Kevés emblematikusabb terméke van a globalizációnak a hamburgernél, ami hol az amerikai imperializmust, hol meg a szabadság ízét reprezentálta ideológiától, történelmi helyzettől függően világszerte, de Magyarországon is – amint azt például az első hazai McDonald’s megnyitása is megmutatta. A rendszerváltáskori büfés hamburgerek bumfordi bája sem feledhető, amit az idő nevű szépítőfilter olyannyira megtuningolt, hogy helyenként még ma is fellelhetők.

A magyarok mindenesetre megszerették a hamburgert és a sajtburgert, olyannyira, hogy az ételrendelő applikációk toplistáiban messze megelőzik a pizzát – a Wolt tavaly év végi közleménye szerint 2021-ben rajtuk keresztül összesen 395 614 sajtburgerre adtak le rendelést – és a legnagyobb amerikai gyorsétteremláncok is vállalták a házhozszállítási opciót.

Aztán az ezredforduló után jött a hazai gasztroforradalom, ami inkább azt hangsúlyozta, hogy ez az egyszerűségében mégis oly nehéz étel mennyivel több mint a gyorséttermek iparilag szabványosított terméke. Persze az egy ideig gombamód szaporodó kézműves burgerezők és az otthon elkészíthető receptözön mellett akadnak érdekes vadhajtásai is a hazai hamburgerreneszánsznak, elég csak a boltban kapható, a hús fűszerezésére szánt, vörös- és fokhagyma mellett petrezselymet is tartalmazó instant fűszerkeverékre gondolni, amitől egy ortodox, a húspogácsát legfeljebb sóval és borssal ízesítve fogyasztó burgerhívő valószínűleg sírva fakadna. 

Mire számtalan jó étterem megjelenése, valamint egy évtizednyi kemény munka után a fogyasztók is elfogadták alapvetésként, hogy mennyire változatos és kellő gondosság mellett milyen jó is lehet ez az étel, jött a Covid, és a talpon maradás érdekében a vendéglátás egésze átállt a kényszerű házhoz szállításra. Ami, lássuk be, egyáltalán nem a legideálisabb formájában és ízvilágában a vendég elé kerülő hamburgert jelenti.

Az igényesebb helyek pedig gondot fordítottak, fordítanak arra, hogy kifejezetten házhoz szállítást jobban „tűrő” szendvicseket készítsenek – ami sokszor azzal kezdődik, hogy jobban átsütött hússal készítik ezeket. A legtöbb burgerezőben ugyanis megadható, hogy mennyire átsütött húspogácsával szeretnénk az ételt, van, ahol két-három, de van, ahol ötféle lehetőség közül választhat az ínyenc vendég, kérheti azt rare, medium rare, medium, medium well vagy well done módon is. Ez lényegében a külső burkot megpirítva szinte a nyerstől a teljesen átsütöttig terjed. Ízlése válogatja, kinek melyik jön be, de aki nem szereti a steaket véresen, annak aligha a rare módon készült hamburger a legjobb választás. 

Viszont aki rendszeresen rendel, az elfogadja a kompromisszumokat – mint a kiszállítási időtől függően meleg-langyos étel, a sütés után egy perccel a vendég elé kerülő burgerhez képest másabb ízek, illetve a szósz vagy a zöldségek mennyiségétől függően átázott buci. Az Index kézműveshamburger-tesztjén arra kerestük a választ, hogy valójában mekkora kompromisszumot kell bevállalnia ebédidőben egy éhes budapestinek. 

A teszt

A szokásos laikus kóstolós vakteszthez egy tavalyi listát vettünk alapul, ami a 10 legjobb budapesti kézműves hamburgerezőt sorolta fel, de annyiban szűkítettük, hogy csak a szerkesztőségbe legfeljebb 30-40 perces kiszállítási időt vállaló helyek kerültek be. Végül a Bamba Marha, a Black Cab, az Epic Burger, a TGI Fridays, a Tuning és a Zing került be az emblematikusabb helyek közül. 

A kiszállítási időkerettel alapvetően az egyenlő esélyeket akartuk biztosítani ahhoz, hogy lehetőség szerint egyik burger se hűljön dermedtre, mire a kollégák elé ér. Ezt sikerült abszolválni, igaz, az ebédidős csúcsforgalom miatt a tervezetthez képest eleve később tudtunk egyáltalán rendelést leadni, mert a választott applikáció órákra lezárta a kiszállítást hozzánk a kiválasztott helyekről. Szóval az első kompromisszum, amit a hamburgerkiszállításnál vállalunk, hogy nagyon nem rajtunk múlik, mikor eszünk. Vagy más ételt, vendéglátóhelyet kell választanunk…

Mindenesetre az élet nevű véletlennek köszönhetően annyiban legalább jól jártak a tesztelő kollégák, hogy nem egyszerre ért a szerkesztőségbe az összes rendelés. Így amint megjöttek az első burgerek, neki is láthattunk a tesztnek, és mire az utolsóhoz értünk, még az is meleg volt, és nem kellett ahhoz a végképp méltatlan összehasonlítást eredményező megoldáshoz folyamodni, hogy a mikróban felmelegítjük az ételt. 

