Gyakorlatilag meghatározhatatlan, hogy milyen visszaesést eredményezett az orosz–ukrán háború a gazdaságban, és mi köszönhető a nyugati szankcióknak. Az elemzők dolgát az is nehezíti, hogy sok multinacionális vállalat büntetőintézkedések nélkül is úgy döntött, maga mögött hagyja Oroszországot. Az viszont biztos, hogy Európa és az egész világgazdaság nagy ütést kapott, Magyarország is a vesztesek között van.
Egy hónapja rohanta le Vlagyimir Putyin elnök parancsára az orosz hadsereg Ukrajnát, ami soha nem látott szankciós kampányt váltott ki a nyugati országokból. Bár a büntetőintézkedések egy jó része orosz oligarchák és cégek vagyontárgyainak lefoglalásáról szól, több korlátozást is bevezettek az ország gazdaságára. Ezek közül a legismertebb, hogy a legnagyobb orosz bankokat kitiltották a nemzetközi utalási rendszerből, a SWIFT-ből, de korlátozzák Moszkva dollárkereskedelemhez való hozzáférését, eltiltották a Nyugat bankjait az orosz államadósság finanszírozásától, beszüntették a technológiaexportot az országba, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság embargós listára vette az olajszállítmányokat is (erről Európa egyelőre még nem döntött).
Csütörtök este az Európai Tanács ülésén a tagállamok kormányfői nem fogadtak el új intézkedéseket, bár napok óta folynak egyeztetések az orosz energiahordozók vásárlásának korlátozásáról. Arról viszont megállapodtak a felek, hogy lezárnak minden kiskaput, hogy Moszkva és Vlagyimir Putyin ne játszhassák ki a szankciókat.
Azt a nyugati szövetségesek már az első körös gazdasági válaszcsapásoknál jelezték: Európának és a világ többi részének is fájni fognak a szankciók, de Oroszországot gyakorlatilag megbénítják. Bár valóban látszik, hogy minimalizálni próbálták a szankciók visszahatását a nyugati gazdaságokra, a károk minimalizálását nem segítette, hogy
a világgazdaság nem volt jó állapotban az év elején sem.
Bár a legfontosabb gazdasági mérőszám, a GDP-növekedés azt mutatta, hogy az Egyesült Államok gazdasága 5,7 százalékkal bővült a felülvizsgált adatok szerint, de ez a 2020-as bázishoz mért eredmény, a járvány előtti utolsó évhez, 2019-hez képest nagyjából háromszázalékos növekedést jelent. Az eurózóna a tavalyi utolsó negyedévben – szezonális kiigazítással – 0,3 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, az EU 27 tagállamában pedig 0,4 százalék volt a növekedés negyedéves bázison, ezzel egész évre nézve az unió történetének legnagyobb növekedési ütemét, 5,3 százalékot mértek. Magyarországon pedig 7,1 százalékos volt az éves átlagos GDP-növekedés.
Viszont strukturális problémák voltak jelen a világgazdaságban: a csiphiány miatt a technológiai szektor és a járműgyártás nem pörgött még fel teljesen, az ellátási láncok nehézségei miatt sok szektorban akadozott a gyártás, továbbá a szállítmányozási árak még mindig történelmi magaslatokban voltak. 2021 végén és 2022 elején pedig az európai piacokon az energiahordozók – főként a földgáz és az olaj – ára jóval magasabban álltak, mint akár 2019-ben. Ennek fő oka az volt, hogy a kőolaj-kitermelést nem tudta (vagy nem akarta) felpörgetni az OPEC, valamint a földgáz esetében Oroszország tartotta vissza a szállítmányokat. Az energiaárak emelkedése már kezdte fojtogatni az európai gazdaságokat, ami mellé – részben ebből kifolyólag – magas inflációs számok is párosultak.
Magyarországon például februárban 8,3 százalékkal nőttek az árak az előző év azonos hónapjához képest, ami az egész EU egyik legmagasabb értéke volt, míg az euróövezetben rekordmagas, 5,8 százalékos pénzromlást mértek. Mindezek miatt az elemzők elkezdték lefelé korrigálni a 2022-re vonatkozó növekedési várakozásaikat.
