Nem egyezik a virológiával foglalkozó kutatók véleménye abban, hogy a SARS-CoV-2-es koronavírus esetében kialakulhat-e az unásig ismételt nyájimmunitás. Pedig a járvány lecsengésében kulcsfontosságú szerepe van a fogalomnak, hisz eldönti a védekezés további menetét. 

Hazai és külföldi szakemberek véleményét olvastuk, hallgattuk meg, ez alapján próbáljuk meg a lehető legtisztább képet adni arról: el lehet-e érni Magyarországon a közösségi immunitást.

Az ismert immunológusok, biológusok, infektológusok, állatorvosok közül Merkely Bélát, Szlávik Jánost és talán Rusvai Miklóst hallottuk legtöbbször arról nyilatkozni, mennyi embert szükséges beoltani ahhoz, hogy kialakuljon a Coviddal szembeni nyájimmunitás. Szlávik János 5-6 milliós küszöbről beszélt a héten, Merkely Béla és Rusvai korábban minimum 5 milliót mondott.

Az egyik leginkább elismert orvosi szaklap, a The Lancet április végi cikkében – egy közel 20 ezer mintás brit vizsgálatra hivatkozva – azt írta, már az is vita tárgyát képezi, hogy a Covid esetén elérhető-e a nyájimmunitás, de ha elérhető, az epidemiológusok általános vélekedése szerint a populáció 70 százalékos átoltottsága és/vagy átfertőzöttsége szükséges hozzá. Ha a természetes átfertőződést nem számítjuk, akkor a tézis szerint a populáció 100 százalékát kellene egy vagy a 80 százalékát két vakcinával beoltani.

Ehhez képest O Mjong Don, a dél-koreai betegség-ellenőrzési klinikai bizottság vezetője május elején kifejezetten amellett érvelt, hogy a lakosság 70 százalékos átoltottsága is kevés lehet a közösségi védettséghez, és kevéssé valószínű, hogy el lehet jutni a nyájimmunitásig.

Ennek több oka van, a világ vezető tudományos folyóiratának számító Nature a közelmúltban öt pontban foglalta össze ezeket:

• Az egyik szerint egyelőre nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy a vakcinák megvédenek bennünket attól, hogy továbbadjuk a fertőzést (transzmisszió). Az mRNS-alapú oltóanyagokról pazar hírek érkeztek ebből a szempontból, de hosszabb vizsgálatot igényel, hogy a többi vakcináról is hasonlók érkezzenek.
• Szintén gátolja a közösségi immunitás kialakulását, hogy a globális vakcinaelosztás egyenlőtlen: rengeteg fejlődő országba még egyetlen ampulla sem érkezett, így a vírus szabadon terjedhet.
• Problémát jelenthet az is, hogy amíg terjed a vírus, folyamatosan tud változni, és az új variánsok a nyájimmunitási küszöböt is megváltoztatják.
• Ugyancsak gond, hogy nem tudjuk, meddig véd a vakcina – a Pfizer és a Moderna vakcináit ilyen szempontból vizsgálták, ezek legalább fél évig magas antitest-termelődést mutattak ki.
• Végezetül rengeteget számít az is, hogy viselkednek az emberek, felelősen mozognak, érintkeznek-e a védőoltást követően, hordják-e a maszkot, és tartják-e a távolságot, ahol szükséges.

Érdekesség, hogy a virológiával, immunológiával foglalkozó szakemberek egy része kifejezetten utálja a nyájimmunitást terminust, és a herd immunity helyett a herd protection (nyájvédelem) szakkifejezést használja, hisz „a több beoltott megvédi a kisebb, oltatlan csoportot” megfogalmazás nem fedi a valóságot, inkább arról van szó, hogy a védőoltással rendelkezők csökkentik annak kockázatát, hogy a gyengébb szervezetűek találkozzanak a kórokozóval.

