Hamis aranytömbökkel csalt ki milliárdokat a hazai bankoktól Bíró Péter, a Kézizálog Zrt. tulajdonosa, aki korábban ismert sportvezető is volt, Lombard nevű cégével felbukkant a tatabányai, a szombathelyi és a pápai futballban is.
Ritka az a jogi eset, amikor sem az ügyész, sem a védő nem nyújt be fellebbezést egy ítélet ellen. Bíró Péter vállalkozó esetében most ez történt. A Fővárosi Törvényszék jogerősen 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte az üzletembert, aki kölcsönügyletei fedezeteként hamis aranytömböket használt fel. A történetet elsőként még a Napi.hu robbantotta ki, a portál cikkei mellett a Figyelő egykori írásait is felhasználtuk cikkünkhöz.
Ilyen közösen elfogadhatónak ítélt eset akkor szokott történni, ha az események megítélésében voltaképpen nem tér el a vád és a védelem verziója. Most is ez történt, a négy éve kipattanó ügyben Bíró Péter ugyanis részletes, feltáró vallomást tett.
A vadregényes történet kulcsfigurája, Bíró Péter valaha a legpatinásabb zálogcégnél, a BÁV-nál dolgozott, aztán megalapította saját vállalkozását. A Kézizálog Zrt. 1998-ban indult zálogtevékenység végzésére. A cég pár fővárosi és egy vidéki (szombathelyi) fiókot működtetett. Központja és legfontosabb fiókja a Lónyay utca 18/A-ban működött, közvetlen tulajdonosa a Lombard Kereskedelmi Kft. volt, amely a vissza nem váltott zálogtárgyakat megvette és elvileg eladta a piacon.
A többféle pénzügyi vállalkozást is működtető üzletembert azonban megtépázta a 2008 és 2010 közötti válság, feltételezhetően már ekkor kényszerpályára került, innentől előre menekült. Kicsi jelzálogfiókja papíron hatalmas forgalmat csinált, az ügyfelek elvileg „zsákszámra” hordták be az aranyat.
Erre a fedezetre adott hiteleket a Kézizálog nevű cég, amihez egy csomó magyar pénzintézet adott forrást. Nyugodtan tették, mert azt gondolták, hogy a hitelek mögött aranyfedezet van, álmukban sem gondolták volna, hogy Bíró kérésére egy ötvös trombitarézből készített tömbmásolatokat.
Bíró egyfajta pilótajátékot épített ki, mert egyre több banktól, vállalkozástól és magánszemélytől kért pénzeket az aranyfedezetre, ráadásul egy fals kötvénykibocsátással is próbálkozott, és a mindenféle úton megszerzett milliárdokat a cégei működési költségeinek, illetve esedékes kötelezettségeinek kifizetésére használta. Közben látszólag az egyik legsikeresebb hazai vállalkozóvá nőtte ki magát.
Bíró Péter a szélesebb közvélemény számára sportszponzorációi révén vált ismertté. Felbukkant a tatabányai, a szombathelyi és a pápai futballban is. Amikor a Lombard FC Haladás áttette székhelyét Pápára, a lépés komoly vihart is kavart a vasi megyeszékhelyen. A csalódott Haladás-ultrák még a városi zálogfiók megtámadására is buzdítottak fórumaikon.
Bíró Péter ráadásul nem is csak egy sportágban volt vezető, a Pénzügyőr korábbi másodosztályú pingpongozójaként az asztalitenisz világában is megjelent,
beszállt a kor legjobb magyar férficsapatának, a BVSC-nek a finanszírozásába is.
Szomorú egybeesés, hogy a BVSC-t ebben az időben még egy cég támogatta, a Quaestor, a mezeken együtt jelent meg a két későbbi botrányhős. A pingpongban nincsenek nagy pénzek, ezért is keltett nagy feltűnést, hogy Bíró érkezése után a BVSC leigazolta az ötszörös világ- és kilencszeres Európa-bajnok svéd Jörgen Perssont is.
Bíró látszólag a csúcson volt, a vállalkozó cégcsoportjába a Lombardon és a Kézizálogon kívül is tartozott még pár társaság, nemesgulácsi ásványvíztermelő, mezőgazdasági raktározó társaság, közraktárcég.
A hitelező bankok szerették a társaságot, mert örültek a biztonságosnak hitt (fedezett) és egyszerű (mert nagyméretű) hitelkihelyezési lehetőségnek.
Nyolc komoly pénzintézet is hitelezte a céget, s eközben nem tűnt fel nekik, hogy a Kézizálog gyanúsan nagy.
Mérlegfőösszege ekkor már meghaladta a BÁV Bizományi sokkal nagyobb múltra visszatekintő és lényegesen kiterjedtebb hálózattal működő vállalatának mérlegfőösszegét.
A bankok bekajálták, hogy a látszólag kisebb cég azért sikeres, mert nem a csóró lakossági kliensekre specializálódott, hanem azokra a vállalkozókra, akik nem hitelképesek a pénzintézeteknél, de személyes vagyontárgyaikkal kellő fedezetet tudnak adni a nagyobb záloghitelek mögé is.
Maga a bűneset állítólag valahogy akkor bukkant ki, amikor a cég a Buda-Cash ügy miatt elhasalt DRB-bankcsoport egyik intézeténél igyekezett újabb hitelt felvenni, és a hamis fedezet napvilágra került.
Korábban senki nem izgult a refinanszírozott kölcsönnyújtás miatt, hiszen a hitelezők azt remélhették, hogy amennyiben az ügyfelek nagy mennyiségben nem jönnek a zaciba adott tárgyakért, nincs baj, legfeljebb a Lombard majd értékesíti a piacon a fedezeteket, és abból fizet a bankoknak.
Baj csak akkor van baj, ha kiderül, hogy amikor a hitelintézetek befáradnának a trezorba a fedezetekért, ott már csak lomokat találnak. Felmerülhetett volna persze az eljárás során, hogy a magánügyfelek verték át a zacit, vagyis ők hordták be aranyként a trombitarezet, de azért ez nem lett volna életszerű.
A jegybank az ügy kirobbanásakor azzal nyugtatta a közvéleményt, hogy
az egyes hitelintézeteknél jelentkező esetleges veszteség azok működését semmilyen módon nem befolyásolja."
Utólag elmondhatjuk, ez valóban így volt, még ha a veszteségnek nyilván senki nem örült. Az 5 éves büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást és a korábbi önfeljelentését is.