Jó kérdés, hogy a napokban Afganisztánban hatalomra kerülő tálibok mit kezdenek a helyzettel, hogy a hivatalosan rendkívül szegény ország gazdasága a jövőben is egy illegális üzletre, a drogtermelésre és -kereskedelemre épül-e. Drogkörkép Afganisztánról, ahol virágzik a mák.
Miközben a talibán felemelkedésével nagy eséllyel épp modern korunk egyik legdrámaibb migrációs válságát szenvedik meg elsősorban menekülő afgánok tízezrei, zajlik egy másik, kevésbé látványos történet is. Afganisztán ugyanis Kolumbia után a világ kettes számú drogtermelő-, egyben elosztóközpontja, egy igazi Narco-state már évtizedek óta. A hivatalos GDP-adatok alapján igencsak szegény ország árnyékgazdaságának alapja nem más, mint a mák. Illetve minden olyan növényi származék – heroin, ópium és társai –, amelyet laborban elő lehet állítani a mákból.
Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) egyenesen azt állítja, hogy a világ ópium- és heroinkereskedelmének nyolcvan százaléka Afganisztánhoz köthető. Ha hitelt adunk a jelentésnek – márpedig miért ne tennénk –, a helyben megtermelt javak egy jelentős részét helyben el is fogyasztják, ami azért is különösen problémás, mert az afgán lakosság kétharmada a huszonöt év alatti korosztályba tartozik.
Abból pedig, ami Afganisztánban megterem, jellemzően Iránon, majd Oroszországon keresztül bőven jut Európába, így akár Magyarországra is.
„Az egy dolog, hogy egy frissen elfoglalt drognagyhatalom uraiként a tálibok már korábban is rengeteget profitáltak a végtelen afgán mákmezők kincséből, részben ebből finanszírozták a háborút. Az ópiumtermesztésből nem csak ők, lényegében máig egész Afganisztán kiveszi a maga nyereségét” – mondta el az Indexnek Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója és a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa.
A szakértő hozzáteszi: körülbelül 2015-ig úgy működött a rendszer, hogy Afganisztánban mindenki tudta, az ország jelentős részén nappal a kormány az úr, éjszaka pedig a tálibok, így mindenki kétfelé jattolt.
Ettől függetlenül az Afganisztánból induló kábítószerbizniszből a legnagyobb hasznot a nemzetközi kábítószer-kereskedők húzzák külföldön, akik nem feltétlenül afgánok. A tálibok megadóztatják, ami már jóval kisebb összeg, akárcsak az, amennyit a helyi földművesek keresnek vele
– írta le részleteiben Wagner Péter az üzleti modellt.
Amint a mellékelt ábra is mutatja, az Egyesült Államok és a NATO-szövetség nem csupán demokráciára törekvő rendfenntartóként vallott csúfos kudarcot, Afganisztán illegális, ám annál virágzóbb drogvidámparkjával sem igazán tudtak mit kezdeni.
Bár a becslések eltérnek, a Reuters riportjában például arról ír, hogy az USA tizenöt év alatt rengeteg pénzt, több mint nyolcmilliárd dollárt áldozott arra, hogy a tálibokat megszabadítsa az afganisztáni ópium- és heroinkereskedelemből származó bevételeiktől, a sáptól, amit leszedtek a termelőktől és a kereskedőktől.
Az amerikai katonák próbálkoztak többek között a mákföldek felgyújtásával, fejeztek le mákgubókat, de ugyanúgy sor került légi csapásokra, ahogy nemegy laborpusztításra.
2006 és 2009 között a NATO Afganisztán-stratégiájának egyik alappillére volt a mákmezők és a droglaborok felszámolása. Ám egy idő után kénytelenek voltak belátni, hogy ezt a pusztítást katonai erővel sem tudják elvégezni. Közben az Egyesült Államok a mákmezők kiirtásával végső soron azt az afgán földművest büntette meg, akit közben igyekezett megnyerni az általa exportált nyugati típusú demokráciának – magyarázza Wagner Péter.
