A világszerte tapasztalható infláció, az emelkedő olajárak és a globális instabilitás miatt egyre több közgazdász kongatja a vészharangot. Ráadásul a befektetők és az emberek is kezdik úgy látni a kialakult makrogazdasági helyzetet, hogy elkerülhetetlen a recesszió. Szinte az összes európai ország gazdasági kilátását lerontották a nagy hitelminősítők.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint is súlyos gazdasági válság van kibontakozóban. Ennek szerinte rengeteg oka van, de a legfontosabb ezek közül az, hogy olyan szankciók lettek kivetve Oroszországra, amelyek a nyugati országokat is meg fogják viselni:
Európában kibontakozóban van egy gazdasági válság. Ennek számos oka van, és ezek összeadódnak. A legfontosabb ok a szankciók miatt van, meggyőződésem, hogy az európai gazdasági válság legfontosabb tényezője az a szankciórendszer, amit kivetettünk Oroszországra. Ennek meg fogjuk fizetni az árát.
Ezzel egybevág számos gazdasági elemzés, amelyek szerint elkerülhetetlen már a recesszió: Amerikában a Federal Reserve (Fed, az Egyesült Államok jegybanki feladatait betöltő szervezete) arra készül, hogy a kamatlábak erőteljes emelésével és egyéb monetáris eszközökkel felvegye a harcot a magas inflációval; Európában az óriási energiaár-emelkedés elszívja a fogyasztók vásárlóerejét, és drágítja a gyárak üzemeltetését, ami szintén inflációt generál; Kínában pedig a koronavírus és az ezzel szembeni járványpolitika arra késztette most a hatóságokat, hogy minden eddiginél szigorúbb lezárásokat vezessenek be. Ráadásul az orosz szankciók és a kínai járványkezelés együtt már nagyon komoly nehézséget okoz a globális kereskedelemnek.
Abban mind Orbánnak, mind Churchillnek igaza van, hogy „egyetlen győzelem sem végleges, és egyetlen vereség sem végzetes” – hiszen minden konjunktúrát recesszió követ, ÉS minden recessziót konjunktúra követ.
Nemcsak Amerikának, hanem Európának is vannak inflációs gondjai, de az öreg kontinensen más természetűek. Amerika és Európa kéz a kézben, Oroszország ukrajnai inváziójára válaszként, soha nem látott gazdasági szankciókat léptetett életbe, és ennek a hatásai komolyabban érintik Európát, mint az Egyesült Államokat – a nyugati szankciók veszélyeztetik Európa energiaellátását. Részben azért, mert Európa szegényebb, de
a GDP ARÁNYÁBAN A háztartások energiára fordított kiadásai majdnem kétszer magasabbak, mint AmerikáBAN.
A fogyasztói bizalom visszaesése mellett az energiaárak emelkedésével párhuzamosan járhat az infláció is, ugyanakkor elemzők szerint az euróövezet gazdasága 2022-ben összességében valószínűleg még így is növekedni fog. Ha Európa leállítja az orosz gázimportot – teljesen mindegy, hogy a saját elhatározásából vagy az orosz szállítás leállítása miatt –, szinte garantált a recesszió. Hiszen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a különböző szektorokból ne szivárognának át a problémák, ami végül egy teljes gazdaságot megbénító válságban csúcsosodna ki.
Az európai kormányok hosszú évtizedek óta nem tesznek érdemben semmit, hogy az orosz földgázfüggőség megszűnjön.
Az Egyesült Államok sikeresen visszaszerezte a koronavírus-járvány alatt elvesztett munkahelyek több mint 90 százalékát, és ezzel nem csak Washington van így. Számos ország éppen kezdett fellélegezni a pandémia hatásaiból, de az orosz–ukrán háború kirobbanását követően visszaerősödtek azok a hangok, hogy elkerülhetetlen a globális gazdasági válság.
Az elmúlt időszakban Amerikában a munkanélküliségi ráta 3,6 százalékra csökkent, ami már alig haladja meg a járvány előtti szintet. A pesszimista előrejelzések szerint a mostani fellendülés magában hordozza egyben egy bukás lehetőségét is – sőt, globálisan az is elmondható, hogy a termékek és szolgáltatások utáni kereslet meghaladta a kínálatot, ami nagyon komoly inflációhoz vezetett.
WILLIAM DUDLEY, A FEDERAL RESERVE KORÁBBI ELNÖKE „GYAKORLATILAG ELKERÜLHETETLENNEK” NEVEZTE A RECESSZIÓT.
