A világ egyik legismertebb gyógyszergyártó cégének számító Bayernek van egy komoly problémája: egy éve megvásárolta a Monsanto nevű vetőmag és növényvédőszer-gyártó céget, ezzel pedig a világ egyik legnagyobb agrárkémiai és technológiai cégévé vált. A probléma nem ez, hanem az, hogy a GMO növényeiről és a glifozát nevű vegyszerről ismert Monsanto versenyben van - vagy hát volt - a kapitalizmus történetének leggyűlöltebb cége címért, az amerikai vállalat ellen évente óriási tüntetéseket szerveztek szerte a világon, amely ellen számos per van folyamatban és amelynek a termékei ellen bizonyos régiókban, elsősorban Európában akkora a fogyasztói nyomás, hogy sok országból kitiltották a génmódosított növényeket.
A Bayer viszont ennek ellenére megpróbálja azt a lehetetlennek tűnő fordulatot, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó részlegét olyan társadalmilag felelős és környezettudatos cégként mutassa be a fúzió után, amely gyakorlatilag a klímaváltozás elleni harcot és a világ egyre növekvő népességének élelmiszerrel való ellátását tartja legfontosabb küldetésének.
Ezt a felelős, környezettudatos imázsát a Bayer egy három napos, Future of Farming Dialogue nevű rendezvényén mutatta be, ahová a világ minden részéről hívtak el újságírókat és a saját köreikben influenszernek számító gazdákat Németországba. Erre a rendezvényre a cég többek között engem is elvitt, így meghallgathattam, hogy hogyan képzeli el a Bayer a GMO-k szerepét a klímaváltozás elleni harcban, hogy hogyan alakítja át a mezőgazdaságot a digitalizáció és a big data forradalom és hogy hogyan akar a cég kiemelni 100 millió kistermelőt a szegénységből. De az is kiderült, hogy mi történik ott, ahová a Bayer nem ér el és mit lehet tenni, ha természet kifog a megavállalatok fejlesztésein.
A multinacionális agráripari cégek, különösen a génmódosítással és növényvédő vegyszerekkel foglalkozók nem nagyon voltak történetük során egy platformon a környezetvédő aktivistákkal. Kis túlzással az is mondhatnánk, hogy a modern zöld mozgalom ezzel az iparággal szemben jött létre Rachel Carlson 1962-es Néma tavasz című könyvének megjelenése után, amely arról szólt, milyen borzasztó hatással vannak a természetre az egyre nagyobb mennyiségben használt rovarölő és gyomirtó szerek. Arról pedig, hogy a zöldek micsoda kampányt folytattak a mezőgazdasági technológia következő nagy forradalma, a génmódosítás ellen, arról már tettünk említést feljebb.
2019 viszont egy furcsa év, a fejlett világ vállalatait vezető középkorú férfiaknak és nőknek azzal kell szembesülnie, hogy az iskolás gyerekeik az ő generációjukat szidják az utcán, hogy nem tesznek eleget a klímaváltozás ellen, a vállalatok pedig részben ezért sorra jelentik be, hogy ha eddig nem is voltak azok, mostantól nagyon felelősek és zöldek lesznek. Úgy látszik ez lett az év, amikor végképp el kellett kezdeni kidolgozni a narratívát, hogy hogyan lehet a kapitalizmus jelenlegi működését összeegyeztetni a klímaváltozás elleni harccal, és minden magára valamit is adó multinak el kell kezdeni kitalálni, hogy ő hogyan is lép fel az emberiség közös ügyéért, szóban legalább, de remélhetőleg tettben is.
Így alakult, hogy a világ vezető agrárvegyipari és biotechnológiai cégévé váló Bayer bejelentette, hogy nagyon fenntartható cég lesz és minden tőle telhetőt megtesz a klímaváltozás elleni harcban.
