Jön a válság, vagy nem jön a válság? Ahol neves gazdasági döntéshozók gyűlnek össze, mindig ez a téma mostanában. A legfejlettebb tőkepiacok még mindig nagy optimizmust mutatnak, szinte naponta dőlnek meg a technológiai részvények és a növekedési tőzsdék rekordértékei. Olyan „világító” probléma sem látszik most, mint 2008-ban, amikor (legalábbis utólag) már egyértelműnek tűnik, hogy óriási kockázatot kódolt a pénzügyi rendszerbe az, ahogyan a befektetési bankok megpróbálták eljátszani azt, hogy a sok rossz hitel egymás mellé csomagolva, majd jó lesz.

Válságjelek

Ugyanakkor a feltörekvő piacok negatív trendjei, a drága dollár, az emelkedő amerikai kamatok és az egész világban újra magasba szökő eladósodottsági ráták időről, időre fontos figyelmeztetésekként is szolgálnak a világgazdaságban.

A pénzügyi döntéshozók a G20-ak vezetőinek november 30-án kezdődő kétnapos argentínai csúcsértekezletét készülnek, azt készítik elő. A mostani előtalálkozó után kiadott dokumentumban rámutattak arra, hogy sok a kedvezőtlen tényező, amelynek hatásait a párbeszéd folytatásával lehet van tompítani.

A mostani közlemény is rámutat a világgazdaság folyamatinak kettősségére, vagyis továbbra is erőteljes a globális gazdasági növekedés, miközben évtizedes mélyponton áll a munkanélküliség. Ugyanakkor jelenleg kevésbé szinkronizált a gazdasági növekedés, és nőttek a lefelé mutató kockázatok rövid és közepes távon.

A pénzügyminiszterek és jegybanki vezetők még két ülést tartanak a csúcsértekezlet előtt.