A finnek lehetnek Európában az elsők, akiknél bevezetik a 4 napos munkahetet!
Sokan találkozhattak ezzel a hírrel a napokban, az angolszász sajtóban szinte mindegyik jelentősebb lapban leközölték valamilyen módon, és ezek alapján több magyar lap is megírta. A cikkek szerint Finnország frissen megválasztott miniszterelnöke, a 34 éves Sanna Marin 4 napos munkahetet és 6 órás munkanapokat akar bevezetni. A reformnak köszönhetően az emberek több időt tölthetnének a családjukkal, mindezt úgy, hogy a munkakedv és a produktivitás is növekedne. Azaz kevesebb munkából nagyobb jólét lesz. Elég jó alkunak hangzik.
Persze, mindannyian tudjuk, hogy a munka nemesít, de azért azt is tudjuk, hogy pont a nemesek nem dolgoztak sEmennyit, csak megörökölték a vagyonukat.
A világsajtót gyorsan be is járta a hír, több lapban az alaphírt nagyobb, alaposabb cikkben is feldolgozták, és bemutatták, hogy valójában nem is egy új gondolatról van szó.
Előkerült John Maynard Keynes, az egyik legnagyobb hatású közgazdász 1930-ban – a nagy gazdasági válság kellős közepén – elhangzott optimista jóslata is arról, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően 2030-ra a nagyon magas életszínvonal mellett a 15 órás munkahét lesz az általános.A technológiai fejlődés végül el is hozta a termelékenység brutális növekedését, ma egy óra alatt sokkal több értéket állít elő egy átlag dolgozó, mint 100 évvel ezelőtt. Mégis, a 8 órás munkanap és az 5 napos munkahét megmaradt.
Éppen ezért a finn történetbe azt is bele lehetett képzelni, hogy végül mégis elkezdődik a munkaidő fokozatos csökkenése, és ez lehet a 2020-as évek egyik meghatározó gazdasági folyamata, a skandináv ország csak az első állomás.
Aztán kiderült: Finnországban egyáltalán nincs napirenden semmi ilyesmi.
A News Now finn újság számolt be arról, hogy a teljes világsajtó egy álhírt közölt tényként. A finn kormányprogramban egyáltalán nem szerepel a munkaidő csökkentése, és a miniszterelnöknek sincs semmiféle javaslata se a 4 napos munkahétről, se a 6 órás munkanapról.
Az álhír egy hatalmas csúsztatáson alapult, és közvetve egy Kontrast nevű osztrák laptól indult el. Sanna Marin – még azelőtt, hogy megválasztották miniszterelnöknek – 2019 augusztusában részt vett egy gazdaságpolitikáról szóló beszélgetésen, ahol a munkaidő csökkentése is felmerült témaként.
Itt volt egy megjegyzése arról, hogy pár évtizeden belül a 6 órás munkanap vagy a 4 napos munkahét elterjedését sem tartja elképzelhetetlennek.
Nem a kormányra kerülése utáni tervei között említette a munkaidő csökkentését, hanem csak úgy, általánosságban.
Nyilván ismerjük Magyarországon is ezt a műfajt, amikor a politikusok a konkrétumokat elhagyva agyalnak egy jó nagyot, előadják a víziójukat, megfejtik a világot. Nálunk leginkább Kásler Miklós vagy Kövér László az, aki igazán otthonosan mozog a műfajban, csak egy mikrofon kell nekik, meg tíz perc, és kiadnak magukból annyi mindent, hogy abból akár a Hihetetlen Magazint is meg lehet tölteni hosszú éveken át. A finneknél nem a szabadkőműves összeesküvésről, meg a halál kultúrájáról elmélkedik egy vezető politikus, inkább a munkaidő csökkentésén szokott gondolkodni, de hát ez van, nekik ez jutott. Sanna Marin augusztusban elhangzott mondatait nem is kapta fel senki, még Finnországban sem lett ebből komoly hír.
Aztán néhány hónappal később, decemberben az osztrák Kontrast újságírója elolvasott egy beszámolót erről a panelbeszélgetésről, és az akkor már kormányfővé vált politikus munkaidő-csökkentésről szóló mondatait fel is dolgozta egy saját cikkben. Patricia Huber, az osztrák újságíró nem hibázott, pontosan idézte Marint:
4 napos munkahét, 6 órás munkanapok. Miért ne lehetne ez a következő lépés? Biztos, hogy a 8 órás munkanap az, ahonnan nem kell továbblépni? Úgy gondolom, hogy az emberek megérdemlik, hogy több időt tölthessenek el a családjukkal, szeretteikkel, és több idejük jusson a hobbijukra, vagy mondjuk kultúrára. Lehetne ez a következő lépés, akár még azelőtt, hogy mi nyugdíjba mennénk.