Az afgán földművesek elsősorban azért termelnek mákot, mert a haszonnövények mezőnyében a mák igényli a legkevesebb törődést. Pláne egy olyan forró, száraz, aszályos klímájú országban, ahol nincs csatorna, így öntözés se, valamint műtrágyát sem lehet kapni. Nem is beszélve arról, hogy a helyi földműves nagy eséllyel termelne bármi más legálisat, feltéve ha nem kellene folyamatosan attól rettegnie, hogy bármelyik pillanatban megjelenik a földjén, és felégeti valamelyik milícia. Mert pont az ő birtokán csap össze egymással a tálib csapat a kormányerőkkel vagy az amerikaiakkal. Azaz minél nagyobb a bizonytalanság, annál nagyobb eséllyel nevelnek mákot és állítanak elő kábítószert, mert az a növény hozza a legnagyobb hasznot a legkisebb energiabefektetés mellett a legtöbbször farmjellegű afgán családi vállalkozások tömegeinek – válaszolt az Index megkeresésére Csiki Varga Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa.
Jó kérdés, hogy a tálib hatalomátvétel drogfonton mit hoz a jövőben. Elképzelhető-e, hogy a jelenleginél is nagyobb politikai káosz, valamint az ország instabilitása még az eddiginél is kevésbé ellenőrizhetővé teszi az illegális afgán drogbizniszt?
Wagner Péter egyáltalán nem tartja biztosnak, hogy a talibán alatt végleg elszabadul az afganisztáni drogkereskedelem. Különösen azok után, hogy az afgán kormány uralkodásának utóbbi másfél évtizedében ugrott meg csak igazán az országban a kábítószer-termelés. Sőt a tálibok 2000-ben már egyszer nemet mondtak a drogra.
Pontosan máig sem értjük az okát, hogy a tálibok 2000-ben miért szüntették be a drogalapanyag kitermelését. Az egyik narratíva szerint azért, hogy bizonyítsák a nemzetközi közönség felé, hogy ők az urak Afganisztánban, akik képesek még ezt is elérni. Bár ezen a ponton érdemes hozzátenni, hogy a drogtermelési moratórium anno végül nem érte meg senkinek, mert veszélybe került az afgán földművesek és velük együtt tulajdonképpen egész Afganisztán megélhetése
– emeli ki Wagner Péter.
Az Afganisztán-szakértő szerint hallani olyan érveket, amelyek szerint a tálibok semmit sem változtak, az elismerésért és a nemzetközi segélyekért cserébe viszont hajlandók lesznek ismét leállítani a drogtermelést. Azonban ha a hatalmat a napokban átvevő tálibok nemzetközi elismerés híján a jövőben is megmaradnak a jelenlegi páriastátuszban, és semmiféle külföldi támogatást nem kapnak, logikusan mondhatják azt, hogy hölgyeim és uraim, nekünk is fizetnünk kell valamiből a katonáinkat, virágozzék száz mákvirág.
Csiki Varga Tamás a kereslet oldaláról közelítve a kérdést azt állítja, hogy amíg a globális ópiátszármazékok ellátásának hatvan-hetven százaléka Afganisztánhoz kötődik, és amíg van rá kereslet – márpedig van rá kereslet –, addig üzlet is lesz. A szaksajtó eleve két és fél millióra becsüli csak Afganisztánon belül az aktív szerhasználók számát, akik napi szinten fogyasztják el drog formájában a termést. Az ENSZ szerint nemegyszer előfordul, hogy már gyermekkorukban tudatosan rászoktatják a termelésben és feldolgozásban részt vevő afgánokat a drogra.
A legnagyobb fizetőképes piac az afgán ópiátra innen egyértelműen Oroszország, Európa, Irán és a közép-ázsiai régió, a Perzsa-öböl térsége, beleértve Dubajt és környékét.
„Afganisztánban most már pláne nincs olyan legitim szereplő a palettán, aki képes lenne az illegális drogbiznisszel összefonódó intézményesült korrupciót leállítani. Arról nem is beszélve, hogy olyan most sincs, aki a máknevelés mellett élhető alternatívát tudna nyújtani, elsősorban a vidék Afganisztánjának. Az biztos, hogy jelenleg a tálibok uralják a vidéki területeket, amelyet a most megbukott afgán kormány nem uralt sosem”
– vonja le a konklúziót Csiki Varga Tamás.
(Borítókép: Egy afgán fiú máktejet, nyers ópiumot nyer egy mákgubó bemetszésével az afganisztáni Nangarharban 2016. április 19-én. Fotó: Gulamullah Habibi / MTI / EPA)