Zajlik a számháború, a kormány naponta más adatokat közöl azzal kapcsolatban, pontosan hányan távoztak az egészségügyből. Közben készülnek olyan, nem hivatalos statisztikák, amelyek azt mutatják be, kik és miért nem léptek be a március 1-től élő új egészségügyi szolgálati jogviszonyba.
„Egyértelmű, hogy az egészségügyből most távozók jelentős része egészségügyi szakdolgozó. A válaszadó kollégák harmada a magánegészségügyben kíván elhelyezkedni, a nem aláírók közt még náluk is többen vannak, akik végleg elhagyják a pályát. Ugyancsak jelentősnek mondható, akik a külföldi munka iránt érdeklődnek, tizedük pedig másik állami intézményben vállalna munkát" – mondta el az Indexnek Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke.
A MESZK már közvetlenül március 2-án késő délután anonim kérdőíves kutatást indított közalkalmazottként munkát vállaló tagsága körében, amelyet az egészségügyi szakdolgozók máris többezres nagyságrendben kitöltöttek. Ennek eredményeiből lehet következtetni az említett statisztikákra, illetve tendenciákra.
Az országos, nagymintás felmérés már azt is megmutatta, hogy
a fővárosban a legnagyobb a szerződést alá nem író egészségügyi szakdolgozók aránya.
Ugyanakkor a képet árnyalja, hogy Budapesten dolgozik a teljes hazai egészségügyi szakdolgozói kar közel harminc százaléka.
„Mikor a közfinanszírozott intézményekben alá nem író egészségügyi szakdolgozók azt mondják, hogy másik állami intézményben vállalnak munkát, ilyenkor vélhetően abban bíznak, hogy idővel egy másik állami kórházban jobb feltételekkel találnak munkát maguknak. Ahogy ötödik helyen az általuk jelenleg jóval kiszámíthatóbbnak ítélt szociális ellátást jelölték meg, hogy oda mennek dolgozni" – árulta el a további adatokat a MESZK elnöke, aki még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a szociális ellátás lesz az egészségügy átalakításának nagy nyertese, mert az utóbbi időben a szakképzett munkaerőből, ápolókból kifejezetten nagy hiány mutatkozott a területen.
Ugyanakkor Balogh Zoltán hozzáteszi, villámkutatásuk alapján a szakdolgozók jelentős része, eddig 70 százaléka azért írta alá a szerződést, mert úgy érezte, nem tudná elhagyni az egészségügyet, mert a megélhetése szempontjából nincs más választása. 45 százalékuk azt is elárulta, hogy nem volt elégedett a munkaszerződésben foglaltakkal.
A MESZK tagsága azt szintén egyértelműen visszajelezte, hogy az orvosoké mellett az ő bérrendezésüket is erősen indokoltnak tartják, erre számítanak.
Balogh Zoltán szerint az új jogállási törvény egyik legnagyobb problémája, hogy kizárólag az orvosoknál van ellentételezés, kompenzáció, egy életpályaszerű előmenetel. A MESZK-nek egyedül azt sikerült elérnie az elmúlt hetek egyeztetése során a döntéshozóknál, hogy az egészségügyi szakdolgozók nem kereshetnek kevesebbet a december 31-i állapothoz képest.
„Ez viszont meglehetősen szerény motiváció egy kollégának" – összegezte a MESZK elnöke az eddigi eredményeket.
A hazai egészségügy új csúcsszerve, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) március 2-án, első körben arról adott tájékoztatást, hogy a 110 ezer állami egészségügyi dolgozó 95 százaléka aláírta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést.
Majd egy nappal később már ennél kedvezőbb adatok jelentek meg, jelezve, hogy valójában 96,3 százalék, tehát 106 ezer szakember döntött úgy, hogy belép az új egészségügyi szolgálati jogviszonyba.
Ha abból indulunk ki, hogy a 110 ezres létszámon belül a MESZK felmérése szerint az orvosok mellett 70-75 százalék az egészségügyi szakdolgozók aránya, tehát az első OKFŐ közlés értelmében legalább 3000 egészségügyi szakdolgozó fordított most hátat az állami szektornak.
Amikor egészségügyi szakdolgozókról beszélünk, hivatalosan azokról van szó, akik különféle egészségügyi szakképesítések birtokában végzik a munkájukat, és nem orvosok, fogorvosok vagy gyógyszerészek. Így közéjük tartoznak például:
„Magyarországon jelenleg a középfokú szakképzésben, illetve a felsőoktatásban közel 75-80 szakképesítést lehet szerezni az egészségügy területén. Ebből is látszik, hogy az egészségügyi szakdolgozók tudása, a tapasztalatukról nem is beszélve, az esetek többségében igencsak sajátos feladatkörök ellátására teszi őket alkalmassá" – magyarázta Balogh Zoltán.
Ennyi képzett szakember kiesése a rendszerből azért is pótolhatatlan veszteség, mert a szakvizsgával rendelkező orvosok mellett maguk az ápolók, asszisztensek többsége is specializálódik egy-egy szakterületre. Például az intenzív, a nefrológiai, diabetológiai vagy épp a pszichiátriai ellátásra. Vagy akár egy adott területen belüli területre, mint a szívkatéterezés a kardiológiában.
Van, aki öt–hat–hét éven át is tanul, ezért hosszú évek munkája egy-egy távozó kolléga pótlása. A szakdolgozói kamara többek között ezért is jelezte a kezdetek kezdetén a döntéshozók felé, hogy az egészségügyi szakdolgozókra ne vonatkozzon az új jogállási törvény. Főleg azok után, hogy már a MESZK előzetes októberi felmérései jelezték, hogy tagságuk nem lelkesedik az új munkafeltételekért.
Már akkor, a törvény októberi elfogadásakor látszott, hogy az átalakítás nagy vesztesei a szakdolgozók lesznek
– ismertette Balogh Zoltán, aki ezek után reális fogatókönyvnek tartja, hogy az eleve humánerőforrás-hiányos terület egyre súlyosbodó létszámhiánya okoz majd komoly fennakadásokat a rendszerben. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy teljes kórházi osztályok válnak kevésbé vagy teljesen működésképtelenné.
„Arról nem is beszélve, hogy
a harmadik hullámmal a járvány újabb fellángolása még több hadra fogható munkavállalót igényel.
Hiszen most már oltópontokat kell működtetni, ahogy folyamatosan nő a fekvőbeteg-ellátásban, az intenzív osztályokon ápolásra szoruló betegek száma is” – magyarázta a MESZK elnöke, hogy miért volt különösen szerencsétlen a törvény életbe lépésének időzítése is.
A MESZK utolsó nagy, országos, 2019 őszén készített felmérésében nagyon kevés olyan hazai egészségügyi intézmény szerepelt, ahol az ápolási igazgatók öt százalék alatti szakdolgozói hiányról számoltak be. Ezzel szemben a legtöbb kórházban, állami egészségügyi intézményben 6 és 15 százalék közt mozgott a munkaerőhiány mértéke. Ugyanakkor a 15 százalék, sőt a 20 százalékot is meghaladó arány sem volt ritka, ahol ilyen jelentős arányban nem találtak egészségügyi szakdolgozót. Balogh Zoltán valószínűsíti, hogy a szakdolgozói létszámhiányt azóta csak növelte, hogy a koronavírus miatt a járvány szempontjából veszélyeztetett korosztályba tartozó, 65 év feletti szakdolgozókat elküldték.
(Borítókép: Védőruhába öltözött ápoló a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított osztályon a fővárosi Szent János Kórház Kútvölgyi tömbjében 2020. december 15-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)