Részben erről szólt a cég nagy 2019-es, hivatalosan a mezőgazdaság jövőjéről, de nagyobb részt inkább a Bayer víziójáról szóló eseménye. Ezen a cég vetőmagokkal és növényvédelemmel foglalkozó Cropscience nevű részlegének vezetői (akiknek jó része korábban a Monsantoban láttak el vezető pozíciót) beszédeikben elmondták, hogy el kell fogadni, hogy a klímaváltozás egyrészt nagyon nagy hatással lesz a mezőgazdaságra, másrészt a mezőgazdaság az üvegházhatású gázok kibocsátásával és az erdők irtásával hozzájárul a klímaváltozáshoz, így mindenképpen változtatni kell azon, hogy mi történik az élelmiszer-termelésben.
Ahogy pedig a cég új fenntarthatóságért és kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője, a valaha a német zöld pártban politizáló Matthias Berninger mondta, talán nincs még egy olyan cég, amely annyit tehetne a fenntarthatóságért, mint a Bayer, különösen a Monsanto bekebelezése után.
A Bayer új fenntarthatósági mantrája, amelyet gyakorlatilag minden, a cég nevében megszólaló előadó elmondott így vagy úgy, valahogy úgy hangzott, hogy
szeretnék megetetni a föld egyre növekvő népességét, anélkül, hogy a bolygó éhen pusztulna,
vagyis hogy a véges erőforrások pazarlása vagy elhasználása nélkül lehessen növelni a mezőgazdaság hatékonyságát. Ugyanis azt a tényt, hogy a világ népessége egyre növekszik és egyre több élelmiszert kell termelni ahhoz, hogy mindenki jól lakjon, legalább ugyanannyiszor említették a cég képviselői, mint a klímaváltozást.
A Bayer Cropscience vezetője, Liam Condon az esemény első fontosabb pontjaként be is jelentette többek között, hogy
Ezek persze nehezen mérhető és teljesíthető dolgok, mert a Bayer alapvetően csak eladja a szereket és a vetőmagokat, hogy azokra mennyi vegyszert locsolnak és mennyit pöfékelnek felettük a traktorral, az már a gazdák dolga. A cég persze a szereinek előállítását is lassan karbonsemlegessé szeretné tenni, hiszen efölött van igazán kontrollja. De azért a cég vezetői előadták, hogy a gazdáknak hogyan tudnak segíteni abban, hogy visszavegyenek a károsanyagok kibocsátásából.
A cég narratívájában a mezőgazdaság fenntarthatóságának a mércéje az, hogy minél kisebb földterületen minél nagyobb hozamot lehessen kihozni a terményekből, lehetőleg minél kevesebb földmunkával és vegyszerrel.
És hogy, hogy nem, a cég szerint a GMO technológia és a Bayer által leginkább promótált új digitális megoldások pont ebben tudnak segíteni.
A háromnapos rendezvényen sokszor elhangzott például, hogy a Monsanto/Bayer saját vegyszereire immúnis génmódosított növények körül nem kell szántani, ez pedig javítja a föld szénmegtartó képességét és csökkenti a munkagépek általi kibocsátást. Időnként már úgy tűnt, mintha a cég azt állítaná, hogy valójában már azelőtt a klímaváltozás ellen küzdött, mielőtt ez komoly célja lett volna. A digitális mezőgazdasági alkalmazásokkal pedig, amelyekről a következő részben írunk kicsit részletesebben, méterre pontosan meg tudják határozni a gazdák, hogy hová mennyi vegyszert permetezzenek, így csökkenthető az ilyen szerek használata is, miközben növelhető a hozam.
Mindez persze eléggé eltér a Monsantót és versenytársait, meg úgy általában az ipari mezőgazdaságot jó ideje kritizáló zöldek véleményétől, akik szerint a vegyszerrezisztens génmódosított növények elterjedése pont hogy ahhoz vezetett, hogy több növényvédőszert locsoltak a földekre a gazdák, kutatások alapján pedig úgy tűnik, hogy az intenzív vegyszerhasználat - szántás ide vagy oda - rontja a talaj szénmegkötő képességét. Bár az tény, hogy a digitális precíziós megoldások a növényvédő szerek használatát csökkenthetik, de a környezetvédőknek ezzel is van problémája, erről bővebben később.
