Új év, új lehetőségek, lényegében sosem késő új karriercélokat kitűzni, már csak azért sem, mert a saját magunk fejlesztésére szánt pénz mindig megtérül. De hogy mégis milyen szakmát érdemes választaniuk a pályaválasztás előtt állóknak, vagy, hogy miben gondolkodjanak a pályaelhagyók, többek között erről is beszélgettünk Kurucsó Zsolttal, a DEKRA Akademie Kft., egy felnőttképzéssel foglalkozó cég ügyvezetőjével.
Az energiaárak felrobbanása nemcsak a cégeket, de számos családot is nehéz helyzetbe sodort a rezsi- és élelmiszerárak emelkedésével. Egyre több hazai cégnek okoz gondot az energiaköltségek kigazdálkodása és gyakran felmerül az elbocsátások kérdése is. Kurucsó Zsolt felnőttképzési cégvezető szerint ebben a helyzetben sokat segít, ha több lábon állunk, akár több szakképesítés is van a zsebünkben. Interjúnkban elárulta, jellemzően milyen céllal érkeznek a magukat átképezni vágyók, mely szakmákat érdemes elsajátítani az energiaválságban, és mit hoz 2023-ban az OKJ felszámolása.
Sokaknak vált bizonytalanná a munkahelye, egyes vállalatok százával küldik el a dolgozókat. Hogyan maradhatunk talpon az energiaválságban, és milyen szakmát érdemes most választani?
Az elmúlt 2-3 év megtanított minket arra, hogy bármikor felütheti a fejét egy krízishelyzet, és ilyenkor benne van a pakliban, hogy munkahelyet kell váltanunk. Az energiaválság előtérbe helyezte a fenntartható növekedést, hogy minél kevesebb energiafelhasználással érjen el a vállalat minél nagyobb növekedést. A spórolásra egyébként a szabályozók is rákényszerítik a cégeket.
Éppen ezért megnövekedett az igény azon szakemberek iránt, akik az energiaköltségek csökkentésében segíteni tudnak a vállalatoknak. Ilyen például a nyílászáró-szerelő és a napelem-telepítő.
A cégek energiahatékonyságát javító szakma az ESG-auditor és tréner is. Ezeket a képzéseinket többen keresik, sokszor maguk a cégek íratják be a dolgozóikat a tanfolyamokra. Rájöttek, ha a cég kevesebb energiát fogyaszt, az profitként fog megjelenni a nap végén.
Hangzatos szakmák ezek, de jól is lehet velük keresni?
Mivel nagy igény van rá és egyelőre kevesen rendelkeznek a képesítéssel, jól megfizetik a cégek ezeket a szakembereket. Az már más kérdés, hogy akkor is ilyen keresettek lesznek-e, amikor elmúlik az energiaválság, de egyelőre nem úgy néz ki a helyzet.
Ha a fizetés a fő szempont, milyen szakmákat érdemes választani?
Erre mindig azt mondom, hogy hiába is nagy a fizetés, ha nem szeretjük azt, amit csinálunk. Elsősorban abból induljunk ki, hogy mihez van kedvünk és tehetségünk, a lehetőségek pedig megtalálják azt, aki igazán rátermett.
Van olyan ember is, aki nem tudja, mit szeretne dolgozni. Vagy olyan tág az érdeklődési köre vagy éppen olyan szűk. Számukra akár a legfontosabb szempont is lehet a fizetés.
Nem vitatom, a fizetés nagysága is meghatározó a szempontok között, még annál is, aki úgymond szerelmes a munkájába. Számukra a legjobb választások között az IT, a műszaki és az agrárszakmák lehetnek. Ebből is kiemelném az IT-t, ahol jelenleg a legnagyobb fizetéseket kínálják a piacon. Egyébként nem kell hozzá emberfeletti tudás, csak logika és rendszerezőképesség. A piaci igények olyan nagyok például a programozók iránt, hogy mi is elindítottunk egy Python programozói képzést.
Említette az agrár szakmákat, ekkora perspektíva van ezen a területen?