A lap azt sem állította, hogy Marin kormányfői minőségében beszélt volna. A következő állomás, a brüsszeli New Europe viszont már ezzel tálalta a hírt, a cikk címe is ez volt. „A finn miniszterelnök 4 napos munkahetet javasol és 6 órás munkanapot” – írták. Ez már elég nagy csúsztatás, és a szakmai hiba végül a teljes világsajtót megfertőzte. Hiába írták át utólag a címet, már késő volt.
a cikk átvételei során mindegyik lapban az szerepelt, hogy Marin kormányfőként beszélt a munkaidő csökkentéséről. a brit bulvárlapokban már egyenesen kormányzati programként írtak a hírről.
A hír villámgyors terjedésének valószínűleg az is jót tett, hogy a finn miniszterelnök két olyan tulajdonsággal is bír, amivel más kormányfők ritkán:
A sajtó pedig általában szeret fiatal politikusnőkről írni. Na nem azért, mert az újságírók összeesküdtek a társadalom nem fiatal és nem nő tagjai ellen, az ok ennél sokkal unalmasabb: az újságírók akkor elégedettek a munkájukkal, ha sokan elolvassák a cikkeiket, és ha sokan beszélgetnek ezekről. Ebben pedig nagyon sokat segít, ha egy hír meghökkentő, ha valami olyasmit mutat be, ami szembe megy a trendekkel, ha valami nem úgy történik a világban, ahogy szokott. És mivel a miniszterelnökök többsége középkorú férfi, egy fiatal női kormányfőnek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy feltűnőbb legyen.
Az Urban Legends blog azt írja, hogy a francia CheckNews a finn kormányt is megkereste, így kiderült, hogy a 4 napos munkahét még csak nem is szerepel a terveik között, a munkanapok csökkentése a 2019 decemberében publikált hivatalos programjukban sem merült fel.
De annak ellenére, hogy ez most álhír volt, a bezzegskandináviázás nem teljesen alaptalan.
Norvégiában, Dániában és Svédországban is heti 33-36 órát dolgoznak átlagosan, de Írországban és Svájcban is csak 35 órát. Hollandia viszont a világon elsőként már elérte a 30 órás heti átlagot is, és minden harmadik holland munkavállalóra igaz, hogy egy héten legfeljebb 4 munkanapot dolgozik. Ez egyébként nem kizárólag észak-európai jelenség, a fejlett, gazdag országok között a heti 30 és 35 munkaórás hét egyáltalán nem ritka.
Franciaországban például 2001-ben csökkentették heti 35 órára az általános munkaidőt, az intézkedés hatására rövid távon 300-350 ezer munkahely jött létre, és a termelékenység is növekedett. De a gondolat, hogy kevesebb munkával nagyobb hasznot lehet elérni ennél jóval régebbről jön, Henry Ford 1926-ban vezette be az 5 napos, 40 órás munkahetet az autógyárában, miután rájött, hogy ezzel ő jobban jár, hiszen a munkahelyi balesetek, hibák száma csökken, a termelékenység pedig nő, ha pihentebbek és egészségesebbek a dolgozói. (Sokan emiatt úgy tartják, hogy Fordnak köszönhető a heti 40 órásra csökkentett munkahét, de ez nem igaz, a munkásmozgalom harcolta ki, és csak a második világháború után terjedt el az egész világon.)
Magyarországon éppen most indít el a Magyar Tudományos Akadémia egy kutatást a munkaidő csökkentéséről. Antal Miklós humánökológus az ELTE-n alakított nemzetközi kutatócsoportot, miután az egyik legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall kiküzdötte, hogy a tagjai heti 28 órára csökkenthessék a munkaidejüket. A kutatók elsősorban arra kíváncsiak, hogy kik választják ezt a lehetőséget, illetve milyen hatása lesz mindennek, de német helyzeten kívül más, Magyarországnál gazdagabb országok munkaerő-piaci trendjeit is vizsgálják majd.