Öt hónapja jelentette be a Mol Nyrt, hogy az amerikai Chevrontól megvesz egy méretes azeri olajmező-részesedést. Azóta nagyot fordult a világ, rengeteget esett az ár az olajpiacon. A Mol változatlan feltételekkel zárta le a tranzakciót, ami a koronavírussal sújtott jelenben nem tűnik olyan jó vételnek, de a 2050-ig megszerzett olajforrás akár egy éves időtávon is már jó üzlet lehet.
A Mol Nyrt. bejelentette, hogy sikeresen lezárta történelmi akvizícióját az azeri ACG olajmezőben, a világ egyik legnagyobb olajkitermelési projektjében, illetve a BTC csővezetékben.
Az ACG (Azeri-Chirag-Gunashli) Azerbajdzsán legnagyobb, stratégiai fontosságú olajmezője, amely 400 négyzetkilométert foglal magába, hat tengeri termelési platformból áll. 1985-ben fedezték fel, 1997 óta termel, jellemzően 5-600 ezer hordó olajat naponta.
Azerbajdzsán - hála a mezőnek - egycsapásra gazdag ország lett, gigantikus építkezésekkel, városrendezési projektekkel, az országban pedig megjelent a fél világ minden nagy olajcége.
A tulajdonos egy konzorcium, amelyben a brit BP a vezető (30,6 százalékkal), de ma már majdnem ekkora a helyi cég, a SOCAR részesedése (25 százalék), a Mol 9,57 százalékkal a harmadik legfontosabb partner lesz.
Bent van a projektben kisebb részesedéssel még a japán Inpex, a norvég Equinor, az amerikai ExxonMobil, a török TPAO, a szintén japán Itochu Oil és az indiai ONGC.
A BP becslése szerint a 2017. szeptemberi, 2049-ig terjedő licensz hosszabbítást követően a kitermelhető földtani vagyon még mintegy 3 milliárd hordó volt. A Mol Nyrt naponta 20 ezer hordóval, a jelenlegi termelésének majd ötödével növelheti így a termelését.
A BTC (Baku-Tbiliszi-Ceyhan) csővezeték pedig azeri indulással és török végponttal az azeri kőolajexport kulcsútvonala, az ACG mező olaját viszi el a tengerhez (Ceyhan a Földközi-tenger partján található).
Ceyhan egykoron poros kisváros volt a nagy és kies Çukurovai-alföld szélén, de a semmiből kulcsfontosságú energetikai csomópont lett. Az elmúlt években azért vált világhírűvé, mert az Iszlám Állam által kontrollált olajkutakból is ide futott be a Kirkuk-Ceyhan vezeték, így a várost azzal vádolták, hogy segítette a terroristák bevételszerzését (valójában a szélsőséges terroristák vezetéken kevésbé, inkább tartálykocsikkal tudtak olajat eladni).
A BTC vezeték 1768 kilométer hosszú, ezzel a Barátság olajvezeték után a második leghosszabb vezeték a volt Szovjetunió területén.
Korábban még az is felmerült, hogy erről a vezetékről lehetne kiszolgálni Izraelt is. Ez cégül nem valósult meg, de még enélkül is rendkívül konfliktusos vidéken halad a vezeték.
Szerencsére eddig sem az azeri – örmény, sem a török – kurd, sem a grúz-orosz konfliktusok nem okoztak problémát a vezeték működtetésében.
Amikor korábban a bejelentésről beszámoltunk, akkor azt írtuk, hogy
a Mol eddig inkább finomítói cég volt, amelynek a finomítói marzsok szűkülése problémát okozhatott, de ezzel a nagy kitermelési egységgel kiegyensúlyozottabb lesz a portfólió és a magas olajár esetén jobb pozícióba kerülhet a társaság.”
Hát, az olaj ára nem magasabb lett, hanem a deal bejelentése óta egyharmadára esett. Az alacsony ár rövid távon nem javítja az üzlet megítélését, de ahogy szintén nemrégiben írtunk róla, újabban őrült időket élünk az olajpiacon.
A fejlett piacokon nem nagyon lehet olyat látni, hogy egy termék árát egy éven belül duplájára várják. Ha megnézzük például itt az amerikai WTI-jegyzéseket, cikkünk írása idején az ár 18 dollár / hordó, de egy év múlva már 35 dolláron kötik a határidős ügyleteket.
Ez azt jelenti, hogy a koronavírus idején visszaesett a kereslet (nem járnak annyit az autók, a repülők, a tankerek, a gyárak is állnak), és ehhez nem alkalmazkodott időben a kínálat, de ha egy év múlva a pótlási üzemmódban levő gazdaság több olajat fog felhasználni. (Arra most nem térünk ki, hogy ha valami most 1, egy év múlva pedig 2, az milyen remek arbitrázs-lehetőségeket jelent a piac szereplőinek.)
Ahogy Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője írta a G7-en a 300 forintos benzin az 500 forintos benzinnek ágyazhat meg. Valószínűleg sokan örülnénk már akár az 500 forintos benzinnek is, csak induljon már meg végre az élet, mozogjunk, találkozzunk, üzleteljünk, utazzunk.
Ha majd tényleg ott tartunk, az olajár elszállhat, a kapacitások ugyanis nem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni a kínálatnál sokkal rugalmasabb kereslethez. A Mol le tudta zárni az eredeti feltételekkel az ACG-üzletet, de azért azóta kellett a készpénzkészleteket fenntartó intézkedéseket hoznia. Egy deal lezárása általában koccintós ünnep a cégek életében, de azért a Mol majd a kétszer ekkora olajárak idején elégedettebb lesz az azeri mezővel.
(Borítókép: Azeri gyerekek fürdenek a Kaszpi-tengerben, mögöttük a háttérben egy azeri olajfúró-torony. Fotó: Riza Ozel / AA / AFP)