Bár biztosan komoly hatása lesz az Európai Unió által a héten megszavazott orosz olajra vonatkozó embargónak, annyira sokáig tartott, míg a tagállamok közös álláspontra jutottak, hogy Moszkvának bőven volt ideje felkészülni a lépésre. Már ügyesen el is kezdték kijátszani a korlátozásokat, de a meccsnek még nincs vége. A kérdés az, hogy Magyarország tud-e ilyen trükközésbe kezdeni.
Közel hat héten keresztül folytak egyeztetések az Európai Unió tagállamai között az orosz olajra kivetett embargóról, de már korábban is biztosra lehetett venni, hogy a szankciós intézkedések egy idő után célba veszik az orosz olajat. Emiatt két folyamat már márciusban látszott:
Noha az orosz Uralt most sújtják először szankciók az EU-ban és az USA-ban, már nem egy olajországra vetettek ki embargót, így bejáratott trükkök vannak a tiltólistás hordók eladására. Az elmúlt időszakban Irán rendre meg tudta oldani, hogy ha nem is hatalmas mennyiségben, de ki tudott juttatni az országából nyersolajat hajókon. A nemzetközi vizeken aztán más hajókkal találkozva adták azt tovább, vagy hozzákevertek más országból származó olajat, és akkor már új papírokkal együtt tudták azt a világpiacokra kijuttatni. Most lényegében ugyanez történik az Urallal is.
Ez annyira borítékolható volt, hogy Ben van Beurden, a Shell vezérigazgatója már egy májusi eleji részvényesi tájékoztatón azt mondta, hogy lehetetlen meghatározni az olajtermékek eredetét, tehát alkalmazhatatlanok lesznek a szankciók. Szerinte nincs mód, amivel vissza lehetne követni, hogy egy finomított termékhez milyen alapanyagot használtak fel.
Jóslata be is igazolódott: Európa az orosz nyersolaj ellen az eddigi legszigorúbb szankciókkal lépett fel, de a szállítmányozók és a finomítók úgy juttatják el az olajat a piacra, hogy eltitkolják annak eredetét. A múlt hónapban New Yorkban és New Jersey-ben olyan üzemanyagokat szállítottak, amelyekről úgy vélték, hogy részben orosz nyersolajból készültek.
A szállítmányokat a Szuezi-csatornán keresztül és az Atlanti-óceánon keresztül hozták indiai finomítókból, amelyek az orosz olaj nagy vásárlói voltak a hajózási nyilvántartások, a Refinitiv adatai és a helsinki székhelyű Centre for Research on Energy and Clean Air kutatóközpont elemzése szerint.
Az ukrajnai invázió, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciói nyomán a kereskedők azon dolgoznak, hogy az orosz olaj eredetét elfedjék, hogy az továbbra is áramoljon. Az olajat olyan finomított termékekbe rejtik, mint a benzin, a dízel és az egyéb petrolkémiai anyagok.
A már említett iráni módszert használva, az olajat a tengeren hajók között is áttöltik. A hajózási társaságok szerint az átrakodás a Földközi-tengeren, Nyugat-Afrika partjainál és a Fekete-tengeren történik, az olaj pedig Kína, India és Nyugat-Európa felé tart.
Az Európai Unió vezetői viszont ezzel számoltak – az orosz olajat már márciusban tiltólistára tevő Egyesült Államok viszont még mindig nem reagált. Brüsszel beíratta a szankciók közé, hogy az EU-s cégekhez, uniós tagállamok zászlói alatt hajózó tankerek nem vehetnek fel orosz olajat.
Ez ráadásul egy viszonylag jól betartatható szabályozás: a menetlevelek, a jegyzőkönyvek és a végpontok közötti útvonaladatok ellenőrzésével.
Vagyis ha egy olajszállító papíron norvég olajat tankol fel, akkor annak mennyiségét rögzítik, követik, merre jár, majd ellenőrzik, hogy a végponton mekkora rakományt ad el. Az meg eleve gyanús lenne, ha India és Kína felé tartanának, mert lehet tudni, hogy ez a két ország vásárolja fel a felszabadult orosz készleteket. Ha megállnak a tengeren, hogy átrakodjanak, az szintén látszódni fog. Az európai flotta pedig 35-40 százalékban felel az orosz olaj közvetítéséért a kereskedelemben.
Várhatóan azt is megtiltják az európai biztosítóknak, hogy fedezetet nyújtsanak az orosz olajat szállító hajókra.
