A magyar gazdaságot felvirágoztató ötletekből sosem volt hiány a kormány körül, most viszont úgy tűnik, talán még túltermelés is van a gazdaságot versenyképesebbé tévő és a Nyugathoz felzárkóztató programokból. A múlt héten Orbán Viktor és Varga Mihály jelenlétében megtartott beszédében Matolcsy György jegybankelnök bemutatta a Magyar Nemzeti Bank 330 pontból álló versenyképességi programjavaslatát, ami Matolcsyra jellemzően tele van nagyon nagyra törő tervekkel és bátor kijelentésekkel.
Ezzel párhuzamosan viszont a kormány is előállt egy versenyképességi programmal, amelyet a sokkal visszafogottabb és földhöz ragadtabb gazdaságpolitikus hírében álló Varga Mihály és Palkovics László vezetésével állítottak össze. Ez a 2030 helyett csak 2023-ig tervező program tele van meglehetősen általános és régóta emlegetett, de nagyrészt csak emlegetett célokkal, van benne viszont pár konkrét ötlet céldátumokkal és ütemtervekkel.
Hogy mi valósul majd meg a sok ötletből, az még elválik, mindenesetre vannak benne olyan pontok, amelyeknek sokan fognak örülni, és olyanok is, amelyek, ha valósággá válnak, várhatóan nagy felháborodást okoznak majd.
Most már csak Orbán Viktornak kell eldöntenie, hogy kinek a programja tetszik neki jobban.
A Program a Versenyképesebb Magyarországért nevű, közel 100 oldalas csomag nem teljesen a kormány műve, azt a Nemzeti Versenyképességi Tanáccsal együtt, egyeztetve állították össze. Ennek tagja a kormány nagy gazdasági éceszgéberének számító Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, továbbá rajta kívül az amerikai és német iparkamara vezetője (Bársony Farkas és Dale Martin), a McKinsey tanácsadó cég magyar irodavezetője (Jánoskuty Levente), a Nemzeti Befektetési Ügynökség elnöke (Ésik Róbert), Csáth Magdolna közgazdász és Hernádi Zsolt Mol-vezér. Mindebből az látszik, hogy a program a magyar privát szférával és a külföldi beruházókkal egyeztetve, az ő szájuk íze szerint készült.
A versenyképességi program hat területen fogalmaz meg célokat. Ezekhez tágan értelmezett határidőket is rendel, vagyis hogy mettől meddig kellene elkezdeni bevezetni az egyes intézkedéseket, és azok mikor kezdik el majd éreztetni a hatásukat a magyar gazdaság versenyképességére. Ez a hat terület a következő:
A program nagy része egy strukturált lista, amelyben minden oldalra jut egy intézkedés, annak hátterével, céljaival, határidejével. Arról viszont sajnos nincs információ a dokumentumban, hogy a program pontjai – legalábbis azok, amelyek nincsenek a szerzők szerint már folyamatban – mikor kerülnek rendelet vagy törvény formájában a kormány vagy a parlament elé.
Vagyis nem tudni, hogy a sok ötletből mi, mikor és hogyan válhat majd valósággá.
Az adózás területén az anyag azt tűzi ki célul, hogy 2020 végére adók és járulékok konszolidációjával és egységesítésével
a mostani több mint 60-ról 40 alá szorítják az adónemek számát,
megteremtik a multiknak kedvező csoportadózás lehetőségét és a beruházások gyorsított leírását; 2021 végére még jobban csökkentik a cégek és magánszemélyek adóadminisztrációját, tovább fehérítik a gazdaságot az online számlázás kibővítésével és hasonló intézkedésekkel, és bevezetik az e-számlázást; 2022 végéig pedig még tovább csökkentik a munkára rakódó járulékokat és még kedvezőbbé próbálják tenni a kisvállalkozóknak kitalált adónemeket, a kivát és a katát.
