Index Vakbarát Hírportál

12 forinttal kezdődött: halálos gyújtogatások és szükségállapot Chilében

2019. október 21., hétfő 19:51 | négy hete frissítve

Halálos áldozatokkal járó zavargások törtek ki Chilében a fővárosi tömegközlekedés árának emelése miatt. Borítékolható volt a baj, annak ellenére, hogy Chilét hagyományosan a régió egyik legstabilabb gazdaságának tartják. A háttérben a közoktatás rossz állapota miatt évek óta forrongó diákság, az egyre jobban leszakadó szegények, a növekvő társadalmi szakadék és az országot közel két évtizeden át uraló katonai diktatúra árnyai rejtőznek. Bár a jegyáremelést visszavonták, még mindig katonai őrjáratok és spontán tiltakozások uralják az ország nagyobb városait.

Kijárási tilalom, lángokban álló épületek, több mint tíz halott, harckocsik és katonai járművek az utcán. Ezek jellemzik az elmúlt pár napban Chile nagyobb városait. A tiltakozások azután robbantak ki a dél-amerikai országban, hogy a kormány bejelentette:

30 chilei pesóval, azaz 12 forinttal megemelik a metrójegy árát a fővárosban, santiagóban.

De valóban egy olyan áremelés miatt borultak lángba az utcák, amiért Magyarországon még egy vizes zsömlét sem kap az ember? A megmozdulások mögött mélyebb társadalmi elégedetlenség, valamint az országot 1990-ig, 17 éven át uraló katonai diktatúra árnya bújik meg. A Pinochet-érának nevezett katonai junta idején nem volt ritka, hogy a katonaság még a helyszínen brutálisan kivégezte a gerillagyanúba keveredett polgárokat.

Amikor október 19-én Sebastián Piñera elnök szükségállapotot hirdetett, amelyre nem volt példa a helyi rendszerváltás óta, az sokakban rossz emlékeket elevenített föl. Ráadásul, ahogy a hongkongi megmozdulásoknál is, itt is az emberek először egy konkrét ügy miatt vonultak az utcára, de hamar az általános elégedetlenség hangjai kerekedtek fölül. 

Több szupermarketet és közel 60 Walmart-üzletet felgyújtottak vagy kifosztottak a tiltakozók.

Lángoló utcák

Chile

Chile, ha másról nem, arról ismerős lehet bárkinek, hogy az a fura vékony ország Dél-Amerika nyugati felén (a térképen nézve bal oldalán). A nyersanyagokban gazdag területet a spanyolok a 16. század közepén hódították el az inkáktól, majd Chile a 19. század elején vált független országgá.

Az országot a 60-as, 70-es években irányító baloldali kormányzat idején az ország politikailag kettészakadt jobb és baloldali erőkre, majd végül a jobboldali erők 1973-ban puccsal átvették a hatalmat, amely egy 1990-ig tartó katonai diktatúrát eredményezett Augusto Pinochettel az élen.

A diktatúra után sokáig balközép koalíciós kormányok követték egymást az országban, aminek 2010-ben lett ismét jobboldali elnöke, a jelenlegi elnök Piñera személyében. 2014-től egy cikluson át az őt megelőző Michelle Bachelet-t választották újra, de aztán 2018-tól megint Piñera következett. A konzervatív családból származó dollármilliárdos első elnöksége alatt kirobbanó diáktüntetések – amelyben az oktatás állapota és az országban uralkodó vagyoni egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak – jelentősen megtépázták az elnök népszerűségét.

A gyújtogatásokra, rongálásra és fosztogatásra válaszul a kormány éjjeli kijárási tilalmat rendelt el az ország négy nagyobb városában, Santiagóban, Valparaísóban, Coquimbóban és Biobíóban. Az indulatok azonban nem látszanak csillapodni, hétfőre megtörtént az első súlyosabb tragédia is, a dühös tömeg felgyújtott egy ruhagyárat, ahol öt ember meghalt, ezzel összesen 11-re emelkedett a halálos áldozatok száma, miközben máris több száz sebesült van.

több mint tízezer rendőr és katona van az utcákon, a BBC értesülései szerint 1400 embert vettek eddig őrizetbe a hatóságok.

A kormány bejelentette, hogy kiterjesztik a szükségállapotot további városokra, így innentől ezeken a területeken is akadályozhatja az állampolgárokat a rendőrség és a katonaság a szabad mozgásban és gyülekezésben. A boltok, bankok sok helyen zárva, a tömegközeledés akadozik, a repülőtéren emberek alszanak.

