Magyarország is megjelent a nemzetközi zöldkötvény-piacon. A júniusi, 1,5 milliárd eurós kibocsátást alaposan túljegyezték, vagyis alapvetően sikeresen mutatkozott be egy új elem a hazai adósságfinanszírozásban. A kötvény sajnos drága, de nem a „zöldsége” miatt, mert a magyar mixben ez egy relatív alacsony kamatú elem lett, de az ország hozamfelára azért még elég magas. De mi az a zöld kötvény, és miért vállalnak az államok plusz adminisztrációs terheket ilyen kibocsátásokkal?
Magyarország az elmúlt hónapokban, részben a kisebb lakossági jegyzések, részben a járvány miatt megnövekedett finanszírozási igény miatt újra kilépett a devizakötvény-piacra.
A zöld kötvény annyiban más, mint egy sima államkötvény, hogy a forrás felhasználása célhoz kötött, és annak pozitív hatását évente, valamilyen zöld hatásvizsgálattal (impact), kibocsátáscsökkentéssel, az energiahatékonyság javításával vagy az energiamixben növelt megújuló aránnyal kell bemutatni.
Elöljáróban szögezzük le, hogy a magyar adósságfinanszírozás azért pár év alatt nagy és pozitív utat járt be, hiszen az adósságfinanszírozás devizahányadát pár éve még zavaros mutyival, letelepedési kötvényekkel kezeltük, most egy klímacélokat megvalósító instrumentumig jutottunk el.
Miért lehet érdemes egy államnak megcímkézett, vagyis csak zöld célokra felhasználható kötvényt kibocsátania?
Az elméleti válasz szerint azért, mert a nemzetközi végbefektetők felől van igény a zöld vagy ESG (environmental, social & governance) megközelítésre, és ha egy kötvénykibocsátással nemcsak az általános befektetőket, de a csak zöld célokra létrehozott alapokat is el lehet érni, akkor szélesebb lehet az elérhető befektetői kör.
Ha egy olyan piacra lép Magyarország, ahol még szűk a kínálat (mindössze 14 államnak van zöldkötvény-keretprogramja), viszont nagy rá a befektetői igény, akkor Magyarország szempontjából kedvezőbb (azaz alacsonyabb) kamat érhető el.
Ha a fenti tételmondatok helyesek, akkor annak az államnak, amelyik valóban zöld célokra kér finanszírozást, érdemes a kötvényt magát is zöldnek bemutatni. De vajon sikerült-e ez nekünk?
A kötvénykibocsátások nehezen összehasonlíthatók, hiszen mindig csak „akkor és ott” helyzetek vannak, vagyis az a kérdés, hogy
azon a napon, arra a célra, azzal a futamidővel milyen befektetőket lehetett összeszedni.
Ha pusztán az érdeklődést tekintjük kiindulásnak, akkor a zöld kötvény siker, hiszen a június eleji kibocsátásnál 7,5 milliárd eurónyi, vagyis ötszörös érdeklődés mutatkozott, szemben az április végi 3,2 milliárd eurónyi (nagyjából másfélszeres) túljegyzéssel. Az elért kamatok kicsit nehezebben összevethetők, hiszen három nagy különbség mindenképpen van a két papír között:
Mindenesetre a zöld papírok 1,75 százalékos fix kamatot fizetnek, az elért kibocsátási ár 97,3 százalék volt (a hozam így 1,957 százalék), ami azt jelenti, hogy a magyar papír hozama 1,9 százalékkal haladta meg a referenciának számító hasonló futamidejű EUR midswap hozamát és 2,14 százalékkal a 2035. május 15-én lejáró német kormánykötvény (Bund) hozamát.
Az ilyen zöld kötvényeknek mások a befektetői, mások az eladási technikái, mások az intézményei.
A kötvénykibocsátás főszervezői a Credit Agricole CIB, az ING Bank és a JP Morgan Securities voltak, az online road show három napig tartott (pünkösd előtt, szerdától péntekig) és a prezentáció fő előadója most nem az ilyenkor szokásos pénzügyminiszter vagy az ÁKK vezetője volt, hanem Kaderják Péter, az ITM energetikai és klímaügyi államtitkára.
A zöld kötvényeknél nem az ismert hitelminősítők (ratingcégek) értékelése az érdekes, hanem itt kisebb, specialista cégek, úgynevezett second party opinion szakértők (SPO-k) a kulcsszereplők, jelen esetben a Cicero Green nevű társaság, amely egy négyes skálát alkalmaz.