Már Ukrajna február 24-i lerohanásakor stagflációs kockázatoktól tartottak többen, elkezdődött a pénznyomtatás leállítása, és összességében nem látszódott, hogy a globális szállítmányozás és a mindenre kiható csiphiány jelentette terhelés enyhülni fog. Az ellátási láncokra szakítópróbaként érkezett meg az orosz–ukrán háború.
Magának a fegyveres konfliktus közvetlen hatásainak megbecslése sem könnyű: Ukrajna és Oroszország együtt a világ napraforgóolaj-exportjának nyolcvan, a kukoricaexport húsz és a búzakivitel 29 százalékát adja. A lerohant Ukrajnában a mezőgazdasági munkák leálltak – pedig a tavasz kezdetén már fontos feladatokat kellett volna ellátni a földeken –, miközben az ipari termelés is megbénult, mert ha egy gyár nem is állt támadás alatt, a munkások egy része egyszerűen elment háborúzni. Jó példa erre az autóipart először elérő sokk, hogy
egyes becslések szerint az Európában gyártott gépkocsikba mintegy harminc-negyven százalékába Ukrajnában készült kábelelosztó egységet szerelnek.
Közben Oroszország is elszigetelődött: már az év elején leállították az ország műtrágyaexportját, az európai gyártást pedig a magas gázárak hátráltatták. A háború első napján, még a szankciók bejelentése előtt kilőttek a nyersanyagárak, a Brenttel hordónként száz dollár felett is kereskedtek, miközben az alumínium-, nikkel- és a kobaltár is 10-15 százalékos emelkedésnek indult.
Másnap már a nyugati szankciók is éreztették a hatásukat, és február végétől március közepéig az olajárak tovább emelkedtek, március 7-én már 127 dollár volt a Brent hordónkénti ára, a WTI pedig 123,7 dollárra is felszökött. A legnagyobb tőzsdék március 23-ra már vagy medvepiaci állapotba kerültek, vagy már meg is volt a húszszázalékos esésük. Az is látszott, hogy a nyugati orosz kitettség elég nagy, ha nem is fájdalmas: 29–34 milliárd eurónyi banki kitettsége van a szövetséges országoknak az oroszoknál, ebből 20-22 milliárd tartozik európai pénzintézetekhez.
A kedvezőtlen hatások – az alapanyagárak emelkedése növeli a gyártási költségeket, tovább emelve az erős inflációt – miatt már látszik, hogy a Nyugat is fájdalmas árat fizet a szankciókért. Az S&P Global Market Intelligence március közepi jelentésében a 2022-es világgazdasági reál-GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését a februári 4,1 százalékról 3,3 százalékra csökkentette.
Bár a 2022-es globális növekedési ütem lassulást jelent a 2021-es 5,8 százalékhoz képest, a világgazdaság elég ellenálló ahhoz, hogy elkerülje a recessziót. A 2022. évi növekedés lefelé irányuló felülvizsgálatának mintegy 0,3 százalékpontja az oroszországi és ukrajnai GDP erőteljes zsugorodására vezethető vissza, míg további 0,3 százalékpont a nyugat-európai növekedés lassulását tükrözi. A régiót különösen súlyosan érintette a földgáz, a kőolaj és a villamos energia árának ugrásszerű növekedése a jelentés szerint.
Szinte minden régiót sújtanak a háborúkkal kapcsolatos ellátási zavarok és a nyersanyagárak emelkedése. Figyelemre méltó kivétel Közel-Kelet és Észak-Afrika, ahol az olaj- és gázexportőröknek kedveznek a lényegesen magasabb energiaárak. Cserébe a két térségben a növekvő élelmiszerhiány miatt lázadások, tüntetések voltak Irak mellett Jemenben, Szudánban és Tunéziában is.
Főként a feltörekvő piaci országok, azok közül is leginkább a kelet-közép-európai tagállamok kaphatnak nagy pofont. Az inflációs hatások kőkeményen elérték Magyarországot már eddig is, azonban most az orosz energiakitettség még súlyosabb árat követel itthon: a Magyar Nemzeti Bank kedden, a kamatdöntő ülés után közzétett jelentése szerint az éves áremelkedés a 7,5–9,8 százalékos sávban mozog (több elemző szerint tíz százalék feletti is lehet a pénzromlás mértéke a következő kilenc hónapban).
