1990 után özönlöttek a nyugati multik Oroszországba, és az emberek hosszú sorokkal fogadták őket. Az olyan cégek és termékek, mint a Starbucks, az iPhone vagy épp az IKEA az oroszok mindennapi életét változtatta meg. Azonban jelenleg nagyon úgy fest, hogy Vlagyimir Putyin döntése következményeként Oroszország elbúcsúzhat a nyugati kapitalizmustól.
A világ legtöbb országa és a nagy nyugati multinacionális cégek egyhangúlag, teljesen összezárva úgy döntöttek, hogy keményen szankcionálják Oroszországot. Ezzel az eddig – nem kis mértékben Vlagyimir Putyin orosz elnöknek köszönhetően – felépített és lassan megszokott viszonylagos orosz piacgazdaság biztosan megváltozik.
Olyan vállalatok és szolgáltatók hagyták ott az orosz piacot, mint az Apple, a Google, a YouTube, a Nike, az IKEA, a Netflix, a McDonald’s, és a sort e cikk végéig sorolhatnánk. Mostanra jól látszik, hogy elemeiben fog megváltozni az emberek élete. Már nem lesz lehetőség arra, hogy egy Dinamo Moszkva–CSZKA Moszkva-derbi után a szurkolók becsempésszék a sörüket a Mekibe, vagy hogy egy szeles hétfői moszkvai nap után a párok megnézzék választott Netflix-sorozatukat a kandallójuk mellől – sőt ha nem sietnek, a végére se jutnak már.
Mára a nyugati éttermek, üzletek, boltok sorra elsötétülnek, Ha tetszik ez az orosz embereknek, ha nem.
Erre válaszul az orosz hatóságok felvetették a nyugati vállalatok által hátrahagyott eszközök államosításának gondolatát. Több nyugati sajtóorgánum úgy értesült, hogy az orosz ügyészek figyelmeztetéseket adtak ki az országon belüli nyugati vállalatoknak. A hírek szerint megfenyegették őket, hogy letartóztatják a kormányt bíráló vállalati vezetőket, illetve lefoglalják a kivonuló vállalatok teljes oroszországi vagyonát.
A Moszkvától északkeletre fekvő Jaroszlavl régió egyik helyi képviselője a McDonald’s-éttermek államosítására szólított fel, és a Coca-Cola orosz alternatíváit kezdte népszerűsíteni, bár ez az orosz verzióban nyomokban alkoholt is tartalmaz. A putyinista oldal szerint a nyugati multik kivonulása egyesíti az oroszokat, a jelszavuk:
Ha úgy döntenek, hogy végleg távoznak, akkor tessék, jól megleszünk nélkülük is.
Aki élt a Szovjetunió alatt is, az érzi majd, hogy olyan lesz, mintha visszatértek volna oda, ahol majd 30 évvel ezelőtt voltak. Egy moszkvai egyetemi oktató, aki egy ellenzéki párt tagja, így látja a helyzetet:
Emlékszem azokra a sötét időkre, mielőtt a Nyugat idejött. Most ez olyan lesz, mintha visszamentünk volna a kőkorszakba, magának az inváziónak pedig az lett a következménye, hogy az emberek nem új IKEA-ágyneműt akarnak, hanem húskonzervet és cukrot halmoznak fel a nyugati határokon.
Egyébként a nagyvárosokban a nyugati márkák mindenütt jelen voltak, a kisebb városokban viszont eddig sem voltak elérhetőek.
Oroszország a világon messze a legnagyobb területű ország, mindig is bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezett, nyersanyagkészleteinek nagy része még mindig feldolgozatlan. Az 1990-es években 150 millió fogyasztót kínált a nyugati multiknak. Ráadásul a korábban állami tulajdonban lévő gyárak a Szovjetunió összeomlása után kifejezetten keresték a kapcsolatot a modernizációhoz a külföldi partnerekkel. De a rendszerváltás után a korrupció és az instabilitás vashorgonyként nehezedett az orosz gazdaságra.
A Világbank szerint az Oroszországba beáramló, mintegy 75 milliárd dollár értékű közvetlen külföldi befektetések 2008-ban értek a csúcsra. Amikor az oroszok 2014-ben egyoldalúan elcsatolták Ukrajnától a Krímet, akkor is szembe kellett nézniük nyugati szankciókkal és a multik bojkottjával, így 2020-ra a külföldi befektetések összege csupán évi 10 milliárd dollárra apadt.
