Az Információs és Technológiai Minisztérium nyilvánosságra hozta a 2020-2030-as időszakra vonatkozó klíma- és energiastratégiai terveit, a dokumentumokból kiderül,
hogyan képzeli a kormány az átmenetet egy tisztább, takarékosabb energiarendszer felé.
Az EU-s célkitűzés 2050-re a klímasemlegesség elérése; ha ezt Magyarország is érvényesnek tekinti magára, és komolyan gondolja, akkor a 2040-ig is kitekintő tervekből már látszódnia kell azoknak a konkrétumoknak, amik megalapozzák ezt a gyakorlatban.
A stratégia fő kulcsszavai a nagyobb szuverenitás, a régiós energiapiaci integráció erősítése, "a rezsicsökkentés eredményeinek megtartása", a decentralizáció és a fogyasztóközpontúság, de hogy ezek mit jelentenek kézzel fogható tervek szintjén, arról nem minden esetben bocsátkozik részletekbe a külalak szempontjából eléggé összecsapott dokumentum. Azt mindenesetre kiszámolták a szakértők, mennyi a 2030-as energia- és klímapolitikai célok elérésének teljes beruházási költségigénye:
mintegy 14,7 ezer milliárd forint
(2019-es áron). Ehhez még hozzáadhatjuk a Paks2-projekt beruházási költségét, ami további közel 4 ezer milliárd forint.
Alább a stratégia fontosabb célkitűzéseket mutatjuk be minimális kommentárokkal, de készülünk olyan cikkel is, amelyben iparági szakértők, elemzők, piaci szereplők értékelik a dokumentumot.
A stratégia elfogadását hosszas vita előzte meg a kormányülésen, aminek hatására az eredeti vitaanyag több ponton módosult. Az elfogadott változatból kikerültek például a hazai magánlakás-állomány mélyfelújítását célzó konkrét elképzelések. A vitaanyag még a konkrét intézkedések között említi, hogy az épületállomány 3,3 százalékát szeretnék felújítani évente, és 1,4 millió vidéki családi házra (ebből 1,2 millió Kádár-kocka) kiterjedő programot indítanak vissza nem térítendő támogatással kombinált kedvezményes hitellel. Az elfogadott stratégiában viszont már egy szó sincs erről. (A változtatásra Facebook-posztjában a szocialista Tóth Bertalan hívta fel a figyelmet.)
Nem ez az egyetlen intézkedés, ami kikerült a végső verzióból. Ahogy arra cikkében a Népszava rámutat, a korábbi tervben szerepelt a jelenleg betiltott szélerőmű-telepítések újbóli engedélyezése, a végleges változatban már nem. Különbség az is, hogy míg eredetileg 2040-re az áramtermelésen belül 45 százalékos megújulóenergia-arányt terveztek, addig a végleges változatba már csak 30 százalék került. Míg a vitaanyag szükségesnek nevezi a lakossági áram-, gáz- és távhődíjak "koncepcionális átalakítását", ezt a végső verzió szerint mindössze csak "áttekintik".
Magyarországnak nagyon erős, 80 százalékos a külső kitettsége, ami a földgázt, a legtöbbet használt (32,5%) energiahordozót illeti, ráadásul gyakorlatilag a teljes import Oroszországból jön jelenleg.
Ez nem túl előnyös politikai-gazdasági helyzet, a stratégia ezért kitűzi, hogy a gázimport-arányunk 2030-ra 70% közelébe, 2040-re pedig 70% alá csökkenjen, és források szintjén diverzifikálódjon (pl. belépjen a rendszerbe a régóta áhított román gázvezeték, illetve az LNG szerepének növeléséhez integrálódjon Horvátország és Magyarország gázpiaca). A Magyarországon felhasznált gáz a tervek szerint a jövőben (hogy pontosan mikor, azt nem közli a stratégia) ennyiféle irányból érkezik majd:
Az importfüggőség csökkentéséhez az ITM szakértő felpörgetnék a hazai kitermelést a nem konvencionális (pl. palagáz, homokgáz) kitermelés ösztönzésével,
mint a tervezet írja, iparági szereplők szerint 1,500 milliárd köbméteres földgázkészlet is kiaknázható lenne Magyarországon. 2030-ra évi közel 35 millió köbméter itthoni földgázra számít az ITM, de a tárca szerint az igazán látványos felfutás csak ezt követően várható, 2040-re elérheti a 270 millió köbmétert.
A gázzal kapcsolatban fontos szempont a spórolás is, a terv szerint megfelelő energiahatékonysági intézkedésekkel teljes gázfogyasztásunk a jelenlegi évi 10 milliárd köbméterről 2030-ra közel 8,7 milliárd köbméterre csökkenhet, 2040-re pedig 6,3 milliárd köbméter alá süllyedhet.
