A magyar külgazdasági és külügyminisztert nem kímélik szlovák kollégái, kritikáikból az adventi kalendárium minden ablakába jutna valami. Szijjártó Péter elárulta, hogy ilyenkor szívesen visszavágna, de többnyire inkább csak nagy levegőket vesz. A magyar–szlovák kapcsolatokról, az uniós források körüli vitáról és az orosz olajfüggőségről is kérdezte a minisztert a Ma7 médiacsalád.
Szijjártó Péter szerint amikor a felvidéki magyar érdekképviselet kormányzati tényező volt, az segített Szlovákia és Magyarország kapcsolataiban. Romboló hatásúnak tartja, hogy az utóbbi időben „felesleges nyilatkozatok” terhelik a kétoldalú kapcsolatokat, például amikor Rastislav Kacer a kétoldalú találkozójukat megelőzően jelezte, a Benes-dekrétumok máig ható következményeit a szlovák fél nem tekinti kisebbségi ügynek.
Ha jóleső érzés is lenne azonnal visszavágni, érdemes előtte venni egy nagy levegőt, és belegondolni, hogy azzal mit érünk el. Persze vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet elmenni szó nélkül egy-egy megnyilatkozás mellett, de a végső cél mégiscsak az, hogy jók legyenek a kétoldalú kapcsolatok
– mondta az interjúban. Arra is kitért, hogy szlovák részről sokszor kell „tisztességtelen, unfair nyilatkozatokat” olvasnia, és egy nemrégiben tartott megbeszélés elején külön ki kellett kötnie, hogy „a kérdések uralják a napirendet, és felesleges nyilatkozatokkal ne terheljük meg a kétoldalú kapcsolatokat.”
Elmondása szerint inkább olyan vezetőkkel találja meg a közös hangot, akik patrióták, és „nemzetben gondolkodnak”. Példaként Robert Ficót és Igor Matovicot nevezte meg.
Arra is kitért, hogy a háború előtt a Kárpátalján élő magyarok jogait jelentősen visszaszorították, ezt tényként kezeli. „Ennek ellenére mi minden létező támogatást megadunk az ukránoknak. Az ország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik, 1300 magyar iskolába és óvodába járnak már menekült gyerekek, egymillió menekültet beengedtünk” – mondta.
Szijjártó szerint inkább az egymásrautaltságra kellene figyelni. Annál is inkább, mert Szlovákia a második legnagyobb kereskedelmi partnerünk, tavaly 13 milliárd euró fölé emelkedett, idén pedig további 43 százalékkal bővült a kétoldalú kereskedelmi forgalom – ismertette.
Kifogásolta, hogy „a háború a szlovák külügyminiszter kolléga értelmezése szerint a különbözőségeket hozta ki, de szerintem legalább annyira felerősíti az egymásrautaltságunkat is”.
Az Oroszországból származó kőolaj nem politikai, ideológiai, hanem fizikai kérdés. Kőolajat onnan lehet venni, ahol van kőolajforrás, és a vevőhöz elvezet egy cső. Ha mindez nincs, akkor amiről beszélünk, az nem realitás, hanem fantazmagória. Ma az a helyzet, hogy a Barátság kőolajvezeték Oroszországból látja el Magyarországot, Szlovákiát és részben Csehországot is. Ha ezt valaki elvágja, akkor az országaink ellátását ugyanolyan mennyiségben máshonnan nem tudjuk megoldani. Innen-onnan valamennyit be tudunk hozni, például Horvátországon keresztül, de ez nem elég. Ha a két ország igénye 14 millió tonna, akkor 11 millió tonna nem lesz elegendő. Mi, magyarok természetesen magunkért küzdünk Brüsszelben, hogyha ez jó másoknak is, annak nagyon örülünk.
Az uniós források körüli vitáról elmondta, hogy az szerinte egy „joginak láttatott vita.”
Az Európai Bizottság azt kérte, 17 jogszabályt fogadjunk el, mert ez majd javítja a források felhasználását. Visszautalnék 2019-re, amikor az akkori német kancellár, Angela Merkel Sopronban azt mondta, Magyarország a forrásokat jól használja fel. Úgy tűnik, a Bizottság ezzel nem ért egyet. Az EB által kért jogszabályokat a magyar parlament megtárgyalta, elfogadta. Most pedig azzal jönnek, még lenne tizennyolcadik feltételük, még nem érzik, hogy teljesen elkötelezettek vagyunk. És ezzel átvisznek minket a megfoghatatlan, szubjektív világba, ahol az objektív mérce nem létezik. És ez baj, mert az EB az európai szerződések szerint nem politikai testület, hanem a szerződések őre, tehát nem politikai, hanem szakmai, jogi döntéseket kellene hozniuk. Ez most csorbul. Sajnos egyre inkább kezd kirajzolódni, hogy itt nem egy színtisztán jogi vitáról van szó.
Nehezményezte, hogy az uniós forrásokat sokszor úgy kezelik, mintha az adomány lenne, pedig „az a tagállamok gazdasági teljesítményéből áll össze, az pedig az egyes országokban élő emberek munkáján alapszik”.
Az interjú végén a Ma7 újságírója az ünnepi időszakról, az elcsendesülésről kérdezte a minisztert.
Az ember próbál a karácsonyi készületben minél több időt együtt tölteni a szeretteivel, illetve a hajnali misék válnak ilyenkor mindennapos programmá. Itt, Pozsonyban is a ferencesekhez megyünk, és részt veszünk a rorátén. Nagyon szeretem az évnek ezt az időszakát, mert az egész éves rohanás után van néhány olyan nap – remélem, idén is lesz –, amely a megnyugvásnak és az elcsendesedésnek az időszaka. Azt remélem, hogy az advent időszaka hozzásegít minket, hogy azok is megértsék a béke szükségességét, akik, úgy tűnik, ezt egyelőre még nem fogják fel.
A beszélgetést Szijjártó Péter pozsonyi látogatásának első napján, a tárcavezető múlt keddi tárgyalásait megelőzően készítette a Ma7 médiacsalád.
(Borítókép: Szijjártó Péter. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)