Endémiás nyájimmunitás

A társadalom 60-70 százalékának beoltottsága mellett akár el lehet elérni, de ha ezt sikerül is végrehajtani, sok más tényezőtől függ, kialakítható-e a közösségi immunitás

– ezt egy ismert magyar virológus mondta nekünk a témában, de rögtön hozzá is tette: legelőször tisztázni kell magát a fogalmat. A tankönyvi nyájimmunitás azt jelenti, hogy a vakcinával oltottak megvédik a nem oltottakat, ám erről a Covid esetében nincs gránitszilárdságú tudományos bizonyíték, hisz ahogy a Nature is írta, nem tudjuk, milyen mértékben hordozzák és adják át a kórokozót az oltottak. Ehhez látni kellene az összes használt vakcina eredményeit, s hogy mennyire gátolják ezt a bizonyos transzmissziót.

A transzmisszió kulcsfontosságú a nyájimmunitást vizsgálva, és

Ez az eredője annak az egyre határozottabb tudományos álláspontnak, hogy a koronavírus jelentette potenciális halálos vagy súlyos megbetegedést meg lehet gátolni az oltóanyagokkal, és ezzel endémiává lehet csitítani a vírust. Ennek viszont akár az is lehet a velejárója, hogy miképp a szezonális influenza esetében, a koronavírusnál is évente új oltásra lehet szükség, hogy ne teljenek meg megint a kórházak. Persze ez annak a függvénye, kit meddig és milyen hatásfokkal véd majd a vakcina.

Visszatérve magára a nyájimmunitásra: Merkely, Szlávik, Rusvai és a többi hazai szakember endémiás nyájimmunitásra gondol, amikor a közösségi immunitás eléréséről beszél. Az endémia azt jelenti, hogy egy kórokozó bizonyos földrajzi régióban folyamatosan jelen van, ám a reprodukciós számát (fertőzési képességét) sikerül annyira lecsökkenteni, hogy ne váltson ki tömeges megbetegedéseket a régióban vagy a mostanihoz hasonló világméretű járványt, vagyis pandémiát. Ha a három említett (és a többi, időnként megszólaló) szakember endémiás nyájimmunitásra utal a nyilatkozataiban, az azt jelenti, hogy a 60-70-es százalékos átoltottság arra elég, hogy visszaszorítsuk a pandémiát, és az oltással kordában tartsuk. Nem pedig a már említett tankönyvi nyájimmunitásra, vagyis a kórokozó fokozatos eltüntetésére, eradikációjára.

Az eradikáció akkor következne be, ha a vakcinák meggátolnák a transzmissziót, tehát a vírust nem tudnánk továbbadni egymásnak, tükörfordításban ez a sterilizáló immunitás (sterilizing immunity). Ez esetben a jelenlegi fertőzöttekben bizonyos tünetekkel lecseng a vírus, megszakad a fertőzési láncolat, és a kórokozó eltűnik.

Egyelőre a Covidot globálisan sem sikerült visszaszorítani, Ázsia, Dél-Amerika bizonyos régióiban most is emelkedik a napi új fertőzöttek száma. Ez pedig hatással lehet a vírushelyzet hazai alakulására, elég, ha csak a környező országokban már megjelent, a korábbiaknál fertőzőképesebb indiai mutánsra gondolunk. Minél tovább marad fenn a vírus, annál nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mutációi, ezek reprodukciós képessége nőhet, s ez folyamatosan változtathatja a nyájimmunitás küszöbértékét.

Arra kell tehát készülnünk, hogy idővel eljuthatunk az endémiás nyájimmunitásig, vagyis a SARS-CoV-2-es vírus velünk marad, endémiaként fel-felbukkanhat, mint az influenza, és szezonális oltással lehet majd kordában tartani. Azt további vizsgálatok döntik majd el, kinek kell mindenképp, visszatérően megkapni a vakcinát vele szemben.

(Borítókép: A koronavírus-járvány miatt védőmaszkot viselő emberek Madrid belvárosában, Spanyolországban 2021. május 8-án. Fotó:  Marcos del Mazo / LightRocket / Getty Images)