Csokimikulás-kóstolónk sikerén felbuzdulva újabb szezonális édesség tesztelésére izzítottuk be ízlelőbimbóinkat, asztalunkra pedig jó sok, különböző ízű szaloncukor került. Teszteltünk népszerű ízeket és márkákat, és bőven akadtak ám meglepetések is!
Ahogy nincs karácsony Kevin, azaz Reszkessetek, betörők! nélkül, úgy a karácsonyfa se díszeleghet szaloncukor nélkül. A hagyomány az hagyomány! Ahogy az is, hogy a családtagok titkon, amikor senki nem látja őket, elmajszolgatnak egyet, de a csomagolópapírt a bűntett helyszínén hagyják, vízkeresztkor pedig háborognak, hogy hová is tűnhetett a sok édesség a fáról.
Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen nemcsak legelni szeretjük, hanem a fára akasztgatás nélkül is szívesen habzsoljuk a karácsonyi édességet. Tévhit, hogy karácsonyfadesszertünk hungarikum; eredetét tekintve Franciaországból származik a díszcsomagolásba bújtatott bonbon.
Az viszont egyértelműen magyar szokás, hogy a fára aggatjuk.
Ma egy átlagos magyar család egy kilogramm szaloncukrot vásárol, főleg hipermarketekben. Belföldön mintegy 3500 tonnát fogyasztunk el a szezonban. A nassolásnak megvan a maga ára: a középkategóriás szaloncukrok kilónként négy-ötezer, a prémiumminőségűek pedig 10-12 ezer forintba kerülnek.
Karácsony előtt ennek az édességnek az áruházak külön szigeteket szentelnek, ahol gyártók, csomagolások és ízek tömkelege versenyzik a vásárlók kegyeiért. A döntés pedig nem egyszerű, hiszen ha nem jól választunk, három napig ugyanazon a terméken leszünk kénytelenek fanyalogni (mintha a családi egymás agyára menéssel nem lenne elég problémánk).
Annak elkerülése érdekében, hogy az olvasóknak karácsonyfadesszert-fronton ne legyen kellemetlen élményben részük, vagy ha épp az a céljuk, hogy kiszúrjanak egy kevésbé szívlelt sógorral/sógornővel, esetleg elkerülnék, hogy a gyerekek leegyék a fáról az édességet, mutatjuk, melyik termékeket érdemes vadászni a polcokon. Szerkesztőségünk négy bátor tagja és meghívott vendégünk, az ország legjobb szaloncukrát kereső verseny szervezője, Kovács Ádám több mint tíz terméket pontozott ötös skálán látvány, illat, tapintás és íz alapján.
1. Első versenyzőnk a Lissé pisztáciás szaloncukra volt. A minitégla igazi jolly jokere lehet azoknak, akik vigyáznak a vonalaikra, és még karácsonykor sem iktatnak be csalónapot diétájukba. De nemcsak ők, hanem a gluténérzékenyek is kísérletezhetnek vele, amennyiben nem ragaszkodnak az édes élvezetekhez. A forma és a csokiborítás rendben volt, de a töltelék sajnos pont azt nyújtotta, ami – tisztelet a kivételnek – a cukormentes termékekre jellemző. Nem éreztünk semmi ízt, a pisztáciát meg pláne nem, így már tűkön ülve vártuk, hogy bármi mást kóstoljunk. Karácsonyfa-dizájnereknek és narancssárgafanoknak kifejezetten ajánlott, ha ilyen színű fát tervez, mivel ez a termék remekül passzol majd a dekorba.
2. Rezsicsökkentett? Habár nem a méret a lényeg, de mégis nagyon aprónak találtuk az év egyik újdonságát, a Sport szeletes szaloncukort. Már a gondolattól is összefutott a nyál a szánkban, hogy végre megkóstolhatjuk, és vajon hozza-e majd az áhított rumos-kakaós ízt. Ez meg is történt, azonban nem olyan intenzitással, mint szerettük volna. A szaloncukor nagyon megosztó lett: a kóstolók többsége szerint a termék nagyon távol állt az eredeti Sport szelettől, de akadt olyan is, aki repetázott, bár lehet, hogy csak azért fanyalodott rá újból, mert annyira éhes volt, hogy még ezt is képes volt befalni.
3. Mivel a magyarok nagy kedvence a zselés szaloncukor, ezért erről már a kóstoló elején nekünk is meg kellett bizonyosodnunk. A Chocco Garden narancsos és sárgabarackos szaloncukraival kísérleteztünk.
Gyerekkorom íze, tipikus zselés cukor
– záporoztak a reakciók a narancsos változat ízlelgetésekor. A narancsos illat kissé bizalomgerjesztőbb volt, mint sárgabarackos társa, ám ízre egyik sem váltja meg a világot, legalábbis szerkesztőségünk kóstolói között biztosan nem. A barackos terméknél arra a konklúzióra jutottunk, hogy a fogunkba ragadt barackos masszát inkább a cefrébe kellett volna keverni, pálinkaként nagyobb élvezeti hatást gyakorolt volna.
4. Ismét zselés termék következett. Ezúttal az egyik áruház kimérős kínálatában megtalálható Angyalka zselés termékének ízei hevertek el ízlelőbimbóink pamlagán, de bár ne tették volna. Az olcsóbb árkategória ezúttal alacsonyabb hozzáadott minőséggel is párosult. Hivatalos szaloncukor-kóstolóvá avanzsálódott szerkesztőségi tagjaink egyöntetűen nyúltak a kikészített pohár víz után, hogy a H₂O hullámai elmossák a szájüregben keletkező ízeket. Már aki egyáltalán meg merte kóstolni, volt ugyanis olyan kóstoló kolléga, aki az illatminta után inkább kihagyta a lehetőséget.
