Miközben a jegybankok figyelmét világszerte a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelése köti le, a válságból lassan kikecmergő Kínában a jelek szerint már a távolabbi jövővel foglalkoznak. A kínai jegybank ugyanis április közepén kísérleti jelleggel, néhány helyen elkezdett bevezetni egy új, digitális pénzrendszert, amelytől rövid távon a készpénz részleges kiváltását, hosszabb távon a pénzügyek forradalmasítását várják.
Bár a dolog még gyerekcipőben jár, a jegybank szerint az egyszerűbbé teszi majd a pénzügyi tranzakciókat, javítja a bankrendszer hatékonyságát és segít a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni harcban is. És ugyan ez a hivatalos célok között nem szerepel,
a digitális pénz bevezetésével a cinikusabb hangok szerint az emberek megfigyelése is egyszerűbbé válna a kínai állam számára.
Egyesek geopolitikai fontosságot is hajlamosak tulajdonítani a dolognak: ezen érvek szerint a digitális pénz azt szolgálja, hogy Kína csökkentse kitettségét a nemzetközi elszámolásokban domináns amerikai dollár, illetve általában véve az amerikai pénzügyi rendszer felé; és a 20. századi pénzügyi keretek között megragadt Egyesült Államokat és más nyugati országokat leinnoválva domináns globális pénzügyi szereplővé válhasson.
A kínai tervek nem újak, a jegybank már 2014-ben elkezdett foglalkozni a dologgal, és miután 2016-ban a bitcoin és más kriptovaluták alapjául szolgáló blokklánc-technológia fejlesztése az ötéves gazdasági terv része lett, külön kutatási projektet indítottak “digitális pénz/elektronikus fizetések” néven. (Ilyen projektek egyébként a világ számos más jegybankjában folynak, de máshol még nem szült gyakorlati lépéseket a tanakodás.)
Április közepén érkeztek az első hírek arról, hogy a dolgot elkezdték el élesben is tesztelni, de egyelőre csak négy városban, ott is csak zárt rendszerekben, korlátozott számú vállalkozás részvételével. A Pekingtől délre épülő Hsziungan városában például nagyjából két tucat helyi vállalkozás vesz részt a tesztben, amelyek egymás közötti, kisebb tranzakcióikban használják majd a digitális jüant. A pilotba a McDonald’s, a Starbucks és a Subway is beszállt, a kísérletben résztvevők között van még helyi hotelek, éjjelnappalik, pékség, könyvesbolt és edzőterem is.
A Sanghajtól nyugatra fekvő Szucsou egyik kerületében a közalkalmazottak májustól digitális jüanban kapják majd utazási költségtérítésük felét, és korlátozott formában Szecsuán fővárosában, Csengtuban és a Hongkonggal határos kínai techfővárosban, Sencsenben is elkezdték használni a digitális pénzt – például a Kínai Kommunista Párt tagsági díját is lehet már digitálisan fizetni.
A tesztben szolgáltatói oldalról négy nagy állami bank, három mobilszolgáltató és a legnagyobb kínai internetes cset- és fizetési platform mögött álló Tencent techcég vesz részt. A digitális pénzt a tesztalanyok egy mobiltárcában kapják meg, és a telefonos applikációval fizethetnek a kijelölt üzletekben, de oda-vissza utalhatnak “hagyományos” bankszámlájukra is. A jegybank szerint a tesztüzemet később a 2022-es pekingi téli olimpia helyszínein is folytatni akarják, bár a közeljövőben országos szinten nem tervezik bevezetni a digitális pénzt.
A jegybank a tesztelés megkezdése ellenére elég szűkszavú a rendszer részleteit illetően, az mindenesetre biztos, hogy a digitális jüant nem úgy kell elképzelni, mint a bitcoint vagy más kriptovalutákat. Utóbbiak célja a pénzügyi közvetítőrendszer, azaz a pénzügyi tranzakciókat megsápoló kereskedelmi bankok és a pénz értékét elinfláló jegybankok kiiktatása, és az emberek közti közvetlen utalások megkönnyítése volt. Ezért a kriptovaluták egy olyan rendszeren, a blokkláncon alapulnak, amely központi felügyelet nélkül, anonimitás mellett teszi lehetővé teszi a tranzakciók nyomon követését.
A blokklánc gyakorlatilag egy közös, nyilvános pénzügyi főkönyvként funkcionál, amelyben egymás után le vannak írva az összes bitcoin-tranzakció adatai (de az utalók kiléte titkosított). A tranzakciós listáról a bitcoin mögött álló számítógépes rendszert alkotó gépek mindegyike rendelkezik egy másolattal, az új tranzakciókat ezek egymás között hitelesítik, kiiktatva egy központi elszámoló intézmény szükségességét. A kriptovaluták másik jellemzője, hogy a pénzkínálat növekedését automatizmusok irányítják: a pénzt nem a jegybank (vagy a hitelt kihelyező kereskedelmi bank) hozza létre, hanem algoritmusok által szabályozott módon “bányásszák” magánszereplők. A klasszikus kriptovaluták esetében tehát e téren sincs szükség központi irányításra.
