Számos oka van annak, hogy az elmúlt több mint másfél évtizedben az Egyesült Királyságban szerencsét próbáló lengyel kivándorlók egy része hazatér, ám meglepő módon ezek között nincs az első helyen a brexit. Szép dolog a honvágy, de sokan újabb külföldi kalandozást terveznek.
Magdalena Sperkowska 2006-ban feladta az állását egy varsói bankban, és félbehagyta egyetemi tanulmányait, mert úgy döntött, az Egyesült Királyságban próbál szerencsét. Néhány évig takarított, majd stabil állása lett egy cumisüvegeket gyártó vállalatnál. Később középvezetői szintig vitte, ám 2019-ben a cég áttelepítette az üzemet a szigetországból Hollandiába, és az utcára került. A magyarázat a brexit lehet, bár ezt soha nem erősítették meg – mondta Sperkowska a Notes from Poland hírportálnak nyilatkozva az észak-lengyelországi Bydgoszcz városában lévő lakásában.
A 38 éves asszony ugyanis 2020 szeptemberében párjával, a negyvenéves Emil Bialasszal és nyolcéves fiukkal hazaköltözött Lengyelországba. A hazatéréssel messze nincs egyedül, sokan választották ezt az utat, miután a britek a 2016. júniusi függetlenségi népszavazáson kis többséggel az uniós kilépés mellett döntöttek. Ugyanakkor azt állítja, hogy nem a brexit választásuk fő oka, megtakarításaikat jó ideje Lengyelországban fektették be, hogy megalapozzák hazatérésüket.
A hazájukba visszatérő lengyelek hetven százaléka azt mondja, hogy nem a brexit miatt döntött így, bár egyesek arról számolnak be, hogy érték őket idegengyűlöletből fakadó atrocitások a referendum után – derül ki abból a kutatásból, amelyet Olga Czeranowska, a varsói társadalomtudományi egyetem kutatójának vezetésével lengyel és litván hazatérők körében végeztek.
Bár több mint egymillió lengyel állampolgár folyamodott letelepedett státuszért az Egyesült Királyságban, miután ott-tartózkodásuk jogalapja az uniós kilépéssel megszűnt, a brit statisztikai adatok szerint a lengyel bevándorlóközösség létszáma 2020-ra 738 ezerre csökkent a 2017-es 1,02 millióról.
A visszatelepülés nyomon követhető a közösségi médiában. Facebook-csoportok, fórumok, blogok foglalkoznak az ezzel kapcsolatos problémákkal, lehetőségekkel. Sperkowska és Bialas egymástól függetlenül népszerű YouTube-csatornát működtet, Koszty Budlowy és Vlog z Zycia címmel, amelyen dokumentálják hazatérésüket Lengyelországba. Sperkowska azt mondja, a lehető legőszintébben akar beszámolni új életükről a hazájukban, amivel sokaknak segíthet, akik hezitálnak, jöjjenek, vagy maradjanak Angliában.
Sperkowska arról is beszámol, hogy a családi kötelékek sokakat ösztönöznek a visszatérésre. Édesanyja három évvel ezelőtt váratlanul meghalt, miközben ő távol volt. Azt sem tudta, hogyan reagáljon erre. Haza tudott repülni persze, de várnia kellett a megfelelő repülőjáratra. Most hiányoznak neki azok az évek, amelyeket külföldön töltött, távol a mamájától, ahelyett hogy együtt lettek volna. Apja még él, ami nagyszerű – mondja –, de hiányzik a mama.
A családi kapcsolatokkal függ össze, hogy gyermekük, Borys Angliában nőtt fel, nem ismerte az unokatestvéreit és a nagynéniket, nagybácsikat. Ugyanez a helyzet a 43 éves Szymon Pysznyvel, menyasszonyával és két gyermekükkel, akik Aberdeenben éltek, mielőtt nemrégiben hazautaztak. – Azt akartuk, hogy a gyerekek nagy családban nőjenek fel, ahol együtt lehetnek a nagymamáikkal és nagypapáikkal – mondta Szymon.