Ezen sokan meglepődnek, pedig a legnépszerűbb képzéseink közé tartoznak az agrárszakmák, azon belül is az aranykalászos gazda, a gyümölcspálinka-készítő, falusi vendéglátó, fakitermelő.
Az aranykalászos gazda népszerűségét az is fűti, hogy ha földet veszünk vagy öröklünk, és azt szeretnénk megművelni, akkor kötelezően rendelkeznünk kell ezzel a képesítéssel, ezt jogszabály írja elő. A mezőgazdasági képzések egyébként sokszínűek és hasznosak, ráadásul a segítségükkel el tudunk vezetni egy önálló gazdálkodást.
Az agrár- és IT-képzéseken kívül mire iratkoznak be sokan?
A legnépszerűbb képzések között vannak még a gépkezelői tanfolyamok, az energetikai hűtéstechnikai és villamossági képzések. A gépkezelői pályával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egy jogszabályváltozás előírja, hogy minden gépcsoportra külön jogosítvánnyal kell rendelkezni. Ha valakinek már van papírja egy korábbi gépcsoportra és jelentkezik egy újra, akkor csak az újra kell elvégezni a képzést. Ez egy nagyon keresett szakma, stabil megélhetést és hosszú távú karrierlehetőséget biztosít.
A képzés pénzbe kerül, az is fontos szempont, hogy mikor térül meg az ára.
Örök igazság, hogy a saját magunk fejlesztésére szánt pénz mindig megtérül.
Segítségével teljesen meg tudjuk fordítani az élethelyzetünket. Arról nem is beszélve, hogy a mai kiszámíthatatlan környezetben fontos, hogy több képességünk is legyen, mert úgy több lábon állunk és nem dönt el minket az első válság. Egyébként a képzések ára hamar, akár 1-2 hónapon belül megtérül, ez attól is függ, milyen fizetésért sikerül elhelyezkedni.
Ha sikerül elhelyezkedni…
Az elhelyezkedéssel most nincs gond, a munkaerőpiac még mindig feszes, a munkanélküliségi ráta 3 százalék közelében jár, azaz szinte mindenkinek jut munka. A munkáltatók megküzdenek a munkavállalókért, sokszor egymástól szívják el az embereket.
Mennyi ideig tart egy tanfolyam?
Van olyan képzés, ami száz óra, és van olyan, ami négyszáz. Az is fontos kérdés, hogy ebből mennyi a gyakorlati óra, mert azokon kötelező a személyes részvétel. Mindenképp előny, hogy a felnőttképzési tanfolyamokat gyorsan el lehet végezni és egy különálló szakmát adnak. A képzés ára rövid időn belül megtérül, az új szakma pedig megélhetést biztosít.
Ha egy középiskolás időben fel akar készülni a sikeres felnőtt életre, milyen képességeket sajátítson el minél hamarabb?
Aki most az iskolapadot koptatja, annak arra van szüksége, hogy kitartó legyen, szorgalmas, ne féljen a megújulástól, merjen váltani és tanuljon nyelveket. Ma már nehezen tudok elképzelni olyan munkahelyet, ahol elég, ha csak magyarul tudunk kommunikálni. Nem tanulható, de szintén fontos szempont a lojalitás, amit a cégek is nagyra értékelnek.
Ha karriert akar építeni, akkor válasszon olyan céget, ami megbízható, hosszabb ideje működik. Itt, ha jól teljesít, 1-2 évente gond nélkül feljebb léphet majd a ranglétrán.
Tud annyit keresni egy pusztán szakképesítéssel rendelkező ember, mint egy diplomás?
Ez egy teljesen reális forgatókönyv.
A mezőgazdasági képzések is ilyenek – ha valaki jól tud gazdálkodni, nem kell diplomát szereznie, hogy jól keressen.
Személyes tapasztalatom az is, hogy nem feltétlen a középiskolai kitűnő tanulók lesznek a legsikeresebb emberek az életben. Sokszor többet ér a talpraesettség, ami sokszor nem azonos a kiváló iskolai eredménnyel. Egyébként mindkettőre szükség van, diplomásra és szakmunkásra is.