A devizakötvények kibocsátásának egyik nagy vívmánya, hogy
a megelőző ÁKK-rezsimhez képest, amely egyáltalán nem transzparens devizaprogramot folytatott (emlékezhetünk a letelepedési kötvényekre), a mostani csapat például ezt a kibocsátást is dicséretes transzparenciával bonyolította le.
Minden lényeges dokumentumot feltett a honlapjára, ezek közül a legfontosabbak a keretprogram, a külső vélemény és a befektetői prezentáció. Az angol nyelvű anyagok közül leginkább a prezentációt érdemes átnyálazni. Ezt a cikket most adósságfinanszírozási fókusszal készítettük el, de akit érdekel a hazai klímapolitika jövője, finanszírozási igénye egészen a konkrét projektekig, a prezentáció mindezeket nagyon alaposan összefoglalja.
A Cicero tanulmányából pedig az is kiderül, hogy Magyarország sok részértékelésből adódóan összesen és átlagosan elsőre medium green minősítést kapott, ami a cég honlapját böngészve viszonylag jellemző minősítésnek tűnik, de például Svédország programja már a dark green minősítést is megkapta. Akit érdekelnek a cégek, az államok, vagy éppen önkormányzatok programjai, a Cicero is publikussá teszi a véleményeit, itt olvashatóak.
A magyar devizakötvények felára sajnos továbbra is elég magas, aki szeretné megnézni nemzetközi összehasonlításban (ez a 10 éves felár), itt megteheti.
Látható, hogy Európában nagyon sok államnak (meglepő lehet, de még Szlovákiának is) negatív a 10 éves hozama, mi a szerbeket vagy a románokat még előzzük, de a lengyelek, horvátok, csehek, bolgárok sokkal alacsonyabb felárral tudnak kötvényt eladni.
Ugyanakkor önmagában a zöld kötvény jó ötletnek tűnik, ezt az alapján lehet kimondani, hogy a másodpiaci árazás szerint (a magyar állampapírok elsősorban Londonban forognak) a zöld kötvény relatív árazása valamivel jobb, mint a sima magyar államkötvényeké.
Ezt persze csak zárójelekkel lehet kijelenteni, mert pont ugyanolyan hosszú papírok nincsenek, de az megállapítható, hogy a 15 éves zöld papír az indokoltnál kisebb felárral forog a 12 éves, összehasonlításra alkalmas devizakötvényünkkel szemben.
A szakemberek elmesélése szerint a zöld kötvények piacának relatív árazás nagyon gyorsan változik.
Mindenesetre a zöld papírok nagy előnye, hogy nemcsak a gigabefektetők (hevenyészett, ábécében feltüntetett listám szerint a Blackrock, Fidelity, Invesco, JP Morgan, PIMCO vagy a Vanguard) dedikált portfólióiba kerülhetnek bele, de vannak (főleg a Benelux országokban) olyan alapok is, amelyek kifejezetten ezekre a befektetésekre specializálódtak. A magyar kibocsátás kapcsán az orosz dominanciájú Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) is közleményben jelentette be, hogy vásárolt.
A mostani kibocsátással, az ÁKK az eredeti devizakibocsátási céljaiból (4 milliárd eurónyi devizakötvény, 0,5 milliárd devizahitel) már 3,5 milliárd eurónyi devizakötvényt kipipált, ami pedig a folytatást illeti, könnyen lehet, hogy abban is lesz még zöld papír, például állítólag az ÁKK vizsgálja a japán, úgynevezett szamuráj-kötvénypiacon is a zöld kibocsátást.
Az mindenesetre megnyugtató, hogy a kötvénypiaci helyzet továbbra is szerencsés,
még ha nem is feltétlenül a mi érdemünk alapján. Ez egy nagyon globális piac, rengeteg országban mínuszos vagy nagyon alacsony a hozamszint, ez pedig Magyarországnak is segít, hiszen ha egy jó adós (és Magyarország meg szokta adni a hiteleit) akárcsak egy kevéske pozitív kamatot is kínál, arra egyelőre örömmel csapnak le a befektetők.
(Borítókép: Épülő napelempark a Zala megyei Bocfölde határában 2020. február 12-én. - fotó: Varga György / MTI)