Amikor utoljára beszéltünk, november elején, a bíróság – ügyészségi indítványra – éppen meghosszabbította márciusig a – nyomkövetővel biztosított – bűnügyi felügyeletét, ami ellen ön fellebbezett. Hogy áll az ügye?

A fellebbezést elutasították, a kényszerítő intézkedést fenntartották ellenem. Az ügyészség négy hónapos hosszabbítási kérelmét jóváhagyó bírók ellen is fontolóra veszem az eljárás kezdeményezését, mert ugyanaz a bíróság háromszor hosszabbított úgy, hogy a gyanúhoz szükséges semmiféle alátámasztott bizonyítékot az ügyészség nem tudott felmutatni ellenem. Ön is tudja nagyon jól, hiszen korábban írt róla, hogy a Széchenyi bankos ügy hány évvel ezelőtti történet, azt is tudja, hogy az én gyanúsításom külön folyik Töröcskei Istvánék ügyétől. Engem senki nem jelentett fel Széchenyi Bank-ügyben, sőt, az iratok között a nevem sehol sem szerepelt. Tehát tulajdonképpen az ügyészség próbált engem behúzni egy már folyamatban lévő bűnügybe, úgy, hogy annak valós alapja nem is volt. Úgy tűnik, a banknál gyakorlat lehetett, hogy a kihelyezett pénzeket az ügyfelek állítólag nem kívánták visszafizetni soha. Ez valószínű így túlzásnak tűnik, de az biztos, hogy a mi cégünk a felvett hitelt visszafizette, amit a bank felszámolója többszörösen igazolt. Sem nekem, sem a cégemnek tartozása nincs.

Korábban egyértelműen és határozottan beszélt arról a meggyőződéséről, hogy az ön ellen folyó büntetőeljárás szoros összefüggésben van egy másik üggyel, amely miatt viszont tett feljelentéseket. Ez az ügy az ön horvátországi szállodáinak tulajdonjogát érinti, pontosabban ez az ügy arról szól, hogy miként forgatták ki önt a teljes vagyonából.

Egy ügyész ellen általam tett feljelentésből fakadó és azt követő eljárás, amelynek keretében kilenc ügyész és két rendőr tartott a lakásunkon házkutatást, hitelezéssel kapcsolatos iratokat keresve. Semmit nem találtak. Egyébként a házunkkal szemben van az irodám, ahol az összes irat megtalálható, a lakásomon semmilyen dokumentációt nem tartottam. Ezt az ügyészség is tudhatta, ami azt jelzi, hogy az egész cirkusz csupán a megfélemlítésem céljából történt.

Azért azt rögzítsük, hogy nincs rá bizonyíték, ez csupán az ön feltételezése, hogy az ön által az egyik ügyész ellen tett feljelentés és az ön ellen indított büntetőeljárás összefügg egymással.

Dehogynem, van rá bizonyíték. Az az ügyész az általam beadott összes, mind a hét feljelentést magához vonta, tehát aki ellenem indított büntetőeljárást, az összes, általam indított jogsértés vizsgálatát is felügyelte és irányította. Ez annyit jelentett, hogy a Dalmácia Holiday Kft. felszámolása kapcsán elkövetett jogsértéseket, feljelentéseket is ő hivatott vizsgálni.

Sőt, ugyanaz az ügyész még tanúskodott is az ügyemben, amiről kiderült, hogy hamis tanúságtétel volt. Ő az ellenem indított gyanúsítási ügyben még arra is vette a bátorságot, hogy a bíróság számára az ítéletet szó szerint megírta. Ezt a tényt okiratokkal tudjuk bizonyítani.

A Dalmácia Holiday Kft. felszámolása kapcsán is tett feljelentést az ügyészségen?