Sok helyről lehet hallani, sőt saját bőrünkön is érezzük, hogy kevés a szakmunkás.
Ez a személyes tapasztalatom is. Diplomás munkaerőt hamarabb találunk, mint „kétkezi” munkást, aki beállna hozzánk szerelőnek. Ha pedig találunk is szerelőket, azokat egy-kettőre elszívják más cégek, jobb ajánlatokkal elcsábítják őket.
Előfordul az is, hogy sok pénzért kitanítunk egy dolgozót, majd egy másik cég bejelentkezik érte és elviszi, ilyenkor bukjuk a képzés költségét. Ez egy nehezen feloldható ellentmondás. A cégek szintjén is igaz egyébként, hogy ha a kormányzat sokat változtatja az adókat és jogszabályokat, akkor a vállalatok egyszer csak továbbállnak.
Ha már a jogszabályok változtatásáról van szó, december 31-én végleg búcsúzik az Országos Képzési Jegyzék, ismert nevén az OKJ, aminek a helyébe a Szakmajegyzék, illetve a programkövetelmények léptek. Hogyan fog átalakulni a felnőttképzés a jövő évben?
Alapszakmát már csak szakképző intézményekben lehet szerezni és vizsgáztatni is csak állami vizsgaközpontokban lehet.
Ez hatalmas bevételkiesést okoz a felnőttképző cégeknek, hiszen a bevételt jelentő tevékenységek után, mint az oktatás és a vizsgáztatás, osztozniuk kell az állammal.
Az állami iskolák nem tudják saját kapacitással megoldani a tanfolyamokat, így a felnőttképző cégeket is bevonják a képzésbe, azonban ez számunkra azt jelenti, hogy ebben az esetben is osztoznunk kell a bevételen. Mindenki próbál túlélni és új megoldásokat találni.
Tehát több ponton is jelentős bevételkiesés történt – a vizsgáztatásban és az oktatásban is. Hogyan élnek most túl a felnőttképző cégek?
Próbálnak alkalmazkodni, együttműködésekben gondolkodnak, olyan iskolákkal szerződnek, akiknek van lehetőségük a képzések megtartására. A jogszabály úgy írja elő, hogy csak iskolai rendszerben lehet oktatni a szakmákat, de az iskola szabad kezet kap a kivitelezésben. Tehát az iskolák égisze alatt folyik a képzés, a DEKRA pedig mint közreműködő partner, biztosítja a minőségi szakmai oktatást.
A bevételkiesést pedig úgy ellensúlyozzuk, hogy a piac felé fordulunk, egy új trendet már meg is lovagoltunk – az idén indítottunk például nyílászárószerelő- és napelemépítő-képzést, amely szakmák iránti keresletet az energiaválság gerjeszti. Elképesztő területeken is próbálkozunk, nemrég készítettünk követelményt a körömápoló-szakképesítésre, de az idén indítottunk IT-képzéseket is.
Mennyire működik olajozottan az új rendszer, az OKJ utáni világ?
Amit látok, hogy a vizsgaközpontok nem rendelkeznek elég kapacitással és nem működnek olyan rugalmasan, ahogy azt a versenyszféra elvárja. A kapacitáshiány miatt sokszor nem tudunk megfelelő időben és mennyiségben vizsgákat szervezni.
Az oktatás jellegén mindig változtatnak a szabályozók. Itt az lenne a lényeges, hogy a versenyhelyzetet ne öljék ki a szakmából.
Az agyonszabályozás elveszi attól a lehetőséget, hogy több szereplő egymással szemben versenyezzen abban, hogy ki tud többet és jobban nyújtani.
Egyébként a vizsgaidőpontok szervezése okozza a legnagyobb fejfájást a kollégáknak, ezek adminisztrációja, feltöltése problémás, sok dokumentációval jár.