A foglalkoztatásról szólva a kormány tagjai egyre többször beszélnek arról, hogy komoly munkaerő-tartalék van még a magyar gazdaságban, hiszen jóval kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint a hasonló lakosságú országokban. A kormány szerint legalább 200, de akár 700 ezer fővel is többet be lehetne vonni a munkaerőpiacra a tartalékok kiaknázásával. Tartalékként a kormány leginkább a diákokra, a kismamákra és az idősebbekre tekint, így a program lépéseinek is a jó része arra szolgál, hogy ezeknek a csoportoknak az elhelyezkedését segítse.
Több programpont is szerepel például a kisgyerekes anyukák elhelyezkedését segítendő, amivel például a nagy dérrel-dúrral bejelentett családvédelmi akcióterv nem nagyon foglalkozik. Ilyen például
a kismamaösztöndíj bevezetése, amit az év végéig ígér a kormány,
és amellyel azt támogatnák, hogy a kisgyerekes anyák fejezzék be az alap- vagy középfokú tanulmányaikat, vagy egy OKJ-s tanfolyamot elvégezve szakmát szerezzenek. A kormány azzal is segítené a kisgyerekes anyák munkába állását, hogy a családvédelmi akcióban beígért új bölcsődei férőhelyek kiépítése mellett az óvodai férőhelyeket is a területi igényekhez igazítja majd, megoldják, hogy reggel hattól este hatig legyen felügyelet bölcsitől iskoláig, és támogatják a vállalati gyerekmegőrzők létrehozását.
Más csoportokban is bővítenék a foglalkoztatást, az év végére például járulékmentes lenne a diákmunka és német mintára átalakítanák a munkaügyi központokat, hogy minden álláskeresőnek jobban tudjanak segíteni.
Az államigazgatást úgy tenné hatékonyabbá a PM, hogy „a feladatok racionalizálása mellett"
csökkentené a közszférában dolgozók létszámát 2021 végére, és átszervezné az állami feladatokat,
ezzel megteremtenék a „közszféra hatékony működési rendjét”, 2022 végére pedig még jobban digitalizálnák az állam működését, vagyis jelentősen növelnék az online intézhető hatósági ügyek számát.
A programban szereplő egészségügyi reformok elsősorban a betegségek megelőzésére, szűrésére fókuszálnak, de szerepel a listán az alapellátás fejlesztése, a teljesítményfinanszírozási rendszer felülvizsgálata. Ezután pedig az egészségügy áttérne egy a valós költségeket figyelembe vevő finanszírozási rendszerre, ami növelné a modern, költséghatékony ellátási formák (pl.: egynapos ellátások) ellátórendszerben betöltött szerepét. Mindezt 2020 őszére-telére. Az idei év végére pedig egy olyan indikátorrendszer jönne létre, amellyel összehasonlítható lenne az egészségügyi szolgáltatók teljesítménye, és amely a lakosság számára is elérhető.
Ami az oktatási rendszert illeti, a programban szerepelnek olyan, sokak által valószínűleg megelégedéssel olvasott elemek, mint hogy a lexikális tudás helyett a készségek és képességek fejlesztésére kellene helyezni a hangsúlyt, de olyan elemek is, mint hogy
„racionalizálni” kell a felső tagozatok képzési helyeit a közpénzek hatékonyabb felhasználásához, ami első olvasatra iskolák bezárásának és összevonásának tűnik.
A szakképzés rendszerét is fejlesztenék és alakítanák úgy, hogy – ahogy azt gyakorlatilag minden egyes alkalommal elmondja mind Parragh László iparkamarai elnök, mind a kormány éppen aktuálisan megszólaló gazdaságpolitikusa – jobban lekövesse a munkaerőpiac igényeit.
A versenyképességi programnak is része Palkovics László innovációs miniszter két nagy projektje, a Corvinus, az egész felsőoktatás és az MTA kutatóintézeti rendszer átalakítása, amelyeknek elvileg mind az lenne a célja, hogy az oktatás és kutatás rendszerei jobban kiszolgálják a gazdasági szereplők igényeit.
