Index Vakbarát Hírportál

Milkovics Pál: Újságírók legyenek, ne aktivisták!

2021. február 4., csütörtök 06:14

Milkovics Pál tavaly elindította a Pesti Hírlap című ingyenes napilapot, megvásárolta a 168 Órát, a neokohn.hu-t, majd az Elle női magazint is. A médiavállalkozót e villámgyors piacszerzés pénzügyi hátteréről, a politikához való viszonyáról és a szakmai koncepciójáról kérdeztük.

Egy ingyenes lap elindítása jó üzlet?

Ha jó a termék, és nincs éppen pandémia, akkor igen. Tudjuk, hogy a Pesti Hírlap jó, de pandémia van. Magára az üzleti modellre több sikeres nemzetközi példát lehet találni: Angliában az Evening Standard egy megszűnés környékén lévő fizetős lap volt, amikor eldöntötték, hogy ingyenes lesz. Egy-két év után nyereséget tudott termelni. Tavaly január 30-án indult a Pesti Hírlap, tehát pont most egyéves. Ha a Covid nem szól közbe, ez ma egy rentábilis vállalkozás lenne. Ehelyett a napi terjesztést hónapokra fel kellett függeszteni, egészen tavaly novemberig.

Ekkor láttuk elérkezettnek az időt, hogy a folytatásba fektessünk, hogy mikor helyreáll az élet, már egy megszokott, az emberek mindennapjaiban jelenlévő termék legyünk. Jelenleg az összes példány, amit kinyomtatunk, az utolsó szálig elfogy. Az úgynevezett remittendánk (vagyis az aznapi terjesztésből megmaradt újságok száma) nulla. Mi csak kézből kézbe osztunk, tárolókba nem helyezünk ki lapszámokat – így mi és a hirdetőink is biztosak lehetnek benne, hogy minden egyes kinyomtatott újság valódi olvasóhoz kerül.

Pontosan mennyi?

10 és 20 ezer között. A Pesti Hírlap délutánonként jelenik meg, az emberek hazaviszik a családnak, ahol akár többen is tudják olvasni. Nyilván ebben az is szerepet játszik, hogy a mi lapzártánk és utcára kerülésünk között csak pár óra telik el, ezért teljesen relevánsak tudunk lenni, a hagyományos formátum korlátai mellett is. Az a tapasztalatunk, hogy az egy példányra jutó olvasók száma a délutáni terjesztés miatt sokkal magasabb, mint a reggeli lapoké.

Amikor minden a fizetős tartalmak irányába halad a médiapiacon, egy ingyenes orgánum elindításához nyilván hatalmas kezdeti tőkeinjekció kell.

Igen. És emellett ki kell bírni, amíg nyereséges lesz, vagy legalábbis amíg eltartja magát.

Mindezt kizárólag személyes tőkéből, vagy mások pénze is van benne?

Mint minden vállalatnak, nekünk is van egy üzleti tervünk, amihez a forrásokat meg kell találni – egészen addig, amíg nyereséget nem termelünk. Legyen az a tulajdonos saját tőkéje vagy külső forrás. Mint a vállalat vezetője, a munkám szerves része, hogy partnerekkel tárgyalok. Ebben szerintem semmilyen különleges dolog nincsen, minden vállalat hasonlóan működik. Azt, hogy ezeken a tárgyalásokon mi hangzik el, elhiszem, hogy érdekes lenne részletesen tudni, de szembemenne minden észszerűséggel.

Viszont ha nincsenek információk, akkor spekulációk vannak. Arról, hogy kik is pénzelik valójában.

Mi a kérdés?

Hogy van-e sanda politikai hátsó szándék a Pesti Hírlap indítása mögött.

Nincs. Senki nem tud mondani olyan példát, egy konkrét cikket, amelyben mi egy politikai érdekcsoport szekerét toltuk volna. A többi finoman szólva is találgatás, de őszintén, inkább csak konspiráció, teóriagyártás, és valóban sokan ráérnek erre.

Ez persze 2022 tavaszához közeledve lesz majd igazán fontos, nem is most.

Fogjon szavamon! Egy éve mondogatom ugyanezt, hiteltelen ember lennék, ha a végén kiderülne, hogy mégis másként van minden.

Középen álló lapként jellemezte többször a Pesti Hírlapot. Hogyan kell ezt érteni? Ide is szúr egyet, oda is szúr egyet?

Én arra kérem a nálunk dolgozókat, hogy újságírók legyenek, ne aktivisták. Ne politikai funkciót akarjanak betölteni, ne leváltani vagy megválasztani akarjanak valakiket, hanem tájékoztassák az embereket. Ez legyen az ő felelősségük. Nyilván van egy értékrend, ami közös a stábban, de se azt nem lehet mondani a munkatársakra, hogy kormánypártiak, se azt, hogy baloldali fanatikusok. Én abban hiszek, és arra is bátorítom őket, hogy ne az esetleges sérelmeik határozzák meg a munkájukat, hanem menjenek utána a tényeknek és az igazságnak. Legyen az a Pesti Hírlap vagy a 168 Óra. Ez szerintem Magyarországon ma hiánycikk.

A potenciális hirdetők világában is vannak szekértáborok. Találkozott gyanakvással vagy ellenállással?

Erre azért nem tudok válaszolni, mert az elmúlt év rendkívüli volt. Alig van hirdető a piacon, mindenkinek nehézségei vannak. Ezt az időszakot ezért inkább arra használtuk, hogy a cégcsoport termékeit építsük, bővítsük. Van egy sikeres ingyenes lapunk, van egy nagy múltú hetilapunk, és immár egy világmárkánk is, havi megjelenéssel. És természetesen ezek online verziói. Ez így együtt pedig már érdekes ajánlat lehet a hirdetőknek, amikor majd elkezdenek visszatérni a piacra. De az idei év első negyedévében biztosan a 168 Óra megújítása a fő projektünk.