Czeranowska kutatásai alapján beszámolt arról is, hogy azoknak, akik külföldön éltek, nem könnyű szembesülni a lengyelországi valósággal. A hazatérők majdnem harmada, harminc százaléka azt mondta, hogy újra ki akar menni, húsz százalékuk bizonytalan volt ebben a kérdésben. Azok közül, akik külföldre készülnek, minden második ismét az Egyesült Királyságot választaná úti célnak.
A motivációk között furcsák is vannak: Pyszny például arról számol be, hogy hiába szerzett tizenöt éves gyakorlatot az építőiparban, nem kaphat tudásának megfelelő munkát Lengyelországban, ha nincs megfelelő papírja, nem számít, milyen jó a szakmájában. Miután rájött, hogy nem kaphat állást művezetőként hazájában, megállapodott skóciai munkaadójával, hogy kétlaki életet él. Hat hónapon át Aberdeenben dolgozik, majd hat hónapot a családjával tölt Lengyelországban.
Bialas, aki pékként dolgozott Lengyelországban, mielőtt az építőiparra váltott az Egyesült Királyságban, szintén azt tapasztalta, hogy a munkaadók hazájában többre értékelik a végzettséget igazoló papírt, mint a valós tapasztalatot. Valamivel bizakodóbb, mint Pyszny, mert van megtakarítása, de kész arra, hogy újra külföldön keressen pénzt, mert anélkül, ugye, nem megy – ismétli el az alapigazságot.
Czeranowska kutatásának válaszadói ugyanakkor nem csupán a munkavállalás nehézségeivel indokolják, miért vágynak vissza külföldre, hanem azzal is, hogy nem tudják újra megszokni a tipikus kelet-európai mentalitást. Például azt, hogy sok bolti eladó vagy pincér úgy viselkedik, mintha szívességet tenne azzal, hogy kiszolgálja a vevőt vagy a vendéget.
Sperkowska beszámol egy további gondról, nevezetesen arról, hogy gyermekük küszködik a lengyel nyelvvel. Nehézkesen fogalmaz szülei anyanyelvén, és hiányoznak neki régi suffolki iskolai barátai. Közülük néhánnyal ma is együtt játszik online videojátékokat. Szerencsére nem ő az egyetlen angolul beszélő diák lengyel iskolájában. Vannak más fiúk is, akik mostanában tértek vissza az Egyesült Királyságból, egymással csak angolul beszélnek.
Segíti viszont a hazai beilleszkedést a lengyel nagyvárosok kozmopolita hangulata. – Arra számítottam, hogy Varsó olyan lesz, mint Canary Wharf (London dokknegyedének keleti része), ám valójában nagyon hipster – mondja Zula Rabikowska fotográfus, aki szintén az Angliából hazatérő lengyelek között van. Krakkót is sokkal nemzetközibbnek találta, mint amire számított. Ő egyébként az utóbbi városban telepedett le, és most egyebek mellett egy olyan projektben dolgozik, amely a hazatérő lengyelek identitását kutatja.
Sperkowska és Bialas összességében úgy gondolja, minden nehézség ellenére Lengyelországban vernek gyökeret. A férfi YouTube-csatornáján rendszeresen beszámol arról, hogy épül új otthonuk. Nem mulasztja el azonban hangsúlyozni, hogy erre nem lenne lehetőségük, ha a hazájukban maradtak volna. – Ha nem mentünk volna ki Angliába, szegények lennénk, és egyik hiteltől a másikig élnénk – mondja.
Abban bízik, hogy gyermekük is elkerülheti ezt a sorsot. Ennek érdekében takarékszámlát nyitottak neki, hogy mire felnő, jelentős megtakarítással kezdhesse el önálló életét. Mivel jól beszél angolul, a világ bármelyik országában szerencsét próbálhat.
(Borítókép: Krakkó a lengyel függetlenség napján, 2020. november 11-én. Fotó: Artur Widak / NurPhoto / Getty Images)