Igen. A Dalmácia Holiday Kft.-nek a Raiffeisen Bank biztosított hitelt, rendelkezve a cég által nyújtott minden hitelbiztosítékkal. A hitelszerződésben rögzített feltételeket a bank megszegte, mert annak ellenére indított felszámolást, hogy a szerződésben vállalt jelzálogok értékesítéséből kielégíthette volna a fennálló tartozás esedékes részét. Ezt mi nehezményeztük, a bank mégis a felszámolás mellett döntött. Ma már tudjuk, hogy a bank több adós tekintetében is hasonlóképpen járt el a Jellinek cégcsoport javára. Azaz „véletlenül” a felszámolást felügyelő bíró, a felszámoló és a követelést megvásárló cég több hasonló esetben együttesen fordul elő.

A felszámolást felügyelő bíró, vagy közvetlen munkatársai, valamint a felszámoló több esetben Török Csaba, a hitelt megvásárló cég pedig Jellinek Dániel érdekcsoportjába tartozik. Emiatt fordulhat elő, hogy volt Raiffeisen bankos képviselők új munkahelye Jellinek Dániel valamelyik cégében lesz. Ez tehát nem véletlen együtt munkálkodás, hiába hiszi azt mindenki, hogy a felszámolót sorsolják. A Raiffeisen Bank által kezdeményezett felszámolás alapját képező hitelkövetelésének 21 millió euró volt a tőkeértéke, e mögött a hitelkövetelés mögött fedezetként a Dalmácia Holiday Kft.-ben 150 millió eurós értékű ingatlanvagyon állt. Tehát ez nem volt egy eget verően nagy adósság a céggel szemben, lett volna a banknak mit értékesítenie.

Úgy tudom, 57 millió euró volt a tartozásuk teljes összege.

Így van. És az 57 milliót mi törlesztettük is, és át is finanszíroztuk a CIB Bankhoz. A Raiffeisennél így 21 millió eurós tőketartozás maradt, fedezeteként a gradaci, a hvari és a tribunji ingatlanegyüttes szolgált, ezeken volt a már említett jelzálogjog.

Ez az összeg, amit ön mond, tőketartozás volt, plusz létezett büntetőkamat is. Az ön által korábban átküldött iratok egyikében az állt, hogy 2014 végén már 30 millió euró plusz 33 millió forint volt a tartozás, amikor felmondta a bank a hitelszerződést. Mivel 2016-ban rendelték el a cégük felszámolását, a banki adósság ennél magasabb összeg lehetett.

Igen, a büntetőkamat valóban 17 százalék volt. Teljesen mindegy, mekkora volt büntetőkamattal vagy anélkül a tartozás, a bank ezt kielégíthette volna a szerződés szerint jelzálogtárgy-értékesítésből. Megjegyzem, így kár érte a Raiffeisen Bankot, mert az adósságvásárlás mindig csak a tőketartozásra vonatkozik, ahol a büntetőkamat nem térül meg. Jellinek Dániel cége a hitelvásárlásnál a tőketartozásnak csak egy részét fizette meg. Tehát 

Biztosan állítom, és várom, hogy ezt a bűnvádi feljelentés is kiderítse, hogy az egész adósságot Jellinek Dániel cége, a Bohemian Financing Zrt. mindössze 6 százalékért vásárolta meg, azaz maximum 1,5 millió euróért, és ily módon a Raiffeisen Bankot még sokkal nagyobb kár érte. A kérdésben feltett 30 millió euró követeléssel szemben a bank mindössze 1,5 millió eurót kapott, ami feltűnően aránytalan. A bank szempontjából a részvényeseknek okozott kár jelentős, Jellinek számára az elért eredmény finanszírozhatóvá tette a társak működését.

Sokszor emlegette Jellinek Dánielt. Ő hogy került képbe?

Úgy, hogy Török Csaba felszámoló elmondta nekünk, hogy a Raiffeisen „ki akar csinálni” minket, azt mondta szó szerint, hogy „Mit szórakozunk mi itt a Raiffeisennel?”, „Fűzzük ki a cipőjüket!”, és azt mondta, hogy van neki egy barátja, aki nagy izraeli és amerikai tőkét mozgat, vonjuk be őt a történetbe, bemutatja nekünk, és vele állapodjunk meg a Raiffeisen hitelének átfinanszírozásában. Hát ez a barát volt Jellinek Dániel, az Indotek csoport feje. És mi azt mondtuk, hogy nézzük meg.

