Már akkora dolog ez az e-cigi, hogy a hétvégén egy buliban nem az okozott gondot, hogy valakinek van-e még cigije, hanem hogy elfogyott az e-cigibe való patron, mesélte egy kollégám nemrég, azt illusztrálva, hogy mennyire elterjedt már itthon is az e-cigaretta, amely körül épp a világ minden táján botrányok fortyognak.
Az e-cigi népszerűségét a magyar kormány is felismerte, azzal a ténnyel együtt, hogy az ebbe való folyadékot és egyéb hozzávalókat a magyar fogyasztók döntő többsége - nagyrészt talán a tudta nélkül - illegális úton szerzi be, úgyhogy át is írta az erről szóló szabályozást.
A törvény, amelyet kedden meg is szavazott a parlament, olcsóbbá teszi a boltokban kapható e-cigi folyadékokat, cserébe igyekszik elejét venni az illegális online kereskedelemnek. Kérdés, hogy ez képes lesz-e megállítani a virágzó, ráadásul a fogyasztóknak is jóval kényelmesebb fekete piacot.
Először viszont egy kicsit tágabb perspektívába kell tennünk ezt az egész e-cigi dolgot. A füst helyett ízesített gőzt párologtató elektromos alkalmatosságokat annak idején a dohányzásról leszoktató eszközként dobták a piacra, azóta viszont önálló életre keltek, és dohányzásról leszoktató dolog helyett azt kiváltó, egyesek szerint pedig éppen hogy arra rászoktató divat lett belőle, amely furcsa érdekességből lassan egy, morális pánikokhoz és egészségügyi vészhelyzetekhez kötött dolog lett. Az elmúlt hónapokban leginkább azt lehetett olvasni, hogy
Amerikában már 47 fiatal halt meg azután, hogy rosszul lett az e-cigizéstől, és ennél sokkal többen, több mint kétezren kerültek kórházba emiatt.
Azóta kiderült, hogy valószínűleg az e-vitamin acetát okozta a haláleseteket, egy anyag, amelyet az e-cigik folyadékához kevernek az illegális sufniüzemekben, leginkább azért, hogy THC-t is bele lehessen keverni a folyadékba, vagyis hogy gyakorlatilag füvezni lehessen az e-cigivel. Az E-vitamin acetátot azért öntik hozzá a kannabisz-kivonathoz, hogy egyrészt hígítsák, másrészt tartósítsák az így kapott folyadékot, enélkül sokkal hamarabb megromlana a THC-s lé és nem lehetne tőle beállni. Így viszont, mint erre egyre több bizonyíték utal, mérgező.
Az első haláleset még augusztusban történt, onnantól pedig sorra jöttek a hírek hasonló rosszullétekről vagy még rosszabb dolgokról. Sokáig pedig nem igazán lehetett tudni, hogy pontosan mi is okozza a járványszerű problémát, azt pedig a kórházba kerülő kamaszok nem szívesen vallották be sem a szüleiknek, sem az orvosaiknak, és végképp nem a hatóságoknak, hogy nem sima, boltban kapható vagy otthon pancsolt e-cigi folyadékot inhalálgattak.
Bár nagyon úgy tűnik, hogy nem kifejezetten az e-cigizéssel, hanem az e-füvezéssel van probléma, az e-cigi-járvány két problémára is rávilágított, amelyekkel a hatóságoknak világszerte meg kell birkóznia: hogy az amúgy is eléggé alulszabályozott e-cigikre óriási feketepiac épült, az e-cigizés pedig milyen elképesztően elterjedt a fiatalok, sőt, gyerekek körében.
Főleg az Egyesült Államokban lett népszerű a fiatalok körében az e-cigizés, a National Institutes of Health adatai szerint a nyolcadikos gyerekek 17,6 százaléka szív ilyet rendszeresen, míg a végzős gimnazistáknál ez az arány 37,3 százalék. Ami még jobban aggaszthatja az amerikai szülőket és egészségügyi szakembereket, az az, hogy 2017-ről 2018-ra 78 százalékkal nőtt az e-cigiző fiatalok száma.
A fiatalok e-cigizése miatt leginkább a termékeket előállító és reklámozó cégeket szokás okolni, különösen azt a trendet, hogy az e-cigibe való folyadékot már gyakorlatilag minden ízben lehet kapni. Szakértő források szerint ezeket a folyadékokat mindenképpen kell valahogy ízesíteni, mert amúgy leginkább glicerin ízük lenne - nagyrészt ugyanis zöldségglicerinből állnak. Míg viszont kezdetben leginkább dohány vagy mentol ízűre keverték a folyadékokat, egyre elterjedtebbek a gyümölcs, csoki és egyéb, alapvetően inkább jégkrémekre vagy rágókra, mintsem felnőtteknek szóló cigihelyettesítőkre jellemző.
A morális pánik egyik főszereplője az e-cigi piac uberje, a Juul nevű startup volt, amely sokak szerint egy egész generációt szoktatott rá az e-cigizésre, amelyre, sokat mondóan, már csak juulingként hivatkoznak az amerikai kamaszok. Bár a Juul egyelőre nem kapható Magyarországon, és ahogy kinéz, a botrányok miatt lehet, hogy már a cég se lesz nagyon sokáig, mi azért kipróbáltuk, hogy mit tud ez az egész.