A felsőoktatásban és az MTA kutatóhálózatában is úgy alakítanák át a kutatások finanszírozását és rendszerét, hogy megszűnjenek a párhuzamosságok, és kijelölt irányok és prioritások mentén fejlődjön a kutatás és fejlesztés. Viszonylag részletesebben ki van fejtve az is, hogy a kormány hogyan képzeli az MTA átalakítását. Eszerint a kormány az MTA hálózatbázisán kiemelt kormányzati k+f programokat indítana, amihez egy új irányító szervet ültetne az akadémia fölé.
Az MTA és a kormányzat együttműködő partnersége alapján, a kutatóhálózat stratégiai irányítótestületének felállítása (Max Planck szenátusi szervezeti modell mintájára,amelyben a kormányzati értékeket tudományos kiválóságok jelenítik meg). A testület feladata a stratégiai irányok, prioritások kialakítása, a finanszírozásallokációja, az eredményesség értékelése (az EU K+F keretprogram, és a magyar K+F erősségeket figyelembe véve).
Mindezt 2020 nyarára tervezi befejezni a Palkovics vezette ITM.
Szerepelnek a programban emellett olyan, kézzelfoghatóbb elemek is, mint az M9-es autópálya és a zalaegerszegi elektromosautó-tesztpálya megépítése, és olyan, még láthatóan kiforratlan ötletek, mint egy mesterséges intelligencia stratégia kialakítása, vagy az, hogy jobban összehangolják a vasúti és közúti távolsági tömegközlekedést, esetleg össze is vonva az ezeket üzemeltető állami cégeket.
Olyan kötelező „hogyan növeljük a versenyképességet” pontok is ki vannak pipálva, mint hogy növekedjen a magyar vállalatok termelékenysége, és hogy javuljon a beruházási környezet, igaz, ez utóbbi nagyjából abból áll, hogy a Doing Business index néhány pontján jobb helyezést érjen el az ország, például a kisvállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentésével vagy a csődeljárás átalakításával. Az olyan nagyobb falatok viszont, mint a korrupció vagy a kormányzati döntéshozatal kiszámíthatatlansága, kimaradnak a listából.
A program egy rövid számítással zárul arról, hogy mennyibe kerülne az államnak végrehajtani a program pontjait, és hogy azok mennyivel járulnának hozzá a magyar GDP növekedéséhez. Mindez nem lenne nagyon olcsó,
az idén 146, 2021-re viszont már 562 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek, ami 2023-ra 516 milliárdra csökkenne.
Ezen belül a legnagyobb tétel az adózás reformja és a foglalkoztatás bővítésére irányuló programok, hiszen ezeknél az állam vagy bevételről mond le vagy pénzt fizet, így nem csoda, hogy a programban szereplő adócsomag 2021-től évente több mint 140, a foglalkoztatási csomag pedig több mint 180 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek.
Viszont a program szerzői szerint a lépéseknek olyan növekedést ösztönző hatásai lesznek, amelyek túlszárnyalják annak költségvetési költségeit. A strukturális reformok végrehajtásával 2023-ra 0,7 százalékponttal nőhet gyorsabban a magyar gazdaság és 3 százalékkal lehet nagyobb a magyar GDP. A legnagyobb mértékben pont a legdrágább program, vagyis a foglalkoztatás járulhat hozzá a GDP bővüléséhez.
Az első években még a programok költségvetési vonzatainak közvetlen konjunkturális hatásai miatt emelkedne a GDP, idővel viszont a remények szerint egyre inkább a reformok közvetett hatását érezné a magyar gazdaság. Egyes reformok pedig még később, csak tízéves távlatban látszanak majd meg a magyar növekedési számokban, például az oktatás és az egészségügy átalakítása, legalábbis ezt ígéri a kormány.