Mikor találkozott először Jellinek Dániellel, és mit tudott önnek ajánlani?

Amikor Török Csaba bemutatott neki,

Ez azt jelenti, hogy Jellinek Dániel bemutatja a banktól történő hitelvásárlás okmányait, és az abban rögzített kialkudott vételárért vehetjük vissza, évenként 20 százalék hozam felszámítása mellett. 

Jellinek úgy mutatkozott be, mint aki izraeli és amerikai befektetői forrásokkal gazdálkodik, és kiváló banki kapcsolatokkal rendelkezik. A Török és Jellinek által ajánlott segítség abban állt, hogy Jellinek a mi – mint tulajdonosok – felhatalmazásunk alapján tárgyal a bankokkal, megvásárolja a banki tartozásokat, ezzel gyakorlatilag átfinanszírozásra kerülnek a hitelek, tehát az adósok ezután Jellineknek fognak tartozni. Jellinek 3 éves moratóriumot ajánlott nekünk.

De miért adja el a bank nyomott áron a követelést Jellineknek, amikor a szerződés szerint 100 százalékig kielégítheti magát a hitel mögött álló ingatlanfedezetből a jelzálogjoga alapján?

Azért, amit korábban már elmondtam: Jellinek és a Raiffeisen szorosan együtt dolgozik, több ügyben is. Természetesen ez az általam megfogalmazott vád nem alaptalan, mint már említettem, később a Raiffeisen Bank három alkalmazottja is átment dolgozni Jellinekékhez. Komoly összefonódások álltak a háttérben.

Kérte-e a bank a tulajdonosok, illetve a felszámoló hozzájárulását ahhoz, hogy eladhassa a cégükkel szembeni követelést?

Nem, sem a bank, sem a felszámoló ezt velünk nem engedélyeztette. Ezt nem is hiányoltuk, mert számunkra megfelelő volt Jellinek ajánlata – amennyiben betartotta volna –, hiszen tudtuk vállalni a felszámolás helyett az általa kért hozam megfizetését egy alacsonyabb tőkére. Akkor a teljes portfólióra vevőkkel rendelkeztem, és egy vételárból történő kifizetés teljesen megtisztította volna a portfóliót minden adósságtól és főleg a felszámolástól.

Jellinekkel nemcsak a Raiffeisen Bankkal, hanem egy másik portfólióelemünkkel kapcsolatban, a CIB Bankkal és az NLB Bankkal szembeni tartozásunk rendezésére is megállapodtunk.

Erről a Jellinekkel kötött megállapodásról született írásbeli szerződés is?

Természetesen. A szóbeli megállapodásunkról a munkatársával közösen többszöri javítás után szindikátusi szerződés tartalmában állapodtunk meg. Tartalma, mint az előzőekben már vázoltuk, számunkra előnyös volt. Amikor ez a szerződéstervezet megszületett, annak aláírása nélkül, ő már megállapodott az NLB Bankkal, amely részben a tribunji kikötő jogaival is rendelkezett.

Amikor ez megtörtént, Jellinek és cége taktikát változtatott. Azt mondta, hogy a szindikátusi szerződés kevés az izraeli és amerikai befektetőinek, ez oda nem megfelelő, ezért egy angolszász jognak megfelelő úgynevezett override szerződést kell kötni angolul. Ezzel azt az előnyös szerződést, amit vállaltunk, felrúgták, és azt mondták, mivel az ő kezükben van az NLB-követelés, csak akkor folytatják a banki hitelek felvásárlását, ha mi ezt a 400 oldalas angol nyelvű szerződést aláírjuk. Zsarolt helyzetbe hoztak, ha nem írjuk alá, nagy veszélye volt, hogy elveszítjük a tribunji kikötőt. Kerekes László ügyvezetőm és – az általuk javasolt és általunk ezért alkalmazott – Lajos Levente jogászunk együttesen

Ezt a szerződést rajtam kívül Kerekes László ügyvezetőm és Jellinek Dániel írták alá. A szerződésen sem közjegyző, sem jogász, sem tanúk aláírása nem szerepel. A horvát portfólióról Magyarországon, magyar jogi irodában aláírt, angolszász jog alapján íródott, angol nyelvű szerződés választott bíróságának Bécs lett kijelölve. Lehetne bonyolultabb?