A Bayer új fejlesztésekkel is előállt, amelyeket kifejezetten a jövő kiszámíthatatlan időjárására terveztek, például a rövid szárú kukorica, ami nincs annyira kitéve az egyre pusztítóbb viharoknak, vagy a legújabb génmódosított szója, amire jóval kevesebb vegyszert kell locsolni, mint elődjére. Emellett pedig továbbra is fejlesztenek olyan növényeket, amelyek jobban tűrik a szárazságot és extrém időjárást, bár erről túl sok részletet nem osztott meg a cég.
Mindezzel persze aligha fogja a cég rögtön megnyerni a GMO-kat alapból elutasítókat, de nagyon hangsúlyozta minden Bayer megszólaló, hogy nyitottak a párbeszédre, mindenkit nagyon szívesen meghallgatnak és bárkinek elmondják, hogy miért is elengedhetetlenek a Bayer innovációi akkor, ha túl akarjuk élni a klímaváltozást. Sőt, a panelbeszélgetések egy nagy része arra futott ki, hogy hogyan is lehetne az emberekkel megértetni, hogy a Bayer/Monsanto valójában csak egy meg nem értett óriás, ami csak jót akar. Aztán majd elválik, hogy ez a nyitottság és a zöld beszéd elég lesz-e ahhoz, hogy az emberek egyszerűen elfelejtsék a Monsanto nevet, és mindent, amit azzal azonosítottak.
Felmerül persze a kérdés, hogy a Bayernek miért érte meg megvásárolni egy olyan rettenetes hírű céget, mint a Monsanto. Bár nyilván nem tudni, hogy miben látta a legnagyobb fantáziát a német cég, az majdnem biztos, hogy nagyon komoly szerepet játszott a döntésükben az, hogy a Monsanto mindenki másnál előbbre jár abban, hogy megnyerje a mezőgazdaság digitális forradalmát. Ez pedig egy olyan érték, amiért még a Monsanto hosszú évekig elhúzódó, és a Bayer vezetését láthatóan nagyon frusztráló pereit is érdemes volt bevállalni.
A Monsanto aduásza az agrárium digitalizálásához egy Climate Corporation nevű cég volt, amelyet úgy 5 évvel ezelőtt vett majdnem egymilliárd dollárért.
Ezt a céget, amelyet eredetileg Weatherbillnek hívtak, pár Google dolgozó alapította, akiknek eszükbe jutott, hogy pénzt lehetne csinálni abból, ha nagyon pontosan meg tudnák jósolni, mikor fog esni San Franciscóban. Az eredeti ötletük az volt, hogy időjárás-biztosítást és személyre szabott előrejelzést árulnak majd olyan üzleteknek, amelyeknek bevételkiesést okoz a rossz idő, építőipari cégektől golfpályák üzemeltetőin át teraszos éttermekig. Hamar rájöttek viszont, hogy a leginkább időjárásfüggő piac a mezőgazdaság, így elkezdtek erre fókuszálni. A később Climate Corp.-ra átkeresztelt vállalkozásban mások is láttak fantáziát, így először bezsebelt pár százmillió dollárt kockázati tőkésektől, majd a Google-től, végül pedig egy az egyben megvette a Monsanto.