A kínai digitális pénz azonban természetesen nem arról szól, hogy a kínai jegybank leveszi a kezét a pénzrendszerről. A jegybank digitálispénz-kutatási projektjének vezetője, Mu Csang-csun szerint a tervezett digitális jüan “nem kizárólag a blokklánc technológián alapul”, és központi irányítás alatt áll, ahol egy “kétszintű” rendszerben a pénzt a jegybank bocsátja ki, és a kereskedelmi bankok, illetve akár mobiltárca-applikációkat üzemeltető techcégek “adják” tovább - azaz a rendszer működési logikája nem változik. Mu diplomatikusan úgy fogalmazott, a bitcoin és társai mögött álló
blokklánc-technológia decentralizáltsága ellentmond a jegybank pénzügyi rendszerben betöltött központi szerepének.
Nem csak a központi irányítás és a pénzteremtés jelenleg is érvényes formája marad meg, a teljes anonimitást sem veszi át a kínai rendszer. Mu azt mondta, összhangot kell teremteni a magánszféra védelme és az illegális pénzmozgások megakadályozása között, ezért a rendszer lehetővé teszi a tranzakciók “anonim nyomon követését”, ami a hivatalos nyilatkozatok alapján nem teljesen világos, hogy mit jelent a gyakorlatban.
Ezek alapján tehát nem bitcoinklónról vagy kritpovalutáról van szó, hanem szimplán a jüan digitális verziójáról. Ezt támasztják alá a rendszerhez köthető technológiai szabadalmak is: ezek nagyrészt olyan megoldásokat tartalmaznak, amelyekkel a digitális jüan beleilleszthető a jelenlegi banki infrastruktúrába (bankközi elszámolás, végfelhasználói fiókok, stb.), bár megjelennek érdekes megoldások is, például a pénzkínálat szabályozására vonatkozó automatikus (a bitcoinnál jóval összetettebb) algoritmus.
A középtávú cél mindenesetre a jegybank szerint a készpénz kiváltása, azaz a The Economist megfogalmazásában valójában egy antibitcoinról van szó.
Kínában a készpénz kiváltása jelenleg is gőzerővel folyik. Az utóbbi években a készpénz és a bankkártya helyett a mobilfizetés vált a normává, a tranzakciók több mint kétharmadát részét mobiltárcákon keresztül, telefonos vonalkódok leolvasásával (sőt manapság akár már arcleolvasással) bonyolítják. A jelenlegi információk alapján végső soron a digitális jüan az ilyen mobilfizetési rendszerek állami felügyelet mellett való kiterjesztése.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a digitális jüan ne hozhatna fontos változásokat a pénzügyi rendszerben.
Ahogy korábban Matolcsy György magyar jegybankelnök kritpovaluta-víziói farvizén írtunk róla, a kínai digitálispénz-fejlesztés kapcsán mindig előbukik egy bel-, illetve egy külpolitikai érv is.
Az előbbi a társadalom ellenőrzéséhez köthető: a digitális fizetési rendszer bevezetésével elvben a jegybank minden eddiginél hatékonyabban nyomon követheti a Kínában élők pénzügyeit, ami nemcsak az adócsalás elleni harcot, hanem a társadalmi kontrollt is segítheti. Ennek kapcsán sokan mutogatnak a “digitális diktatúra” utóbbi években megjelenő kisebb-nagyobb, bár egyelőre széttagolt és különösebb központi felügyelet nélküli példáira. A mobiltárcák adataihoz például a WeChat és az Alipay szerint nem férnek hozzá a hatóságok; a szkeptikusok szerint a centralizált digitális jüan részben ebben is változást hozhat, és az állami megfigyelés kiterjesztését jelenti.
A másik visszatérő érv, hogy Kína számára kényelmetlen az amerikai dollár és az amerikai pénzügyi rendszer nemzetközi hegemóniája. A nemzetközi tranzakciók többségét dollárban számolják el, a globális cégek számára az amerikai pénzügyi rendszer nehezen megkerülhető. Emiatt az Egyesült Államok alkalomadtán képes célzott szankciókkal nehéz helyzetbe hozni külföldi cégeket, ami a két ország közti gazdasági és politikai viták elmérgesedése miatt súlyos sebezhetőséget jelent Peking számára.
A pénzügyi innováció elvben megoldást jelenthet erre, amennyiben a digitális fizetési rendszerekkel könnyebben kiiktatható a dollár és az amerikai bankrendszer. (Ezen lehetőségre játszik rá a Facebook is, amely Libra néven saját kriptovalutát akar bevezetni, de számos akadályba ütközött a nyugati hatóságok részéről. Nemrég Mark Zuckerberg azzal próbálta enyhíteni az amerikai szigort, hogy ha nem engedik a Facebookot innoválni, Kína lehagyja Amerikát.)
A dollár legyőzése azonban egyelőre nyugati pénzügyi szereplők szerint távolinak tűnik. A kínai valuta nem konvertibilis, azaz nem lehet szabadon adni-venni, és Peking a tőkemozgásokat sem liberalizálta, más szóval nem lehet csak úgy kivinni a pénzt Kínából (vagy behozni oda). Ameddig ez nem változik, addig nehéz elképzelni, hogy a digitális jüan leváltsa a dollárt vagy az eurót, függetlenül attól, hogy milyen formában nyomja a jegybank a pénzt. Másfelől a digitális pénz valódi bevezetése egyelőre a jövő zenéje: a tesztek megindítása ellenére CITIC kínai állami befektetési ügynökség elemzői szerint évekbe telhet, mire akár csak a kínai pénzmennyiség 10 százalékát elérheti a digitális jüan forgalma, azaz inkább egy évtizedes, nyílt végű projekt kezdetét látjuk éppen.
(Borítókép: Shutterstock)