Olvasatlanul írta alá azt a szerződést?

Igen. Aláírtam. Nehéz kimondani, de bizonyos jelek alapján az ügyvezetőmet, a jogászomat, az asszisztensemet is elképzelhető, hogy megvásárolta Jellinek. Később kiderült, hogy az ügyvezetőm nem az én érdekemet szolgálta, hanem Jellinekét. Ezekben az ügyekben az ügyvezető és a felszámoló tárgyalt. Török Csaba felszámoló az Indotek megbízásából az egész felszámolási eljárást úgy bonyolította, hogy ne akadályozza Jellineket az ügylet végrehajtásában. Minden üzleti információt átadtunk, nem csupán a Dalmácia Holiday-re, hanem a teljes cégcsoportra vonatkozóan, megtörtént a teljes átvilágítás, a teljes ingatlanvagyon felmérése a Jellinekkel kötött megállapodásunk korrekt megvalósítása érdekében. Azonban az ily módon elkészített vagyonértékeléseket, a cégcsoport átvilágításának eredményét se Török Csaba felszámoló, sem Jellinek Dániel soha nem tette számomra megismerhetővé.

Mint látszik, amit én őszinte szándéknak hittem, az a bizalmasaim és a környezetem – az ügyvezetőm, jogászom, asszisztensem – állandó megerősítése mellett egy rút becsapássá vált. Ezt tetézte az utólag megtudott tény, hogy az általuk ajánlott ügyvéd felesége volt a felszámoló könyvelője, aki egyben állítólag a felszámolónk korábbi élettársa volt. A nehezen érthető és zűrös összefonódás jól felépített módszert alkalmazott a kiszemelt áldozatok megtévesztésére.

Nehéz elképzelni, hogy egy bíróság által szorosan felügyelt felszámolási eljárásban a felszámolóbiztos a céggel szembeni követelést felvásárló cég érdekében jár el, még akkor is, ha a háttérben egy olyan megállapodás áll, mint amit ön megkötött.

Igen, nehéz elképzelni! Azonban beszéltünk már róla, hogy az együttműködő, általam bűnözőnek tartott kör az én embereimet is megvásárolva azt a célt tűzte ki már 2016-ban, hogy megszerzik nehezen átlátható, fondorlatos módon a horvátországi vagyonelemeimet. Ennek érdekében mindenkit, akit érdekükben állt, megvásároltak.

Ezt a közbenső mérleget a felszámolást felügyelő bíró elfogadta. Ez azt a célt szolgálta, hogy Jellinek erre hivatkozva kedvező áron tudja megvásárolni a céggel szembeni követelést a banktól.

Erre végül mikor került sor?

2019. április elején kötötte meg a bank és a Jellinek-érdekeltségű Bohemian Financing Zrt. a követelésvásárlásról a szerződést, amit soha nem láttunk hivatalosan. Aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy nem a korábbi megállapodásunk alapján jár el velünk szemben az „üzleti partnerünk”:

• nem biztosít hároméves moratóriumot az adósságunk törlesztésére,
• nem teszi lehetővé, hogy kivásároljuk tőle a követelést a korábbi megállapodás szerinti hozam biztosításával,
• nem azt a pénzt követeli tőlünk, amiért ő megvette a tartozást.

A már említett 400 oldalas override szerződést felmondta, vagy életbe sem léptette, még én sem tudom, mi történt vele, és közölte, ha nem tetszik, menjünk a bécsi választott bíróságra. Kerekes László ügyvezetőm segítségével Jellinek és cégei pillanatok alatt az összes létesítményünkben átvették az irányítást.