A GDP-növekedés esetében az MNB több pályát is vázolt, amelyek közül a legjobb 4,5 százalékos bővüléssel számol, míg a legrosszabb 2,5 százalékkal. Hogy érezhető legyen, mekkora sokkot jelent ez: decemberben még négy-öt százalékos növekedési forgatókönyvekkel számolt a jegybank, míg a Pénzügyminisztérium optimistább, hat százalék körüli prognózist tett közzé. Február elejéig a banki elemzők nagy része 5-5,5 százalékos GDP-növekedéssel kalkulált 2022-re.
A Magyar Nemzeti Bank e héten közölt inflációs jelentésében arról írt, hogy a 2022-es GDP-növekedés az áthúzódó hatások miatt 2,5 százalékos lehet még akkor is, ha nem lesz érdemi növekedés az év második felében. Elemzők a háború kapcsán szintén 2,5–4 százalék közötti reálnövekedést prognosztizálnak.
A másik hatás, amely elérheti a magyar gazdaságot, az Németország szenvedése, ahol az utolsó negyedévben már 0,2 százalékos GDP-visszaesést mértek. A magyar és a német gazdaság erősen össze van kapcsolódva: a magyar export legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, mellyel az összforgalom 21 százalékát bonyolítottuk le 2021-ben (az előző év ráadásul külkereskedelmi szempontból nem is alakult jól a németekkel). Most az elemzők szerint egy százalékot is elvehet Németország gazdasági bővüléséből az erős földgáz- és olajkitettség Oroszország irányába.
Eközben Franciaország olcsóbban megúszhatja a válságot: a 2021-es évet hétszázalékos növekedéssel zárták, miközben a háború előtt 2022-re még 4,2 százalékos növekedést jósoltak a számukra. A Scope március 22-i prognózisa ezt csak 3,6 százalékra módosította lefelé.
Franciaország kevésbé van kitéve a háborúból és az Oroszországgal szemben elfogadott szankciókból eredő közvetlen kockázatoknak, mivel a legtöbb euróövezeti tagállamhoz képest kevesebb kereskedelmi és pénzügyi kitettséggel rendelkezik Oroszországgal és Ukrajnával szemben. Ugyanakkor még mindig sok múlik a hosszú távú kihívások finanszírozásáról szóló európai szintű tárgyalásokon, beleértve az európai költségvetési szabályok reformját, valamint sok múlik a párizsi kormány azon képességén, hogy a kiadási nyomást költségmegtakarításokkal és/vagy bevételnövelő intézkedésekkel ellensúlyozza.
Oroszország a kilencvenes évek óta a legmélyebb recesszióval és csökkent növekedési potenciállal néz szembe – állítja az S&P Global Market Intelligence már említett 2022-es világgazdasági elemzése.
A nyugati kormányok súlyos szankcióira és a vállalkozások tömeges elvándorlásának hatására a reál-GDP az előrejelzések szerint 22 százalékkal esik vissza 2022 egészében, ami 2006 óta a legalacsonyabb szintre süllyed. Éves szinten a kibocsátás 2022-ben 11,1 százalékkal, 2023-ban pedig 3,7 százalékkal csökken az állóeszköz-beruházások, a magánfogyasztás és az export erőteljes visszaesése mellett.
A szankciós intézkedések a rubel árfolyamának összeomlását idézték elő, ami arra késztette az Orosz Nemzeti Bankot, hogy 9,5 százalékról 20 százalékra emelje irányadó kamatlábát, ami két évtizede a legmagasabb szint. Az S&P Global Market Intelligence elemzői arra számítanak, hogy a rubel további nyomás alá kerül, ami arra kényszeríti a központi bankot, hogy májusban harminc százalékra emelje irányadó kamatlábát.
A valuta leértékelődése és az ellátási lánc zavarai az orosz fogyasztói árinflációt a 2021-es 6,7 százalékról 2022-ben 23,6 százalékra emelik. A nehéz beruházási környezet akadályozni fogja a gazdasági fellendülést – a reál-GDP várhatóan csak a 2030-as években nyeri vissza a 2021-es csúcsot.
Összességében tehát elmondható, hogy a Nyugat a szankciókkal eltörheti Moszkva gerincét, de közben a bal karja gipszbe kerül.
(Borítókép: Egy nő üres polcok mellett sétál egy moszkvai szupermarketben 2022. március 23-án. Fotó: Vlad Karkov / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)