Ő is azok közé a közgazdászok közé tartozik, akik szerint ha a Fed már tavaly elkezdte volna a kamatemelést, akkor pusztán a gazdaság lefékezésével képes lett volna megállítani az inflációt. Most azonban szerintük a bővülés olyan gyors ütemű – és ezzel együtt olyan nagy az áremelkedés –, hogy a Fed csak úgy tudja kézben tartani a dolgokat, ha a fékre lép, amivel már elkerülhetetlen a recesszió.
A központi bankok számára továbbra is nehéz helyzet, hogy hogyan lehet megfékezni úgy az inflációt, hogy közben nem lassítják túlságosan a gazdasági növekedést.
Más előrejelzések szerint a következő egy évben továbbra is valószínűtlen egy globális recesszió kialakulása. De idén a magas olajárak, a világszinten tapasztalható emelkedő kamatlábak és a csökkenő állami támogatások mind visszahúzzák majd a növekedést. Aneta Markowska, a Jefferies befektetési bank vezető közgazdásza is osztja ezt a véleményt:
Könnyű egy nagyon negatív narratívát felépíteni, de ha megnézzük mindezen hatások nagyságrendjét, nem hiszem, hogy elég jelentősek ahhoz, hogy a következő 12 hónapban válságba sodorjanak minket.
A recesszió azt is magával hozza, hogy munkahelyek szűnnek meg tömegesen, és komoly munkanélküliség alakul ki. Az Egyesült Államokban jelenleg a vállalatok mindent megtesznek, hogy megtartsák a munkavállalókat, és ez Nyugat-Európára is igaz – nincsenek tömeges leépítések.
A lassulás nem egyenlő a recesszióval: kulcskérdés, hogy a központi bankok tudják-e hűteni a gazdaságokat anélkül, hogy ezzel A válságba is berántanák.
Talán a globális növekedést a kínai koronavírus-járványok fenyegetik a legkomolyabban. Kína április 6-án több mint 20 ezer új vírusfertőzést jelentett. Mivel a kormány elkötelezett a járványkezelési politikája mellett, Sanghaj 26 millió lakosa és számos más nagyváros, ahol a járvány kitört, teljes lezárás alatt van. A Goldman Sachs szerint ha a pandémiás helyzet fennmarad, akkor Kína valós idejű termelése 7,1 százalékkal lesz alacsonyabb, mint a korlátozások nélküli világban – legalábbis az Economist számításai szerint.
Kína járványkezelési politikája a világkereskedelmet is súlyosan megzavarjA.
Persze erre könnyű lenne azt mondani, hogy fel kell hagyni ezekkel az intézkedésekkel. De ha túl hamar nyitna, Kína méretéből és zsúfoltságából adódóan olyan fertőzési és halálozási hullám indulna el, ami megijesztené a fogyasztókat. Így ez már feltehetően önmagában is gazdasági recessziót okozna. Amíg Kína nem oltja be kellő számban az időseket is a leghatékonyabb oltásokkal, addig a lezárások gazdasági következményeit viselni kell.
Kína nehézségei a koronavírus-járvány visszaszorításában előre láthatók voltak, és széles körben megjósolták, mégseM sikerült erre felkészülni.
Az ukrajnai háború megzavarta a nemzetközi piacokat, és rontotta a befektetői morált is. Pedig úgy tűnt, hogy a világgazdaság készen áll arra, hogy kilábaljon a világjárvány stagnáló éveiből. A Sentix felmérése szerint a befektetők bizalma az euróövezetben most van a legalacsonyabb szinten a világjárvány kezdete óta.
e felmérés szerint a világméretű recesszió már a küszöbön áll, és Európát fogja elsőként és a legsúlyosabban érinteni.
De a morál az Egyesült Államokban és Ázsiában is csökkent – ahogy arról a Fortune is beszámolt.
A számításaikhoz 1200 befektetőt kérdeztek meg különböző régiókban. A hozzáállás Európában esett vissza a legnagyobb mértékben, ahol a befektetők egyre idegesebbek a háború miatt, valamint az Oroszországot a világgazdaságból kiszorító nyugati szankciók következményei miatt. Tehát leginkább Európa viseli a bizalom összeomlásának terhét.
Tény, hogy a globális gyártási tevékenység márciusban lelassult, mert Vlagyimir Putyin inváziója megzavarta az ellátási láncokat, visszafogta a keresletet, és megingatta a befektetői bizalmat, miközben az emelkedő energiaköltségek szélesebb körű árnövekedést eredményeztek. A Reuters beszámolója szerint a bizonytalanság, valamint az egyre súlyosbodó megélhetési válság azt sugallja, hogy az euróövezet feldolgozóipara ebben a negyedévben recesszióba csúszhat.
(Borítókép: Olajcsővezetékek Németországban. Fotó: Katja Buchholz / Getty Images)