Nagyon rossz gyereknek adnám csak virgács helyett. Bár mikuláscsomagba is büntetés belerakni
– jegyezte meg egyikünk.
Az Angyalka banánízű terméke sem hozott jóízű hümmögést, ám akadt olyan kolléga, aki – a többiek meglepődésére – nem tartotta annyira rossznak, ám a fa alá ő sem ezt az ízt tenné.
5. A sorban a Milka feketeerdőízű terméke következett, amihez nagy reményeket fűztünk. Nagy csalódást nem is okozott. Mind látványra, mind illatra hozta a szintet, a csoki íze méltó a Milkához, kifejezetten lágy, kellemes tejcsokoládéban volt részünk, a töltelék azonban megosztó volt. Összességében az egyik legjobbnak bizonyult, az előtte kóstolt szaloncukrok után pedig kifejezetten üdítőleg hatott. Ráadásul a csomagolás kigondolásával sem lőttek nagyon mellé a kreatívok, a fán is jól mutatnak a Milka szaloncukrai.
6. Minél inkább csoki, annál inkább Boci! – tartja a cég régebbi szlogenje. Meg is néztük, hogy ez a márka által gyártott szaloncukornál is megállja-e a helyét. Bár tudjuk, hogy nem a méret a lényeg, de a Boci banánízű szaloncukrába nem nagykanállal mérték a térfogatnövelőt. Az illatától sem éreztük azt, hogy nagyon megkóstolnánk, de mivel ez volt a feladatunk, megtettük. Nagyon megosztó is lett: a banánrajongóknak tetszett, viszont a déligyümölcs nem kedvelőinek felejthető ízélményt okozott.
7. Pár korty víz után át is nyargaltunk a Tibi sajttortaízű termékére, amely mind a méretét, mind az illatát tekintve csábító volt, íze azonban megosztotta kóstolóinkat. Volt, aki egyáltalán nem a Tibi mellett töltené az ünnepeket, de volt olyan, akinél még a Milkát is verte.
Fú, ennek az íze olyan, mint a romlott kecskesajtnak
– értékelte a terméket egyik kollégánk. Talán erre mondják, hogy „ízlések és pofonok”, bár inkább maradnánk az ízeknél.
8. A Stühmer Frigyes által alapított Stühmer csokigyár termékei következtek a sorban. A márka éttrüffel terméke nem várt meglepetést okozott – pozitív előjellel. Látvány, illat, tapintás, minden stimmelt mielőtt a szánkba vettük volna, és ott sem okozott csalódást. A csokibevonatot is eltalálták, és a tölteléknél sem csúszott hiba az arányokba. Valamennyi kollégánál a dobogón végzett, olyan is akadt, akinél maximális pontszámmal az első helyen.
A Stühmer banánízű terméke már nem aratott osztatlan sikert – mint ahogy előtte a többi banános szaloncukor sem –, bár volt, akinél ez is magas osztályzatot kapott.
9. Már a szaloncukorsokk közelében jártunk, amikor a Szamos cukrászda termékei következtek. A doboz igazi pralinékülönlegességekkel kecsegtetett:
Bármennyire is vártuk ezeket a szaloncukrokat, de az ízük mégsem nyerte el a tetszésünket. A mézes-narancsos volt, akinek bejött, de a karamell-vaníliásban nem sok karamellízt véltünk felfedezni. A csomagolás nagyon impozáns volt, pont olyan, ami jól néz ki a fán, így ha megenni nem is, de dísznek kiváló lehet.
10. Kinézetre olyan, mintha gagyi Túró Rudi lenne – érkezett reakcióként a Szerencsi Retro szaloncukorra, amelynek csomagolása is nagyon retrókék volt.
Ebből aztán nem sajnálták a kókuszt!
Mint a komment is mutatja, annyira kókuszos volt, hogy az már émelyítően hatott a társaságra, az áhított Bounty csoki nyújtotta élménytől azonban messze elmaradt. Így ez a termék sem lett a kedvencünk.
11. Utolsó versenyzőnk csak csomagolását tekintve tűnt szaloncukornak, ám az igazi magyaros különlegességet nem hagyhattuk ki a sorból, így bátrak voltunk, és megkóstoltuk az Univer erős pistás szaloncukrát is. A pikáns csokit a kollégák része jól bírta, de a rendkívül csípős, haragos verziót szó szerint megkönnyezték.
Lángoltak az ízlelelőbimbók, és mindenki a túlélésre játszott. Ennek a csokinak nem sok köze volt a szaloncukorhoz, de még a csokit se nagyon éreztük rajta, ugyan másra nem is számítottunk. Trollkodásnak abszolút ideális!
Összességében az idei szaloncukor-kínálat megannyi választási lehetőséggel bővelkedik, így mindenki meg tudja találni a számára legideálisabb ízkombinációkat, amelyek még passzolnak a karácsonyfa színvilágához is. Értékelendő, hogy a nagy édességgyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ennek a szezonális édességnek a fejlesztésére is, így méltó kihívói egymásnak a karácsonyi időszakban.
(Borítókép: Nagy Tamás / Index)