Azt eddig is lehetett már sejteni, hogy az autokratikus országok gazdasági adatai független statisztikai hivatalok híján kevésbé megbízhatóak mint a demokráciáké. Egy nemrég megjelent közgazdasági tanulmány ezt igazolta is, méghozzá nem is akárhogyan: a NASA-műholdak által készített éjszakai fotókkal.
A University of Chicago kutatójának tanulmánya alapján a demokratikus országok esetében 10 százalékkal több fényhez 2,4 százaléknyi átlagos GDP-növekedés társult a vizsgált 25 évben, miközben az autokratikus országok esetében a növekedés átlagosan 2,9-3,4 százalék volt.
Éves átlagban a leginkább diktatórikus országok 1,15-1,3 százaléknyi plusz GDP-t kamuznak be .
Luis R. Martinez kutatása arra az összefüggésre épült, hogy a gazdasági növekedés automatikusan több fényt eredményez az éjszakai felvételeken. A módszertan igazából elég újszerű, először egy 2012-es tanulmány próbált meg a fényes területek nagyságából következtetni a GDP nagyságára.
A több fény azért jelent több GDP-t, mert ahogy nő a jövedelem, a lakott területeken az utcákon és a házakban is nagyobb arányban világítanak, ami a közgazdászoknak azért érdekes, mert ez fogyasztást is jelent (áramfogyasztást a háztartásokban, de például ha este nyitva vannak az éttermek, akkor szolgáltatások fogyasztását is), másrészt pedig például sok gyár is üzemel éjszaka, ami szintén a GDP-t növeli.
Több demokrácia, kevesebb hazugság
Martinez különféle demokráciaindexek (Freedom House, Polity IV) alapján sorolta az országokat két csoportba: az egyikbe a demokratikus, a másikba az autokratikus országok kerültek. A csoportok adatait aztán összepárosította az országok önbevallásos GDP-adataival, majd a NASA-s fotók által készített becslésekkel, ebből jött ki az eredmény.
A kutatás alapján autoriterebbnek számít egy ország, ha nincs választott parlamentje vagy választott vezetői, alkotmánybírósága vagy független jegybankja, de a kommunista vezetéssel rendelkező, vagy civil diktatúrának számító országok is magasabb pontszámot kapnak "autoriterségből", mint a katonai diktatúrák vagy az olyan királyságok, amik nem demokráciák.
A statisztikák hamisítása alapjáraton a világ összes kormányának érdekében áll, hiszen behazudott gazdasági növekedéssel nem csak kampányolni lehet jobban, hanem például a nemzetközi szervezetek vagy a hitelminősítők is kedvezőbben fogják értékelni az ország gazdasági helyzetét, amiből a kormányoknak konkrét pénzügyi előnye is származhat. Például úgy, hogy ha emiatt a befektetők többet adnak az országok állampapírjaiért.
Demokráciákban pontosan azért vannak független intézmények, hogy a kormányok ne élhessenek vissza a hatalmukkal. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a demokratikus fékek és ellensúlyok képesek-e meggátolni a kormányokat abban, hogy manipulálják a gazdasági statisztikákat. Martinez kutatásából az is elég egyértelműen kiderül, hogy a demokratikus intézmények sokat számítanak, ugyanis például az is látszik 25 évnyi GDP-adat és műholdfelvétel kielemezése alapján, hogy
választások előtt a diktatúrák statisztikai hivatalai még nagyobbakat hazudtak a hatalom nyomására.
A legnagyobb veszély: Kína
Ha a Martinez által kiszámolt torzítással korrigáljuk a GDP adatokat, akkor 1992 és 2008 között a legmagasabb összesített növekedést produkáló 20 ország közül kiesik Bután, Laosz, az Egyesült Arab Emírségek, Szudán és Etiópia, és bekerül a Zöld-foki Köztársaság, a Dominikai Köztársaság, Dél-Korea, Lettország és Litvánia. Így 4 helyett 9 demokratikus ország szerepel a listán.
A kutatás ugyanakkor nem csak érdekes, hanem egészen komoly hétköznapi relevanciája lehet.
Elég csak arra gondolni például, hogy az eurózóna válságának kezdetén mekkora baj lett abból, amikor kiderült, hogy a görög kormányok hosszú ideig kamu államháztartási adatokat küldtek az Európai Unió hivatalos szerveinek.
A világgazdaságban hasonló, ha nem nagyobb galibát okozhat Kína: a kínai gazdaság a hivatalos adatok alapján évekig 10 százalék feletti GPD-növekedést produkált, ami csak az utóbbi években csökkent 6 százalék körülire. Vásárlóerő-paritáson mérve Kína lett a világ legnagyobb gazdasága, és sokan azt várják, hogy a 21. század arról szól majd, hogy Kína átveszi a világ domináns gazdaságának pozícióját az USA-tól.
Martinez kutatása alapján ez ugyanakkor még lehet, hogy arrébb van: ha a hivatalos adatokat a kutatás módszertana alapján korrigáljuk, akkor Kína növekedése 30 százalékkal kisebb volt a vizsgált 25 évben. A Világbank tavalyi becslése alapján 2010-es dollárárfolyamon számolva az USA teljes GDP-je nagyjából 17,7 ezer milliárd dollár volt, Kínáé pedig ezer 10,8 milliárd. Martinez becslése alapján ugyanakkor a kínai GDP csak 7,5 ezer milliárd dollár, tehát még az amerikai teljes GDP felét sem éri el. Az egy főre eső GDP-t összehasonlítva a különbség még nagyobb, az amerikai egy főre eső GDP nagyjából tízszerese a kínainak.
Ha viszont a GDP tényleg kisebb, akkor a hivatalos adatok alapján az kínai magánadósság GDP 260 százalékát százalékát is meghaladó aránya még a jelenleg véltnél is nagyobb makrogazdasági kockázatot jelent. És még ha sikerülne is a kínai gazdaságpolitikának elmenedzselgetnie a gazdaságot egy ideig, az előrejelzések alapján Kína népessége a 2020-as évek második felében csökkenésnek indulhat, ami mindenképpen a GDP csökkenéséhez fog vezetni. Mindezek alapján pedig már nem is tűnik annyira egyértelműnek Kína 21. századi gazdasági hatalomátvétele.