Mi történt a felszámolás befejezése után?

Bűnvádi feljelentést tettünk a felszámoló bíró és Török Csaba felszámoló ellen, mert a már ismert háromszor 1000 forintos értéken lezárták a felszámolást. A teljes felszámolási anyagot a bíró úgy fogadta el, és hitelesítette aláírásával valamilyen értékelésre hivatkozva, hogy értékelés nem volt, ilyet a bíróság nem tudott kiadni az ügyvédeimnek, és zárómérleg sem volt az anyagban, csak annak fedlapja. Tehát nem tudjuk, mitől 1 ezer forint az érték. Azaz mégis tudjuk, mert 100 ezer forint alatti értékmegállapításnál nem kell a felszámolónak meghirdetni értékesítésre az ingatlanokat, ami időigényes – egy évet is igénybe vehetett volna –, és a pályáztatás után nem biztos, hogy Jellinekék tulajdonába maradtak volna az ingatlanok.

A horvátországi tengerparti ingatlanok értéke pedig nem csökkent az elmúlt tizenöt évben, hanem inkább nőtt, évente tíz-tizenöt százalékkal. A Raiffeisen Bank eredeti hitelszerződése alapján egy 70 millió eurós hitelszerződés fedezeteként szolgált ez az ingatlanvagyon. Meg kell említenem azt is, hogy ha Jellinekék számára a Takarékbank erre az ezerforintos ingatlanvagyon-fedezetre több milliárd forintos hitelt nyújtott, akkor semmiképp sem lehet a tengerparti ingatlanok értéke nulla.

Amit velem szemben elkövettek, és ahogy elkövették, olyan, mintha bűnszövetkezet követte volna el. A maffiára jellemző módszerrel forgattak ki a vagyonomból.

Úgy tűnik, bár fél tucatnál is több feljelentést tett különféle bűncselekmények gyanúja miatt ügyészek, bírók, a felszámoló stb. ellen ebben az ügyben, mégis az ön lábán van még mindig ott a nyomkövető egy olyan hitel miatt, amit már rég visszafizetett. Ön 75 éves – nem szokott dagadni a lába, nem szorítja néha a nyomkövető szerkezet?

De, néha szorítja, néha fáj is, és tizenöt hónap után már külsérelmi jelek is mutatkoznak.

Nem fél, hogy komolyabb atrocitás éri, vagy állításai miatt hosszú pereknek néz elébe?

De igen, félek. Mint a Völner-ügyben láttuk, nemcsak az üzleti életben, hanem az igazságszolgáltatásban, az ügyészségéken, a bíróságokon is előfordulnak csak a saját érdekeiket néző emberek. Nagy pénzekről és kiterjedt hálózatról van szó. Koholt vádak alapján is elvihetnek és tarthatnak „házi őrizetben”, rendőrségi felügyelet alatt, lábamon az ellenőrzésért szolgáló lábbilinccsel, ezt a saját ügyemmel is igazolhatom. Pandóra szelencéjében is a remény halt meg utoljára. Remélem, sőt biztos vagyok abban, hogy a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásban elérhető a megtisztulás egy új szabályrendszer megalkotásával és a személyi konzekvenciák levonásával.

(Borítókép: Vitézy Tamás. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)

Cikkünk megjelenése után a Raiffeisen Bank Zrt. az alábbi közlemény közzétételét kérte:  

Az Index.hu hírportálon 2022.01.27-én megjelent interjúban a Vitézy Tamás által a Raiffeisen Bank Zrt.-re tett állításokat a Raiffeisen Bank Zrt. határozottan visszautasítja, azok nem felelnek meg a valóságnak és minden alapot nélkülöznek. A Raiffeisen Bank Zrt. minden esetben a jogszabályok és az általa megkötött szerződésekben meghatározott feltételek szerint jár el.

Raiffeisen Bank Zrt.