Ebben fontos szerep jut a fűtési célú gázfogyasztás csökkentésének, ami egyrészt a korszerű, más energiaforrással (pl. geotermia, biomassza, hulladékhő) dolgozó zöld távhőrendszerekkel, másrészt energiahatékony lakóépületekkel érhető el. Szükség is van rá, hiszen jelenleg a MEKH adatai szerint a magyar háztartások energiafelhasználásának háromnegyedét a fűtés teszi ki ami döntően földgázalapon biztosított (az országos gázfelhasználás közel fele lakossági felhasználás).
Ennek javítása érdekében 2020-től már csak közel nulla energiaigényű épületek építhetők, a meglévő épületállomány pedig energiahatékonyságot célzó felújításokra szorul – azzal kapcsolatban azonban furcsa álláspontot vett fel tárca, ki fizesse ki ennek az árát. A dokumentum szerint
a lakossági korszerűsítések piaci alapon, a tervezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretében fognak megvalósulni, így költségei alapvetően nem a háztartásokat és az állami költségvetést terhelik majd.
Ebből az következne, hogy állami szerepvállalás nélkül, a piaci szereplőkre terhelve valósítanák meg azt a meglehetősen nagy költségigényű tervet, hogy a fűtési célú gázfogyasztás 2030-ra évi 2 milliárd köbméterrel csökkenjen. Emellett szerepel a tervezetben
a központi kormányzati épületállomány alapterületének évi 3%-os mélyfelújítása, ami nem tűnik túl nagyvonalú célkitűzésnek.
Az árampiacon a hazai kapacitások radikális növelését tervezi a kormány, ez indokolt is, hiszen Európában csak Litvániában, Luxemburgban, Albániában és Horvátországban magasabb az importigény villamos-energiából (32%). A terv úgy számol, 2040-re 20% alá mérséklődik az importarány, mindezt úgy, hogy már 2030-ra 90% lesz a szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelésünk aránya (amiben természetes kulcselem a nukleáris kapacitások szinten tartása is).
A tervezet az áramigény folyamatos növekedésével számol 2040-ig, az arányok azonban közben megváltoznak: míg a lakosság és a szolgáltatások energiaigénye csökken, az ipar, a közlekedés és az egyéb szektoroké nő, de mindösszesen csak átlag 1,92 százalékkal évente.
A rendszerből 2030-ig kikerülnek a lignites kapacitások (ez elsősorban a Mátrai erőmű régi blokkjait jelenti), de mint a terv írja,
biztosítani kívánják, hogy – tekintettel a számottevő hazai lignitvagyonra - a lignitalapú termelés lehetősége stratégiai tartalékként továbbra is rendelkezésre álljon.
A villamosenergia-fogyasztásban a megcélzott forgatókönyvben 2030-ra a hazai megújuló források aránya legalább 20%-ra (2040-re pedig közel 30%-ra) nő.
Az ITM szélsőségesen napelempárti a megújulós beruházások terén, a stratégia alapján a fotovoltaikus erőműveknek minden másnál nagyobb szerep juthat a jövőben.
Ahogy az ábrán is létszik, a preferált fotovoltaikus-túlsúlyú forgatókönyvben
2040-re kb 10-12 ezer MW napelem-kapacitás kiépülésével számol az ITM,
ami rendkívüli növekedési ütemet jelent, ha mellétesszük a bal szélső, jelenlegi állapotot mutató oszlopot.
A megújuló áramtermelés (vagyis elsősorban a napenergia és a biomassza) elterjedését pénzzel támogatja az állam, 2026-ig a METÁR keretében kiosztható maximális éves új támogatás 45 milliárd forint.
A szélerőműveket viszont továbbra is mellőzné a kormány, a szél-kapacitás változatlanságával (330 MW )számolnak 2030-ig.
A stratégia szerint a 2020-as évek végétől és a 2030-as évek végéig Paks és Paks 2 párhuzamos működése miatt lesz néhány év, amikor nettó áramexportőrré válunk – ehhez persze az kéne, hogy időben üzembe álljon Paks 2, amire jelenleg nem látszik sok esély.
Az uniós Tiszta Energia csomag irányelvei miatt 2021 közepétől itthon is lehetővé kell tenni a decentralizáció jegyében energiaközösségek létrehozását, amit a friss stratégia is rögzít. Ugyanakkor semmilyen részlettel nem szolgál arra nézve, milyen ösztönzők, támogatások vonatkoznak majd erre a szegmensre, vélhetően ezeket majd a vonatkozó a jogszabály-módosításokkal egyidőben dolgozzák ki.
