Szó sincs arról, hogy a jövőben hagynánk kiszolgáltatni a magyar munkavállalókat (...) Sokkal inkább lehetőséget kapnak, hogy erősödjön az alkupozíciójuk a bérek és a munkavégzés feltételrendszerének kialakításában a cégekkel való tárgyalások során.

– ezt mondta a Magyar Időknek Kósa Lajos a munka törvénykönyvének tervezett módosításáról, amely a túlórakeretet a jelenlegi 250 óráról 400 órára növelné januártól és egy helyett hároméves időszakra tenné lehetővé a munkáltatók számára az elszámolást. 

A magyar gazdaságot sújtó munkaerőhiány miatt a versenyszférában sok helyen már most is iszonyatosan, akár törvénytelenül sok a túlóra, ezért a keret növelése ellen a szakszervezetek tiltakoznak, rabszolgatörvényként hivatkoznak rá. Kósa és Szatmáry Kristóf fideszes képviselők módosítójával nem csak a legális túlórák számának növelése a baj az érdekképviseletek szerint, hanem az is, hogy felhasznált és fel nem használt munkaórákra vonatkozó időkeret kialakítását a jelenlegi egy helyett hároméves időszakra tenné lehetővé. Azaz a munkáltatóknak három éven belül kellene elszámolniuk a túlórák díjával és a szabadnapokkal az ­alkalmazottaik felé.

Első olvasásra ez is elég egyértelműen olyan változásnak látszik, amely nem a munkavállalók érdekeit szolgálja, de nézzük, hogyan magyarázza mégis ennek az ellenkezőjét Kósa Lajos:

Félreértés ne essék, a törvénymódosítás nem tenné kötelezővé ezt az elszámolást, csak lehetőséget adna rá, mert vannak olyan iparágak, ahol a versenyképesség ezt kifejezetten megkívánja.

Szerinte ha a munkaadó ezt be szeretné vezetni, akkor a dolgozóknak lehetőségük lesz cserébe olyan körülményeket kialkudni, amely számukra kedvezőbb helyzetet, a bértárgyalásokhoz előnyösebb alapot teremthet. 

A törvénytervezet hétfőn a gazdasági bizottság elé kerül, de Kósa nyugtatólag azt mondta: nem érdemes aggódni, a jövő héten leülnek egyeztetni a munkaadókkal és a munkavállalókkal, megkérdezik a véleményüket a módosításról.