Tartalmi vagy stiláris megújulást jelent ez?

A leglátványosabb része nyilván formai, hiszen a ma megjelenő nyomtatott lap, illetve a ma elinduló weboldal külalakja nem hasonlítható az elődjéhez. Nagyon büszke vagyok a csapatra, akik ezt csinálták. Engedje meg, hogy három nevet említsek: Trencséni Dávid hírigazgatóként a legnehezebb időkön vezette át a vállalatot a tavalyi évben. Zimmermann Zsolt, a cég art directora a kezdetektől fogva olyan vizuális iránymutatást adott a termékeinknek, ami túlmutat a szimplán korszerűn; szem előtt tartja az áttekinthetőséget és a felhasználóbarát megjelenést is. Makai József pedig olyan szakmai kompetenciával, tudással és legfőképpen vízióval vezeti főszerkesztőként a csapatot, ami inspiráló minden újságíró számára. Ez egy nagyon értékes márka teljes megújítása volt, ami óriási felelősség, nélkülük ez nem történhetett volna meg.

Jelentősen változott a szerzőgárda is

Amint azt lehetett is olvasni, az elmúlt fél évben valóban nagy volt nálunk a fluktuáció. Meg kellett találni azt a csapatot, akik hittel, elszántsággal állnak bele a feladatba, beleadva apait-anyait. Ez sokszor áldozatokkal járt, mások maguktól jöttek rá, hogy nem itt találják meg a számításaikat, de ami a legfontosabb: sokkal többen érkeztek. Fantasztikus tehetségek és komoly szakmai múlttal rendelkező kollegák. Bármennyire is szerénytelenségnek tűnik, szerintem az ország egyik legjobb stábja áll fel éppen. És ez csak a kezdet, van egy listám, amin még sok név van, akiket szeretnék meggyőzni arról, hogy nálunk a helyük.

Elsőre az olvasó mit fog mindebből érzékelni?

Az online térben mától csak mint 168.hu jelenünk meg, 168ora.hu helyett. Az új név is jelzi a mérföldkövet. A „168” sokkal inkább egy platform lesz, mintsem egy honlap. A minőségi hírszolgáltatás mellett az eddiginél jelentősen több lesz a saját tartalom. A legfontosabb újítás ugyanakkor annak a felismeréséből jön, hogy a világ a minél több audiovizuális tartalom előállítása, fogyasztása felé halad. Nem volt kérdés, hogy mi is. Fokozatosan, napi 12 órás élő közéleti műsorfolyamot állítunk elő a saját stúdiónkban. Ez már pár hete megkezdődött Fiala János reggeli műsorával. Következő lépésként a délutáni sávot töltjük fel, aztán pedig a napközbenit. 

Ezek a programok egyszerre élvezhetők kvázi klasszikus tévés vagy rádiós termékként (függően attól, hogy a felhasználó milyen megjelenítési formát választ), de az élő sugárzás mellett bármikor, bárhonnan megtekinthetők, visszanézhetők, az egyes szegmensek külön-külön is elérhetőek. Ez azért is fontos, mert ezzel már nemcsak futunk a hírek után, hanem mi magunk is generáljuk azokat. Hiszen itt szólalnak majd meg először a közélet befolyásos emberei, és élőben követjük, hogyan fejlődik egy-egy történet. Nagyon nagy örömmel töltött el, amikor M. Kiss Csaba tavaly novemberben elvállalta a vállalat audiovizuális fejlesztéseinek vezetését kreatív producerként. Csaba az egyik legjobb szakember a piacon.

A 168 Óra olvasótábora hagyományosan főként urbánus, baloldali-liberális emberekből áll. Ők maradnak a célközönség?

Én nem így szeretném jellemezni az olvasóinkat. Inkább úgy mondanám, hogy a mi közönségünk intelligens és kíváncsi, kiegyensúlyozott tájékoztatásra és mértékadó tartalomra vágyik. Ha megkérdeznénk őket, szerintem ők is ugyanígy gondolnák. Ez egyben óriási felelősség is rajtunk.

És hogyan került ebbe a portfólióba az Elle női magazin?

Az Elle célcsoportja nyilvánvalóan egy teljesen más közönség, mint a közéleti lapjainké. Korábban egyáltalán nem volt életmódtermékünk, és amikor tavaly decemberben lehetőségünk nyílt arra, hogy ezt az ikonikus márkát megszerezzük, egyetlen percet sem gondolkodtam rajta. A beszélgetés elején is utaltam erre: az elmúlt időszakban a cégcsoport fejlesztésén, bővítésén dolgoztunk.

Ezért vásárolta meg a neokohn.hu portált is?

A Neokohn olyan izgalmas perspektívából tudja megközelíteni a világ dolgait, ahogyan senki más. Saját identitása, saját közönsége, sőt közössége van. A Neokohn inkább egy misszió, mint pusztán üzlet. A portfóliónk hamarosan tovább bővül, remélhetőleg nagyon hamar lesz mit bejelentenünk. De amíg egy szerződés nincsen aláírva, erről többet nem szeretnék mondani.

Valamit pedig muszáj. Nyomtatott lapról beszélünk?

Számunkra az irány: digitális. Az a célunk, hogy három éven belül az első ötben legyünk a mainstream magyar online térben.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)

Rovatok