képviselje Brüsszelben. Ennek a legegyértelműbb jele az volt, amikor a magyar kormány 2016 nyarán kvázi megakadályozta, hogy az EU egy közös nyilatkozatban kicsit megdorgálja Pekinget, amiért utóbbi elkezdte elég látványosan bekebelezni a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának számító Dél-kínai-tengert, és eközben nagy ívben tesz a nemzetközi jogra.
Ám a mostani eset annyiban erősebb az előzőnél, hogy 2016-ban Magyarország mellett két másik uniós ország is ellenezte a lépést: az eladósodott Görögország, amely az utóbbi időben kényszerűségből ugyan, de kvázi kiárusította magát a kínaiaknak; illetve a szintén kínai beruházásokban bízó Horvátország. A mostani esetben ugyanakkor Magyarországon kívül az összes uniós tagállam az aláírók között van, tehát még a görögök és horvátok is beadták a derekukat.
A magyar kormány korábban nyíltan is elismerte, hogy mindezt a kínai pénz fejében teszi, ám a jelek szerint a kínaiak politikai érdekeinek kiszolgálása nem fizet valami jól: korábban részletesen is foglalkoztunk vele, hogy a keleti nyitásnak egyelőre édes kevés gazdasági hozadéka van.
Azzal már korábban is részletesen foglalkoztunk, hogy nem feltétlenül jó stratégia ennyire látványosan gazsulálni Kínának egy olyan időszakban, amikor az EU-Kína kapcsolatokat egyre több vitás ügy terheli. Akkor azt írtuk: a brüsszeli és német gazdasági sajtó szerint a nyugati országok az uniós szabályok aláásására tett kísérletnek értékelik a Pekinghez való látványos közeledést, aggodalommal figyelik a különböző kínai külgazdasági terveket, és attól tartanak, hogy Kína megpróbálja megosztani Európát, amiben egyes kommentárok szerint Orbán a kommunisták táskahordozója.
Nagyjából ezek a félelmek köszönnek vissza a mostani jelentésben is a Handelsblatt cikke szerint. Az uniós nagykövetek számos bírálatot fogalmaztak meg Peking Egy övezet, egy út nevű stratégiájával kapcsolatban. Az egyik fő problémájuk, hogy Kína láthatóan elég homályosan üzletel szerte a világban, és külföldi gazdasági fellépésével aláássa azokat az alapvető átláthatósági, környezetvédelmi és közbeszerzési szabályokat, amelyeket az EU próbál belső és külső piacain is fenntartani.
A másik, gyakran előkerülő probléma, hogy Kína nemcsak gazdaságpolitikáján, hanem külpolitikáján keresztül is erőteljesen próbálja megtámogatni cégei külföldi térhódítását, és a bírálatok szerint ezt gyakran a helyi és más külföldi, köztük európai cégek rovására teszi. (Persze a fentiek jelentős része az európai cégekre is igaz szokott lenni, bár ettől még tény, hogy Peking az utóbbi időben sokkal erősebb eszközökkel nyomja vállalatait a világban és Európán belül is, mint az EU, ami miatt az európai cégek gyakran rosszul járnak.)
A bírált projekt, az Egy övezet, egy út hivatalos célja, hogy Kínát jelentős infrastrukturális, elsősorban vasúti és kikötői fejlesztéseken keresztül gazdaságilag közelebb hozza Európához, Közép-Ázsiához, a Közel-Kelethez és Afrikához. A pekingi narratíva szerint ezzel mindenki jól jár, Kína az egész térség fejlődését szolgálja. Ám az uniós jelentés szerint a dolog valódi célja, hogy a kínai belgazdasági problémákat exportálják: kiszervezzék a kínai építőipar túlkapacitását, új exportpiacokra törjenek be, és biztosítsák nyersanyagokhoz való hozzáférésüket. Más szóval a beruházások nagy részét kínai cégek fogják végezni, kínai hitelből, és az egész csak a kínai külgazdasági célok előmozdítására lesz jó, ahogy például a méregdrága Budapest-Belgrád vasútvonal esetében.
A magyar kormány által gyakran körberajongott projektről itt írtunk hosszabban. A Handelsblatt szerint az Európai Bizottság jelenleg is dolgozik egy közös uniós stratégián a Kínával kapcsolatos problémák kezelésére, és a vitás kérdéseket a júliusi Kína-EU-csúcson is fel fogják vetni. Ahogy egy magas rangú uniós diplomata mondta a lapnak, nem arról van szó, hogy nem lehet együttműködni a kínaiakkal, de a mostaninál keményebben kell védeni az európai érdekeket velük szemben.
Ebben viszont a magyar kormány láthatóan nem partner Brüsszelben, sőt a német bírálatok szerint egyre inkább a kínaiak trójai falovának tűnik. Ha pedig nem változik meg a budapesti álláspont, az vélhetően komolyabb tüske lehet egyes uniós gazdasági körök szemében, mint bármilyen sorosozós plakátkampány vagy civillistázás.
Borítókép: Szarka Bálint / Index.