Az Egyesült Államok márciusi embargója megtiltja a nyersolaj, a kőolajtermékek, a cseppfolyósított földgáz és a szén behozatalát Oroszországból. Viszont a már feldolgozott üzemanyagokat nem tették tiltólistára, mert azokat gyakran különböző termékek keverékéből, például dízelből állítják elő.
Az Egyesült Államok Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatala a kereskedelmi jogászok szerint jellemzően a származás meghatározásakor a 25 százalékos vagy annál nagyobb arányt használja ökölszabályként. Ez kizárja azokat az árukat, amelyeket lényegesen átalakítottak egy másik, külföldön előállított termékké. Három különböző cég jogászai szerint az OFAC nem tisztázta, hogy a nyersolaj finomítása olyan termékekké, mint a benzin vagy a dízel, beleszámít-e ebbe a kizárásba.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az orosz olajexport áprilisban összességében újra emelkedett, miután márciusban az első nyugati szankciók életbelépésével visszaesett. Oroszország olajexportja 620 ezer hordóval napi 8,1 millió hordóra, a háború előtti szinthez közeli szintre emelkedett, a legnagyobb növekedést India produkálta – írja a WSJ, amely szerint rengeteg olajtermék eljutott Oroszországból az Egyesült Államokba is, csak indiai finomítókban dolgozták fel azokat, így már a származási helyként az ázsiai országot jelölték meg, és drágábban is értékesíthették, mint tehették volna Uralként.
India az orosz olajáramlás kulcsfontosságú csomópontjává vált. Az ország importja a háború kezdete óta napi 800 ezer hordóra ugrott meg, szemben a korábbi napi 30 ezer hordóval a Kpler árupiaci adatszolgáltató cég szerint.
A Kpler szerint a Reliance Industries indiai energiaipari óriáscég tulajdonában lévő finomító májusban a háború előtti szinthez képest hétszer több orosz nyersolajat vásárolt, ami a teljes felvásárlás ötödét tette ki.
A cég egy olajszállító tartályhajót bérelt egy rakomány alkilát, egy benzinösszetevő szállítására, amely április 21-én indult a közeli Sikka kikötőből, tervezett célállomás nélkül. Három nappal később frissítette a nyilvántartását egy amerikai kikötővel, majd áthajózott, és május 22-én New Yorkban kirakta a rakományt.
„Valószínűleg az történt, hogy a Reliance felvett egy kedvezményes árú orosz nyersolajszállítmányt, finomította, majd a terméket eladta a rövid távú piacon, ahol talált egy amerikai vevőt” – mondta Lauri Myllyvirta, a Centre for Research on Energy and Clean Air vezető elemzője az amerikai lapnak. A szervezet nyomon követi az orosz fosszilis tüzelőanyag-exportot és annak szerepét az ukrajnai háború finanszírozásában. „Úgy tűnik, hogy van egy olyan kereskedelmi csatorna, amelyen az orosz nyersolajat Indiában finomítják, majd egy részét az Egyesült Államokba adják el” – tette hozzá a vizsgálataik alapján.
Az indiai finomított olajtermékek exportja – amelyet az olcsó orosz szállítmányok erősítettek – a háború kezdete óta meredeken nőtt. Az Európába irányuló napi szállítások harmadával, az Egyesült Államokba irányulóak pedig 43 százalékkal nőttek negyedéves szinten. Előbbi nem feltétlen a csempészésre és a trükközésre utal, hanem inkább arra, hogy lehetett már tudni, hogy az EU olajszankciókon dolgozik, a vevők pedig inkább úgy vették meg az orosz olajat, hogy az indiai besorolást kapjon és biztosan megérkezzen. Most az a kérdés, hogy mennyire tudja Brüsszel ezt a kiskaput bezárni.
A kérdésnek van egy magyar vonatkozása is: az EU-s olajszankciók egyelőre csak a tengeri szállításra vonatkoznak, vezetéken keresztül Magyarországra még egy türelmi ideig érkezhet az Ural. Összességében így a hazai vásárlók jóval olcsóbban juthatnak alapanyaghoz, amelyet aztán megfinomíthatnak.
A sajtóhírek szerint az EU ezt büntetővámokkal vagy továbbértékesítési tilalommal sújthatja. Az eddig nyilvánosságra került olajembargós szabályban az szerepel, hogy a mentességben részesülő tagállamok nem értékesíthetik tovább az orosz kőolajat. Viszont a gyakorlat még rávilágíthat, hogy az iráni módszert tovább lehet fejleszteni magyar módra.
(Borítókép: Andreea Campeanu / Getty Images)