A stratégia rögzíti, hogy Magyarország éves egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátása (6,6 tonna) az átlagos EU-érték csupán 75%-a, ráadásul a kormány az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 40%-os csökkentését tervezi megvalósítani 2030-ig az 1990. évi szinthez (93,7 millió tCO2e) képest.
Ez így jól hangzik, kivéve, ha hozzátesszük, hogy már most 32%-on állunk a rendszerváltáshoz képest, vagyis ez csak 8 százalékot jelent valójában. A terv 2040-re még 17 százalék lefaragása, így nagyjából 50 százalékon állunk majd; felmerül a kérdés, hogy
ha ilyen lassú ez a folyamat, hogyan fogjuk mindössze 10 év alatt kiváltani a fennmaradó 50%-ot a 2050-re tervezett uniós szintű karbonsemlegesség eléréséhez.
A 40 százalékos célkitűzés először a Nemzeti Energia és Klímaterv tavaly év elején elkészült vázlatos változatában szerepelt, és már akkor is sok kritikát kapott túl kevéssé ambiciózus mivolta miatt, de nem mégsem nyúltak hozzá a friss stratégiák alkotói.
A kormány célja, hogy az ország energiafelhasználása 2030-ban se haladja meg a 2005-ös értéket (785 PJ), utána pedig ha nő is, a növekményt a növekmény kizárólag karbonsemleges forrásból elégítsük ki. A teljes energiafelhasználásban arra számítanak, a stratégia végrehajtásával 2030-ra eléri a 21%-ot a megújulók aránya, ez egyébként némi előrelépés a tavaly kijött NEKT-hez képest, amiben még csak 20% szerepelt.
Az uniós végfelhasználási megtakarítási cél eléréséhez (2021-től 2030 végéig 331,23 PJ) évi - évi 7 PJ új megtakarítás kitűzésével érhető el, amihez
a következő időszakban a jelenlegi megtakarítások mintegy duplájára van szükség.
Ezt az ambiciózus ugrást a kormány az úgynevezett energiahatékonysági kötelezési rendszer bevezetésével kívánja biztosítani. Ebben az energia-elosztóknak és/vagy kiskereskedelmi értékesítőknek maguknak kell gondoskodniuk igazolt energia-megtakarításokról.
Ezt az ESCO-típusú (Energy Saving Company) megoldások feltételeinek javításával érnék el, ennek a modellnek a lényege, hogy a vállalat végzi el az energetikai beruházást az ügyfél számára, aki aztán szolgáltatási díjként, havi rendszerességgel fizeti azt vissza.
A termelésben is nagyon össze kell szednie magát az országnak, ha növelni akarja a környezetbarátságát. Jelenleg
az iparunknak például egységnyi hozzáadott érték előállításához az uniós átlaghoz képest mintegy kétharmaddal nagyobb mennyiségű energiára van szüksége.
A stratégiába foglalt cél az, hogy a hazai ágazatok kibocsátási egység-ellátottsága legalább az EU-s átlagot érje el, de túl sok konkrétumot ezzel kapcsolatban nem tartalmaz a stratégia, fő eszközként az uniós Innovációs Alap forrásainak hazai ipari termelők általi minél nagyobb mértékű felhasználását jelöli meg.
Mint azt a dokumentum is megemlíti, a közlekedési szektor a hazai energiafelhasználás egynegyedéért felel, és jelentős ühg-kibocsátó is. A stratégia közlekedészöldítési része rögzíti, hogy a közlekedési energiafelhasználás növekedési ütemének mérséklése (tehát sajnos nem szinten tartása vagy csökkentése!) érdekében fontos a vasúti és a közúti közlekedés jobb összehangolása, a vasúti szállítás szerepének növelése, a közösségi közlekedés fejlesztése illetve kihasználtságának növelése.
A kormány szeretné, hogy megújuló energia a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának legalább 14%-át tegye ki, és azt várják, hogy
2030-ra így a közlekedési szektor ÜHG-kibocsátása 5% körüli mértékben csökken.
Ehhez egyebek mellett a bioüzemanyagok arányát növelnék, propagálnák az LNG-üzemű járműveket, elősegítenék az elektromos autók terjedését, illetve elindítják a Zöld Busz Programot (2022-től már csak elektromos buszt lehet venni állami támogatással), de ehhez járul hozzá a bioüzemanyagok bekeverési arányának módosítása is, ami már az idei év elejével megtörtént.
(Borítókép: Napelemet szerelnek egy tetőszerkezetre 2019-ben. Fotó: Varga György / MTI)