Oroszország mostani ukrajnai inváziója ezt a kapcsolatot lehet, hogy örökre megszakította.
Scott Blacklin, aki 1997 és 2000 között a moszkvai Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke volt, ezt úgy kommentálta, hogy „bármi is történik ezután, már nem lesz status quo ante”.
Nem fog az orosz gazdaság soha visszatérni ugyanabba az állapotba.
A Szovjetunió alatt a Lada autókon túl az alapvető fogyasztási cikkek gyártását tartották elsődlegesnek. Amikor Mihail Gorbacsov szovjet vezető az 1980-as években meghirdette a „peresztrojka” nevű gazdasági reformját, elkezdődött a szovjet gazdaság átalakulása:
Ez volt az első gazdasági program, ami már figyelembe vette a világpiac alapvető, törvényszerű működését.
A Szovjetunió széthullását követően a nagy nyugati cégek szinte azonnal elkezdtek beözönleni Oroszországba és a volt szovjet blokkba. És minden cég, ami üzletet nyitott a volt szovjet térségben, óriási piacra lelt, hiszen nemcsak a Szovjetunió területén tudott kereskedni, hanem a KGST teljes területén is. A nyugati multik ráadásul lelkes vásárlókra találtak – szinte egy aranyláz érkezett meg a posztszovjet térségbe.
De ahogy az lenni szokott, a privatizációs hullámból óriási hasznot kezdtek húzni a magánszemélyek, akik közül sokan oligarchákká emelkedtek. Végül egyre nagyobb hatalmat szereztek, és a korrupción Borisz Jelcin orosz elnök nem tudott úrrá lenni: odáig jutottak, hogy az üzleti megállapodásokat néha már nem lehetett jogi úton érvényesíteni. Megszűnt bármiféle joguralom az orosz földön. Végül 1998-ban az infláció elérte a 84 százalékot, és a világ minden táján hírhedt szervezett bűnözés alakult ki, brutális leszámolásokkal – kézifegyverek költöztek az emberek zsebébe.
1999. december 31-én Borisz Jelcin bejelentette lemondását, a helyére érkezett Vlagyimir Putyin. Putyin centralizálta az oligarchahálózatot, 13 százalékos átalányadót vezetett be a magánszemélyek számára, átalakította a központi bankrendszert, és további számos gazdasági reformot hajtott végre Oroszországban, ami így a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává vált – és a kézifegyverek kiköltöztek az emberek zsebéből.
Stabilizálódott az infláció, és a magánszemélyek, a lakosság is elkezdett befektetni. Végül a nyersanyagban kimeríthetetlennek tűnő Oroszország a 2000-es években érte el a csúcsot. Részben az 1998-as hordónkénti 14 dollárról 2008-ra 100 dollár fölé emelkedő olajáraknak köszönhetően. Sorra nyitottak az autógyárak is.
Egy amerikai jelentés szerint
az orosz import 2000-ben még csupán 44,9 milliárd dollárt tett ki, azonban szűk egy évtized alatt több mint hatszorosára nőtt, és 2008-ra meghaladta a 290 milliárd dollárt.
A férfi, aki gazdaságilag stabilizálta és ígéretes külpiaccá tette Oroszországot, 2012-ben újra választást nyert. De 2014-ben nekikezdett Ukrajnának: a heves nyugati szankciók ellenére egyoldalúan annektálta a Krím félszigetet. A mostani orosz–ukrán konfliktus olyan szankciókat vont maga után, amik már Putyinnak is fájnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Nyugat teljesen izolálta egy időre az orosz piacot, ha most vége is lenne a válságnak, a multik egyhamar nem térnének vissza.
Talán a legjobb példát Alina Didkovszkaja orosz újságírónő adja, aki azt mondja, a 2000-es évek hajnalát a McDonald’s megjelenése határozta meg. Szerinte Oroszországban ez „valami teljesen más élet szimbólumává vált” – az első Happy Meal menüjéhez járó Furby játék még mindig megvan neki. A hölgynek a napokban el kellett menekülnie Moszkvából.
(Borítókép: Bezárt McDonald’s Moszkvában 2022. március 15-én. Fotó: Konstantin Zavrazhin / Getty Images)