Közben Piñera elnök azt állítja, hogy a tiltakozások mögött bűnszervezetek állnak, és minden hazafit arra szólít fel, hogy lépjenek fel a „bűn és erőszak" ellen, valamint háborúnak nevezte az eseményeket, a tiltakozókat pedig ellenségnek.

Vanessa Buschschlüter, a BBC dél-amerikai ügyekre szakosodott elemzője szerint az elnök ezzel csak olajat öntött a tűzre, ugyanis a zavargások egyik oka eleve az volt, hogy 

sok polgár úgy érzi, nem jut el a szava a politikusokhoz, semmibe veszik őket, annak ellenére is, hogy a jegyáremelést közben hatályon kívül helyezte az elnök.

Piñera-pillanatok

Annak ellenére, hogy a 2010-2014 között egyszer már az ország élén álló Piñera sikerrel visszaépítette a népszerűségét, és 2018-ban visszakerült az elnöki székbe, a neve sokakban bakikkal, szerencsétlen helyzetekkel és sértő elszólásokkal forrt össze, hasonlóan George W. Bush amerikai elnökhöz, akiről gyakran jelentek meg olyan felvételek, amiken valamilyen malőröket követett el. Ezeket a „bushizmus"-ok mintájára spanyolul „piñericosas"-nak nevezik.

Hagyományos vélekedés, hogy Chile a régió gazdaságilag egyik legstabilabb országa, azonban a lassuló gazdasági növekedés, a csökkenő fogyasztás, és egyre szélesülő társadalmi szakadék széleskörű elégedetlenséget szült.

Ráadásul Chilében az egyik legmagasabb az OECD országok közül a vagyoni különbség a gazdagok és a szegények között.

Ilyen körülmények között a válság kezelését súlyosan nehezítette, hogy az elnöknek sikerült egy fentebb említett Piñera-pillanatot, avagy szerencsétlen PR-bakit is elkövetnie. Ugyanis miközben a felháborodott tömeg éppen tört-zúzott a metróban, az elnök éppen az egyik unokája születésnapi buliján vett részt. Bár az elnök szóvivője azzal védekezett, hogy a politikusnak is joga van a magánélethez, 

az eset csak erősítette a nép hangjával nem törődő, párhuzamos világban élő milliárdos képét.

A mostani zavargások ráadásul nem függetlenek az előző Piñera-kormány idején zajló diáktüntetésektől, a BBC már a nyáron arról írt, hogy a szétrohadó állami iskolákba járó diákok között egyre több a radikális hang, és a diákokat rendszeresen átkutatják a rendőrök, ugyanis nem ritka hogy Molotov-koktéllal a táskájukban érkeznek iskolába.

Az egyik megkérdezett diák már akkor egy robbanásra kész kuktához hasonlította a helyzetet, ami most úgy látszik, elérte a robbanási pontot, ugyanis a tömegközlekedés árának emelése ellen először a diákok vonultak az utcára.

Számok helyett az emberek

A tüntetők Chile gazdasági berendezkedésének megreformálását követelik, ugyanis bár a számok szintjén rendben van a gazdaság, a társadalom alsó rétegei sokak szerint magára vannak hagyva, egyre durvább a leszakadás. 2000-ben a társadalom leggazdagabb 20 százaléka a GDP 61 százalékára rúgó összjövedelmet könyvelhetett el, míg a legszegényebb 20 százalék esetén ez csak 3,3 százalék volt. Az európai normákhoz mérve egy 2017-es ECLAC-jelentés szerint a chileiek 27 százaléka szegénynek számít, hiába produkált az ország 2009-et leszámítva folyamatos GDP-növekedést. Ezek mellett korrupciós ügyek, és a kórházi várólisták manipulálása tüzelik a közhangulatot. 

Ráadásul az említett jegyáremelést egy 10 százalékos villanyáremelés előzte meg, ezek pont a legszegényebbeket érintik a legérzékenyebben – a santiagói metrót közel ötször annyi ember használja naponta, mint a budapesti kettes vonalat. A tüntetések egyik jellegzetessége, hogy lábasokat vernek kanállal, így tiltakoznak a növekvő élelmiszerárak, valamint az alacsony bérek, az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai és az alacsony nyugdíjak ellen.

Jelenleg az utcákon páncélautók és felfegyverzett csapatok járőröznek.

„Egyszer már átéltem ezt, a hideg kiráz, ahogy látom az utcán masírozó katonákat, olyan mintha visszamentünk volna 1973-ba"

– mondta a Reuters riporterének a 74 éves Carmen Araya, utalva a Pinochet diktatúráját lehetővé tévő puccsra.

(Borítókép: A tüntetők által felgyújtott metrószerelvények egyike a chilei fővárosban / Sebastian Brogca / Anadolu Agency / Getty Images)

Rovatok