A cég biztosítást már nem árul, viszont kifejlesztett egy platformot, ahol a farmerek saját adatai, plusz műholdas adatok és egyebek alapján elvileg mindent megmond a termelőknek, amit tudni szeretnének a farmjaikról, sőt, ajánlásokat is ad, hogy mit kellene csinálni, hogy jobb legyen a termés. A farmereknek annyit kell tenniük, hogy a traktor, kombájn, aratógép számítógépére kötnek egy kis, hokikorong kinézetű drive-ot, ami aztán mindenféle adatokat gyűjt arról, hogy mi is történik a földeken, ezeket pedig más adatokkal összeegyeztetve különféle térképeket és adattáblákat szolgáltat arról, hogy méterre, centiméterre pontosan mi folyik a farmon.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazda reggel a kávéja szürcsölgetése közben megnyitja a tabletjén a Climate Corp Fieldview nevű programját, és megnézheti rajta, hogy a földjein hová pontosan mit vetett és mikor, hol hogyan alakultak a hozamok, mikor mennyit esett az eső, milyen erősen fújt a szél, hol alakul jobban és rosszabbul a termés, stb. Mindez elvileg rengeteg apró döntésben segíti a gazdákat, akik látják, melyik földön hogy alakul a hozam és hol mit kellene csinálni ahhoz, hogy jobb legyen, hová milyen magokat kellene ültetni és azokat mivel és hogyan kellene kezelni ahhoz, hogy minden jó legyen. Sőt, a program modelleket is tud futtatni arra, hogy mi lenne ha egy-egy parcellára valami mást ültetnének és azt máshogy kezelnék.
A Bayer pr-előadásai szerint a digitális mezőgazdaság elengedhetetlen ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozás kihívásaival és csökkenjen a mezőgazdaság környezeti terhelése. Eszerint az, hogy a gazdák egész pontosan látják, hogy a földjükön hol mi történik, megkönnyíti azt, hogy például csak ott alkamazzanak vegyszereket, műtrágyákat, növényvédő szereket, ott öntözzenek, stb., ahol tényleg szükséges, ne szőnyegbombázzák a földjeiket vegyszerekkel és ne pöfékeljenek egy csomó szén-dioxidot a levegőbe azzal, hogy az egész, akár több száz hektáros földjükön áthajtanak a traktorokkal. Ráadásul – mondja a Bayer – a génmódosított növények mellett ezek a megoldások is segítik azt, hogy ugyanannyi földön több élelmiszert lehessen termelni, ami segíti azt, hogy ne kelljen újabb földeket bevonni a termelésbe, ami már gyakorlatilag az erdőirtás és klímaváltozás elleni harc részeként is értelmezhető.
A Climate Corp szerint pedig az amerikai farmokon végzett kutatásuk szerint a Fieldview rendszer használva és a tanácsaikat követve, hogy hová pontosan milyen növényhibridet kellene ültetni, kicsit kevesebb, mint 5 mázsával nőtt a termés hektáronként. És ha egy változás, egy döntés ekkora hatással jár, mondta az előadásában Sam Eartington, a Climate Corp tudományos vezetője, akkor gondoljunk bele, mekkora hatása lehet még annak a számtalan döntésnek, amiben segíthetnek az adatok és az ezeket elemző programok.
A mezőgazdaság digitalizálását persze nem a Climate Corp kezdte el – még ha a cég képviselői szerint igazán az ő felvásárlásuk után kezdett is el igazán özönleni a pénz az ilyen fejlesztésekbe - sok más cég van, amely adatokat gyűjt és szolgáltat a gazdáknak, hiszen a 90-es évek óta már minden mezőgazdasági munkagépben van számítógép és vannak olyan szenzorok, amik adatokat tudnak gyűjteni. A Monsanto nagy ötlete az volt, hogy ezeket az adatokat valahogy egy platformra hozza, amibe a gazdák betölthetik az adataikat, és más cégek is rácsatlakoznak, hogy ezen a platformon kínáljanak termékeket és szolgáltatásokat nekik.
A Monsanto, vagy hát most már a Bayer a mezőgazdaság App Store-ját szeretné létrehozni, kicsit tágabban értelmezve pedig az agrárdigitalizáció Google-je szeretne lenni.
Ez viszont fölveti a kérdést, hogy ugyanúgy kihasználja-e majd a piaci súlyát ezen a területen, mint a Google a sajátján.