Mivel saját ételsoraikra és kreativitásukra büszke helyekről van szó, ezért az összevethetőség érdekében a rendelésnél arra törekedtünk, hogy az appon keresztül elérhető legalapabb, marhahússal készült hamburgert rendeljük, mindegyiknél a mediumra átsütött verziót kérve. Az már a kínálat sokszínűségén múlt, hogy van, ahol a legegyszerűbb burgerhez bacon, sajt és a savanyú uborka mellett bőséges zöldségfeltét jár. 

Az értékelésnél a hamburger küllemét, a feltét mennyiségét, a hús nagyságát, a buci minőségét, az illatot, az állagot, az ízt és az összbenyomást pontozhatták a tesztelők, szempontonként 1–5-ig. Az eddigi vaktesztekhez képest újdonság volt, hogy volt egy kolléga, akinek annyira bejött az egyik hamburger, hogy a maximális 40 pontot adta rá. És akadt, aki csillagos ötösöket osztogatott.

Persze az egyéni ízlésnek itt volt szerepe, de a végeredményt tekintve kétségtelen, hogy ez a teszt kevésbé hozott olyan egyénileg szélsőséges eredményeket, mint a korábbiak, ahol volt rá példa, hogy míg az egyik termék valaki szerint a legjobb volt a mezőnyből, addig egy másik tesztelő azt mondta, hogy még sose evett olyan borzasztót. Ez annak fényében kifejezetten érdekes, hogy a kézműves hamburgerek korántsem szabványtermékek – bár volt egy tesztelőnk, aki saját bevallása szerint Whopper-rajongó, miközben kézműves burgereket is viszonylag gyakran fogyaszt –, mint a kakaós csiga vagy a virsli, ahol jogszabály is rögzíti a minőség minimumfeltételeit. A legmegosztóbb egyébként a hús kinézete volt a tesztelők között, de ez alapvetően onnan jött, hogy ki mennyire szereti véresen. Spoiler: nem nagyon. A végeredmény meghatározásához a kapott összpontszámokat átlagoltuk. 

Az eredmény

    1. Tuning Burger, Classic Burger, 38,83 pont, 2900 Ft + 1049 Ft szállítás

„Egy picit jobban át lehetett volna sütni, kevésbé véresen tökéletes lenne.” Ez volt a legélesebb kritika, amit a győztes burger kapott. Más szerint lehetett volna kicsit masszívabb a fekete szezámmaggal megszórt buci. A tesztelők a szendvics és azon belül a hús nagyságával és a zöldségmennyiséggel is elégedettek voltak, ahogyan a szósszal, az ízek összhangjával és azzal is, hogy milyen állapotban érkezett meg a burger. Kifejezetten dicsérték az ízek összhatását, azt, hogy kellemesen szaftos a hús. 

    2. Black cab, Cabbie Burger, 33,5 pont, 1890 Ft + 1149 Ft szállítás

Volt, aki szerint gyorséttermi kinézetű burgert teszteltünk, azt viszont többen is értékelték, hogy amellett, hogy megfelelő a hús/feltét arány, meglehetősen jó, a húspogácsa éppen kellemesen fűszerezett volt. Mindenki dicsérte az ízek összhatását is, a bacon pedig külön jó pontot ért valamennyi tesztelőnél.

Az első helyet azon bukta el, hogy mindhárom tesztelőnk szerint kicsi és vékony volt a szendvics, de akadt olyan, aki ránézésre kevesellte a zöldséget is benne. Maga a szendvics a marhahúspogácsa mellett angol cheddar sajtot, pirított bacont, majonézt, aprított jégsalátát, paradicsomkarikát, fehérhagymát, csemegeuborkát, jalapeño paprikát, ketchupot, mustárt és bbq-szószt tartalmazott. A jalapeño paprika többek szerint is nagyon sokat dobott az összhatáson. Azt is értékelték a kollégák, hogy a szósz mennyisége ellenére sem ázott el a zsemle. 

3. Bamba Marha Burger Bár, sajtos marhaburger, 32,33 pont, 1990 Ft + 849 Ft szállítás

Volt, aki megkóstolta, és kapásból vakon eltalálta, honnan jött a marhahúspogácsa mellett cheddar sajtot, római salátát, paradicsomot, lila hagymát és házi hamburgerszószt tartalmazó szendvics. Meg is jegyezte, hogy jól néz ki, minimum ilyennek kellene lennie egy kézműves burgernek. Megbízhatóan hozta a négyes átlagot, ez volt az a burger, ami a legtöbbször kapott 4 pontot a legtöbb értékelési szempontnál. Bár volt, aki elmélázott azon, hogy a buci túl nagy-e, vagy a hús kicsi, mert az arányok nem stimmeltek, egy tesztelő kifejezetten kicsinek tartotta a húspogácsát. Finom, puha, jól passzoló ízeket emeltek ki az értékelésnél a tesztelők, illetve azt, hogy az illata mennyire kellemes. Akadt, aki viszont a zöldségmennyiséget kevesellte.

