Amikor kirobbant az orosz-ukrán háború, a nyugati nagyhatalmak azonnal célkeresztbe vették Moszkva olajexportját. A legfrissebb adatokat alapján, ha a mennyiségét vizsgáljuk, akkor csökkent az orosz fosszilisnyersanyag-export, de összegszerűen Oroszország nem bukott akkorát, mint talán azt elsőre gondolták a büntetőintézkedéseket bevezető országok.
A háború első száz napja alatt a Kreml 93 milliárd euró (több mint 36 ezer milliárd forint) bevételre tett szert a fosszilis tüzelőanyagok exportjából. Ennek 61 százalékát, mintegy 57 milliárd euró (több mint 22 ezer milliárd forint) értékben az Európai Unióba importálta.
A legnagyobb importőrök sorrendben az alábbiak voltak:
Oroszország nyersanyagbevételei az alábbiak szerint alakultak: 46 milliárd eurót a nyersolaj, 24 milliárd eurót a vezetékes gáz, 13 milliárd eurót az olajtermékek, 5,1 milliárd eurót pedig a cseppfolyósított földgáz (lng) tesz ki, és további 4,8 milliárd eurót a szén adja – a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) által bemutatott kimutatás szerint.
Számos nyugati vállalat elzárkózott attól, hogy Moszkvától importáljon, ami nem csak a nyersanyagokra igaz.
Nem csoda, hogy oroszország olajexportja összességében 15 százalékkal csökkent.
A fosszilis kereslet növekedése miatt azonban Oroszország pénzügyileg így is jól járt. A kiviteli árak átlagosan 60 százalékkal magasabbak voltak a tavalyi ugyanezen időszakhoz viszonyítva. Akkor a koronavírus-járvány utáni mélypontokról éppen csak elindult a nyersanyag- és alkatrészárak emelkedése.
A május–júniusi exportadatokból az egyik legérdekesebb, hogy Kína már megelőzte Németországot, így Oroszország most a legtöbb nyersanyagot Pekingnek exportálja. Viszont narratívák szerint változik, hogy Kína importja valóban megnőtt, vagy stagnál, és Németország csökkentette az Oroszországból származó kőolajimportot – európai intézmények adatai is teljesen ellentmondanak egymásnak, így az energiapiacon ez mára egy ideológiai kérdés lett.
Hogy Kína a jövőben tudja-e tovább növelni az importmennyiséget, egyelőre nem megbecsülhető. Ez a kérdés is megosztja az elemzőket, mivel logisztikai és infrastrukturális nehézségek is gondot okozhatnak az orosz–kínai külkereskedelemben. Az biztos, hogy mivel az orosz kőolajat egyre távolabbi piacokra szállítják, soha nem látott mértékű tartályhajó-kapacitásra van szüksége Moszkvának.
Az elmúlt hónapokban az orosz nyersolajszállítmányok 68 százalékát uniós, brit és norvég vállalatok tulajdonában lévő hajókkal szállították.
Az Indiába és a Közel-Keletre irányuló szállítások esetében ez az arány még magasabb: 80 százalék volt. Az adatokból látható, hogy Lengyelország és az Egyesült Államok igazán tudta csökkenteni az importjának a mértékét. Litvánia, Finnország és Észtország pedig jelentősen, több mint 50 százalékkal faragta le az orosz Ural behozatalát. Viszont India, a Közel-Kelet, Franciaország és Belgium az akciós orosz üzemanyagokhoz nyúl.
Gaál Gellért, a Concorde energetikai szakértője az Indexnek úgy kommentálta az eredményeket, hogy India és Kína tekintetében az orosz szállítás az infrastrukturális korlátok miatt nehézkes. Így mindenképpen tankerhajókkal kellene szállítani az oroszoknak, viszont erre nincs elég kapacitásuk, ráadásul most hajókon kéne hosszú távon megoldani a szállítást. A Concorde energetikai szakértője szerint az biztos, hogy ezek az országok közel fognak kerülni egymáshoz, az egy nagy kérdés, hogy az Egyesült Államok meddig fogja ezt engedni.
Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője úgy látja, hogy „Európa le akar válni az orosz energiahordozóról, de ennek van egy nagyon komoly anyagi és időbeli vonzata is” – jelenlegi helyzetben mindkét fél vesztes, Oroszország és a Nyugat is, ahogy azt korábban lapunknak összefoglalta.
Más-más a leválási idő a különböző nyersanyagok tekintetében. „Egyelőre az nem látszik, hogy ténylegesen cél-e a teljes leválás, vagy inkább az a lényeg, hogy ne legyen az oroszoknak politikai zsarolási potenciáljuk” – nyilatkozta az Indexnek az Erste olaj- és gázipari elemzője.
India az orosz nyersolaj jelentős importőrje lett, az ország exportjának 18 százalékát vásárolta meg. Ráadásul a CREA tanulmánya szerint az orosz nyersolaj jelentős részét olajtermékek formájában tovább exportálják, többek között az Egyesült Államokba és Európába. Ahogy azt korábban ismertettük az olajtermékek esetén, később a készterméknél beazonosíthatatlan az adalékanyagok miatt, hogy a nyersanyag honnan származik.
Továbbá az európai vevők – Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában – a szállítmányok nagy részét árengedménnyel vásárolták meg, LNG-t és nyersolajat vásároltak a spot (azonnali) piacon – a vásárlások a már meglévő hosszú távú szerződéseken kívül történnek.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Antonio Masiello / Getty Images)