A Bayer rendezvényére több, a közösségi médiában aktív vagy a saját országában, közösségében fontos megmondóembernek számító, “influencer” gazdát hívott el a rendezvényére, és akikkel beszélgettem, mind azt mondták, hogy a digitális platformokban óriási potenciál van, nagyon sokat segítenek az ilyen eszközök, adatok. Viszont többen is azt mondták, hogy bár látják benne a lehetőséget, azért elég szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy rábízzák-e az összes termelési adatukat a Bayerre. Márpedig a Climate Corp szerint az Egyesült Államokban már úgy 36 millió hektár földről gyűjtenek adatokat, és már elérhetőek a Fieldview-szolgáltatások Brazíliában, Argentínában, Kanadában, és legújabban több Európai országban is (többek között Magyarországon).
Az kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelési adatok felhasználási módjai végeláthatatlanok, és sok gazda nem bízik benne, hogy ahogy a Facebook vagy a Google összegyűjtött adatait, ezeket se fogják eladni vagy felhasználni olyan formában, ahogy azt a gazdák nem szeretnék. Miközben azt tudjuk, hogy a Facebookon gyűjtött adatokkal egyes cégek választásokat igyekeztek befolyásolni, az élelmiszertermelésről szóló adatok talán még ennél is veszélyesebbek, mert ahogy egy több ezer hektáron termelő argentin gazda fogalmazott, az élelmiszer miatt háborúk törnek ki.
Persze más gazdák szerint ez egy kicsit fóliasisakos hozzáállás, ráadásul aki be szeretné gyűjteni ezeket az adatokat, az műholdakkal, drónokkal, így vagy úgy már most is be tudja. Viszont azzal csak azok járnak jól, akik ezeket az adatokat gyűjtik, a gazdák meg nem, szemben azzal, ha inkább önként adják az adataikat és közben keresnek azon, hogy a Fieldview használatával nagyobb hozamot hoznak a földjeik és több pénzt keresnek.
Zöld szervezetek és versenypolitikai szakértők mindeközben attól tartanak, hogy a digitalizáció még inkább kiszolgáltatja majd a termelőket az egyre inkább oligopollá váló globális agrárcégeknek. Ahogy arról már írtunk korábban, a növényvédő szerek és vetőmagok piacát egyre kevesebb cég uralja, amelyek viszont egyre hatalmasabbak, így a piaci erejük is egyre nagyobb. Amikor legutóbb írtunk a témáról, akkor még hat cég uralta a piacot, ebből mára már négy lett: azóta lezajlott a Bayer és a Monsanto összeolvadása, a svájci Syngentát pedig megvette a kínai Chemchina (a két másik versenytárs az amerikai DowDuPont és a német BASF). Ez a koncentráció egy ideje már eléggé aggasztja a környezetvédő és trösztellenes szervezeteket, amelyek szerint az ilyen szintű piaci hatalom mindenképpen oda vezet, hogy kiszolgáltatja az ügyfeleket - jelen esetben a világ gazdáit - pár cég kényének-kedvének.
A Konkurrenz Group nevű amerikai versenyjogi tanácsadó cég még a Bayer-Monsanto egyesülés előtt készült elemzésében azt írja, hogy félő, hogy a folyamat, amelyben egyre kevesebb cég nyomja a termékeit és összeköti a vetőmagok és növényvédő szerek eladását a digitális szolgáltatásokkal, a platformok - a Google App store-hoz hasonlóan - egyre inkább a saját termékeik felé terelik majd a fogyasztókat,ezzel kiszolgáltatva a gazdákat a cégeknek, miközben a felvásárlás nem jár az árak csökkenésével, de még az innováció felpörgetésével sem.
Sőt, azt írják, hogy a Monsanto felvásárlása az árak emelkedésével, a vetőmag-kínálat romlásával és az innováció lassulásával járhat. A Friends of the Earth elemzése szerint pedig a Bayer a Fieldview platformon keresztül gyakorlatilag azt is befolyásolni tudja, hogy más, kisebb cégek, amelyek ezen a platformon keresztül akarják majd elérni az ügyfeleket, milyen fejlesztésekre koncentráljanak, így a digitális agrár R&D nagy részét meg tudják határozni, ezzel is befolyásolni tudják a piacot és csökkentik a versenyt.