  

4. TGI Fridays, Bacon Cheese burger, 26,33 pont, 3590 Ft + 990 Ft szállítás

„Ezt ne árulják kézművesnek, mert olyan volt, mintha az Aldiból jött volna, esküszöm, a mekis finomabb!” – hangzott a sommás ítélet kóstolás után. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy a kollégák a teszt végén szóban ezt értékelték a legrosszabbnak, főleg az íztelen hús miatt, mégsem ez a szendvics végzett az utolsó helyen. Pedig ígéretesen indult, mert a kinézetével, méretével még túlnyomórészt elégedettek voltak.

Persze azért akadt, akinek már a buci látványa sem tetszett. Másnak az nem jött be, hogy kissé ázott volt a zsömle, de az is pontvesztést ért nála, hogy savanykás volt az illata a túl sok csalamádé miatt. Volt, akinél viszont épp hogy az mentette meg valamennyire a szendvicset, hogy finomnak találta a zöldséget benne. A húspogácsa mérete és a bacon szintén mentő körülmény volt, a sajtról nem nyilatkoztak tesztelőink. 

5. Epic Burger, Bacon Cheese burger, 25,5 pont, 2490 Ft + 1149 Ft szállítás

„Íztelen, szagtalan, borzalmas” – legalábbis a legélesebben fogalmazó kolléga szerint. Közepes, de nem annyira rossz, hangzott a megengedőbb vélemény. De már a kezdet sem volt szerencsés annak ellenére, hogy abszolút melegen érkezett meg, köszönhetően a lepedőnyi alufóliának, amibe csomagolták, szóval a hőfokra nem lehetett panasz. Viszont a pluszburkolatot megszenvedte a külcsín, ezért kevésbé volt guszta kicsomagolás után, de ezt persze a vaktesztelő kollégák nem tudhatták, csak a megnyomorgatott szendvicset látták a tányéron. Volt, aki felrótta, hogy véres és kicsit rágós a hús, illetve hogy lisztízű a buci. Utóbbit volt, aki egyszerűen csak masszívnak írta le. Akadt, aki szerint csak a hagyma adott ízt az egész burgernek, holott elvileg cheddarszószt és sajtot, valamint bacont is tartalmazott. Elhangzott a vízízű jellemzés is.

6.  Zing Burger & Co, Take it easy angus burger, 21 pont, 1940 Ft + 849 Ft szállítás

„Nem a leggusztább” – ez egybehangzó értékítélet volt. Noha ez érkezett meg leghamarabb, nem viselte túl jól a szállítást, már kicsomagolás után ázott hatást keltett, aztán megkóstolva is maradt ez a benyomás a zsömléről. De akadt, aki úgy jellemezte, hogy pont így néz ki, amit otthon készít 20 forintos tescós zsömlében. Mindenesetre két pontnál senkitől sem kapott jobbat a kinézetére és a buci minőségére sem. Igaz, ízre sem nagyon jött be a kollégáknak a buci. Maga a szendvics egyébként a marhahúspogácsa mellett cheddar sajtot, paradicsomot, saját burgerszószt és salátát tartalmazott. Volt, aki a fagyasztotthúspogácsa-fílinget is kifogásolta, más műízűnek titulálta nemcsak a húst, de a bucit is. „Mintha a Mekiből ennéd, de nem lenne jó.” A legelégedettebbek a hús nagyságával és az illatával voltak a tesztelőink, viszont az, hogy sajt is volt benne, volt, akinek fel sem tűnt.

Az eredménybe ugyan nem számított be, de egy házhoz rendelésnél fontos a csomagolás is. Az ízléses, saját logós papír alap. De ezen túl van, aki jókora alufóliával és egy kartondobozzal igyekezett megvédeni a szendvicset a szállítás viszontagságaitól. Szalvétát csak egy helyen csomagoltak a hamburgerhez, ami szintén kissé meglepő volt, tekintve, hogy némelyik burgert mennyi szósszal készítik el. 

A végső tanulság, hogy kézműves burgert tényleg jobban megéri étteremben, frissen, de ha már házhoz szállítattja az ember,

Mert egyrészt a kézműves jelző hallatán valamiért az átlagos gyorsétterminél nagyobb burgerre asszociál az ember, tudat alatt nagyobb adagot vár. Másrészt az ételrendelő appok fotóihoz képest azért tényleg tud meglepetést okozni a valóság. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)