Megváltozott a felnőttképzési törvény és mindenfajta oktatást be kellett jelenteni. Ez is rengeteg adminisztrációt jelent. Meg kell adni, hogy melyik napokon, hol, milyen hallgatókkal, milyen oktatóval tartjuk a képzést, és ezt bármikor ellenőrizhetik. Ez elveszi a rugalmasságot, hiszen ha az oktató az utolsó pillanatban lebetegszik vagy változtatni kell a tanfolyam helyszínén, akkor azt már nehéz bejelenteni, és az ellenőr azt fogja látni, hogy a bejelentett helyszínen nem folyik oktatás. Egyébként nem kaptunk még büntetést, így az összegről nem tudok nyilatkozni.
Nehéz akkor jót mondani az OKJ eltörlése utáni rendszerről.
Nem így közelíteném meg a kérdést. Az állam próbál több szerepet vállalni a felnőttképzésben, hiszen felismerte, hogy nem elég elvégezni a középiskolát, egyetemet, hanem folyamatos tanulásra van szükség. A független vizsgaközpontok pedig garantálhatják a vizsgáztatás konzisztens, jó minőségét, habár a kapacitáshiány nagy korlátja ennek.
Az OKJ-rendszer egyébként nem volt tökéletes, ez látszott abból is, hogy hozzávetőleg 700-féle képzés szerepelt a listán és nehéz volt eligazodni benne, egymásnak ellentmondó képzések is megjelentek benne, ráadásul ezek közül sok elavult volt, nem létező vagy kihalófélben lévő szakmákat tartalmazott. Ilyen szempontból szükség volt egy reformra.
Említette a kapacitáshiányt is, ez vonatkozik az oktatók hiányára is?
Van egy oktatóhiány is, nem csak állami részről, hanem általánosságban – elöregednek az oktatók és a fiatalok egyre kevesebben választják ezt a hivatást. A mi oktatóink közül is sokan nyugdíj mellett dolgoznak.
Azt gondolom, hogy a kereseti lehetőségek hiánya a legfőbb indok, amiért kevesen választják az oktatói pályát.
Ha nincs egy világos életpályamodell és nem látják, hogy ebben szívesen leélnék az életüket, addig nem választják fő hivatásnak, csak melléktevékenységként végzik. Ez a jellemző egyébként, hogy sokan melléktevékenységként vagy nyugdíjból oktatnak. Az iskolák által posztolt korfa nagyon ijesztő, jellemző az elöregedés. Összességében egy jelentős béremelésre lenne szükség a szektorban.
Mi fog történni 2023-ban, hogyan fog változni a piac?
Jelenleg még erősödik az a munkapiaci trend, hogy a munkavállalók jobb alkupozícióban vannak és a munkáltatók küzdenek a megtartásukért. Szerintem is eltolódott az egyensúly a munkavállalók oldalára, ők diktálnak most, túl feszes a munkapiac. Ebben várnak az elemzők egy fordulatot. Az energiaválság miatt ugyanis nagyon sok cég szünetelteti vagy be is fejezi tevékenységét, ami növelheti a munkanélküliséget.
A munkaerőhiány tehát az oktatásra is érvényes. Kell kompromisszumokat kötni?
Ha megfelelő áron, mégis gazdaságosan akarunk tanfolyamokat nyújtani, meg kell néznünk, milyen feltételekkel tehetjük ezt. A legjelentősebb költség az oktatók foglalkoztatása, mivel a magasan képzett, iparági tapasztalatokkal és jó referenciákkal rendelkező oktatók több pénzért vállalják el a munkát. Ha pedig csökkenteni szeretnénk a költségeken, akkor „alacsonyabb minőségű” oktatókat kellene foglalkoztatnunk, ez viszont rányomná a bélyegét a képzésre is. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem igazán tudunk költségeket csökkenteni ilyen módon, legalábbis nem érdemes. A nyugdíjasok az adómentesség miatt ugyan olcsóbban vállalják az oktatást – és részben ezért is van annyi idős oktató –, azonban velük nagyon hosszú időtávon nem lehet számolni.
(Borítókép: Kurucsó Zsolt. Fotó: Németh Kata / Index)