A Bayer leginkább azzal szokott reagálni ezekre a kritikákra, hogy az adatok továbbra is a gazdák tulajdonát képezik, és ők döntenek róla, hogy kivel osztják meg azokat, ha ez a Bayer konkurense vagy egy startup, a Bayer azt se bánja. A Climate Corp és a Bayer csak anonimizált formában, aggregáltan használja fel ezeket, hogy javítani tudjon az előrejelzésein. Az viszont, hogy valahogy integrálják a digitális megoldásokat és ne mindegyik cég külön, egymással nem kompatibilis hardver és szoftverfejlesztéseken dolgozzon, elengedhetetlen ahhoz, hogy a mezőgazdaságban teljesen ki lehessen használni a big data forradalom lehetőségeit. Enélkül pedig mint tudjuk, a Bayer szerint megoldhatatlan, hogy “minél több embert tudjunk megetetni anélkül, hogy a bolygót kiéheztetjük”.
Miközben a Bayer rendezvényének pr stratégiája egyértelműen a növekvő népesség megetetésére épül, amelyben a cég elengedhetetlenül fontos szereplőként pozicionálja magát, érdemes megjegyezni, hogy nem mindenki gondolja azt, hogy a minél hatékonyabbra módosított kukorica és a precíziós permetezés a megoldás a világ megetetésére és a Föld megmentésére. És a Bayer becsületére legyen mondva, hogy meg is hívott ilyen embereket a saját fórumára (akik általában nem is igazán értették, hogy miért is kaptak meghívót). Az egyik ilyen meghívott, Miguel Altieri, a Berkeley egyetem agrárökológus professzora szerint
alapvetően félreértés, hogy a génmódosított növények jelentenék a kulcsot a világ népességének megetetéséhez.
A legelterjedtebb GMO-növények a módosított kukorica és szójababfajták, amelyeknek viszont csak töredéke szolgál emberi táplálékul: a szója nagy része állati takarmányként végzi, ahogy a kukorica nagy része is, másik része pedig kukoricaszirupként vagy keményítőként az élelmiszeripar fontos alapanyaga ugyan, de nem nélkülözhetetlen táplálék, amivel az éhezés számoljuk éppen föl a világon. Szintén elterjedt génmódosított növény még a repce, amelyet olajként vagy bioüzemanyagként használnak fel leginkább, és valamelyest a gyapot, amely pedig a ruhaipar alapanyaga, nem az élelmiszeriparé.
Altieri szerint az emberi élelmiszer nagy részét szerte a világon kistermelők állítják elő, akiknek nagy része egyszerűen nem tudja alkalmazni a Bayer által árult termékeket és szolgáltatásokat, mert nincs hozzá elég földjük, vagy nem engedhetik meg maguknak, vagy éppen nincs rá szükségük. Az agrárökológus szerint valójában növényvédő szerekre sincs szükség, hiszen rengeteg módszer van arra, hogy a haszonnövényeket megvédjék a kártevőktől vegyszerek nélkül is. Ezek olyan tudások, amelyeknek a nagy része az ipari mezőgazdasággal elveszett, de még megvannak bizonyos helyeken, például az Andokban vagy Közép-Amerikában, ahol Altieri ezeket kutatja. Ezek viszont olyan tudások, innovációk, mondhatni, amelyeken nem nagyon lehet pénzt keresni.