A hatóságok egyelőre elég vegyesen reagálnak az e-cigi problémára. Indiában például teljesen betiltották az egész e-cigizést, aminek leginkább a hagyományos dohányipari cégek örültek, ki is lőtt a részvényárfolyamuk a hír hallatára (a legnagyobb globális dohányipari cégek azért annyira nem lehetnek ettől boldogok, mert a legtöbb ilyen vállalatnak vagy van saját e-cigi terméke, vagy bevásárolt más, erre specializált cégekben, mint például a Juulba). Az Egyesült Államokban kicsit más irányt vesz a szabályozás, itt leginkább arról van szó, hogy az ízesített e-cigi folyadékokat kellene betiltani, leszámítva a dohány és mentol ízt.
Magyarországon most a kormány egy harmadik utat választott, igaz, itt a probléma is kicsit más az e-cigivel, mint más országok, igaz, itt a probléma is egy kicsit másmilyen. A magyar kormány, valamint az itt érdekeltségekkel bíró cégek legnagyobb problémája az, hogy a magyar e-cigi fogyasztás legnagyobb részét a feketepiac szolgálja ki.
A magyar kormány Lázár János vezetésével pár éve elég határozottan beleszállt az e-cigi piacba, amikor kijelentette, hogy az bizony ugyanolyan dohánytermék, mint a szárított levelekből állók, úgyhogy csak trafikokban szabadna árulni. Az e-cigi így jövedéki termék lett, leszámítva az olyan töltőfolyadékokat, amelyek nem tartalmaznak nikotint.
Erre az ilyeneket forgalmazó cégek nagy része úgy reagált, hogy papíron nyitott egy webshopot Szlovákiában és online árulta a patronokat, nikotinosat és nikotin nélkülit egyaránt. Ezek Kínából rendelték Magyarországra a folyadékok alapanyagait, itt bekeverték és csomagküldő szolgálatokon keresztül küldték a fogyasztóknak, természetesen egy pillanatra sem érintve Szlovákiát. A webshopok pedig olyan szinten leuralták a piacot, hogy piaci forrásaink számítása szerint
a magyar nikotinos e-cigi-fogyasztók közel 90 százaléka az illegális online piacon vásárol, csak kicsit több mint 10 százalék veszi a patronjait a nemzeti dohányboltokban.
Piaci számítások szerint évente Magyarországon nagyjából 7,8 millió flakon töltőfolyadékot vesznek, a trafikok forgalmát összesítő NDN Zrt. közlése szerint viszont a dohányboltokban csak úgy 800 ezer fogyott egy év alatt.
A NAV már elkezdett rászállni a 34 ilyen webshopot üzemeltető cégekre és a csomagküldő cégek és online fizetéssel foglalkozó cégek is elkezdték felbontani a szerződéseiket, bár nem túl megerőltető egy új webshopot és céget nyitni és ott újra elkezdeni árulni. Főleg úgy, hogy elég nagy a kereslet, a trafikok ugyanis nem igazán jók általában az e-cigis igények kiszolgálásában, ha van is ilyen termékük, az eladók nem nagyon értenek hozzá, hogy mi micsoda, nem tudnak kérdésekre válaszolni, így nem igazán kielégítő a legális vásárlási élmény. Az online forgalmat generálók egy részét, a tiniket pedig nem is engedik be a trafikokba.
A fogyasztók nagy része pedig nem is tudja, hogy valójában egy jövedéki terméket vásárol, amit nem szabadna tudnia a trafikon kívül megvennie, az ellenőrzést pedig nehézkessé teszi a fogyasztás 75 százalékát kitevő nikotinos és maradék 25 százalékot adó nikotin nélküli termékek közötti különbségtétel. Arról nem is beszélve, hogy az online vásárolt termék olcsóbb, mert azután senki nem fizet jövedéki adót, ezzel úgy 6,3 milliárd forinttal rövidítve meg az államkasszát.
Ezt igyekszik orvosolni a dohányügyek urává tett Lázár János által benyújtott, kedden megszavazott törvény, amely alapvetően két változást hoz az e-cigiknél:
Mindez elvileg lejjebb viszi majd a legálisan, adózás után vásárolható termékek árát, így nem lesz olyan vonzó online vásárolni. Kérdés persze, hogy ez önmagában elég lesz-e ahhoz, hogy a kormány letörje az e-cigik feketepiacát. Dohányipari forrásaink mindenesetre örülnek, hogy a kormány nem a teljes betiltás útját vagy valami hasonló drasztikus lépést választott a fiatalok védelmével indokolt szabályozásnál, hanem arra tereli a fogyasztókat, hogy a megbízhatatlan forrásokból származó, ellenőrizetlen termékek helyett azokat szívják, amelyeket ellenőriznek a hatóságok, amelyek még mindig sokkal kevésbé károsak, mint a sima cigaretta. és amelyeknek egy jó részét persze a dohányipari cégek gyártanak vagy forgalmaznak.