Pedig ezeket a módszereket a kutató szerint ki lehetne terjeszteni nagyobb léptékekre - léteznek is Latin-Amerikában több ezer hektáros farmok, amelyek ezekre a tudásokra épülnek, például az a közel 3000 hektáros gazdaság, amelyek a North Face márka alapítója hozott létre Argentínában. Mindeközben az ipari mezőgazdaság valójában nem szerepel igazán jól, ami a világ megetetését illeti: az USA-ban a mezőgazdaságban a termés 14 százaléka esik ki csak rovarok miatt, ez az arány a 40-es években 7 százalék körül volt, pedig most jóval több növényvédő szert használnak a farmokon, mint használtak akkor. Altieri szerint olyan rendszereket kell tervezni, amelyek egészségesek és megvédik magukat a károkozóktól, nem egyre-másra adnia gyógyszert egy rendszernek, amely máshogy nem tudja megvédeni magát.
Márpedig a gyógyszer-túladagolás a mezőgazdaságban sem vezet sok jóra, ha pedig már a kétszer-háromszor annyi gyógyszer sem segít a betegségen, akkor valamit változtatni kell, ahogy azt egy 2000 hektáron termelő argentin gazda mondta el a közönségnek. Ő termel GMO-növényeket, a földjén viszont megjelentek olyan károkozók, amelyek immúnisak a Bayer rezisztensnek fejlesztett növényeire és vegyszereire, ezért több évszázados módszerekhez kell visszanyúlnia, hogy megvédje a termést, rotálja, hová mit vet a földjén, odafigyel arra, hogy mit ültet egymás mellé és igyekszik csökkenteni a vegyi inputot a földjein.
Szintén nem annyira hitt a Bayer világetető víziójában Bill Liao kockázati tőkebefektető, akinek szervezete, a Weforest több millió fát ültetett el szerte a világon. De nem akármilyen fákat ültetnek, hanem olyan erdőket hoznak létre, amelyek egyben egy permakulturális gazdaságot is jelentenek, és el tudnak látni egy falut minden szükséges élelmiszerrel, vagyis mindkét problémára megoldást kínál, amit a Bayer kinézett magának.
Persze Liao szerint nem lehet és nem is kell mindenhol ilyen agrárerdőket létrehozni, viszont az is biztos, hogy vannak olyan helyek a világon, elsősorban a szegényebb országokban, ahová a Bayer és termékei nem jutnak el.
Igaz, ha a Bayeren múlik, akkor ez 2030-ra megváltozik. Addigra ugyanis a cég, a fentebb említett fenntarthatósági céljai mellett
azt a célt is kitűzte magának, hogy 100 millió kistermelőt emeljen ki a szegénységből a termékeivel.
Ehhez fejlesztett olyan digitális szolgáltatásokat, amelyek kifejezetten fejlődő országok kistermelő gazdáira vannak kitalálva, és nem kell hozzájuk fedélzeti számítógéppel ellátott kombájn, csak egy okostelefon, amit jelenleg Indiában már tesztelnek is. És hogy minél több embernek tudjanak segíteni, avagy minél szélesebb körben terjesszék a termékeiket, a Bayer még azt is vállalja, hogy a kistermelőknek megengedi, hogy továbbadják a Bayertől vásárolt, amúgy patentekkel szigorúan védett magokat és növényeket - ezért korábban szanaszét perelt farmereket a Monsanto szerte a világon, ami szintén hozzájárult a cég gyűlölt státuszához.
A felvetésemre, hogy ha nagyon cinikusan állunk hozzá a dologhoz, ezt inkább lehet piacszerzésnek nevezni jótékonyság vagy fejlesztés helyett, Matthias Berninger azt válaszolta, hogy ebben nincs semmi cinizmus, a Bayer nyíltan elismeri, hogy ez a helyzet. Viszont úgy látják, hogy a már sokat emlegetett víziójukhoz így vezet az út, a Bayer pedig olyan vállalat szeretne lenni, amelynek annyira fontos a fenntarthatósági stratégiája, hogy az már összeolvad, eggyé válik az üzleti stratégiájával. Ez pedig az, hogy minél több ember így vagy úgy, de a Bayertől vásárolja az ételét.
Utunkat a Bayer fizette.
(Borítókép : A német vegyipari óriás Bayer-gyár a németországi Leverkusenben 2019. március 27-én. Fotó: Maja Hitij / Getty Images)